Onkyo TX-NR414 házimozi erősítő teszt

Se több, se...

2012. október 4., csütörtök, 08:05

Onkyo TX-NR414 NR414 házimozi audio erősítő WRAT házimozi erősítő teszt erősítő teszt

Anno a DVD forradalom elején az Onkyo egy igazi bombát dobott a piacra. Elsőként kínálva DTS dekódert egy elérhető árú erősítőben, masszív táppal, tömör alumínium hűtőbordákkal, fém előlappal és hangerőszabályzóval, korszerű kezelőrendszerrel. A TX-DS535 még jól is szólt. A most érkezett TX-NR414 hasonló ígéretekkel övezve futott be hozzánk. Lássuk hát, képes-e sarkaiból kiforgatni a világot a kis erőlködő?

A második legkisebb. Mégsem az alap, de azért még olcsó. Akárhogy is nézzük, az elvárásainkat féken kell tartanunk vele szemben, hiszen az Onkyo kínálata még 11 nagyobb modellt tartogat. Egyértelmű, hogy ez sokmindenben kisebb és kevesebb lesz azoknál. Persze a katalógusban nem azzal találkozunk, hogy ez az egyik legolcsóbb modell a kínálatban, hanem néhány vonzó tulajdonsággal. Ilyen például a 6 db HDMI bemenet, a 3D előkészítés, a Spotify, Aupeo, Last.fm online zeneszolgáltatások, a WRAT erősítőtechnológia és még sok más. Maga az erősítő amúgy csatornánként 130 wattot ígér, ami leírva sokkal szórakoztatóbb, mint hallgatva. Szép nagy szám, de nehogy bárki is azt várja, hogy hasonló legyen egy sztereó erősítő 2x130 W kimenetéhez.

Amit nem kapunk az például a 7.1, ami persze kétlem, hogy sokaknak hiányozna, pláne ebben a kategóriában. Kimaradt a kettős erősítés és a kettős mélysugárzó kimenet, nincs 1080p és 4K felkonvertálás sem. Ezekkel nagyjából szintén együtt lehet élni, sőt a 4K sok más modellben való szerepeltetése ma még kifejezetten feleslegesnek tűnik.

Hiányzik az önbemérő EQ is a 414 belsejéből. Az Audyssey Dynamic Volume, Dynamic EQ, de leginkább a Audyssey Room Calibration már ok lehet arra, hogy elkezdjünk szemezni a nagyobb, 515-ös típussal. A számos további apró és kevésbé lényeges különbség sorolásával most nem foglalkoznánk. Erre az eu.onkyo.com oldalon remek összehasonlító menüt találunk.

Bár az előzetes ígéretek arról szóltak, hogy a 414 több lesz, mint amit a típusszám alapján várnánk, ám ezt a specifikációk nem igazán tükrözik. A ma már elvárható szolgáltatások beépítése megtörtént, de több csoda nem. Az alumíniumnak tűnő műanyagok az előlapon és a szegecselt hűtőbordák a gép belsejében mind a belépő modellek jellegzetességei. Ám ez mindaddig rendben is van amíg tudjuk, hogy ezek nem létfontosságú dolgok. Ezen túl, a műszaki adatokban, no meg persze a gép belsejében elmerülve kiderül, hogy a 414 és az 515 nagyon nagy részben azonos alapokra épül! Vagyis még megeshet, hogy a 414 csodát tesz.

Beüzemelés

A csomagolás nem tartogat meglepetéseket. A távvezérlő áttekinthető és jó fogású, ami kiérdemel egy apró dicséretet. A hátlapon még akad bőségesen analóg bemenet, de ezeket már lassacskán feledjük. A 6 db HDMI aljzat az ami nagyon fontos, mivel jelentősen lassíthatja a gép erkölcsi elévülését! Továbbá lényeges még, hogy az erősítő önmagában is képes hálózatos zenelejátszásra. Bár WiFi beépítve nincsen, a készülék ezzel is bővíthető. Vagyis minden egyszerűsége ellenére, egy nagyon használható és praktikus gépet kapunk. A menürendszer átlátható, többek között azért is mert maga a készülék egyszerű. Ugyanakkor az OSD grafikai kivitele így 2012-ben már sértően primitív. Nincs rá szebb szó. Az sem segít sokat, hogy a bemenetek közötti váltást előnézeti képek könnyítik. Fejlett szolgáltatás kopottas gúnyában. Menekülési út lehet, hogy az Onkyo távvezérlő programja ami Android-ra és iOS-ra is elérhető, teljesen mai és kulturált.

A források között böngészve a DLNA mellett annak is örülhetünk, hogy a készülék a Samba protokollt is ismeri, vagyis akár számítógépünk vagy egy NAS könyvtáraiban is képes tallózni.

Az Onkyo megszólal

Az első köröket a Polk RTi szettjével futottuk. A megszokott tesztanyagok között volt a Tron, a Drive és az Inception. A nagy A7-es frontok sokat segítettek, hogy a rendszernek külön szubláda nélkül is legyen elegendő mélye. Ugyanakkor talán épp ezek a nagy hangszórók fogták vissza a dinamikát és a magasakat. A tér még így is rendezett volt és a csatornák közötti átfutások is jók voltak. Ez különösen a Drive és a Batman alatt egyértelmű. Az Inception lejátszásakor a szoba szépen megtelt de az egyébként éles hangok itt is eltompultak. Biztos, hogy tud a kis Onkyo ennél egy kicsivel jobbat.

