Onkyo TX-L50 házimozi erősítő teszt

Fehér elegancia

2017. július 27., csütörtök, 13:05

Onkyo audio házimozi erősítő házimozi erősítő Onkyo erősítő Onkyo házimozi házimozi teszt erősítő teszt Onkyo házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Onkyo erősítő teszt Onkyo házimozi erősítő teszt

A korábbi tesztjeinkben bemutatott robusztus Onkyo házimozi erősítők után üdítő változatosság volt kézbe venni a karcsú, hófehér, life-style vonulatba tartozó TX-L50 készüléket. Elegánsan könnyed formája azonban nem egy szerény tudású divatcikket takar, a készülék hozza az elvárt Onkyo minőséget.

Stílusos megjelenés

Egy házimozi rendszer összeállításakor nem mindenki szándékozik nagy vasakkal benépesíteni a nappaliját, sok filmkedvelő számára fontosabb szempont, hogy az erősítő elegánsan illeszkedjen egy médiabútorzatba, mint hogy megjelenésével demonstrálja a burkolat alatt meghúzódó hardver erejét. Az Onkyo TX-L50 ezt a felhasználói kört célozza meg. Karcsú, mindössze 7 cm magas készülékháza különösen fehér színben mutat rendkívül letisztult látványvilágot.

Az előlapon csupán a legszükségesebb kezelőgombokat helyezték el, a nagyméretű pontmátrix kijelző messziről is jól olvasható. A jobboldalán található domináns hangerőszabályzó erőteljes fényű, gyűrű alakú megvilágítást kapott. Ha ezt valaki zavarónak tartaná besötétített szobában, akkor több fokozatban halványítani is tudja, a dolog szépséghibája, hogy vele együtt csökken a kijelző fényereje is, és így romlik az olvashatósága.

Az igazán praktikus megoldás az lett volna, ha egymástól függetlenül lehetne állítani a hangerőszabályzó és a kijelző fényességét, de ez talán már a kákán is csomót keresés kategóriáját súrolja.

Más megközelítésben

A kétszázezer forintos határhoz közelítő árszegmenst vizsgálva már viszonylag széleskörű funkcionalitású házimozi erősítőket találunk. Ráadásul a különböző gyártók készülékei egymással szinte megegyező tulajdonságokkal rendelkeznek, az évek során elég pontosan kialakult az a szolgáltatás halmaz, amit reálisan elvárhatunk. Az 5.1-es TX-L50 valamelyest kilóg ebből a vonulatból, life-style készülékként kicsit máshová helyezték a hangsúlyokat. Néhány tulajdonsága elmarad az ebben az árkategóriában megszokottól, ugyanakkor rendelkezik olyan szolgáltatásokkal is, melyek még ennél drágább készüléknél sem magától értetődőek.

Az erősítő 4K kompatibilis, a HDMI bemenetre érkező videó jeleket felkonvertálja 4K/60p felbontásig. A hangdekódolást 32 bites Cirrus DAC-ok végzik. Az MP3-on kívül támogatott a nagyfelbontású audió állományok lejátszása (mind helyi hálózatról, mind az előlapi USB-ről) egészen 192 kHz/24 bit felbontásig. A főbb formátumok: AIFF, WAV, WMA, FLAC, ALAC. A DSD kódolású állományok esetén a 2,8 mellett az 5,6 MHz mintavételezésűeket is le tudja játszani. Az előlapi USB nem csak memória kulcsot, hanem hordozható HDD-t is tud fogadni, ráadásul a felhasználói kézikönyvben leírtakkal ellentétben nem csak FAT és FAT32, hanem NTFS formázásúakat is.

Az erősítő hat darab, digitális ("D" osztályú) végfokozatot tartalmaz. Ezek 4 ohmos terhelés mellett egyenként 80 watt teljesítmény leadására képesek. A jó hatásfoknak köszönhetőem nem kell tartani a karcsú készülékház túlzott melegedésétől.

A hat csatornaszám nem elírás, Az 5.1-es erősítőhöz nem csak aktív mélynyomó csatlakoztatható a hátoldali preout szub kimenetre, hanem hatodik csatornájának köszönhetően passzív mélysugárzót is meg tud hajtani. A hat pár hangfalcsatlakozó kialakítása viszont rámutat az alacsony készülékházzal járó hátrányokra. A szűkös térkínálat miatt nem a több helyet igénylő banán aljzatok, hanem az alacsonyabb árfekvésű készülékekre jellemző, általunk nem igazán preferált - de kétség kívül egyszerű és gyors bekötést biztosító - rugós kivitelűek, melyek legfeljebb 2,5 mm2-es vezetékeket tudnak fogadni.

