Parasound Zdac V.2 DAC és fejhallgató erősítő teszt
Óriásölő apróság
2019. augusztus 1., csütörtök, 14:30
Parasound audio hifi DAC DA konverter USB DAC fejhallgató erősítő DAC teszt Parasound DAC Parasound teszt USB DAC teszt fejhallgató erősítő teszt
A Parasound termékei között szép számmal találhatunk különféle hálózati lejátszókat, integrált és fejhallgató erősítőket. Az első kiadású Zdac fejhallgató erősítő és DAC a gyártó középkategóriás sikertermékének mondható, hiszen ár/érték arányával kiemelkedett versenytársai közül. A frissített második verzió természetesen még az elődnél is jobb tulajdonságokat ígér, azonban az általa elérhető hangminőség még az elődöt ismerve is meglepő.
Bevezető, kinézet
A Parasound Zdac V.2 egy fél rack nagyságú eszköz, így a klasszikus hifi mérethez képest igen kicsinek tűnik. Az egész készülék kialakítása letisztult és egyszerű: sehol egy felesleges törés, lámpácska vagy kijelző; az előlapon összesen két nyomógomb (egy ki-bekapcsoló és egy forrásválasztó) valamint két hangerő potméter - egy a fejhallgató és egy az RCA kimenethez - található. Fejhallgatóink csatlakoztatására egy 3,5 és egy 6,3 mm átmérőjű Jack aljzat szolgál, amiket szintén az előlapon találunk. A kijelző az éppen aktív bemenet zöld fénnyel történő megmutatására szorítkozik, és ennyi - semmi mást nem látunk a készülék egyébként igényesen kialakított, magas minőségérzetet keltő előlapján.
A készüléket megfordítva a hátlapon egy IEC aljzatú tápcsatlakozó (ennek később még jelentősége lesz) valamint egy koaxiális, egy S/PDIF és egy USB B bemenet foglal helyet. USB A bementet nem találunk. Utóbbi egyrészt a Zdac V.2 árkategóriájában nem feltétlenül elvárható a meglévő digitális bemenetek mellett, valamint a Parasound filozófiája szerint inkább a külső lejátszást támogató megoldások kerülnek fókuszba, ezekből viszont a gyártó a maximumot igyekszik kihozni.
Mindezeken túlmenően egy pár RCA és XLR kimenetet is találunk a hátoldalon, utóbbi ebben a kategóriában nem igazán megszokott és mindenképpen dicsértet érdemel. A csatlakozók jelszintjét egy billenőkapcsoló segítségével fixre vehetjük, vagy szabályozhatóvá tehetjük, ekkor a nagyobbik hangerő potméterrel szabályozhatjuk a kimeneti jelet. A készülék számítógépre való csatlakoztatása egyszerű, nem igényli külön driver telepítését; Windows környezetben automatikusan összebarátkozik a lejátszóként használt géppel, illetve minden elterjedtebb lejátszó program felismeri. JRiver, foobar2000 és HQPlayer eszközökkel próbáltuk ki, egyik esetben sem adódott driver problémánk.
Felépítés
A Parasound Zdac V.2 áramellátásáról egy a készülékhez képest igen méretes toroid trafó gondoskodik. A digitális/analóg konverziót egy Analog Devices AD1893 típusú chip végzi, legfeljebb 24 bit/192 kHz felbontásban. Emiatt egy kis kritikával kell illetnünk a Zdac V.2-t, mivel a DAC chip nem kezel DSD állományokat. További apró szépséghiba, hogy a maximális 24 bit/192 kHz felbontást csak az optikai és a koaxiális bementeken keresztül érhetjük el, az USB B bemenet maximális felbontása 24 bit/96 kHz.
Ugyanakkor a készülék tartalmaz egy dedikált "smaple rate converter", azaz mintavételezés-gyakoriság átalakító chipet is, ami szintén egy Analog Devices modell, nevesül az 1895. Ezzel kiegészítve a gyártó bármilyen bemenetére érkező jel esetében 24 bit/442 kHz felbontást ígér, ami DoF vagy DXD állományok minőségével kellene, hogy vetekedjen - ezt viszont nem deríthetjük ki a DSD kompatibilitás hiánya miatt.
Szintén külön chip felelős a fejhallgató erősítésért, ami egy Texas Instruments TPA6120-as lapka. Bár sok információ nem áll rendelkezésünkre, hallásunk alapján kijelenthetjük, hogy kiválóan teszi a dolgát. Az USB bementei jel kezelését szintén dedikált (!) Texas Instruments TAS1020B chip végzi. A belső felépítés rendezett, nem látunk feleslegesen hosszú vagy kusza kábeleket. Összességében a technikai specifikációk alapján kettős érzésünk lehet: az egyes elemek önmagukban talán nem képviselnek kiemelkedő minőséget, összjátékuk azonban kitűnő lehet - erre a meghallgatás során derül fény.
