Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Pioneer VSX-922 házimozi erősítő teszt
Music for the Masses?
2012. december 14., péntek, 18:15
Pioneer Pioneer VSX-922 Pioneer erősítő Pioneer házimozi MCACC EISA házimozi erősítő teszt házimozi teszt
A Pioneer a plazma gyártás feladása után mintha megerősödött volna. Kitartóan igyekszik bizonyítani a sztereó készülékek területén, divatos mobil hangrendszereket gyárt, no meg elegáns dokkolókat és vonzó kompakt rendszereket. Vajon maradt ennyi érdekes termék mellett kapacitás arra, hogy a házimozi erősítők közé bedobjanak néhány jó típust?
Úgy tűnik van, legalábbis ha az idén a VSX-922 által elnyert EISA díjat nézzük. No de ez a díj bizonyít bármit is? Az európai szaksajtó ezen évente megrendezett díjkiosztását sokan kritizálták már, és teljes mértékben jogosan. Kapott már középszerű termék érdemein felüli elismerést és maradt már le kiváló készülék azért a neki igazán kijáró díjról, mert egy évvel korábban is az adott márka kapta. Az efféle ismétlés meg nem mutat jól. Szóval az EISA messze nem etalon. Az igazat megvallva, nekem is csak a kedvenc fényképezőgépem, optikám és hangfalam olyan, ami egykor megkapta ezt az elismerést. Hmm...
Ára még visszafogott, de már nem alapmodell
Mit kapunk ma kétszázezer forint alatt? Szolgáltatásból egészen sokat, nem is fogjuk mindet felsorolni. Bemenetből pedig egyre kevesebbet. A mára feleslegesnek vélt analóg csatlakozásokból egyre több tűnik el a hátlapról. Kapunk csatornánkénti 150 W-ra ígéretet. Ezt persze igyekszünk nem túl komolyan venni. Főleg azért, mert a hűtőbordák szegecselt kivitelűek, ami nem a leghatékonyabb módja a termelődött hő elvezetésének. Persze a Pioneer mérnökei biztosan kiszámolták és alighanem elégséges így is a hűtés. Mégis, aki azt várja, hogy a hangfalkábelek 7x150 W-ot fognak majd továbbítani, az ne álmodozzon tovább, mert zománcos éjjeli edénybe fog lógni a keze. Aggódni azért nem kell, hangerőből nem lesz hiány.
A 7.2-es kivitelt kedvünk szerint konfigurálhatjuk. Az 5.1-hez képest többletként jelen lévő 2 erősített csatornát használhatjuk "surround back", vagy front magassági hangdobozokhoz is. Sőt, a frontsugárzóknál akár kettős erősítést is alkalmazhatunk! A két mélysugárzó kimenet sem csacsiság. Igaz, hogy sok mélyládán van vonalkimenet, hogy ha akarunk, beköthessünk többet is, de ez nagyon nem ugyanaz. Az MCACC (igazán adhattak volna neki valami kimondhatóbb nevet!) tisztességgel beállítja a mélyeket, ami az ekvalizáció miatt jobb eredményt ad, mint amit a sorba kötött mélyládák potmétereinek kézi tekergetésével összehozhatunk. Ha pedig már szó esett az MCACC-ről, azt se feledjük, hogy annak mérési eredményeit, no meg a kiválasztott képernyőtípust figyelembe véve, az erősítő igyekszik a képet is ideálisra beállítani. Erről aztán sok szépet állít a Pioneer, de az igazat megvallva, manapság akkora szórás van a lapostévék minőségében, hogy azokat nem lehet egységesen kezelni. Vagyis a Pioneer saját beállításait csak akkor érdemes hagyni érvényesülni, ha egyrészről a forrás oldalon nem állítottunk be hasonló paramétereket, másrészről a megjelenítőt ahhoz kalibráltuk. Ha pedig már a képernyőknél tartunk, szóvá tehetjük, hogy sajnos itt is csak 1 db HDMI kimenetet kapunk. Pedig nem tűnik életszerűtlennek egy olyan, a nappaliban felállított rendszer, aminek az elsődleges megjelenítője egy falra szerelt tévé, a mindennapi használatra, a hírekre, időjárásra, ami elé leereszkedik egy motoros vászon, hogy a filmeket vetítve, házimozihoz méltó méretben élvezhessük.
