OPPO HA-2 fejhallgató erősítő teszt

2015. szeptember 8., kedd, 13:55

OPPO audio hifi erősítő DAC DA konverter fejhallgató erősítő OPPO DAC DAC teszt erősítő teszt OPPO teszt OPPO DAC OPPO fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő teszt OPPO DAC teszt

Nemrégiben teszteltük az OPPO eddigi legkisebb, PM-3 típusú fejhallgatóját, amihez már akkor is használtuk a vele együtt bemutatott HA-2, hordozható fejhallgató erősítőt. Most eljött az idő, hogy részletesebben is megvizsgáljuk ezt az apró elektronikát.

Egy újabb fejhallgató erősítő DAC

Kellett ez nekünk? Persze, hogy nem. Hiszen csatlakoztathatjuk a fejhallgatónkat közvetlenül a telefonba vagy számítógépbe is. Különben is, annyi hasonló van már a boltokban. Komolyabbra fordítva a szót, az igazi kérdés az, hogy a rengeteg termék súlya alatt már-már roskadozó piacon, képes-e versenyképeset alkotni az OPPO? Elvégre, nem elég egy szimpla, mezei termékkel előállni. Az határozottan több és jobb kell legyen, ha a gyártó igazi sikerre szomjazik!

A versenyképesség kérdését két irányból közelíthetjük meg. Egyrészt nézhetjük a könnyen megfogható oldalát, az ár/érték arányt, a szolgáltatások hosszú listáját és esetleg a kivitel minőségét. Illetve nézhetjük, vagyis hallgathatjuk a hangminőséget, mint legfontosabb jellemzőt.

Az első rész aránylag egyszerű, elvégre csak a műszaki adattáblát kell átfutnunk

A HA-2 szíve egy AB osztályú erősítő, ami párba válogatott tranzisztorokkal próbál kedvünkben járni. A szerkezet agya egy ESS Sabre32 Reference DAC, pontosabban az ES9018-K2M típusú chip. Ez a nagy, HA-1 modellben használt ES9018S modellnek a hordozható termékekbe szánt változata. Szolgáltatásban is sokat tud a kis DAC, hiszen akár 384 kHz-es, 32 bites PCM, sőt, akár DSD256 adatfolyammal is megbirkózik. Méghozzá natív módban, ami nagyon nagy dolog, különösen ebben az ársávban.

A DAC amúgy, egyebek között 32 bit Hyperstream™ és Time Domain Jitter Eliminator technológiákkal dicsekszik, de ezeken gyorsan túllépünk. Aki akarja, az elolvashatja a technológia leírását itt.

Sokkal fontosabb, hogy az imént említett alkatrész nem csak számítógépre kötve működik, hanem telefonnal vagy tablettel is. Akár Android, alapú (Samsung, LG, Sony, OPPO, stb.), akár Apple-féle, iPhone vagy iPad készülékkel szeretnénk használni, megtehetjük, még a szükséges kábeleket is mellékeli a gyártó. Használhatjuk a kis OPPO-t tisztán, analóg erősítőként is, hiszen a fejhallgató kimenet mellett találunk egy 3,5 mm-es bemenetet is. A gyártó az ehhez szükséges kábelt is mellékelte. Ha pedig már visszatértünk az analóg részhez, megemlítjük, hogy a hangerő szabályozás és a mélyhang kiemelés is analóg. Ó igen, a HA-2-ben van mélyhang kiemelés is, amit kedvünk szerint kapcsolgathatunk ki és be. Ezeken felül, van még erősítés szabályozás, hogy bátran használhassuk akár kis impedanciájú fülhallgatókkal, vagy nehezebben hajtható fejhallgatókkal is.

Végül megemlítjük, hogy a szerkezet saját akkumulátorát, akár a telefonunk töltésére is használhatjuk. A HA-2 akkumulátora 3000 mAh kapacitású, vagyis nagyobb, mint amit egy tipikus csúcstelefonban találunk. Ennek ellenére, a készülék alig 12 mm vastag, tömege 175 g.

Milyen a minősége?

