OPPO HA-1 fejhallgató erősítő teszt

2014. december 15., hétfő, 20:35

OPPO audio hifi fejhallgató high end fejhallgató erősítő HA-1 OPPO fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő teszt high end fejhallgató erősítő

Az OPPO HA-1 a ma kapható fejhallgató erősítők közül talán a legsokoldalúbb. Olyannyira, hogy szerintünk nem is illik rá a ?Headphone Amplifier? elnevezés. Lehetne helyette DAC, lejátszó, előfok, vagy akár hifi processzor is. A zavarba ejtően magas árért cserébe olyan színvonalat nyújt, amit az e téren kiforrott márkák is csak ritkán érnek el.

A régi mindig jobb, mint az új... ezt mondták régen

Mielőtt részletesen kitérünk tesztalanyunkra, nem árt egy pillanatra rátekinteni az OPPO termékkínálatára, csak azért, mert valahol tükrözi, hogy miként alakul ma a szórakoztató elektronikai világ. Néhány évvel ezelőtt ugyanis, az OPPO még nem is létezett. 2008-ban gyökeret eresztett a szórakoztató elektronika világában, és azóta, ha szaküzletben, kiállításon, akár szerkesztőségünkben szóba kerülnek a ?csúcs Blu-ray lejátszók?, akkor előbb utóbb az ő nevük is felbukkan. És amitől egy pillanatig sem lehet gyermeteg kezdőként tekinteni e cégre, az a minőség, amit garantálnak. Elég bármelyik korábbi Blu-ray lejátszó tesztünket megnyitni, vagy rápillantani a nemrég általunk is tesztelt, PM-1 típusú, síkmágneses fejhallgatójukra. Tehát viszonylag szerény választékot, de kiforrott eszközöket kapunk egy olyan cégtől, amely az egész világot ellátja termékeivel, és milyen meglepő, a trendeket szinte kiszimatolva, még okostelefont is gyárt. Most viszont kanyarodjunk vissza mai cikkünk főszereplőjéhez.

Kicsomagolás, minőségérzet

A HA-1 doboza súly és méret alapján akár egy hagyományos sztereó erősítőt is rejthetne. Maga a termék is felveszi a versenyt a midi erősítőkkel: tekintélyes mérete, és nettó 5,9 kilogrammos tömege által, a ma készülő fejhallgató erősítők és DAC-ok közt kolosszusnak számít. Hogy megtudjuk, mi okozza a HA-1 túlsúlyát, elég rápillantani a mellékelt képekre. A fémburok alatt masszív toroid transzformátor lapul, fél tucat pufferkondenzátor és megannyi apró alkatrész társaságában. A készülékház kivitele gyakorlatias és letisztult, a tekerőgombok anyaga is fém, és hátul, a csatlakozók is igényesen lettek kiosztva. A tápkábel cserélhető, vájtfülűeknek érdemes kísérletezni valamilyen komolyabb zsinórral, ha még jobb teljesítményre vágynak.

Az előlapon 4,3 colos képátlójú kijelző található, ekkora nemhogy fejhallgató erősítőn, de házimozi elektronikán is ritkaság. Sok információt közöl velünk a HA-1, többek között a hangerőt, mintavételezési frekvenciát, és a forrásbemenetek listáját is a ?kis monitoron? láthatjuk. Zenelejátszás közben a klasszikus végfokok hangulatát imitáló Deprez műszeres mutatók mozognak a jelerősségre, ezt lecserélhetjük ekvalizátoros dizájnra is. Szükség esetén, a kijelző fényereje halványítható, kikapcsolható, betűi 1-2 méteres távolságból, napfényes szobában is tisztán olvashatók. A HA-1 ezüst és fekete színben érhető el, nálunk utóbbi vendégeskedett.

Nem piskóta hardver

Az erősítő áramköre A osztályú, és erre valószínűleg ?analóghívő? olvasóink is felkapják fejüket. A HA-1 erősítést végző elemei szüntelenül nyitottak, ennek köszönhetően az audio alkatrészek száma kevesebb, a jelút tisztább. Nincs null átmeneti torzítás, és kis hangerőn a B osztályú erősítőkhöz képest is alacsonyabb harmonikus torzítást kapunk. A magas nyugalmi áramnak megvan az ára: a HA-1 teljesítményfelvétele 70 watt, és bizony, melegszik is, nem véletlen, hogy a padlólemezére és a tetejére is jókora szellőzőrács került. 1 óra elteltével alaposan felforrósodik, ezért semmiképp se tegyük szekrénybe, kizárólag jól szellőző állványra vagy bútorra helyezzük.

