OPPO BDP-93EU 3D Blu-ray lejátszó teszt

Semmi OPPOrtunizmus

2011. október 3., hétfő, 11:20

OPPO BDP-93 médialejátszó. media player 3D Blu-ray SACD DVD-A HDCD lejátszó házimozi Blu-ray lejátszó teszt

Az amerikai OPPO cég termékei külföldön kivétel nélkül minden országban sikert aratnak, DVD-játszóikat kategóriájuk legjobbjaként definiálták. Nálunk a forgalmazása eddig kérdéses volt. A helyzet most viszont változott.

Az Interaudio jóvoltából szerencsére már biztos kezekbe került a márka hazánkban is, azonban most már nem DVD-, hanem univerzális Blu-ray lejátszókról van szó. Mi nyitásnak a kisebbik testvért, a BDP-93EU-t vettük szemügyre, ami a hírek szerint nem csupán mindent lejátszik, ami manapság elképzelhető, hanem mindezt igen tisztességes minőségben teszi. 209 ezer forintért ez nem is nagy szó, ha jobban belegondolunk, az viszont kérdés, hogy akkor ez vajon miért nem sikerült eddig még senkinek? A 93-as előlapja letisztultabb már nem is lehetne, a szürke kasztni közepén egy fekete betétben helyezték el a lemeztálcát és a kijelzőt, mellé pedig az öt darab alapvető funkciógombot.

Hátul van rajta 7.1, 5.1 és sztereó analóg kimenet, koax és optikai aljzat, 2 db HDMI, komponens és kompozit a videojeleknek, valamint RS-232c, USB, IR, LAN és eSATA csatlakozó. Dekóderek terén ellátták az aktuális Dolby TrueHD, DTS-HD és DTS-HD Master Audio variánsokkal, formátumok közül pedig a szokásos BD, DVD, CD lemezek mellett felismeri az SACD, DVD-Audio és HDCD korongokat is. 2 GB belső memóriája van, a divatos 3D sem maradt ki belőle, 2. generációs Marvell Qdeo képfeldolgozással rendelkezik, DVD-k esetében pedig a 1080p szint is elérhető konvertálással. Internet kapcsolattal is büszkélkedik, amely során még a WFi-t is alkalmazhatjuk, BD terén pedig a Live opció is elérhető.

A lejátszó olyan stabilan helyezkedett el a dobozában, hogy kivenni is alig tudtam, köszönhető ez a strapabíró csomagolásnak és a kiegészítőknek. A 93-ashoz jár egy fekete "laptoptáska", távirányító, hálózati, Ethernet és HDMI kábel valamint egy pendrive és dokkoló. A már említett aljzatok kivétel nélkül aranyozottak, és bár az 5 kg-os súly nem tekinthető soknak, mégis megnyugvást eredményez kézbe venni a készüléket. A többi adatot inkább a cikk végén egy táblázatban foglaljuk össze, hiszen felsorolni is nehéz lenne az ínyencségeket. Ismerjük inkább meg az OPPO kis üdvöskéjének kezelését és minőségét, kíváncsiak vagyunk teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket!

A beolvasás rendkívül gyors, a kezelés logikus, a menü pedig abszolút egyértelmű. A Marantz UD5005 képét tökéletesnek minősítettük, de úgy látszik ezen belül is vannak változatok, hiszen a 93-asé még arra is rátesz egy lapáttal. A pengeéles kontúrok és a hosszútávon élvezhetőséghez elengedhetetlen kiegyensúlyozottság elegyét képviseli a lejátszó. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tesztelés során eleinte kerestük a hibákat, mindenáron szerettünk volna belekötni valamibe, de aztán elég gyorsan beláttuk, hogy ez halvaszületett ötlet, ezért hátradőltünk és elkezdtük nézni a behelyezett filmet. Természetesen nem állítjuk azt, hogy az OPPO hibátlan készüléket alkotott, viszont az tény, hogy képminőségben kategóriájának a csúcsát képviseli. A szimpla DVD-t, vagy annak lebutított változatait is megbízhatóan kezeli, és némi konvertálást követően ezek is olyan szintre emelkednek, hogy a régi filmjeinket is elégedetten vesszük majd ki belőle a The End felirat után.

A nagyobb meglepetés zenén ért minket, hiszen a BDP-93-as azt a szintet bizony eléri, amit pl. egy Pioneer 6-os SACD játszó. Meleg, kerek, analógos a hangja, nagyon hosszú távon is hallgatható. CD-n az apró részletek sem bújnak el, a hangszereket különválasztja, de a hangsúly nem ezen van, hanem a zeneiségen. Az audiofil kategória belépőszintjével kacsingat, és bár azt nem minden műfajon éri el, a végeredmény így is meglepően jó. Pure audio üzemmódban, amikor minden ilyenkor felesleges áramkört kikapcsol, a hallottak még meggyőzőbbek voltak, hiszen a tér kinyílt, több lett a levegő, lazább az előadás. SACD-n még dinamikusabbá vált a zene, a részletek is jobban kiteljesedtek, de továbbra sem ez volt a mérvadó, hanem az egységes összkép.

Az OPPO ezt a szintet mozinál sem volt hajlandó alább adni, hiszen minden egyes hangszóróból, még a hátterekből is erőteljes, nyílt és precíz hangok törtek elő. A többcsatorna kínált hangsávok külön is elismerésre méltóak voltak, de itt is kézzelfogható volt a lejátszó legfőbb erénye, az egységesség. Ez pedig így a jó, hiszen egy film lényege az, hogy belemerüljünk, csupán a megfelelő pillanatokban érjen minket meglepetés, akkor viszont nagyon.

A kis OPPO-t lehetne még boncolgatni, hiszen ebben a pár sorban csupán két oldalát ismertük meg, a HDCD-ről, az írott anyagokról, többcsatornás zenéről, 3D-ről, képnézegetésről stb. még nem is beszéltünk. Ezért én mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy nézze és hallgassa meg személyesen a készüléket, a többi gyártó pedig szégyellje magát, hogy ezt a nívót és szolgáltatást, főleg így összességében még magasabb szinten is csak elvétve képesek produkálni.

1 2

Következő oldal >