Panasonic TX-P50GT60 Smart 3D plazma TV teszt
2013. szeptember 16., hétfő, 10:35
Panasonic palzma TV Panasonic plazma Panasonic TV 3D TV GT60 plazma TV teszt
Még ki sem hűlt tesztszobánk hifiállványán a Panasonic ST60 helye, máris nagyobb és drágább testvére, a TX-P50GT60 került oda. Ezt nevezik meleg váltásnak, amit jellemzően nem szórakoztató elektronikai készülékekre alkalmaznak, de néha ebben a műfajban, például esetünkben is helytálló. Az alábbiakban elmeséljük, miben különböznek, miben jobb a GT és megéri-e a többletkiadást.
A mai lapostévék keskeny kerete nem sok játékteret kínál a formatervezők számára, nüánszokkal kell operálniuk. A fémkeret szinte egyeduralkodó, mégis sikerül némi egyedi márkajelleget kölcsönözni a tévéknek. A közelmúltban az egész szaksajtó sokat bírálta az a Panasonic tévék konzervatív, sőt, jellegtelen kinézetét, amit az utóbbi két évben teljesen levetkőztek. Nem kell aggódni, a király (sokak szerint a Panasonic plazmák a tévék királyai, amivel teljes szívünkből egyetértünk) nem meztelen, új ruhája tetszetős és szerencsére cseppet sem hivalkodó. De már nem álruha, amiben el tudna vegyülni a tömegben. Némi fém (vagy annak tűnő műanyag) kerettel, az ST-ével azonos talppal és forgatható nyakkal nem kell szégyenkeznie a koreai versenytársak között. Inkább azok bújhatnának el a Panasonic plazmatévék mellett, ha képminőségről van szó. Sajnos, talán éppen ezért, a legnagyobb elektronikai áruházakban egyáltalán nem, vagy csak elvétve találni belőlük bemutató darabot. Szerencsére a márkaboltok mindegyik plázában, bevásárlóközpontban jelen vannak és azokban plazmához illő körülmények között lehet megvizsgálni kivételes tudásukat.
Nézzünk néhány technikai részletet, mitől kivételes képességű a GT60! Az alképpont frissítés (Focus Field Drive) magasabb az 50-es típusszámú elődmodellnél és az ST60-énál is: 3000 Hz. A panelen alkalmazott szűrő neve Infinite Black Pro, ami gondoskodik a rendkívül mély fekete színről és a hatalmas kontrasztról, valamint a környezeti fény ezeket csökkentő hatásának kiiktatásáról. A színenként megjeleníthető árnyalatok száma 24576, ami így kevésnek tűnhet, de ez is alapszínenként - RGB - külön értendő. Némi szorzás után mindjárt horribilis összeget kapunk.
A hátlapra tekintve rendezett kép fogad minket és azt is láthatjuk, hogy a felső fertályon ásító négy lyukacsos szellőzőnyílás mögött nincsenek ventilátorok, tehát a TV passzív hűtésű. Ennek alighanem sokan örülnek, bár korábbi tapasztalataink alapján, nem kell félni a léghajtányoktól. Az oldalra néző csatlakozó sort az optimálisnál közelebb helyezték a TV széléhez, ezért a jó minőségű, sokszorosan árnyékolt, tehát vastag és nehezen hajlítható HDMI kábelek kikandikálnak, rontva az összképet. Az USB vezetékek szerencsére hajlékonyabbak, azokat szemből nézve láthatatlanul el lehet vezetni a tévé mögött. Az ST-n még úgy-ahogy elfogadtuk, hogy csak 3 HDMI csatlakozót kínál, de itt súlyos hiányosságnak véljük, pláne annak ismeretében, hogy a GT50 még 4 darabbal szolgált. Mindegyik HDMI aljzat 1.4 szabványú, a kettes számmal jelzett ARC képes. A 3 db USB közül, az egyik 3.0 szabványú, ezt a betét kék színe jelzi. Található még itt SD-kártya olvasó, Ethernet és Toslink aljzat, adapteres Scart és fejhallgató kimenet. A GT60 az USB-n csatlakoztatott külső merevlemezre felvételt készít a digitális tunerjei által fogott tévéműsorokról, ahogy azt megszokhattuk. Pillanatra maradva még a TV mögött, feltűnik egy, a hátlapra szerelt 75 mm-es hangszóró, ami megpróbálja némi mélyhanggal támogatni a káva aljába épített cicergőket, nem is hasztalanul. Persze ettől még a GT60 nem válik zenehallgatásra alkalmassá, de a beszédérthetőség teljesen rendben van. Az erősítők névleges teljesítménye 2x5 és 1x10 W.
