Onkyo TX-NR676E házimozi erősítő teszt
A szolgáltatáshalmozó
2017. december 7., csütörtök, 08:50
Onkyo audio házimozi erősítő Atmos Dolby Atmos Atmos házimozi házimozi erősítő Onkyo erősítő Onkyo házimozi házimozi teszt Onkyo házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Onkyo erősítő teszt Dolby Atmos házimozi erősítő
Az Onkyo TX-NR676E kiváló iskolapéldája lehet annak, hogy mennyi szolgáltatást lehet belepakolni egy kétszázezer forintot éppen meghaladó alsó-középkategóriás készülékbe. Ez rögtön szimpatikussá is tette az erősítőt, a kérdés már csak az volt, hogy hangzás terén vajon milyen minőséget tud nyújtani?
Ultra HD, Dolby Atmos és DTS:X
A 7.2 felépítésű erősítő árcéduláját és szolgáltatásait összevetve megállapíthatjuk, hogy itt érkezünk el arra a szintre, amikor az alacsony ár miatt már nem kell különösebb kompromisszumokat kötni a használat terén, egész komplex tudású rendszer építhető ki az erősítőre alapozva. A készülék hang- és képfeldolgozási képességei megfelelnek az aktuális elvárásoknak. Dolby Atmos rendszerből 5.2.2 elrendezés építhető ki. A HDMI bemeneteire érkező 4K/60 Hz felbontású UHD jeleket átengedi magán (felkonvertálást nem végez), de kompatibilis a HDCP 2.2, BT.2020, HDR10, Dolby Vision szabványokkal.
A hangdekódolást egy Cirrus Logic gyártmányú, 4 magos, 32 bites, CS49844 típusú DAC végzi. Dekódolja a már említett Dolby Atmos és DTS:X hangsávokat, valamint az SACD lemezek DSD formátumát (lemezről 2,8 MHz-es 5.1 csatornás, vagy fájlból 5,6 MHz-es sztereó), és természetesen az összes korábbi szabványú Dolby és DTS mozihangot. Ugyancsak támogatott a nagyfelbontású (192 kHz/24 bit) fájlformátumok lejátszása (FLAC, WAV, AIFF, ALAC).
A végfokozatok diszkrét elemekből épülnek fel, és alkalmasak alacsony impedanciájú (4 ohmos) hangsugárzók meghajtására is. A teljesítményadatok ismertetését ugyanakkor kicsit nagyvonalúan kezeli az Onkyo, eleve csak az egy csatorna terhelésekor mérhető értéket adják meg (165 watt 6 ohmos hangfal esetén), a 210 wattos csúcsteljesítmény 10 %-os torzítás mellett pedig már szinte értelmezhetetlennek tűnik egy igényes zenehallgató számára. Reálisan nézve - alacsony torzítási értékekkel, 4 ohmos hangdobozokkal - olyan 80-120 wattal számolhatunk (a kisebb érték 7, a nagyobb 5 egyszerre hajtott csatornára vonatkozik), de ez is bőségesen elegendő egy átlagos lakóhelyiségben.
A készülékház megjelenése ismerős a korábbi évekből: szigorú mértani formák, praktikusan célszerű elrendezés, a messziről is jól olvasható, zöld pontmátrix kijelző alatti bemenetválasztó gombsorral. Egyedül a jobboldali hangerőszabályzó tűnik egy kicsit túlméretezettnek és túlhangsúlyozottnak a többi kezelőszervhez képest. Az éves típusváltásokat tekintve az Onkyo is hasonló megoldást követ, mint a legtöbb gyártó: a szinte módosítás nélküli házba helyezi el az egyre több funkcióval rendelkező következő generációs készüléket.
A hátoldali csatlakozási lehetőségek egész bőségesek, legfeljebb annyi kifogásolni valónk lehet, hogy az USB bemenet is ide került. Így kicsit körülményesebb egy háttértár ad-hoc bekötése (esetleg egy hosszabbítót kell beszerezni). Az aljzatok ugyan nem aranyozottak, de logikusan, jól hozzáférhetően vannak elhelyezve. A setup menüben konfigurálható a hét végfokozat használata, és a kilenc pár hangszóró csatlakozó lehetőséget ad a frontok kettős erősítésére, vagy a 2. zóna hangosítására. Az előlapi HDMI bemenettel együtt összesen hetet alakítottak ki, és kimenetből is dupla aljzat áll rendelkezésre. Digitális hangcsatlakozóból optikaival és koaxiálissal is rendelkezik, és a hat analóg vonalszintű RCA mellett egy phono bemenet is található, ami ritkaság számba megy ezen a szinten. A 12 V-os trigger kimenetet viszont kár volt kispórolni.