Az egyszerű, és tulajdonképpen jó megjelenésű erősítőhöz egy egyszerű és bizonyos értelemben mégis látványos távvezérlő tartozik, sok gombbal. Vagyis, nagyon sok gombbal. Ráadásul olyanokkal amiknek egy jelentős része méretben és formában is alig különbözik egymástól. Jó szórakozás lesz ezen megkeresni valamit! Az egészben az a legkülönösebb, hogy a Pioneer-nál komolyan gondolják, hogy ez egy jó és könnyen használható távvezérlő, olyan, ami több másikat is kiválthat. Ennek megfelelően felvértezték tanulás funkcióval is. A teszt alatt legtöbbször ezt a távvezérlőt használtuk, de megszeretni nem sikerül, sőt megszokni sem igazán. Ez is egy komoly érv a Pioneer internetről letölthető, távirányító alkalmazása mellett.
A Pioneer komolyan gondolta az iPhone támogatást is, mert tartozékként mellékeltek egy 30 tűs, avagy régi típusú adatkábelt. Azt, hogy új típusú Lightning csatlakozót nem tettek a csomagba, nem tehetjük szóvá, mivel a VSX-922 az iPhone 5 előtt került a boltokba. Azért esetleg reklamálhatnánk, hogy nem dokkolót kapunk, hanem csak egy szimpla kábelt, de mivel nem külön akarják megvetetni, ezért ennek is inkább csendben örüljünk! Természetesen van AirPlay és Air Jam is, amiket azt hiszem nem is kell bemutatni. Azt viszont, hogy az erősítőt asztali számítógépről is elérhetjük és beállíthatjuk, már az érdekességek közé sorolhatjuk.
A menürendszer csinos, bár ódivatú. Az alapvető beállításokon viszonylag gyorsan túl lehet jutni és az MCACC, ami az Audyssey-hez hasonló módon igyekszik a rendszert önállóan behangolni, úgy tűnik egészen alapos. A szolgáltatások közül az egyik kedvenc az internet rádió lehetne. Ez ugyanis mentesít a helyi vételi lehetőségek viszontagságaitól, ami igazi ajándék mindazoknak, akik dombokkal tarkított környéken élnek. Az első beüzemeléskor azonban ez a funkció lefagyasztotta a készüléket. Tény, hogy ma már egy vadonatúj erősítőn is érdemes megnézni, adtak-e ki szoftverfrissítést.
Éles bevetésen
A teszteket kisebb részben a Polk Audio RTiA7 és a Jamo S 606 HCS 3 szettekkel, nagyobb részben a Paradigm Monitor 7 sorozatból összeállított készlettel végeztük. További meghallgatások még történtek másik Jamo és egy Tannoy hangfalpárral, ám ezekre külön nem térünk ki.