Bekapcsoláskor személyre szabható kezdőképernyő fogadja a felhasználót, akár egy nagyobb család összes tagjának juthat egy-egy, de a gyári változatok is jól használhatók. Az ST60 tesztelésekor még kicsit feleslegesnek tűnt ez a szolgáltatás, de az idő múlásával egyre inkább megkedveltük. A menü a szokásos Panasonicos, nem minden részletét szeretjük, de összességében jól és egyszerűen használható. A gyári képmódok közül a két THX ér valamit: Cinema és Bright Room, de magától értetődően, a GT60-ból is csak a Professional módok műszeres kalibrálásával lehet kihozni a maximumot. A kalibrálás rengeteg időt, majd' 4 órát rabolt el az életünkből, a 10 pontos fehéregyensúly és a szintén 10 pontos "gamma részletes" beállítása soha véget nem érő feladatnak tűnt, de megérte. A képminőség minden várakozásunkat felülmúlta.
A ma divatos hangvezérlés ezen a tévén is elérhető, de vagy meg kell venni hozzá a mikrofonnal ellátott extra távvezérlőt, vagy ami kézenfekvő, okostelefonukat tesszük erre alkalmassá egy ingyenesen letölthető alkalmazással. Jó hír, hogy a TV iOS kompatibilis. A Skype használatához pedig egy kamerát kell vásárolni.
A flash támogatással felvértezett internet böngésző kellőképpen gyors, telepített alkalmazásokból széles a kínálat, a beépített WiFi hibátlanul tette a dolgát.
Menüben aktiválható a készenléti állapotban történő, USB-n keresztüli akkumulátortöltés, de mivel a 3D-hez szükséges aktív szemüvegek elemmel működnek, ezt sajnos nem tudjuk kihasználni. Ezzel összefüggésben könnyebbek, ami által kényelmesebbek is lettek a szemüvegek, miközben az oldalról érkező fényt takarják. Emlékszünk a VT20 ormótlan tartozékaira, melyek folyamatos támadásban voltak az ormónk, pardon, orrunk ellen, élesen nyomva az érzékeny, kiálló testrészt. Ez hatásosan elvonta a figyelmet a filmről. Eleinte pár percenként igazgattuk, majd folyamatosan, kezünkkel néhány milliméterre megemeltük az okulárét, hogy ne is érjen hozzá a meggyötört testfelülethez. Az idei szemüvegekkel egy kétórás film végignézése sem kényelmetlen.
A beépített médialejátszó végszükség esetére megfelel, ám tudása, kép- és hangminősége méltatlan e tévéhez, elég csak a 24 fps-es lejátszás hiányát említeni. Érthetetlen, hogy ömlesztve mutatja az USB-vel csatlakoztatott merevlemez tartalmát, de legalább gyorsan lehet köztük lépkedni, válogatni. A menü fordítójának megpöckölnénk az orrát, amiért a filmeket képforrásnak nevezte el. Szerencsére a szöveg fölötti ábrából és a szomszédos fénykép és zene feliratokból, kizárásos alapon kikövetkeztethető a valós funkció.
Az ST60-nál említett varázsceruza ezzel a modellel is használható, de inkább gyerekjáték, mint lényeges és hasznos extra.
