PMC twenty5.22i ATL rendszerű high end állványos hangfal teszt

2020. május 15., péntek, 20:30

PMC audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal PMC hangfal hangfal teszt high end hangfal hifi hangfal teszt PMC hangfal teszt high end hangfal teszt

Mint arról nem is olyan régen hírt adtunk a Professional Monitor Company, azaz PMC hazai forgalmazása biztos kezekbe került, számunkra pedig mi sem volt természetesebb, mint hogy kipróbáljuk és bemutassuk a cég legújabb, twenty5i sorozatának egyik darabját, a twenty5.22i-t. Ajánljuk, mindenki kapaszkodjon meg egy kicsit, mert egy igazán egyedi és markáns darabról olvashatnak most!

A PMC twenty5i sorozata a bemutatását követően számos elismerésben részesült. Ez igazi meglepetést nem is okozhatott a most harminc éves cégnek, amely tulajdonképpen a kezdetek óta sikertörténetet könyvelhet el. A nagy szó az, hogy a tervezők nem ülnek a babérjaikon, pár év elteltével, számos kísérletezés és fejlesztés után szembesültek azzal, hogy hiába a rengeteg díj, az akkor remeknek tűnő produkciót bizony lehet még tökéletesíteni, és ez így is van rendjén. A twenty5i sorozatból a twenty5.22i került szerkesztőségünkbe, ami első ránézésre, legalábbis méretét és felépítését elnézve mutatja a rokoni szálakat, azonban a felhasznált anyagok és megoldások egy még kiforrottabb konstrukciót sejtetnek.

A twenty5.22i a széria nagyobbik állványos típusa, ami dió vagy tölgy furnérozással, illetve magasfényű gyémánt fekete és szatén fehér színben kapható. A darabonként 10 kg-os doboz mérete 192x410x393 mm, az elő és hátlap pedig hátrafelé döntött. Ezt a megoldást a korábbi szériában is alkalmazták már, hiszen az egyéni külső jegyek mellett így az állóhullámokat is sikerült minimalizálni. Valamint így a hangszórókat egymáshoz képest egy fázisba sikerült hozni, mivel a tekercseik közel egy vonalba kerültek, szemben a hagyományos kialakítással, amikor függőleges előlapra csavarozzák azokat, ami elvileg akár fázishibát is okozhat.

A frontoldal felső részére került a cég felső kategóriájában is használt és újratervezett PMC/SEAS 19 mm-es SONOMEX lágy dóm magassugárzó, ennek védelméül egy nagyon sűrű fémrács szolgál, ami viszont nem gátolja a magashangok terjedését, és a minőségén sem ront semmit. Alatta 170 mm-es, hosszú löketű, g-weave membrános, öntvény kosaras mélyközépsugárzó található, ami nem változott az elődjéhez képest, viszont a két hangszóróhoz tartozó "elektronika" jelentős fejlesztésen ment keresztül. A pontos és zökkenőmentes jelátvitelhez kifinomult keresztváltót terveztek, ami a katonai hadviselésben is alkalmazott üvegszálas táblára van felszerelve, a frekvenciaváltás 1,7 kHz-en történik.

A kézzel válogatott alkatrészek csatlakozását vastag rézszálak biztosítják, így a frekvencia-tartomány mindig a megfelelő hangszóróhoz jut, aminek eredménye az, hogy nincs áthallás, átfedés, esetleg színezés. Mindkét hangszórót számos csavarral rögzítették, amiket nem rejtettek el a mostani divatnak behódolva. Persze, a védőszövet mágnesesen illeszthető, de ez a megoldás manapság tulajdonképpen elkerülhetetlen, és valóban komfortosabb, mint a hagyományos, pöckös megoldás, aminek felhelyezése közben a keret és maga a doboz, ne adj isten a hangszórók is sérülhetnek.

