Onkyo TX-8470 hálózati sztereó rádióerősítő teszt

2024. szeptember 25., szerda, 23:20

Onkyo audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Onkyo erősítő hálózati erősítő Onkyo hifi erősítő teszt hálózati sztereó erősítő sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt Onkyo erősítő teszt Onkyo hifi teszt Onkyo sztereó erősítő teszt

Az Onkyo hatalmas múlttal rendelkezik, és nagy rajongótáborral - hazánkban is. Köszönhető ez persze annak, hogy már több évtizede jelen van az üzletek polcain, készítenek abszolút megfizethető, közép- és felsőkategóriás elektronikákat is. Most a ranglistájuk aljáról szemezgettünk, és választottuk ki a RX-8470 hálózati sztereó erősítőjüket, ami kevés pénzért kínál elég sokat, és várhatóan nem csak a márka megrögzött szerelmeseinek.

Az analóg kedvelőinek szánva, de az újdonságok irányába is kacsintva

Az Onkyo maga így definiálja az RX-8470-et: "Az audiofilek által készített Onkyo TX-8470 Hi-Fi hálózati sztereó rádióerősítő zökkenőmentesen ötvözi a kivételes hanghűséget a zene szerelmeseinek modern csatlakozási lehetőségekkel a problémamentes otthoni szórakoztatás érdekében." Szép, kerek mondat, és bár nincs benne sok fantázia, elég arra, hogy felhívja azoknak az embereknek a figyelmét, akik minőségre és mennyiségre egyszerre vágynak. Nézzük csak a részleteket!

Amennyiben ellátogatunk a gyártó weboldalára láthatjuk, hogy egy klasszikus Onkyo termékkel van ismét dolgunk, ami alapvetően nem baj, hiszen minden márkának megvan egy bizonyos stílusa, amin nem igazán szeretnek változtatni. Ezüst és fekete színben kapható az erősítő, de az már eleve sokat sejtet, hogy a gyártó elsősorban az utóbbit preferálja, hiszen a képeken a sorok írásakor kizárólag az szerepel, valamint boldog emberek, akik retro stílusú hifi rendszeren hallgatnak zenét. Van analóg lemezjátszó, sőt szalagos magnó is a képeken, ami egy kicsit félrevezető lehet, hiszen az RX-8470 esetében nem feltétlenül egy klasszikus sztereó erősítőről van szó.

Az előlap nem nyújt sok újdonságot, hiszen a középső részt az egysoros, és elég nagy méretű, zöldszínű karaktereket megjelenítő kijelző uralja, valamint egy hangerőtárcsa. Természetesen itt van az üzembehelyező gomb, a hangszínszabályzó potméterek, beléphetünk a menübe, állíthatjuk a rádióadókat, kiválaszthatjuk a hangfalkimenetet, de van fejhallgatónak 6,3 mm-es Jack csatlakozó, és USB bemenet is. Az alap dolgok, de az extrákon kívül tulajdonképpen mindent elérhetünk innen közvetlenül.

A hátlapon külön szegmensben van az MC/MM phono bemenet földeléssel ellátva, van egy koax és két optikai bemenet, ráköthetjük a CD-lejátszónkat, a számítógépünket, a televíziónkat és a magnónkat is, a tuner rész pedig képes fogadni az AM és FM csatornákat is. Hangfalkimenetből két párat találunk egymás után, szépen sorban, így könnyű a csatlakozás, ráadásul a banándugót is fogadja, a tápkábel pedig cserélhető. Modern erősítő, tehát van itt HDMI aljzatból is néhány! Külön a lejátszónkhoz, a kábelcsatornákhoz, a PC-hez és a játékunkhoz is, de kimenet is van a HDMI ARC személyében, ami egy nagyon jó dolog, továbbá van Ethernet bemenet, egy külön USB a telefonunk töltéséhez, és kettő db antenna a vezetéknélküli jelátvitelhez. Köthetünk rá mélyládát, használhatjuk előerősítőként, ha kevésnek találnánk a teljesítményét, és egy másik zónát is létrehozhatunk a segítségével.

Az egészhez jár egy szerintünk mutatós és jól áttekinthető távvezérlő, ez elég méretes, tele van gombokkal, ami sztereó erősítőhöz képest soknak mondható, ám a felsorolt tudás irányításához elengedhetetlen, viszont applikáció is rendelkezésünkre áll.

Az Onkyo kiemeli, hogy ezt az erősítőt elsősorban a vinyl szerelmeseinek gyártották, így került bele külön MM és MC phono modul, és diszkrét, szabadalmaztatott áramköröket használtak. A jelek megfelelő tolmácsolásához a készülék csatornánként 120 wattot nyújt 8 Ohmon, ami szerintünk, és korábbi tapasztalataink alapján bőven elég egy ehhez a kategóriához illő, átlagos érzékenységű hangfal meghajtásához. Nagyáramú G osztályú erősítőt alkalmaztak belül, aminek szerepe van a hatékonyságban és pontosságban is, az alacsony negatív visszacsatolású (NFB) kialakítással pedig nagyobb tisztaságot és zeneiséget próbáltak elérni minimalizálva a torzítást, a dinamikát pedig megemelve. Ehhez jönnek még az egyedi transzformátorok és az alacsony impedanciájú kondenzátorok, amelyek szintén a minőség érdekében kerültek "beültetésre".