A képminőség szigorú vizsgálatát szokás szerint OPPO BDP-105EU Blu-ray lejátszónkkal végeztük, de bevetettük a nálunk vendégeskedő Popcorn Hour A-400 médialejátszót is. A tévéadásokat a tetőantennával fogott MinDig TV kínálata szolgáltatta.
Nem újdonság, sőt várható volt, hogy az 50 Hz még mindig keményebb dió lesz a készüléknek, mint a 60 Hz. Azt viszont nem is vártuk a gyártó által feltüntetett értékekből (csak megalapozott találgatásból reméltük), hogy minden képfrekvencián, illetve álló és mozgóképen is látványosan finomabb az 50GT60 árnyalatfelbontása, mint a tavalyi Panasonic plazmáké, vagy akár a 42ST60-é.
Már nagyon nehéz olyan, a hétköznapi használat mellett is előforduló képtartalmakat válogatni a tesztvideóink közé, amiken közelről vizsgálva még egyértelműen megfigyelhető lenne az 50GT60 szintű készülékek bármilyen álló-, vagy mozgóképkezeléssel kapcsolatos gyengesége. Nézhetünk 24, 25, 30, 50, 60 képkocka/másodperc sebességű interlaced vagy progressive kódolású filmet, TV adást, vagy PC-k, játékkonzolok képét, mindezt ezen értékek egész számú többszörösének megfelelő frekvencián frissülő panellel, átlagos képtartalmaknál nem tudunk belekötni semmibe. A mozgókép éles és részletes, a ditherzaj finom, a mozgás érzete kellően lágy és kellemes. Az 50GT60-nál most kissé rendhagyó módon nem említjük meg, hogy van egy konkurens plazmagyártó, aki ha mást nem is, de ezt valamivel jobban csinálja. (Méghozzá azért, mert nincs. Legalábbis mi idén még nem láttuk azt a készüléküket, ha esetleg van már nekik olyan is).
Örömmel nyugtáztuk azt is, hogy a 42ST60-nal ellentétben itt működni látszik az 1080p PureDirect kapcsoló. Az eredmény még mindig nem tökéletes, mert enyhén torzul a chroma térkép, de képhibákat már nem okoz a bekapcsolása, viszont sokkal többet őriz meg így az RGB vagy YCC 4:4:4 formátumok chroma felbontásából, mint e nélkül (és úgy a TV-k általában az ilyen speciális kapcsolók nélkül). Bár ez gyakorlatilag csak azokat érinti, akik PC-ről játszanak videó-játékokat a tévéjükön. Nekik, és játékkonzolt használó társaiknak is jó hír, hogy az 50GT60 érezhetően gyorsabb, mint a 42ST60. Bekapcsolt Game móddal nincs zavaró mértékű input lag, és bár a PureDirect ad ehhez egy kicsit, de még úgy is tolerálható (ha nem is online FPS-hez, de mondjuk egyjátékos kalandozáshoz).
3D-ben összességében használhatónak találtuk a 42ST60 képességeit, de közel sem voltunk lenyűgözve, ezt olvashatták tesztünkben. Szerencsére az 50GT60 ezen a téren látványos előrelépést mutat. Noha a felbontás, ahogy a VT20 óta egyik Panasonic plazmán, így jelen tesztalanyunkon sem valódi Full HD, de ez sokkal kevésbé észlelhető és ritkábban zavaró tényező, mint a 42ST60-on volt. Persze gyökereiben azonos technológiákról lévén szó, a látvány és a komfort összhatása igen hasonló, de az 50GT60-on sokkal szívesebben néznénk sötét és mozgalmas jelenetekben gazdag 3D filmeket, mint kisebb testvérén.
Talán egy olyan végszó fejezné ki legjobban a készülékről alkotott véleményünket, hogy szívesen vennénk ilyet magunknak is, mert a minősége már szárnyalni kezd, miközben az ára még a földön jár.