Az erősítő nem támogatja a régebbi típusú videó lejátszókat, ugyanis analóg videó bemenetet egyet sem találunk a hátlapon. Ez a készülék már ízig-vérig a 2.0 HDMI csatlakozást használó Ultra HD korszak terméke. Vonalszintű hangbemenetből is összesen csak kettővel rendelkezik, de ami rögtön szemet szúr, az a mellettük levő phono RCA aljzat, MM hangszedő számára. Ezen az árszinten nem szoktunk gyakran találkozni vele, adja magát a feltételezés, hogy egy divatos készüléknek "feladata" kielégíteni az újra divatba jövő bakelitlemezek hallgatásával kapcsolatos igényeket. Szinte sajnáljuk, hogy az Onkyo kínálatában nem szerepel egy hozzáillő hófehér lemezjátszó, amellyel egy igazán elegáns párost alkothatnának. Ha házon belül nem is, de az Onkyo stratégiai szövetségese, a TEAC kínálatában található hasonlóan karcsú lemezjátszó fehér színben, a TN-300 típus.

A hátoldali négy HDMI bemenet, ha szűkösen is, de elegendő számú lehet a különböző forráskészülékek számára, a 4K felbontás kezeléséből adódóan mindegyikük HDCP 2.2 kompatibilis, és támogatják a nagyfelbontású videó jelek egyéb tulajdonságait: HDR, kiterjesztett színtér. A csatlakoztatott készülékek vezérléshez CEC funkcióval rendelkeznek.

A távirányító nincs túlbonyolítva, egyszerűvé teszi a kezelését, hogy a bemenet választó gombok nem számozottak, hanem egyértelmű megnevezéseket kaptak. Használata azonban kiváltható az Android és iOS okos készülékekre telepíthető Onkyo Controller alkalmazással.

Streamelés, online tartalmak és multiroom funkció

Műsorhallgatás szempontjából a vezeték nélküli kapcsolat és az online tartalomelérés napjainkra ugyanolyan jelentőségű lett, mint az erősítőre fizikailag csatlakoztatható forráskészülékek, és a TX-L50 ezen a téren ugyancsak kitesz magáért. Helyi hálózathoz LAN kábellel (100 Mbit Ethernet) vagy a WiFi-vel (2,4 és 5 GHz-es kétsávos) tud csatlakozni. Az internetes tartalmak eléréséhez több fajta klienssel rendelkezik: TuneIn internetrádió, valamint TIDAL, Spotify, Deezer és Pandora. Mobileszközökről Bluetooth és AirPlay segítségével tud zenei streamet fogadni. Ezen kívül egy jövőbeni firmware frissítéssel Google Cast kompatibilissé tehető majd. Erről dióhéjban annyit, hogy ez egy Android alapú alkalmazás, amellyel internetes tartalmakat lehet megosztani (nem kell megvásárolni a Google Chromecast készüléket). A funkció használatával pl. egy okostelefonnal vezérelhető, hogy a TX-L50 milyen online streamet jelenítsen meg a TV képernyőjén.

Az uralkodó trendeket vizsgálva, futó slágernek a különböző multiroom megoldások (szinte nincs is valamire való gyártó, amelyik ne kínálna ilyen jellegű szolgáltatást) nevezhetőek, a TX-L50 sem marad ki a sorból. Az Onkyo és a Pioneer saját, vezeték nélküli FireConnect rendszerét használja.

Bármelyik műsorforrását (ez lehet pl. a phono bemenet vagy akár internetes streaming) meg tudja szólaltatni a lakás egy másik pontján elhelyezett, FireConnect kompatibilis hangsugárzón.

Az analóg rádiótuner ma már csak mellékszerepet játszik a tartalomelérésben. A TX-L50 rádió egységében már nincs is AM vevő (egyáltalán hallgat még valaki AM adókat?), hanem csak egy RDS rendszerű, 40 csatorna eltárolására alkalmas FM tunert tartalmaz.

Üzembe helyezés, napi használat

Az dicséretes, hogy az Onkyo nem spórolta ki az AccuEQ mérőmikrofonos kalibrációt a készülékből. Maga a bemérés nincs túlbonyolítva, meg kell adnunk a hangfalak elrendezését (2.0 és 5.1 között kiválasztva), majd az erősítő fehérzaj-szerű teszthangok segítségével egy mérési sorozatban elvégzi a beállításokat. Nincs ismétlődő, több menetes procedúra, mellyel egynél több hallgatási pontra lehetne optimalizálni. A menürendszer ízléses, de egyszerű grafikájú, stílusában illeszkedik a készülék letisztult fizikai megjelenéséhez.

