Paradigm Monitor 7-es sorozat házimozi hangfalszett teszt

2012. november 15., csütörtök, 14:20

Paradigm Paradigm Monitor Paradigm Monitor Mini Paradigm Monitor 9 hangfal hifi házimozi audio hangfalszett házimozi hangfalszett WaveGuide

Egy jó hangfalkészlet, ami nem tűnik forradalminak, vagy különlegesnek és még csak nem is csillog. Mégis, miért venne meg az ember valamit, ami ennyire egyszerűnek mutatja magát?

Az idén harminc éves Paradigm egy érdekes gyártó. Facebook oldala teli van modern szatellit hangsugárzókkal kapcsolatos bejegyzésekkel, a honlapjukon "OH!" és "OMG!" kezdetű idézetek váltakoznak, nagyon is amerikai megjelenésű, dagadó alkatú mélyládák és szupervékony hangsugárzók reklámjaival. Divatos, modern és cseppet sem megszokott az, amit ott látni lehet. Kutatni kell, hogy valami ismerősebb formával is találkozzunk. Mintha a formatervezés szabadsága lenne az elsődleges vezérelv. A tesztre kapott Monitor széria azonban olyannyira tradicionális és nemesen egyszerű, hogy akár ProAc is lehetne, de nem az.

Őszintén szólva, ez tetszik is. Különösen azért, mert már jól látható, hogy az egyszerűség itt a nemesség s nem az olcsóság velejárója. A minőség és a kidolgozottság megkérdőjelezhetetlen része a doboznak. Ugyanakkor a fentebb leírtak, vagyis a gyártóra jellemző erős dizájn központúság láttán elbizonytalanodik az ember, hogy vajon mi végre ez a kirándulás az egyszerűség világába?

Paradigm Monitor Series 7

A Monitor sorozat legújabb változata, a hetedik generáció, alaposan átalakult. Levetette az előd modell túlkomplikált formavilágát, elegáns és sallangoktól mentes alakot öltött. Ez pedig nagyon jól áll neki, nem is érdemes ezt tovább ecsetelni.

A belső már messze nem ilyen egyszerű. A felhasznált anyagok és technológiák mind hosszú nevekkel hirdetik magukat. Persze ebbe nem kívánunk unalomig merülni, épp csak apróságok megemlítése szintjén.

Az egyik érdekes megoldás a WaveGuide kivitelű magassugárzó, aminek a fém rácsozatába kis lemezke került, ami igyekszik a felső tartomány jobb szóródásáról gondoskodni. Az S-Pal Satin-Anodized Alumínium mélyközép hangszórók is érdekesek, hiszen ebben a kategóriában az efféle anyaghasználat még nem általános. A karbonszál erősítésű fröccsöntött polipropilén mélysugárzók is megérnének egy misét, de azt hiszem, hogy már puszta emlegetésük is sejteti, hogy ezek sem épp a Tesco gazdaságos polcról lettek leemelve. Komplikált szerkezet minden egyes hangszóró, mind a felhasznált anyagok, mind felépítés tekintetében. Még a dobozok is alapos számítógépes modellezés, illetve hosszas tesztelések eredményei. Sorolhatnánk egy hétig is. A lényeg azonban csak annyi, hogy az egyszerű külső alatt a Paradigm mérnökeinek nagyon alapos munkája rejtőzik. Aki többet szeretne tudni, az látogasson el a paradigm.com-ra.

A tesztre fogott készlet frontsugárzói a Monitor 9-es modellek. Ezek az elegáns, basszreflex felépítésű állódobozok a magassugárzó és az önálló légkamrával rendelkező középsugárzó mellett, kettő darab mélysugárzót használnak. A középső csatornát a Center 1 szolgálta. Ez a Monitor 9-hez hasonlóan, három utas, négy hangszórós kivitel. Ebben az ársávban ez a fajta kivitel ritka, ezért ennek örülhetünk is. A frontokkal összehasonlítva ugyanakkor a hasonló hangszórókészlet ellenére nem tehetünk egyenlőségjelet a két típus közé. Egyrészt a nagyon is eltérő térfogat miatt, másrészt pedig azért, mert a center középsugárzója kisebb, 140 helyett mindössze 90 mm-es. Végezetül említsük meg a háttérsugárzókat is, amik a Mini Monior nevet viselik. Nevük egy kicsit csalóka, hiszen nem ezek a család legkisebb tagjai, hanem az Atom nevet viselő apróságok. Sőt, a Mini kétutas hangszórókészletének mélyközép sugárzója nagyobb átmérőjű is, mint akár a center, akár a frontok hangszórói. Persze aránytalanságtól nem kell tartanunk, hiszen a 165 mm átmérőjű membránból mindössze egy darab van a dobozba szerelve, kicsivel a 25 mm-es magassugárzó alatt.