Másik vitathatatlanul meggyőző tulajdonsága a csatlakozók mennyisége. Két fejhallgató kimenetet kapunk az előlapon, az egyik hagyományos 6,3 mm-es Jack, a másik pedig egy szimmetrikus aljzat, melynek főleg Sennheiser high end hifi fejhallgató tulajok örülhetnek. Egyébként a HA-1-et a korábbi tesztünkben bemutatott PM-1 fejhallgatóhoz szánják, és gyártanak is egy a fülesükre szabott, opcionálisan kapható szimmetrikus csatlakozóval ellátott kábelt. A bemeneteket sem aprózták el: analóg XLR, analóg sztereó RCA, digitális optikai, koaxiális és USB aljzatok tarkítják a hátlapot, és még egy Bluetooth (!) antennát is láthatunk. Eleinte nem értettük, hogy ugyan mi a csudának streamelné a vájtfülű tulaj a zenéit egy ilyen komoly vasra? Ez nagyjából olyan szentségtörés, mint Lamborghinivel versenyezni a sziklakertben. Az OPPO tervezői másra szánták a BT lehetőségét: a vevőegységnek köszönhetően lehetőségünk nyílik alkalmazásszintű vezérlésre, akár 5-10 méteres távolságból, egy ingyenesen letölthető mobilszoftver segítségével. Ha ez nem tetszik a felhasználónak, még mindig használhatja a jó öreg infravörös távvezérlőt, mert az is jár a termékhez, ráadásul egész pofás, letisztult darab, és nem gagyi műanyagból, hanem fémből készült.

Még vonalszintű kimeneteket is szereltek rá, XLR és RCA csatlakozósat egyaránt, ergo a termék szó szerint beiktatható akár egy felső kategóriás hifi vagy házimozi rendszerbe, mi több, mi döntjük el, hogy a kimenetek fixek vagy vezéreltek legyenek-e, így akár egy sima végfok vásárlásával előfokként is használhatjuk. Egyébként a hangerőt fél decibeles fokozatokban szabályozhatjuk, ami a valóságban elég precíz beállítást tesz lehetővé. Ha mindez nem elég, az előlapon is találunk egy USB aljzatot, amire iOS mobileszköz dokkolható, zenelejátszáshoz.

Hangminőség

A HA-1-et bejáratva kaptuk meg, kipróbáltuk AKG K 601, Sennheiser HD 600 és Beyerdynamic DT 880/DT 990 (250 és 600 ohmos verziókkal is) fejhallgatókkal. Nem hagytuk ki a sorból az OPPO PM-1-et sem, a HD 600-nál lehetőség nyílt szimmetrikus kábelre való cserére is. Egy idő után a tápkábelt is leváltottuk egy IsoTek EVO3 Premier típusúra, átfogó véleményünk mindezeket mérlegelve született meg.

Ahogy az erősítő bemelegszik, az énekhangok részletei, a szabályosan ejtett ajakhangok felélénkülnek. Ez különösképpen megfigyelhető Melody Gardot (aki nem ismeri, feltétlenül keressen rá, mert isteni hangja van) énekénél a Charlie Haden Quartet ? Sophisticated Ladies albumán. A HA-1, fél órás üzem után, mire alaposan átmelegedett, maradéktalanul kihozta Melody ajakhangjait és a fülünkhöz zavarba ejtően közel éreztük az éneket, ami önmagában emeli a zene élvezetét. Összességében a HA-1 dicséretesen bánik a vokális hangsávokkal, ilyen téren nyújtja a legnagyobb realitásérzetet.

Tesztalanyunk és második nekifutásra is olyan hangot produkált, amit rossznak semmiképp sem neveznénk, de valami nehezen megfogható tulajdonság kellett volna még az ?agyam eldobom? karakter létrejöttéhez. Persze, érezni lehetett a különbséget 16-ról 24-bitre váltáskor, vagy ha 44-ről 96 kHz-re léptünk a felvételek listáján, alapvetően ?hifis? élményben nem volt hiány. Mégis, ha eltekintünk a szuper énekhangoktól, az összképben nyitottabb, és mozgékonyabb hangzásra számítottunk. Ehelyett a készülék még teljesen bemelegedett (jobban mondva felforrósodott) állapotában is csak szerénykedett, részleteit kissé savanykás árnyékkal befedve. Jó, most szőrszálhasogatók vagyunk, de valamit igenis hiányoltunk. Akkor a HA-1 hangminőségével valami nem stimmel? Nem erről van szó, egy átlagember számára már így is hátborzongatóan jónak számít. De, ahhoz, hogy meghalljuk, mire képes valójában, lehetőség szerint hanyagoljuk a 6,3-as kimenetet, és foglalkozzunk inkább a szimmetrikus aljzattal!

