Pioneer S-A4SPT-VP állványos hangfal teszt
...ha elfogy a whiskey
2012. június 21., csütörtök, 15:25
Pioneer S-A4SPT-VP hangfal hifi
A mini monitorok területén szerencsére mindig nagy volt a felhozatal, ráadásul időnként igazi ínyencségeket is sikerül kifognunk. Nincs ez másként most sem, ráadásul egy multinacionális gyártó a Pioneer termékéről lesz szó.
Emlékszem még rá, amikor úgy 16 évvel ezelőtt sikerült vásárolni egy Pioneer 3030 típusú hangdobozpárt, ami az árához képest nagyon jól muzsikált. Egy nagyméretű állványos dobozról van szó, ami háromutas kivitelének köszönhetően kicsit színezett, kicsit összemosott, de nagyon szórakoztató volt, pláne egy A osztályú JVC erősítővel. Mindkét termék megvan a mai napig, és ha bekapcsolom, élvezem az előadását, pedig az elmúlt évek alatt kerültem már közelebbi kapcsolatba többmilliós rendszerrel is. A Pioneer weboldalát megnézve egyébként ennek a doboznak lehet kapni az új változatát is, és ez azért jelenthet valamit. A cég egyébként nem csak ebben az ársávban fejleszt, hiszen időközben szövetkezett a TAD-dal, aminek köszönhetően a Pio a high-enden belül már a hangsugárzó építés területén is sikeresen vizsgázott.
Most valahol a kettő között megállunk, hiszen a bemutatásra kerülő S-A4SPT-VP egy nagyon exkluzívra sikerült darab. Az elődje S-A4SPT-PM néven került forgalomba, és már akkor ember volt a talpán, aki a típusjelzést meg tudta jegyezni. Az utolsó két karakter a Pure Malt, vagyis tiszta maláta kifejezés rövidítése, ebből a gabonából pedig szerencsés esetben whiskey készül. Az ital hordóba kerül, az elfogyasztása után a hordóból pedig hangfalkabinet, ez ilyen egyszerű, legalábbis a Pioneer szerint. Pici dobozuk esetében tényleg whiskeys-hordót, ráadásul egy 100 éveset használtak fel, aminek az anyaga a világ egyik legkeményebb fája, a fehér tölgy. Mivel a fa folyamatosan ?mozog?, ezért a mérnökök az illesztések mentén 1 mm-es bemarást hagytak, biztos, ami biztos elven. Hátul pici reflexnyílás segíti a mélyátvitelt, a kontaktot pedig szimpla, de aranyozott terminál biztosítja.
Az S-A4SPT-VP-re is illik minden, amit eddig leírtunk, de a külsőben - világos helyett itt már a sötét tölgy dominál -, és a hangszórókészletben van némi eltérés. A 20 mm-es selyem dóm még stimmel, de az eredetileg kompozit aramid, mindössze 100 mm-es membránt felváltotta egy vele azonos méretű, de már papír kombinációból készült aramid darab, aminek a pereme és porvédősapkája kisebb lett, amely tulajdonságok által megnőtt a mélyátvitel. A hangszóró egyébként a TAD terméke, ?feljebbvalóságára? a cikk elején már utaltunk. A keresztváltó frekvenciája 3,5 kHz-en működik, az impedancia 6 Ohm, a frekvenciaátvitel 50 Hz-40 kHz közötti (valójában lejjebb megy tízzel, mint az elődje), az érzékenysége pedig 84 dB, ami nagyon kevés, de ilyen méretnél nem ritka. Igen, az S-A4SPT-VP 154x246x213 mm, a súlya 3,7 kg, tehát nem mondható egy Góliátnak, viszont a tömör fa használata, valamint a láthatóan és érezhetően jó megépítés már az első percben bizalmat áraszt felénk. Némi fenntartásunk ugyan lehet, hiszen a tömör fát nagyon kevesen használják, elérhető kategóriában az utóbbi időben pont a már szintén említett JVC gyártott ilyen dobozokat, ott ráadásul még a hangszórók is farostokból készültek. Megemlíthetnénk még a DALI-t is, de ők más anyagokkal keverik a fát, ezen a téren így a szerepük mellékes.