A felhasznált anyagok és az összeszerelési minőség tekintetében a HA-2 első osztályú. Az illesztések szépek és pontosak, a szerkezet masszívnak tűnik, a felületek szépek. Le a kalappal! A mellékelt kábelek jók, illetve sokkal jobbak, mint amit megszoktunk, de nem prémium minőségűek. Ám a fejhallgató erősítők állandó dilemmájával ezúttal is meg kell küzdenünk. Vagyis az összekötőkábel vagy túl hosszú, vagy túl rövid, vagy túl vékony, vagy túl merev, de egy biztos, soha nem jó. A szomszédnak, a havernak épp jó lenne, de nekünk? Mindez nevetségesen hangzik (és valahol az is) de nekünk már ez is elég ok arra, hogy minden ilyen eszközünkhöz külön, a saját igényeink szerinti kábelt szerezzünk.

Használjuk!

Kézbevettük, körbefogdostuk, itt az ideje bekapcsolni. No de hol van a POWER gomb? Sehol. A hangerő tekergetőjét (leánykori nevén: potméter) kell kis kattanással elforgatni, hogy a szerkezet bekapcsoljon. No meg alul van egy kis tolókapcsoló, amivel A-B-C forrás közül választhatunk. Talányos? Cseppet sem. A bemenetek mellett ugyanis ott van a kis A, B és C jelzés. Persze, nem árt, ha tudjuk, hogy mi micsoda a digitális világban, vagy ha legalább pár percet rászánunk a használati útmutató böngészésre, hiszen az "A" jelzésű egyszerre iPhone adat csatlakozó és töltő kimenet. A "B" jelzésű az Android telefonoknak, PC-knek és a DAC akkumulátorának feltöltésére van fenntartva. A "C" pedig az analóg bemeneté, és éppen olyan, mint a fejhallgató kimenet. Ezzel összefoglaltuk a bekötéssel kapcsolatos minimális tudnivalókat, nem tartott sokáig.

A készülék használata nem nagy tudomány. Telefonra, vagy tabletre kötve, bekapcsolás után, magától átveszi az analóg kimenet szerepét. Minden magától megy, bár Android 4.4.4 alatt belefutottunk egy kényelmetlenségbe. Telefonáláskor a készülék visszaveszi a hangot a kis OPPO-tól, a hívás befejezése után pedig visszaadja, de ilyenkor a hang gyakran pattog. Mivel hasonló gondunk már más külső DAC-kal is volt, ezt az Android számlájára írjuk. A dolog orvoslása a klasszikus, módon történik. Kihúzzuk, bedugjuk...

Számítógéppel használva is akad egy kis dolgunk. Az OPPO driver programját magunknak kell telepítenünk. Ez sem egyedülálló, főleg az olyan típusoknál, amik USB audio 2.0 átvitelre is képesek. A feladat, egy 6 éves irodai gépen sem tartott tovább 3 percnél.

A hang?

A teszt jelentős részét OPPO PM-3 fejhallgatóval végeztük. Elvégre a két modellt egyszerre jelentette be a gyártó és hordozható, utcai kivitelük miatt is egymáshoz illenek.

Ahogyan azt már a PM-3 tesztjében is írtuk, a hang nagyságrendekkel jobb, mint amit egy felső kategóriás telefontól kapunk, de ez biztosan nem lep meg senkit.

Sokkal inkább érdekes, hogy számítógépre kötve, a kis elektronika gond nélkül állta az összehasonlítást a nála sokkal nagyobb méretű, de hasonló árú DAC-okkal is. A kisebb méretű és tudású DAC-okat pedig határozottan utasította maga mögé az OPPO HA-2. Igaz, itt az összehasonlítást akár sántának is érezhetjük, hiszen az apró, USB-re köthető DAC-ok többsége olcsóbb az OPPO-nál. No de tegyük hozzá, az árkülönbözet nem csak a hangot közvetlenül befolyásoló dolgokra megy el, hanem az igényes megjelenésre és a beépített akkura is jut belőle egy kevés. A többi, apró, számítógépre köthető DAC-kal való összehasonlításban fontos a nagyfelbontású DSD és PCM kompatibilitás is.