A 6,3 mm-es Jack kimenetről karcsú középtartományokat és savanykás magas frekvenciákat kaptunk, a zene minőségétől függetlenül. Ahhoz, hogy a részleteket élénkebben halljuk, és eltüntessük az ecetes uborka ízt, át kellett váltani a szimmetrikus zsinórra. Nem vicc: a két kábel között a különbség nagyon jelentős! Akinek jó füle és jó fejhallgatója van, feltétlenül szerezzen szimmetrikus vezetéket, persze sajnos egyelőre nagyon kevés termékhez gyártanak ilyet. No de hogyan szólt a HA-1 szimmetrikus kábelről? Nagyon, nagyon klasszul. A Jack kimenet fojtottságához képest itt lényegesen felszabadultak a részletek. Megélénkültek, és térben is tágultak a magas frekvenciák, a középtartomány kiteljesedett. A basszusok mindkét kábelen kellő precizitással szólaltak meg, hozzátesszük, hogy a szimmetrikus dinamikailag is valamivel lendületesebbé tette a hangzást. Tetszett, hogy a HA-1 mindenféle hangból kihozza annak a pozitív részét, például elektronikus zenét is (persze ez fejhallgatótól is függ) egész bátran lejátszhatunk vele. Egy HD 600-zal párosítva már tud olyan combos, bátor mélyhangokat kelteni, hogy egy agresszív rockot is teljes beleéléssel élvezhetünk. A basszusgitár dörmög, a húrjai csörrennek, ha megérintik a hangszedőt. A lábdob energikus, nem szakítja be a dobhártyánkat, de feszes, kemény karaktere érződik. Jó ötlet volt, hogy a tervezők az ESS Sabre cég DAC-ját építették az erősítőbe (ES9018), nem csak a DSD lejátszás támogatása miatt, hanem a részletek finom, életszerűen nyers visszaadásáért is.

A HA-1 látszólag mértékletes hangú elektronika, de nyugodtsága csak kis hangerőn jellemző. Koncertfelvételekkel és klasszikus darabokkal már egyenesen követeli, hogy tekerjük feljebb a hangerőt. Ekkor végre köszönt minket az igazi, hamisíthatatlanul high end hang. Mahler 6. szimfóniájában a rézfúvósok, az orgona és a kórus együttese megköveteli azt a kifinomult, erőteljes, de kiegyensúlyozott jelvezérlést, amire tesztalanyunk is képes. Realisztikus részletek, remek sztereó, monumentális térhatás, és dübörgő dinamika, szívfacsaró érzelmek, ezt mind megkaptuk Mahler darabjától, hiányérzet nélkül. Az érzelmeket kiemelnénk, mert bizonyos minőség alatt, ha valaki igazán vájtfülű, nem tud lelkileg azonosulni a zenével, ha folyton a hibákat keresi. A HA-1 hiányosságai jelentéktelenek, de csak akkor, ha a számára megfelelő fejhallgatóval párosítjuk. Nekünk például nem tetszett a PM-1-gyel párosítva, 6,3 mm-es Jack vezetékkel, szimmetrikus pedig, a teszteléskor még sajnos nem volt itthon elérhető.

Végítélet

Az OPPO HA-1-et nem buta emberek tervezték. Elmés mérnöki munka, ami nem hagy helyet a lefitymáló gondolatoknak. Leszámítva a magas árat és teljesítményfelvételt, mi nem találtunk kivetnivalót vele kapcsolatban. Igaz, a hangja egy icipicit elmarad a tökéletestől, de egyrészt biztos, hogy sok embernek már ez a hangzás is több, mint amilyet valaha hallott, másrészt ne feledjük, szolgáltatások tömkelegét tartalmazza. Akkor a HA-1 kiváló termék? Bármennyire is fejet hajtunk előtte, nem tudjuk elfelejteni, hogy csalódtunk a 6,3-as fejhallgató kimenet hangjában, a szimmetrikus kábel beszerzését pedig a vásárlónak kell megoldania. Ezért csak ajánlott vételként említhetjük, de csak azok számára, akik már rendelkeznek high end fejhallgatóval, meg tudják oldani a zsinór-kérdést, és fülesüket a ma kapható, egyik legjobb tudású fejhallgató erősítőre szeretnék rákötni. Ha később hangfalakat is vásárolnának a fejhallgató mellé, akkor a HA-1 teljes értékű előfokként is használható lesz.

1 2

Következő oldal >