Pioneer SX-N30AE hálózati sztereó erősítő teszt
2023. július 11., kedd, 23:15
Pioneer audio hifi erősítő streamer zenelejátszó hálózati erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Pioneer hifi Pioneer erősítő sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt hálózati erősítő teszt hálózati sztereó erősítő
Jó pár sok mindent tudó készülék került már a kezeink közé és a füleink elé, ahol nem kell a kábelekkel bajlódni, mindent szolgáltatást belezsúfoltak, amit lehetett. Most sikerült egy olyan Pioneer svájcibicskára találnunk, ami még az eddig tesztelteken is túltesz tudásban, és amit SX-N30AE névre kereszteltek el. Felsorolni is nehéz, mi mindent sikerült belepakolni kezdve a phono előerősítőn át a DAB és az FM rádióig, kétsávos WiFi, Bluetooth, Spotify, TIDAL, Deezer és TuneIn streaming szolgáltatások, Chromecast, MQA és egy 2x135 W teljesítményű erősítő koronázza meg a képet.
A Pioneer a nevéhez méltón a fennállása óta úttörő szerepet játszott és játszik a világ hifi piacán, legendás gyártmányokkal és sorozatokkal övezve ezt az utat. Most sincs elmaradva a mai trendektől, a streaming piacon is jelen van jó pár fejlesztéssel, amik közül az egyik a megfizethető kategóriába tartozó SX-N30AE streamer/erősítő páros. A megnevezés kissé megtévesztő, ugyanis ezeken kívül telepakolták a bevezetőben felsoroltakkal.
Kinézet, csatlakozók
A már megszokottnak mondható méretes OLED kijelző uralja a láthatárt a középső részen, alatta a hangszín és a balansz szabályzókat lehet tekergetni. Legalul egy vékony csíkban a rádió, a beállítások gombjait találjuk meg. Balra mellette egy forrás választó, egy fejhallgató csatlakozó, ki-be kapcsoló, ami készenléti állapotba helyezi a gépet, teljesen nem választja le a hálózatról. Ott figyel egy érdekes, kicsit méltatlanul elfeledett (bár néhány készüléken fellelhető) Direct gomb, amit megnyomva kikerüli a hangszínszabályzókat és egyéb feleleges jelutat (még a kijelzőt is lekapcsolja!) minimalizálva ezzel a lehetséges zavarforrásokat. Jobbra mellette a szintén a rádió és a hangfalak (A/B választás) vezérlésére szolgáló apró kerek gombokat találjuk a jókora jelszint (hangerő) vezérlő mellett és egy USB bemeneti nyílás zárja a sort.
A hátulját megszemlélve sincs oka szégyenkezni a japán üdvöskének, két digitális (koaxiális, optikai), USB, LAN és két antenna (FM, DAB+) bemenet várja a bejövő információt a hét pár RCA mellett, amiből az egyik a phono bemenet. A szubkimenet felett jár még egy fix feszültségű RCA vonal kimenet és két pár banán hangfalcsatlakozó. Érdekessége a Pioneer-nak, hogy nem cserélhető a tápkábele (ah, repülősót…!) ami miatt a kényesebb hifisták fintorogni fognak, de több is veszett Mohácsnál mondá az egyszeri felhasználó, így legalább megspóroltuk a külön tápkábel árát. Kimaradt a felsorolásból a két darab WiFi és Bluetooth antenna, amik, mint két nyuszifül ágaskodnak a hátsó perem mögül. Egészen pofás kis távirányító jár hozzá, igaz műanyag, de ízléses és pont elegendő nyomkodni való van rajta, logikus elosztásban (már persze kinek, mi a logikus).
A készülékház fémből készült és jól összerakott, nem nyekergett emelgetés közben, a hűtés is jóra sikeredett a tetején lévő nyílásoknak köszönhetően.
Belül
A Pioneer nem túlságosan bőbeszédű ebből a szempontból… mondhatni erősen a lényegre koncentrál, nem tér ki olyan apróságokra, mint a belső DAC típusa és egyebek. Nézzük mi derült ki róla. Analóg diszkrét 2 csatornás erősítő, nagyméretű EI transzformátor, két nagy egyedi 8200 μF-os kondenzátor, ami biztosan tudható róla. Mindenesetre a belseje bizalomgerjesztőnek tűnik, gondosan felépített, nem túlzsúfolt és nem is kong az ürességtől, mint néhány versenytársa.
Használat közben
A kezelés és a beüzemelés leírását a Kedves Olvasónak hagyjuk lévén a kézikönyv laza 40-oldalas, ennek ellenére még anélkül is el lehet lenni, akinek van némi rutinja és be is dugta a 230 V-ba. Nézzük a legfontosabb dolgokat, ami fontos és érdekes lehet! Számtalan módszerrel lehet kezelni, a legtöbbször elég a saját kezelőszerveivel és a távirányítóval. De lehetőség van a saját Pioneer Remote, a DTS Play-Fi appal, Chromecast és Goggle Assistant és Spotify Connect is rendelkezésünkre áll, kielégítve a felhasználók kényes igényeit. A teljeskörű használathoz elég bedugni a LAN kábelt és máris kínálkozik a streaming választék, a saját fájljaink a PC-n/NAS-on 192 kHz/24 bit felbontásban, ami lehet akár DSD és MQA is. A FlareConnect használatával többszobás hangosításra is lehetőségünk nyílik, hallgathatunk FM rádiót (DAB+ majd akkor, amikor nálunk is elérhető lesz egyszer - újra), ráköthetjük a lemezjátszónkat. A digitális bemeneteken keresztül csatlakoztathatunk hozzá digitális futóművet/streamert, USB-n HDD-t, pendrive-ot.