Multiroom újratöltve
Az otthoni vezeték nélküli helyi hálózatra épülő multiroom megoldások egyre nagyobb szerephez jutnak napjainkban, és a gyártók is egyre nagyobb figyelmet fordítanak rájuk. Az Onkyo és Pioneer készülékek a Blackfire Research fejlesztéseire épülő FireConnect rendszert használják. Pontosabban használták, mert jelenlegi tesztalanyunk is már ennek második generációját, a FlareConnect-et tartalmazza. Firmware frissítéssel pedig egyre több Onkyo típust lehet upgradelni erre a változatra. A legnagyobb újdonság, hogy most már nem csak egy központi (master) készülék lehet a hálózatban, hanem bármelyik FlareConnect kompatibilis lejátszó kijelölhető masternek, és szabadon meghatározható, hogy melyik készülékről melyikre legyen streamelve a zenefolyam. Egy további frissítéssel pedig majd elérhetővé válik, hogy a házimozi erősítőhöz csatlakoztatott nem kompatibilis lejátszók (pl. LP, CD, stb.) műsoranyaga is megosztható legyen a hálózaton. A rendszer vezérlését a mobil eszközökre telepíthető Onkyo Controller alkalmazással lehet végezni. (A testvérmárkánál Pioneer Remote névre hallgat ez az applikáció.)
Online tartalomelérés
Az online és vezeték nélküli tartalomelérési lehetőségek száma lassan meghaladja a vezetékes kapcsolatokét, és az Onkyo TX-NR676E is kitesz magáért ezen a téren. Internetről elérhetők a TIDAL, Pandora, Deezer tartalomszolgáltatók vagy a TuneIn netrádió. Apple vagy egyéb mobileszközökről AirPlay illetve Bluetooth használatával lehetséges a zenei állományok streamelése az erősítő felé. Firmware frissítés után pedig Chromecast és DTS Play-Fi kompatibilissé tehető a készülék. A WiFi kapcsolat a stabil összeköttetés érdekében kétsávos (2,4 és 5 GHz), és megfelel a 802.11 a/b/g/n szabványoknak.
Használatban
Az installálást az AccuEQ mérőmikrofonos szobaakusztikai kalibrációs rendszer végzi. Ez egy menetben, egy hallgatási pozícióra optimalizálva határozza meg a paramétereket. A mérés végeztével lehetőségünk van módosítani a beállított értékeken. Az egyes hangdobozok frekvenciamenetének korrigálása a képernyőn megjelenő grafikus ekvalizátor segítségével lehetséges. Itt a 15 sávra osztott hangfrekvenciás tartományból tetszőleges 9 módosításra van lehetőség a virtuális potméterek használatával. A TX-NR676E három különböző felhasználói beállítást tud eltárolni a memóriájában. De mint mindig, most sem győzzük hangsúlyozni, hogy rendkívül óvatosan kell élni ezekkel a lehetőségekkel, meggondolatlan állítgatásokkal többet lehet ártani, mint használni. A magassági csatornákat lesugárzó hangdobozok konfigurálási lehetőségei példaértékűek. Minden lehetséges elrendezés megadható, a háttér dobozok tetejére helyezhető Atmos-képes sugárzóktól kezdve a mennyezetbe építhető top front/middle/rear pozíciókig.
Az USB-ről történő zenelejátszás minden gond nélkül zajlott, ami külön pozitívum, hogy az erősítő felismerte az NTFS formázású memóriakulcsokat is. A DSF kiterjesztésű, 2,8 MHz-es DSD kódolású fájlokat akadás nélkül szólaltatta meg. Egyetlen kifogásunk annyi lehet, hogy a fájl információkat (kiterjesztés, mintavételezés, bitfelbontás) csak a pontmátrix kijelzőn jelenítette meg a távirányító infó gombjának lenyomására, a TV képernyőjén - ahol pedig jóval több hely áll rendelkezésre - viszont nem.
Meghallgatás
Rock és elektronikus zenén keményen odatette magát az erősítő: nagy lendülettel, széles dinamikával, energikusan szólaltak meg az albumok. Szokásos lemezeinkről (Pink Floyd, Kraftwerk, Dire Straits) erőlködés nélküli, robbanékony előadást nyújtott. Feltupírozott katalógus teljesítmény adatok ide vagy oda, a TX-NR676E valós ereje bőségesen elegendőnek bizonyult a tiszta, jól karakterizált, magabiztos produkcióhoz. A mélytartomány kellő tömeggel rendelkezett, egy pillanatig sem éreztük, hogy az erősítő ne tudná kemény munkára ösztökélni a teszt alatt használt DALI, illetve B&W frontsugárzókat. Norah Jones éneke ugyancsak karakteresen bontakozott ki, jól definiált középtartománnyal.