A JVC dobozai nekem nagyon tetszettek, hiszen elsősorban mikro rendszereikhez gyártották őket, mégis más elektronikákkal meghajtva is nagyon szépen szerepeltek, ezért is voltak most elvárásaim. A Pioneer hangdobozai helyezhetőek polcra vagy falra is, mi megmaradtunk a hagyományos, állványos felhasználásnál. A kétutas ?parányok? a gyártó szerint a high-end kategóriába tartoznak, ami nagyon szépen hangzik, én azonban óvatosabban bánnék ezekkel a titulusokkal, ilyen összegért ugyanis csúcsterméket még nem nagyon dobnak hozzánk, maximum audiofilt. Igen, ez a megfelelő szó az S-A4SPT-VP-re, hiszen már az elődjét is a cég 6-os SACD-játszó/integrált erősítő párjával demonstrálták, ami a kategória alsó sávjának mai napig meghatározó duója. A meghallgatásnál mi is bevetettük ezt a párost, de szerepelt Advance Acoustic lejátszó és erősítő, valamit egy Parasound elő-végfok is.
Michel Petrucciani albumával kezdtük a meghallgatást, ahol a kistermetű zongoravirtuóz ezúttal a saját triójával varázsolt el minket. Egészen analógos volt a megszólalás, sehol nem voltak élesek a magasak (a dóm kisebb a megszokottnál), abszolút bele lehetett merülni az előadásba. A tér talán lehetne kicsit nagyobb, de a zeneiség és a kidolgozott részletek ezért az apró hiányosságért kárpótolnak minket. Mick Jagger szólóalbumáról több hangszer szólal meg, viszont a dobozok itt sem jönnek zavarba. Átjön a rock and roll, van húzása a játéknak, és megmarad az ehhez a zenéhez járó piszkosság, tisztátlanság is. A Rammstein dupla válogatásalbumának első felével még megbirkózik, termete ellenére szereti a torz gitárhangot, viszont a remixeknél már érezhető némi zavar. A szintetikus hangok pazarul átjönnek, úsznak a levegőben, a lecsengésük is első osztályú, viszont a gépdobokhoz már kicsi a 10 cm-es membránfelület. Prince fénykorából is szemezgettem kicsit, kíváncsi voltam, hogy a finoman is kaotikus hangulatból mit tud kiszűrni a kis Pioneer doboz. Nagyon is sokat, mondhatnám azt is, hogy majdnem kerek egészet. A mélyekkel viszont akadt problémám, hiszen megvannak, de nincs igazi testük, nem ütnek igazán, nem jön át a funky igazi ereje, szexista egója. Így csupán előjáték jut nekünk, ami ugyan nagyon izgalmas, de a tűzijáték a végén elmarad. Komolyzenén azt kapjuk, amit ettől a mérettől és ettől a kategóriától eddig is. A vonósnégyessel nem lesz problémánk, még nagy hangerőn sem hallható torzítás, viszont Wagnerrel óvatosan bánjunk, és Verdi is csak bizonyos tételeknél fogja kifutni magát. A magasak nagyon szépek, nincs élük, finoman viselkednek minden esetben, a mélyek pedig tisztességesek, egyedül a túlzott kivezérlést kerüljük el, főleg dinamikai csúcsoknál.
A Pioneer kicsit felturbózott miniatűr hangsugárzói 15-20 nm-es szobák favoritja lehet. Igényli a hajtást, hiszen csupán 84 dB-es az érzékenysége, de meghálálja azt. A tere szép, bár ilyen mérettől hallottunk már nagyobbat is, a magasai finomak, a mélyei pedig megfogottak, dominánsak. Szubtartományt természetesen ne várjunk tőle, akinek mégis szükséges, illesszen mellé egy mélynyomót. Exkluzív hangsugárzó, hosszú távra!