Tesztkörnyezet, zenék, felkészülés
A Parasound Zdac V.2 tesztjével egyidőben vendégeskedtek nálunk olyan hangfalak, amelyek bejáratása mindenképpen szükséges volt. Mivel az IsoTek bejárató lemez a lánc minden komponensére jó hatással van, úgy gondoltuk, hogy a megszólaltatást a Parasound-ra bízzuk, így ez is bejáródik. Összességében körülbelül 30-40 órát járattuk viszonylag alacsony hangerőn a Zdac-ot, így nagyjából biztosak lehettünk benne, hogy a végleges hangját halljuk. Tápkábelnek egy IsoTek EVO3 Elite modellt használtunk, ami kifejezetten forráseszközök csatlakoztatására készült, így a Zdac V.2 hangján is érződött jótékony hatása. Ám annak érdekében, hogy a maximumot hozzuk ki az egységből, elé kötöttünk egy LessLoss Firewall 1x tápszűrőt is, ami egy kategóriával megemelte a Parasound hangját. Itt térünk ki az előzőekben foglaltakra, miszerint nagy előny, hogy a Zdac V.2 IEC tápcsatlakozóval készül és nem egy olcsó adaptert kapunk hozzá, mert audiofil tápkábel és tápszűrő használatával nagyságrendileg növelhetjük a kapott hang minőségét.
Láncunkba került még egy Naim Supernait 2 erősítő és egy pár Monitor Audio Silver 500 hangfalpár, hozzájuk illő kábelezéssel, valamint a nálunk lévő Naim NDX DAC is részt vett tesztünkben, hogy összehasonlíthassuk a Parasound produkcióját egy, a rendszerünket mindenben maximálisan kiszolgáló eszközzel is.
A fejhallgató erősítő egység kipróbálására referencia Sennheiser HD 600 fejhallgatónkat használtuk, ami szintén átesett egy hosszabb bejáratási perióduson a meghallgatás előtt.
Tesztünk során a szokásos, változatos repertoárt hallgattuk meg: Wintersun - When Time Fades Away, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, illetve Gustav Holst - Planets című szvitje és Shota Oshabe - Happy Coat.
Meghallgatás
A Parasound Zdac V.2 árkategóriájában egy DAC sem lehet válogatós, azaz minden stílusban meg kell állnia a helyét. Értelemszerűen az eltérő stílusok eltérő követelményeket támasztanak: egyes esetekben a dinamika, máskor a felbontás és részletező képesség, megint máskor a jelenlétérzet vagy éppen az élőzene finom nüánszai játszák a főszerepet. Tesztzenéink mindegyik szempontból megdolgoztatták rendszerünket, így ha tesztünk során bizonyos megállapításokra jutottunk, akkor azok nagy valószínűséggel reprodukálhatók bármilyen más, magas minőségű forrásanyaggal is. A Wintersun dal esetében a részletek és a felbontás, valamint a dinamika kerültek fókuszba. A Zdac V.2 mindegyikből kellően arányos, tiszta és élénk hangképet varázsolt hatalmas, a 35 m2 körüli teszthelyiség falait messze túllépő térrel. Ezt a mutatványt bizony nem minden DAC képes megvalósítani a Zdac V.2 versenytársai közül, így ezzel elégedettek voltunk sőt, még meg is haladta talán elvárásainkat. Gyors váltással Jean-Michel Jarre albumát indítottuk el, ami egy kifejezetten komplex hangképeket felvonultató összetett, dinamikus mű. A megszólalástól kissé libabőrösek lettünk, mivel a Zdac V.2 olyan 3D érzetet varázsolt elénk, mintha házimozi rendszert hallgatnánk. A tér nem csupán mélységet kapott, hanem egyes hangok gyakorlatilag elénk ugrottak a hangsugárzókból, szinte a szoba belterében cikáztak és kergették egymást a panoráma terén belül. Erre nem számítottunk egy 300 000 Ft alatti árú eszköztől. Jöhetett a jazzlemez, hátha a jelenlétérzeten és a természetesség, klubhangulat visszaadásán vérzik el a Parasound! (Ez gyakorta előfordul az alacsonyabb kategóriás eszközökkel.) Megint kellemesen csalódtunk, semmilyen fedettséget, műanyag hangzást vagy természetellenes megszólalást nem tapasztaltunk. Mike Oldfield lemezét indítottuk, amiben a dinamika, részletesség és a természetesség is egyszerre van jelen, így próbára teszi a Parasound Zdac V.2 e képességeit is. Minden a helyén volt: a hangok ott helyezkedtek el a térben ahol megszoktuk őket (a Naim NDX DAC-ot használva), természetes, részletes és szellős hangot kaptunk. Bár a basszusok kerek, megfogott hangja már eddig is feltűnt, ezen a lemezen mindez hihetetlen dinamikával is párosult bizonyos tételek esetében. Ezután Holst szvitjét szinte már csak élvezetből hallgattuk meg, biztosak voltunk benne, hogy a Zdac nem hagy cserben minket. És igazunk lett, minden hangszer a helyén szólalt meg, szép, levegős, dinamikus és erőteljes hangot kaptunk, nagy tisztaság és részletesség mellett. Természetesen ott még nem tartottunk, hogy meg tudjuk mondani, melyik zenész hol foglal helyet a nagyzenekarban, de ezt csak több kategóriával drágább eszközöktől várhatnánk el, így elégedettek maradtunk.