Közelebbről szemügyre véve a dobozokat, egyértelmű, hogy fóliázottak. Ezt akár negatívumnak is értékelhetnénk, de a fóliázás gyönyörű kivitelű és maga az alapanyag is igen jó minőségű. Ez már csak azért is fontos, mert láttunk már furnéros dobozt, ami csúnyán volt összerakva és fóliázottat is rengeteget, ami a Monitor 7 sorozatnak nyomába sem érhet. Ez előlap gumiszerű felülete viszont bármennyire is jó szándékkal került oda, egy csipetnyi tökéletlenséget visz a németesen precíz szerkezetbe. Nem illeszkedik olyan tökéletesen, ahogyan a többi alkatrész. Igaz, az eltérés alig fél milliméter, de a doboz többi részéhez képest, ez sok. Az összkép mégis gyönyörű. A rostély mágneses rögzítése pedig a szokásosnál is jobban sikerült.

A hátlap is felülmúlja azt, amit általában jónak szoktunk nevezni. A csatlakozók a megszokott, szögletes mélyedésük helyett egy boltíves kapura emlékeztető medencében kaptak helyet. Ez lényegesen megkönnyíti a kábelek rögzítését.

A meghallgatások során a Denon AVR-2313-as házimozi erősítő, a Primare 22-es rendszere, a Marantz PM-KI Pearl Lite voltak a legtöbbet használt darabok, de alkalmilag megfordult a szettben néhány Onkyo, Pioneer, NAD termék is.

Mozival a Denonról kiderült, hogy nem a legideálisabb társa a Paradigm hangfalainak. Ennek ellenére, a produkció sokáig nagyon is meggyőző volt. A Drive első jelenetében nagyon szépen csoportosultak a hangok, a háttérzene körülölelt, a CB rádió pedig a megfelelő irányból és precíz tompasággal szólt. Épp ahogyan kell. A helikopter szinte megrémisztett, a kocsik hangjai hitelesen, szilárdan, élektől mentesen érkeztek. Az elmúlt évek egyik sikerfilmje, a Thor viszont teljesen érdektelen hangzással altatott. Az Inception-höz érve vált egyértelművé, hogy ennél a Denon-nál komolyabb erősítő is elférne ebbe a rendszerbe, bár az így is meggyőző. A párbeszédek kicsit visszafogottak voltak, de épp csak egy árnyalatnyival az optimálishoz képest. Az érthetőségük, artikuláltságuk azonban egészen remek volt mindvégig. Az Audyssey jó munkát végzett a térrel. Az összhatás többnyire nem 5.0-nak hatott, hanem egy egésznek, ami körülölel, hézagmentesen. Annak ellenére, hogy az összeállításnak a Denon egyértelmű gyenge pontja volt. Ezzel együtt, egy hasonló rendszerrel bátran vállalnám egy elkötelezett sztereó rajongó, házimozis meggyőzését.

Az Audyssey-t kikapcsolva az egyes hangszórók mintha jobban dolgoznának, élesebb és közvetlenebb hangot adva. A hangzás összeforrottsága, egységessége viszont így bukik. Egy ideális moziszobában ez talán nem volna gond, de egy átlagos nappaliban mindenképpen az. A megoldás persze nem a szoba átépítése. Egyszerűen csak komolyabb elektronika kell a Paradigm Monitor hangfalakhoz.

Később még próbára fogtuk a szettet a Limar Audio bemutatótermében. Itt egy HTPC volt a forrás, egy Anthem MRX 500 házimozi erősítő adta az erőt, a mélyekről a Martin Logan Dynamo 700 gondoskodott az egész mögött pedig egy Isotek Evo 3 Solus tápszűrő tartotta távol a nemkívánatos zajokat.

Tény, hogy ez egy másik dimenzió volt. Az Anthem azonban mintha inkább az erőre fektette volna a hangsúlyt, a kifinomultság helyett. Ez persze nem azt jelenti, hogy a rendszer nem muzsikált volna kellemesen, sőt. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a Primare sztereó rendszerével oly bámulatosan teljesítő hangfalak most csupán nagyon-nagyon jók, s nem érzelmileg felkavaróak. A mostanság alap tesztfelvételként használt Bublé koncert remekül szólt, Diana Krall pedig egészen magával-ragadóan jött át. Mégis, az Anthem nem engedte a közép- és magastartományt úgy szárnyalni, ahogyan azt a sztereó tesztekben megtapasztaltuk. Szó se róla, a rendszer összértékéhez méltó volt a produkció, mégis, én alighanem más elektronikát vennék hozzájuk. S, hogy miért? Hát a sztereó tesztben hallottak miatt!