A mozis tesztekben a legjobb eredményt, nem meglepő módon, a Paradigm hangdobozokkal értük el. A Skyfighters remek párbeszédekkel és légkörrel mutatkozott be, felülmúlva azt, amit korábban a Denon AVR-2113 mutatott. Később a már nagyobb kihívást jelentő akciójelenetek alatt is meglepően sok részletet tudott előcsalogatni. A tesztfelvételeket tovább cserélgetve ez az érzés tovább erősödött. A Donnie Darko-hoz érve jött egy újabb jelentős élmény, amikor is a film hangjai a legjobb horrorokhoz méltóan zengték be a szobát. A légkör hátborzongató közvetítésén túl a dinamika is becsülettel szolgált. A hajtómű becsapódása és az utána következő képsorok is sokkal nagyobb erővel hatottak. A Jamóval tesztelve a Drive, nem sebészi pontosságú, nem egy Paradigm, de azért igen közel jár hozzá, pedig a két hangfalszettet máskor egy világ választja el egymástól. Van óra kattogás és van csend is. Sokkal több éle van a motorhangoknak. Egyértelműen előkerült a Jamo közepe, magasa, fénye, az ami korábban annyira háttérbe szorult a hangsúlyos mélyek miatt. Az Ironman is sokat nyert a rendszerrel, javult a jelenlétérzet, így már izgalmasak a párbeszédek is. Bár ennek a filmnek nyilván nem ez a lényege, hanem inkább az olyan hanghatások, mint Whiplash ostorainak hangja. Nos, ez is sokat fejlődött a Pioneer által megszólaltatva. A Tron alatt a mélyek visszafogottabbak mint a Denonnal. Nem kevés, egyszerűen csak nem annyira hangsúlyos. Persze minden hangfalfüggő, de úgy tűnik, hogy a Pioneer képes a részleteket nagyon élvezetes módon előcsalogatni a közép- és magastartományból is.
Zenével hallgatva, ha magát az erősítőt használjuk lejátszóként, az otthoni hálózati tartalmakat böngészve, akkor sajnos kijelenthetjük, hogy a menü nem tökéletes. Bár ez nem valódi hiba, de mégis szóvá tehető, hogy a menü kicsit apróra és egyszerűre sikeredett. Tény, hogy informatív és rendezett is, mégis nagyon idejétmúltnak hat. A hangbeállítások között lapozva kiderül, hogy az rengetegféleképp elállítható. Persze mi alapvetően egy ilyen elektronika esetében a Direct üzemmód hívei vagyunk. Ez mutat meg a legtöbbet az erősítő és a hangfalak karakteréből, illetve jó esetben a zenéből is. A Pioneer az első teszteken jól, teljesített, de nem brillírozott. Úgy tűnk, hogy csipetnyit unott és távolságtartó. A legjobb eredményt az MCACC visszakapcsolása után kaptuk. Persze a meghallgatás előtt nem sokkal a Paradigm Monitor 9 és a Primare 22 szett volt terítéken, ami biztosan hatással volt a hallottak megítélésére. Ezt azért fontos megjegyezni, mert egy későbbi teszten a Pioneer (Direct módban is) jelentős előnnyel múlta felül a Denon AVR-2113-at. Ekkor a vetélytárs tűnt finoman szólva is unalmasnak, vagy inkább kelletlennek, miközben a Pioneer azonnal élménnyé változtatta a zenét. Szórakoztató, játékos, visszafogottan erős mélyekkel és olyan közép- és magastartománnyal, ami bár nem igazán vonta magára a figyelmet, mégis, összességében nagyon élvezetes volt. Nem tökéletes, de ezt meg sem próbálja eljátszani. Mintha nem is japán lenne, hanem valami öreg angol elektronika, olyan, aminek csak a hangja miatt bocsájtjuk meg iszonyat ronda előlapját. Pedig a Pioneer nagyon is japán. Ezzel persze nem fog mindenki egyetérteni, de a VSX-922 egy kicsit angolos karakterű. Nem különálló magasat, közepet vagy mélyet kapunk, nem mérnökien precíz színpadképet, hanem hangszereket, emberi hangokat és sok minden mást, összefogva zenévé, élvezetté.
Végeredmény
A teszt alatt nagyon hamar megtetszett a VSX-922 hangja. Nagyon élvezetes, szerethető karaktere van. Bár házimozi erősítő, korlátozottan még sztereó zeneélvezetre is ajánlható. Elsősorban azoknak ajánljuk, akiknek az ár után a hangzás a legfontosabb. Jó minőségű hangfalkészlettel, esetleg egy rugalmas médialejátszóval illetve okostelefonról vagy tabletről vezérelve az igazi. Az, hogy mások elismerését megérdemelten kapta-e meg, mi nem bírálhatjuk felül, sajátunkat mindenesetre neki ítéljük.