Csatlakoztattuk Sennheiser HD 600-unkat - itt jegyezzük meg, hogy a fejhallgató erősítő és a további kimenetek egyidejűleg nem használhatók - és újabb okunk adódott, hogy csodálkozzunk: így még nem hallottuk szólni kedvenc fejhallgatónkat! A Parasound kihozta a Sennheiser legjobb tulajdonságait, hihetetlenül részletező, dinamikus és tiszta megszólalással. Nyitott kialakítása révén a HD 600 térleképzése is kimagasló, amihez a Zdac V.2 kifejezetten jó partnernek tekinthető.
Mindezek után már csak egy igen igazságtalan küzdelem maradt, inkább az érdekesség kedvéért: tesztzenéinket egyesével újra hallgattuk először a Parasound majd utána a Naim NDX tolmácsolásában, a fentiekben részletezett rendszeren. A Zdac V.2 itt is várakozáson felül teljesített: rendszerünkben alig-alig hallottunk minőségi különbséget az NDX-hez képest, ami viszont körülbelül hatszor annyiba kerül. Magasabb kategóriás rendszerek esetében természetesen az NDX előnye drasztikusan megnőhet, de jóleső érzés volt igazoltnak látni a feltevést, hogy adott összértékű rendszerben mindig érdemes egyensúlyt találni az egyes eszközök között; nincs értelme valamiből nagyon drágát, míg másból olcsót választani, az egyensúlyban lévő felépítés hozza el a maximális teljesítményt adott összeg fejében. Ekkor tűnt fel a Parasound Zdac V.2 könnyed zeneisége is, az NDX steril profizmusához képest mintha egy kicsit élőbb lett volna a hang.
Konklúzió
A Parasound Zdac V.2 meghallgatása számunkra kiváló élmény volt, az eszköz minőségét talán az mutatja meg legjobban, hogy még tesztelés közben is hajlamosak voltunk belefeledkezni a zenébe ahelyett, hogy a hibákat, gyengeségeket kerestük volna. A Zdac V.2 egy rendkívül zenei hangot produkáló egység, amivel bármilyen zenét hallgathatunk, nem fogunk csalódni. Természetesen szükséges, hogy vele azonos minőségű láncba kössük, vagy komoly fejhallgatóval hallgassuk. Szintén fontos a tápellátás: az érdekesség kedvéért kipróbáltuk gyári kábellel is, amihez képest az IsoTek és a LessLoss tápszűrő is hozzáadott egy-egy további dimenziót, vagy úgy is mondhatjuk: mindkét kiegészítő egy-egy kategóriával emelte megszólalását. Így bátran kijelenthetjük, hogy a minőségi tápellátással a Zdac V.2 hangján sokat javíthatunk. Két apróság okozott hiányérzetet: a DSD kompatibilitás és az USB A bemenet hiánya. Ugyanakkor a Zdac V.2 áráért - minden további tudásán túlmenően - nem elvárható, hogy ezek is jelen legyenek. Ár/érték arányban a Zdac V.2 kimagaslót kínál, hiszen hangminősége, kialakítása és kompatibilitása is irigylésre méltó. Ritkán találkozunk olyan termékkel, ami nem csupán ebben nyújt kiemelkedőt, hanem objektív értelemben vett - és ártól függetlenül szemlélt abszolút - minősége is kimagasló, bármilyen összehasonlításban. A Parasound Zdac V.2 határozottan ilyen, méghozzá remek áron, a cikk írásakor kevesebb, mint bruttó 290 000 forintért. Ennek megfelelően az Ajánlott Vétel és Kiváló Termék minősítésünket is megérdemelné, ám ez nem lehetséges, választanunk kell. A kimagasló ár/érték arány inkább az Ajánlott Vétel felé húz minket, így örömmel adjuk neki ezt a minősítést!