Stílust váltva, Miles Davis: Kind of Blue örök klasszikusán távolságtartóan szólalt meg a szaxofon. Az erősítő világosan, jól kimunkált határozottsággal mutatta meg a hangszert, sőt valamennyire túl is hangsúlyozta a markáns hangképet, nem éreztük azt a kissé ködös, borongós hangulatot, amely időtlenné teszi a felvételt, és amelyet nagyon jól el lehet csípni magasabb kategóriás rendszerek hallgatásakor. A színpadkép szélességében pedánsan épült fel, Dave Brubeck kvartettjének tagjai jól körvonalazhatóan jelentek meg a pódiumon. A Jazz at the Pawnshop klarinét és vibrafon szólói szorgalmasan kimunkált, de sterilbe hajló hangzásképpel rendelkeztek. Inkább az életvidám, nyüzsgő lendület, mint az otthonos hangulat irányába mozdult el a produkció.
A Deepwater Horizon (Mélytengeri pokol) Dolby Atmos hangsávjának csatornáit precízen és koherensen képezte le. Most nem az unalomig hallgatott helikopterek röpködtek a fejünk felett, hanem a végtelen víztömeg háromdimenziós kiterjedését reprodukálta meggyőző hitelességgel. A legváltozatosabb irányokból érkező víz alatti zajok, morajlások nyomasztóan elfojtott hangja burokszerűen telepedett ránk. A fúrótorony összeomlásakor a keresztül-kasul repkedő alkatrészek fémes becsapódását, a szilánkokra törő üvegek csörömpölését kegyetlenül éles tranziensekkel reprodukálta. A mélysugárzóból előtörő robajok sem tolakodtak az előtérbe, robusztusságuk ellenére végig kontrollált keretek között maradtak. Ezek mellett a párbeszédek tiszta leképzése már nem is állította különösebben nehéz feladat elé az erősítőt.
A dialógusok gondosan formált, közvetlen megszólaltatása szintén jól tetten érhető volt a Rush (Hajsza a győzelemért) jeleneteiben, a versenypályák mellett zajló társasági élet bemutatásakor, vagy a két főszereplő egymásnak címzett, kekeckedő beszólásain. A filmbeli verseny alatt a motorok nyers, brutális hangja hitelesen demonstrálta a fékevesztett lóerők küzdelmét. Az öt hangfalból kiszabaduló energiák hatásosan, de nem erőszakosan vontak be minket az események sodrásába. Mindezt fűszerezte még Hans Zimmer filmzenei betéteinek telt, izgalmasan felépülő dallamvilága. Bár csak aláfestő, kiegészítő szerepet játszottak, de TX-NR676E kellően fókuszálva jelenítette meg a zenei történéseket.
Az internetrádiók használata kényelmesen ment, mind a keresés, mind a kedvencek eltárolása praktikusan volt megvalósítva a menüben. A kapott hangminőség nem az erősítőn múlott, amit az adott csatorna nyújtani tudott, azt korrektül továbbította a hangdobozokra. A Music Optimizer funkció a más gyártóknál tapasztalt módon avatkozott be a zenébe: egy kis mélyhang emeléssel és dinamikanöveléssel hallgathatóbbá tette az alapvetően sovány, vérszegény hangképet.
Egyenleg
Pestiesen szólva nagyon patent készülék az Onkyo TX-NR676E, élvezetes hangkaraktere mellett minden olyan szolgáltatást tartalmaz, amelyekre - a realitások talaján maradva - szükségünk lehet. Korábban több különböző márkától is megfordult már nálunk jó néhány olyan drágább árfekvésű házimozi erősítő, melyek egy-egy funkciót nézve, kevesebbet nyújtottak, mint jelenlegi tesztalanyunk. Volt, amelyik nem rendelkezett két HDMI kimenettel, a másiknak nem volt phono bemenete, esetleg kevesebb HDMI aljzatot alakítottak ki rajta, a harmadiknál pedig a mennyezeti Atmos sugárzókat nem lehetett rugalmasan konfigurálni, stb. Az Onkyo - bár zenei hangminőségben természetesen nincs versenyben egy jóval drágább erősítővel - rendelkezik mindezen tulajdonságokkal, így bátran tehetjük meg otthoni szórakoztató rendszerünk központjává, nem lesz hiányérzetünk a használata során.