A TuneIn internetrádió kezelése ugyancsak praktikus, és a sebességére sem lehet panaszunk, gyorsan megjeleníti a hallgatható állomások listáját. A lejátszás végig akadásmentes volt (igaz nem WiFi-vel hanem LAN kábellel csatlakoztunk a routerhez). Az FM rádió hallgatásakor az RDS információkat nem jeleníti meg a TV képernyőjén, csak a pontmátrix kijelzőn, de ott hiánytalanul megmutat minden adatot (állomás neve, műsorstílus, az éppen játszott szám címe, stb.).

A Hacksaw Ridge (A fegyvertelen katona) csatajelenetiben a körülöttünk tomboló tébolyult öldöklés hangjait pontos, jól adagolt intenzitással és időzítéssel képezte le. A lőfegyverek sorozatai, a gránátok robbanása, a katonák kiáltásai mozgalmas, precíz irányhatásokkal felépülő surround teret eredményeztek. Valóban ott érezhettük magunkat a Fűrész gerinc poklában, a becsapódó lövedékek, a szétszakadó testek, a haldokló katonák között. A robusztus mélytartomány határozottsága főleg a tengerről tüzelő csatahajók lövegeinek eldördülésekor volt jól érzékelhető. A kontrollált szubláda pörölyszerű ütései hagyták érvényesülni a felsőbb tartományok kidolgozottságát. Összességében egy izgalmasan felépülő, kiegyenlített hangkép kísérte végig a filmet.

Lazításként Adele - Live in New York City (2015) koncertje másfajta izgalmakat kínált, az ének nyíltan, szabadon szárnyalva töltötte be a teret, már rögtön a nyitó Hello c. szám esetében is. Bár a koncerten végig az ének volt a főszereplő, a zenekar jelenlétét sem éreztük elhanyagoltnak, a hangszerek végig jól kidolgozottan, karakterüket kihangsúlyozva szólaltak meg. Széles dinamikával, természetes vitalitással követték egymást a számok. A környező közönségzajok ugyancsak segítettek a koncerthangulat átélésében, ha nem is dominánsan, de markánsan megjelenve a hátsó csatornákon is.

Sztereóban bizonyságot nyertünk, hogy elsősorban házimozi erősítőről van szó, a színpadkép nem olyan precizitással épült fel, mint a filmeknél a surround környezet. Ha mozi esetén mérnöki pontosságú rajznak felelt meg a térábrázolás, akkor a zenei színpad csupán elnagyolt ecsetvonásokkal volt megfestve, ahol alapvetően helyes irányból, de nem kristálytisztán behatárolható pozíciókból szólaltak meg a zenészek. A mélyláda támogatása nélkül létrehozott hangzásvilág tiszta, de az elvártnál kicsit soványabb jelleget mutatott. Az énekhang esetén nem éreztünk különösebb problémát, de hiányzott a hangszereknek a korábbról már megtapasztalt testessége, amely kézzelfoghatóbbá teszi a jelenlétüket. Mintha a zenészek gyengébb minőségű bőgőt, szaxofont, klarinétot vagy zongorát kaptak volna a kezükbe, és bár lelkesen megtesznek mindent az előadás érdekében, mégsem hozzák azt a színvonalat, amit korábbi koncertjeik alakján elvárunk tőlük. Multicsatornás SACD-n a térábrázolás javult a sztereóhoz képest, öt hangdobozzal már stabilabb környezett hozott létre, érezhetően definiáltabb lett a frontoldal tagoltsága. Egyedül a hangkép izmosságával maradt adós, a mélyközép tartománytól lefelé - főleg a ritmusszekció hangjából - hiányoltuk a magabiztos erőteljességet.

Összegzés

Ahogy korábban említettük, a kétszázezer forintot közelítő árú Onkyo TX-L50 értékelését kicsit más szemszögből kell végezni. A hagyományosabb felépítésű erősítőknél ennyi pénzért már általában hét csatornát kapunk, itt be kell érnünk az 5.1 felépítéssel, cserébe kapunk egy phono bemenetet és egy erősített szub kimenetet. Mindezt megspékelve egy rendkívül elegáns, feleségbarátnak mondható megjelenéssel, ahol az erősítő nem uralni akarja nappalit, hanem a lakberendezés részévé válni. A hálózatos és online tartalomelérés, valamint a 4K videó és Hi-Res audió kompatibilitás szempontjából pedig kielégíti az elvárásainkat. Hangminősége és térábrázolása mozin egyértelműen jobb, mint sztereóban, de ott is hozza egy jól hallgatható hifi rendszer minőségét.

1 2

Következő oldal >