Visszatérve a hangra, ahogyan azt a PM-3 kapcsán írtuk, közhelyek egész sorát zúdíthatnánk a kedves olvasóra, az összeállítás zeneiségét magasztalva. Tény, hogy a rendszer egyik pillanatról a másikra, a könnyűzene roppant szórakoztató közvetítéséből átáll a kifinomult, jazz vagy komolyzene, esetleg igényesen rögzített alternatív muzsika tolmácsává. Az összeállítás egyetlen jól meghatározható korlátjának a PM-3 zárt hátsó kialakítását érezzük, ami utcán létfontosságú, de a zene és főleg a térérzet kibontakozását zavarja. A HA-2 azonban lelkesen tölti meg a fejhallgatót, zenével. Az összhatás nagyon élvezetes.

A HifiMan HE400i modellel hallgatva a HA-2 hangja kicsit sötétebb, mint a Cambridge Audio DacMagic XS vagy az AudioQuest DragonFly. Bekapcsolt mély-kiemeléssel, zseniális. Nem robbantja be a dobhártyánkat, hanem zenél és elvarázsol. Az alacsony frekvenciákat meggyőző, színes és részletező módon közvetíti. Sőt, a vártnál életszerűbb jelenléttel is megfűszerezi őket. Ugyanakkor, megmarad a kellemes magas-, a lágy és könnyed középtartomány. A figyelmünk mégis a mélyek felé fordul. Gyakran érezzük úgy, hogy "hűha, ez igen!" Pedig nem gorombul és nem vagánykodik.

Ha a mélykiemeltést kikapcsoljuk, akkor az egész hangvétele könnyedebb, természetesebb lesz. Lehet választani.

A megszokott tesztanyagokat sorban lapozgatva, elérkezünk Miles Davis - Kind of Blue felvételéhez, ahol a zeneélvezet szintet lép és kijelenthetjük, a hang a high end határát birizgálja. Egyenletes, kiegyensúlyozott, és már-már szerelmi szálakat fűz a zene és a hallgató közé. A zenehallgatás kimagasló élményei között ott volt még pár finomabb felvétel és gyakran a füleinkig ért a szánk széle, úgy vigyorogtunk. Amikor eljött Jennifer Warnes - Way Down Deep című száma, ismét elégedetten mosolyogtunk, mert a mélyek kemények voltak, de nem váltak ostobán agresszívvé. Le a kalappal! A hang jól követte a zene karakterét, így hol könnyedén hullámzott, hol erőtől duzzadva játszott a zenei és érzelmi feszültséggel. Pedig, elvben nem is illenek egymáshoz, hiszen a HE400i egy inkább otthonra szánt, nyitott modell, miközben a HA-2 egy hordozható erősítő.

A HE400i társaságában elkövetett meghallgatások tapasztalata nagyon pozitív volt. Kiderült (nem meglepő módon), hogy a nagyobb fejhallgatóhoz a GAIN kapcsoló H, vagyis magasabb jelszintet biztosító állását érdemes használni, különben a hang ellustul.

Ítélet

Az OPPO HA-2 az értékelés első része, vagyis a műszaki jellemzők és az ár összevetése alapján jó vétel. A nagyfelbontású PCM és DSD már önmagában is alátámasztja az árat. Ehhez jön pluszba az analóg bemenet és az Android és iOS kompatibilitás.

Ám az igazán fontos dolog a hang minősége és karaktere. Ebben pedig az OPPO maximálisan megfelelt az elvárásainknak, és sokszor felül is múlta azokat. Ahogyan a PM-3 esetében, úgy itt is igaz, hogy a szett órákra lekötött és rávett olyan lemezek ismételt meghallgatására is, amiket régen nem vettünk elő.

A jó hifi rendszer egyik ismérve, hogy az emberek mosolyogva bólogatnak, ezzel igazolják, hogy jól muzsikál. A high end egyik jellemzője a közvetlenebb kapcsolat a zenével, az a pillanat, amikor a hallgató már nem a technikát nézegeti, hanem a lemezborítót. Az OPPO HA-2 pedig sokszor ez utóbbi irányba vitt el. Nem nagybetűs high end, mert ezt az élményt nem volt képes következetesen fenntartani.

1 2

Következő oldal >