A pont az i-re természetesen a twenty5.22i esetében is a labirintusrendszer, aminek a nyílása ebben az esetben is alulra került (meg kell jegyeznünk, hogy létezik olyan PMC modell, ahol ez hátul és fent található). Viszont beljebb a megszokottnál, és a védőszivacs elé Laminair fantázianevű aerodinamikai megoldás került, ami ívelt fémbordákat jelent, általuk pedig a kétméteres ATL (Advanced Transmission Line) basszusrendszer még pontosabb és határozottabb mélyhangokat produkál. Ez valószínű, hogy nem csupán impozáns marketingszöveg, hiszen eredetileg a PMC legnagyobb modelljéhez, a QB1 stúdiómonitorhoz fejlesztették ki.

A kézzel készített és összeszerelt dobozok hátlapján egy nagyméretű rozsdamentes acél táblát találunk, aminek alsó részére helyezték a szimpla, ródiumból készült csatlakozót, ami banándugók fogadására képes. A twenty5.22i-hez állványt is kínál a gyártó, és elvileg ezzel lehet belőle kihozni a legtöbbet, de amennyiben már rendelkezünk egy fajsúlyos és nagyon stabil darabbal, akkor valószínű, hogy azzal is meg tudjuk közelíteni az elérhető maximumot.

Szerencsére PMC termékekkel korábban is összehozott már minket a sors, és akkor is azt tapasztaltuk, hogy bár már szüzen is nagyon hatékonyan szerepeltek, de a valódi énjük megismeréséhez hosszas bejáratás szükséges. Most sem történt ez másképpen, a társai pedig hozzá méltó partnerek voltak Accuphase E-270 integrált erősítő, valamint Parasound elő-végfok személyében.

A cég ezzel a sorozattal a stúdiók precizitását hivatott kombinálni az otthoni zenehallgatás zeneiségével, és ez bizony sikerült is nekik. Újra, és ha lehet ezt mondani, még jobban, mint eddig. A korábbi PMC modellek mélytartománya és pontossága az ATL rendszernek és a minőségi komponenseknek köszönhetően elég domináns volt, és bár kordában voltak tartva, sokaknak a stúdiós, mérnöki precizitású hangok otthoni körülmények között hosszú távon zavaróak lehettek. A dinamika, pontosság, erő és tisztaság ezúttal sem tűnt el, viszont a muzikalitás faktor jelentősen megnőtt. A Parasound párossal elsősorban a dögösségre, szórakoztatásra került a hangsúly, amivel már eleve alkothatnak egy olyan kombinációt, ami nagyon hosszútávon hallgatható, és minőséggel árasztja el a nappalit, ami bőven lehet akár 25-30 m2 is, de az igazi balansz az Accuphase bevetésével jött létre. A PMC barázdái kisimultak, végleg a melódiáké lett a főszerep, de mindez úgy, hogy dinamikából, pontosságból és a karakteréből sem veszített semmit a hangsugárzó. Erősen össze kell kapnunk magunkat ahhoz, hogy pontosan megfogalmazzuk azt, amit hallottunk. Részletezhetnénk a zeneszámokat, hiszen egymás után került a lejátszóba Sheryl Crow koncertje, a Toto egyik régi, klasszikus albuma, Clapton Unplugged felvétele, a Van Halen zenéje a kilencvenes évek közepéből, amit követett Petrucciani zongorája, Paganini hegedűje és Balázs Elemér jazz triója. A PMC hangsugárzók előadása egyszerűen itatta magát, sokszor eszünkbe kellett juttatni, hogy mi most elsősorban dolgozunk, nem pedig élvezkedünk, de bizony ez a kettő most egyszerre valósult meg. Feszegettük a határait, pedig már halkan is nagyon kerek és szép előadást nyújtott, ahol máris megelevenedtek a mélyhangok, viszont nem váltak tolakodóvá. A hangerő megemelését a twenty5.22i teljesen lineárisan követte, és korántsem igényelte, de nagyon szerette, ha a wattok száma megnő.