Kényelmesen használhatóra sikeredett mind kezelési, mind elhelyezési szempontól, ugyanis melegedést nem nagyon tapasztaltunk, a távvezérlővel pedig a fotelbe kényelmesen belesüppedve irányíthattuk anélkül, hogy a közelébe kelljen menni, kímélve ezzel a törékeny lábainkat.
Tesztkörnyezet
Topping D70S, Ziddo Eversolo DAC-Z6/Z8, FiiO K9 DAC-ok, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, SVS SB-3000 szubláda, AudioQuest, VIABLUE, InAkustik kábelezés.
Hangminőség
Ha egy masinának nincs, vagy csak nagyon kevés saját karaktere, hangszíne van, azt nevezhetjük akár unalmasnak is, vagy épp ellenkezőleg, sehol sem emel ki, avagy tüntet el részeket a zenéből, mégsem hívhatjuk unalmasnak. Tesztünk alanya inkább a semleges oldal felé hajlott hangzásügyileg, ami egyáltalán nem hátrányos, vagy degradáló jelző. Hogy mégis jellemezni kelljen valamivel, az a friss és fiatalos, könnyed előadásmód, megfelelő mennyiségű basszustartománnyal, ami szépen alátámasztotta az összes zenét, ami megszólalt rajta. Jólnevelt úrifiúként viselkedett Mike Oldfield zenéin, semmit nem tolt az arcunkba feleslegesen, visszafogottan és szerves egészként kezelte a zeneszámokat. A gitárhúrok inkább a kellemes, mint az erőszakos hangolás felé hajlottak, ezzel együtt is sikerült átjönni a mondanivalója az előadónak. A felső-tartomány is finoman selymesen hangsúlyozta a pazar csilingeléseket, még éppen megfelelő dinamikával, hogy azért ütős is maradjon ez a rész.
A legjobban talán Mark Knopfler lemezeit szerette, ott jött igazán elő a saját énje, lazán és oldottan követte le hosszan kitartott futamokat az 1984-ben megjelent Cal filmzenei lemezen az Irish témáin. A kíméletlen, torz hangoknak nem nagyon adott teret, nem vitte őket túlzásokba, érzéssel lesimította a kontúrokat. A Romeo and Juliet számon, viszont meglepően dinamikusan viselkedett, egészen magával ragadó futamokat prezentált, érzéssel teli hangulattal.
Egészen szép sztereó képet rajzolt Hans Zimmer prágai koncertjén, legalábbis oldalirányban, nem pengeéles kontúrokat nyújtott, hanem levegőben lebegő hangszereket, ahol a megszólalás mikéntje volt a fontos, nem a kínosan pontos részletek visszaadása. Derekasan megbirkózott az eget-földet rázó basszusokkal, nem lógott ki a hangkép egészéből ez a tartomány (sem). Nem volt jellemző az olcsóbb készükékek becsapós, a felső basszusban kiemel, legalul viszont lekonyuló frekvencia-menete, itt is egyenletes maradt a határain belül.
Kíváncsiak lettünk mit produkál komolyzenén, ha már ennyire egyenletes az átvitele, ami ezen műfajon belül (is) nagyon fontos. Váratlanul hallgatható maradt, elkerülte a túlzottan visító hegedűk és a színpad összeomlása effektust, stabilan megtartotta a szimfonikus nagyzenekar hangzásának a fő erényeit. Ahol kevesebb hangszert kellett megszólaltatni, ott azért jobban viselkedett, Vivaldi Négy évszakján remekül különválasztotta a hegedűket és alaposan odadörgölt az SVS szubládának a pörgős és ütős mélyhangjaival.
Az eddigiek alapján számítottunk rá (és el is vártuk) a Radio Paradise hosszútávú meghallgatásán is jól fog viselkedni, a maga könnyed stílusával. Pontosan ez történt, remekül elvolt magában a háttérben, nem zavarta köreinket, csak lágyan jelezte, hogy ott van éppen annyira, hogy dobogni kezdjük a lábunkkal az ütemet, ha éppen arról volt szó.
Konklúzió, ajánlás
Nem igazán találtunk kritizálni valót a Pioneer SX-N30AE masinában, pedig féltünk tőle, ebben a kategóriában azért még vannak nagyobb hibák. No, itt nem volt. A megszámlálhatatlan csatlakozási és kezelési lehetőség mellett a hangjával sem volt problémánk. Közel semlegesnek mondható ez a hang, némi könnyed, frissen fiatalos jelleggel, ami remek alap egy olyan otthoni, már-már audiofilnek mondható láncnak, aminek ez a készülék a sarokköve. Ugyanis már csak egy hangfalpár kell hozzá és készen is vagyunk, hozzáférünk vele az összes fontos streaming szolgáltatóhoz, el tudjuk érni a saját hálózaton tárolt fájljainkat és még merevlemezt is dughatunk rá a pendrive-on kívül.