A Paradigm Monitor szettje szinte csodát tett. Bár az egyértelmű, hogy az Onkyo TX-NR414-esnél lényegesen nagyobb erősítőkhöz tervezték. A magastartomány hiányosságai rendeződtek és egy kicsivel a dinamika is javult, bár a kívánt szintet természetesen nem érte el.

Egy gyors váltással zenével is kipróbáltuk a rendszert. A filmekkel szerzett tapasztalat alapján a Polkot vissza sem kötöttük, egyből a Paradigm Monitor 9 szólalhatott meg, természetesen Pure Direct módban. Klasszikus hifis hangzást kaptunk. Nem a legmodernebb, de teljesen fogyasztható, sőt még meg is lehetne szeretni. A könnyűzenei felvételek kicsit rádiósan szóltak, így a nagyfelbontású felvételekből semmi többletet nem tudtunk előcsalogatni. A megszokott tesztanyagok közül még a sokszor mentőövként bedobott Tori Amos dal sem ébresztette fel a rendszert. Amy, a Depeche Mode, a Squirrel Nut Zippers mint becsülettel, de izgalmak nélkül szóltak. A teszt ezen szakaszában egy nagyon kellemes meglepetés ért. Az otthoni hálózatról lejátszott felvételek között könnyű a navigálás és a korábban lejátszott felvételhez visszatérni is roppant gyors volt.

Mindezen próbák után érkezett a Jamo S 606 HCS3 szett. Kezdve a filmekkel, az Inception az árkategóriától elvárható dinamikát és az eddigieknél sokkal tetszetősebb hangzást produkált. A határozott javulás oka talán az európaibb hangzás, már amennyiben szabad ilyesmiről beszélni mai világunkban. Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a korábban homályba vesző ?C? és ?P? hangok egyszerre megérkeztek, ide ahol már annyira vártuk őket. Még egy adag pezsgés és lüktetés is bekerült a Drive hangjába, ami már csak azért is figyelemreméltó, mert a Paradigm szett leválasztásakor kikapcsoltuk a mélysugárzót is. Vagyis az erősítő maga kénytelen minden frekvenciával megküzdeni. Zenével hallgatva az árkategóriát nem sikerül igazán túlszárnyalni. A nagy felbontású felvételek továbbra sem adnak többet, mint a sima CD-k. Az énekhangok távoliak még az Everything But the Girl - Old Friends alatt is. A Sorta Fairytale nagyon nem önmaga. A hangerőt emelve kicsit javul a helyzet. Kimondottan forszírozva pedig már kezd úgymond buli hangulatot szülni. Amy és Tori egy apróságot mégis megmutatott. Digitális forrással használva, a sztereó kép néha egészén jó. Végül Sabina Sciubba és a csodás Chris Anderson Ain't Misbehavin-ja zárta a sort, ahol igazán csak a mélyek hiányoztak. Ez utóbbi nem kis meglepetés volt, hiszen a Jamo szett épp a mélyekben mutatott különleges többletképességeket.

Mindez talán lesújtóan hangzik, de a hasonló árú erősítők mindegyike küzd hasonló problémákkal. Legfőbb kompromisszumuk, hogy ilyen áron egy gyártó sem tud igazán komoly tápot és végfokokat beépíteni, így sok múlik az apró trükkökön, és rengeteg a megfelelő hangdobozok kiválasztásán. A tesztből egyértelműen kiderült, hogy még ma is igaz, hogy olcsó erősítőt nem szabad túl nagy hangsugárzókkal megterhelni. A Jamo S 600-as sorozat remekül szerepelt, de a nagy frontok megették az erősítőt. Alkalmanként a sztereó élmény is pozitív volt. Így alighanem a legjobban akkor járunk, ha álló hangfalak helyett kisebbeket, polcra, állványra méretezetteket veszünk, de nem adjuk le a szatellitekig. Legalábbis gyanúsan olcsókig semmiképp, mert a kis Onkyo nem rossz, csak épp nem erős. Bármennyire is írják, hogy ez 130 W, sőt akár 160 W (ha a csillagok is jól állnak és a földmágnesesség na meg a napszél is besegít) ez mégis csak egy majdnem alapmodell.

Szolgáltatások terén, amit az Onkyo bepakolt a 414-be, az nagyjából annyi amennyi kell, s nem több, de nem is igazán kevesebb. Az Audyssey lehet egy olyan érv, ami átcsábíthat az 515-felé, de más igazából nem. A 6 db HDMI bemenet miatt nem kell attól féljünk, hogy egykettőre le kell cseréljük a gépet. Az Onkyo TX-NR414 az alsó-középkategória olyan képviselője, aminél talán akad jobb és biztosan akad szerényebb. Ez lenne a 2012-es korrekt alap.

1 2

Következő oldal >