A magassugárzó a származási helyét sosem tudta megtagadni, ám ezek a kristálytiszta hangok teljesen belesimultak az előadásba, az a jelző, hogy zavaró, esetleg testidegen, sosem jutottak eszünkbe. Dominánsnak is tekinthetnénk, de valójában tényleg csupán arról van szó, amit a cég ígért, tehát minden egyes szekció a saját tartományában működik, nincs átfedés, tehát itt a magas az tényleg magas, és ez eleinte furcsa lehet. A minőséget viszont könnyű megszokni, inkább az lesz érdekes, hogy az eddig ismert felvételeink majd többet nyújtanak ezen a téren. Ahogyan a közép- és mélyszekció szétválasztása, ami szintén bravúros.

Parasound elektronikával a kétméteres ATL olyan basszust produkált, hogy azt hittük, egy ördög bújt a dobozba, az Accuphase mindezt megzabolázva tálalta úgy, hogy az viszont semmit sem veszített a tartalmából és mélységéből, a pontosság és hitelesség viszont nőtt. Két eltérő kategóriájú és filozófiájú elektronikáról van szó, tehát ezen nem is szabad csodálkozni, maradjunk inkább annyiban, hogy míg a Parasound abszolút partiban van a PMC-vel, és tényleg lenyűgöző az, amit együtt produkálnak, a maximumot viszont csak az Accuphase tudja belőle kihozni.

Azt már korábbi modelleknél is tapasztaltuk, hogy a brit gyártó termékei mögé kell a teljesítmény, hozzá képest alacsonyabb kategóriájú elektronikákkal is elégedettek lehetünk vele, viszont az általuk ígért hangot csak nívós komponensek társaságában tudják hozni. Akkor viszont maradéktalanul. A basszus tehát bőven rendben van, és ezt a jellegű mélytartományt bizony csak ezzel a saját szabadalmú technológiával lehet elérni. A középhangok nagyon szépen leváltak róla, az énekhang kristálytiszta, egyenletes és nagyon kerek, a zongora és a lábdob is abban a szegmensben volt hallható, ahonnan azt hallanunk kell. A twenty5.22i ugyan megőrizte stúdiós jellegét, tehát megmaradt a pontos, feszes, ütős hangzás, azonban a korábban is bőven megfelelő muzikalitás szintjét valóban sikerült magasabbra emelni.

Halkan is képes igazán izgalmas és életszerű előadást nyújtani, viszont az igazi akkor, ha szobahangerőn, vagy a potmétert még feljebb tekerve használjuk. Ez a PMC szereti és bírja a hajtást, nem omlik össze, és ami nagyon fontos tényező, hosszú távon sem terhel le, pedig ritka nagy mennyiségű információáradat az, amit nyújt.

A PMC twenty5.22i állványos hangsugárzó hozza azt a karaktert, ami elsősorban a labirintusrendszerének köszönhető. Nagyon telt, ugyanakkor részletes a hangzása, a basszus domináns, viszont szépen leválik a középtartományról, amit végigkísér a tiszta és precíz magasszekció. A gyári állvány nagyobb teret ad számára, míg a referenciaként használt tömör márvány darabok a stabilitását növelik meg. 25-30 m2-es nappaliban bátran használhatjuk, a hátsó vagy oldalfalak támogatását nem kéri segítségül, persze az igényeinkhez mérten ezzel is kísérletezhetünk. Nagy teljesítményű erősítő javallott hozzá, amivel már alacsony hangerőn is kerek lesz majd az előadása, de az igazi énjét megfelelő támogatással fogja megmutatni. Nem nevezhető olcsónak, de a külseje, összeszerelése és hangja abszolút időtálló, senki nem átmeneti hangsugárzónak fogja megvenni, vagy csak azért, hogy szóljon valami. A stúdiós gyökerek továbbra is megmaradtak, de a hangsúly még inkább a muzikalitásra került, így még több zeneszeretőnek nyílik lehetősége megismerni a PMC egyedi hangzását. Az pedig csak hab a tortán, hogy a PMC a termékre 20 éves gyártói garanciát vállal, ami szintén nem megszokott. Nem valószínű, hogy igénybe is kell venni, de szóljon az, akinek ez nem ad egy plusz biztonságérzetet.

1 2

Következő oldal >