Bizony, a Paradigm Monitor 9, sőt még a szettben háttérbe száműzött Mini Monitor is megmutathatta mit is tud sztereóban.

A próbák java a Primare 22-es szettel történt, főleg CD-ről lejátszott zenékkel.

Az első tesztalany a Mini Monitor volt. Vivaldi Négy Évszakja a csodás Velencei Barokk Zenekar tolmácsolásában instant érzelmi kötődést szült. Nagyon jó színpad, precíz és kibontott részletek sokasága gyönyörködtettek. Donald Fagen Kamakiriad albuma jó adag közvetlensége, talán a magasak túlzott érvényesülését is jelezte. Ehhez a dobozhoz egy melegebb hangzású elektronika talán jobban illene. (Oh igen! Olyan ez mint egy lánynak szerelmet vallani, majd hozzátenni, hogy igazán megfésülködhetne.) Talán egy NAD vagy Pioneer megérdemelne egy próbát. A teszt alatt egy rövidebb próba erejéig be is lett fogva egy jó 10 éves, kisebb Onkyo elektronika is, ez azonban nem hozott olyan eredményt, amihez érdemes lenne visszatérni. Ugyanakkor egy veterán NAD 3020i, végfokként használva, imádnivalóan szólt. Annak ellenére is, hogy előfokként egy külső fejhallgató erősítő üzemelt. (igen, ez az összeállítás felháborítóan kaotikus és abszurd) Végül is ez a kis dobozka nagy kedvenc lett. Méretéhez illő, azt nem meghazudtoló hangáradat és kedves, nyílt karakter.

A Monitor 9 is megkapta a Primare 22-es szettet, mint forrást. A Mini Monitoréhoz hasonló karaktere különösebb meglepetést nem okozott. Érdekes módon a Négy Évszak nem igazán nyert sokat. Nem lett jobb, csupán csipetnyivel több. Még a mélyek terén is csak annyival egészült ki amennyi minimálisan elvárható egy ekkora doboztól.

Ennek ellenére a rock zene élvezetes volt. Donald Fagen felvételei egészen úgy szóltak ahogyan azt hallani szerettem volna. Ha létezne olyan, hogy tökéletes, ez lehetne annak definíciója. Persze ez csak egy szubjektív vélemény. Hosszan lehetne sorolni az igényes stúdiólemezeket, amik valósággal brillíroztak a Paradigm Monitor 9-es hangsugárzókon. Mégis, a végén ott maradt az érzés, hogy néha kellene talán egy mélyláda is. Persze illeszkedő karakterű és minőségű. No meg aztán, sztereóban, álló dobozokat subbal kiegészíteni... Ez egyfajta szentségtörés. Joggal merül fel, hogy miért ne keressen az ember inkább olyan hangdobozokat amik magukban is megoldanak mindent. A választ persze bárki megtalálhatja, aki meghallgatja a Monitor 9 párost. Olyan ez, mint beleszeretni valakibe, aki nem szereti azt a sportot, ami nekünk a legkedvesebb. Az ember próbálkozik, hátha a másik is megszereti azt, amit mi kedvelünk, de ha nem jön össze, az sem tragédia.

Ítélet

A műszeres mérés sosem "tökéletes", de jó esetben legalább objektív. A tucatnyi fül által véghezvitt, de csak egy fülpár tulajdonosa által lejegyzett teszt azonban törvényszerűen szubjektív. Ezt azért fontos lejegyezni, mert a tesztek óta Paradigm Monitor 9 és Mini Monitor rajongója lett ezen sorok írója. Kétségtelen, hogy a mélyek erejében, jól jönne egy csepp többlet. Ugyanakkor az, amit ezek a dobozok zenében előadnak, amit közép- és magastartományban produkálnak, az egészen egyedi. Nem csak minőséget, de szerethető hangzást kapunk. Mindezt nagyon is korrekt áron, egy nemesen egyszerű dobozban. Egyértelmű Ajánlott Vétellel állunk szemben, mind a szett, mind a sztereó párok tekintetében.

1 2

Következő oldal >