Már ez alapján is láthatjuk, hogy az Onkyo újradefiniálta a retro fogalmát, így férhetett el a készülékben az AKM prémium 32 bites/768 kHz-es sztereó DAC-ja (AK4452), ami által támogatja a Hi-Res felvételek kezelését, és a Google vagy Apple asszisztens is, tehát szem előtt tartották egy okos otthon létrehozását is. Találkoztunk már hasonló jellegű, tehát múltidéző, ugyanakkor modern és nagytudású készülékkel korábban is, csak ott a marketingszöveg valamivel jobban el volt találva. Sebaj, a lényeg úgyis a hangminőségen, a kezelhetőségen és a teljesítményen van, főleg annak a tükrében, hogy ebben a kategóriában sem kevés a kihívó.

Az Onkyo partnere a csöves kimenetű CD-lejátszónk és streamerünk volt, hozzá jött a Focal Profile és Monitor Audio állványos hangfalunk, valamint QED és VIABLUE kábelek, de bevetettük a márvány hangfalállványunkat és a VIABLUE rezgéscsillapító alátéteit is.

Az erősítő a hangzás, teljesítmény és funkciók terén is mindenkinek kedvez

Az erősítő beüzemelése kézenfekvőbb talán nem is lehetett volna, és a menüvel is abszolút gyorsan meg lehetett ismerkedni, majd elsajátítani az adottságait. Ezt követően a kezelése logikus volt, az előlapról is elértünk mindent közvetlenül, a többihez pedig ott volt a távirányító, vagy az applikáció, amikkel szintén hamar barátságot kötöttünk. Ez után már csak a hangminőségben és a teljesítményben kellett megfelelnie az elvárásainknak, amire a bejáratást követően sort is kerítettünk gyorsan, hiszen érdekelt minket, hogy az árért cserébe a plusz funkciók vagy az előadás irányába billen ki a mérleg nyelve.

Tulajdonképpen maradt középen, mert a tervezők elég ügyes kis szerkezetet dobtak össze a TX-8470 által. A hálózati funkciók önmagukért beszélnek, a digitális bemenetek, a HDMI aljzatok sora, a beépített DAC, a lejátszható formátumok kiszolgálnak szinte minden, ebben a kategóriában nem várt igényt, plusz mélynyomó beiktatásával combosabbá tehetjük a hangzást, az analóg pártiak is jóllaknak bőven- eredendően ez is volt a cél-, és lényegében kapunk egy mindenest, ami bőven túllép egy szimpla, de még hálózati erősítő által képviselt képzeletbeli mezsgyén is.

A hangzásbeli jellemzőket összefoglaltuk egy csokorba, de azt természetesen meg kell említeni, hogy más jellegzetességei vannak a Bluetooth kapcsolatnak, mint a szimpla CD vagy analóg lemezjátszásnak, a nagy felbontású DAC pedig szintén egy másik világ, és ez így van rendjén. A TX-8470 barátságosan, józanul és egészségesen állt minden bemeneti forráshoz, nem volt félős típus, de nem is akart kiemelkedni semmivel, inkább az egyensúly és természetesség oldaláról közelítette meg az előadást.

Beugró kategóriájú készülékről van szó, ezért kicsit vékony, halovány hangzást vártunk az erősítőtől, amire már az első taktusokkal rendesen rácáfolt. Nem vett le ugyan minket a lábunkról, csupán azt tapasztaltuk, hogy nagyon jó hallgatni. Azt nem állítanánk, hogy az árcéduláját nem ismerve egy magasabb kategóriájú hangzást kaptunk volna, de a hallottak mindenképpen kiemelkedtek a kategóriatársai közül, ráadásul úgy, hogy nem akart az erősítő semmit cifrázni, kiemelni, díszíteni, hanem zenélni kívánt, jól érezve magát a bőrében, és nem erőlködve.

A Dire Straits is úgy állt a színpadra, mintha egy kellemes nyári estén egy jótékonysági koncerten léptek volna fel, ahol nem a gázsi számít, hanem az adni akarás. Minden jött gördülékenyen, a ritmusszekció lazán, de pontosan diktálta az ütemet, a gitárok határozottan, ugyanakkor kicsit andalítóan hagyták el a hangszórókat, Knopfler pedig érezhetően jókedvűen énekelt nekünk. Nem találtunk semmi kiemelkedőt az előadásukban, így az erősítő tálalásában sem, de pont ez volt az egészben a megnyerő.

Chopin által kicsit komolyabb vizekre eveztünk, de a TX-8470 nem változtatott a jellegén, továbbra is szépen, kiegyensúlyozottan zenélt nekünk. Az egyértelmű, hogy ez a műfaj már valamivel több komolyságot és mélységet érdemel, amit az Onkyo ugyan nem tudott nyújtani, de semmi zavaró tényezőt nem tudtunk volna a számlájára írni. Kellően levegősen, nagyon tisztán és udvariasan adta elő a szerzeményeket, amiben mégsem volt a könnyűsúly negatívuma, hiszen remek ritmikával bírt, a gördülékenységgel sem akadt problémája, és ami nagyon fontos, hosszútávon sem tapasztaltuk azt, hogy fárasztana vagy unalmassá válna.

Marcus Milleré volt ezután a főszerep, ahol az erősítő szintén lezser, barátságos stílusával vont bele minket az előadásba. Nem egészen annak a magváig, ezt nem is vártuk el, és a basszusgitár is lehetett volna testesebb, mélyebb, de a többi zenész annyira kiegészítette a szólóhangszert, hogy ebben az esetben sem zavart az, hogy nem feltétlenül a virtuozitásra figyel oda. Talán még örömzenélésnek is nevezhetjük a hallottakat, ahogyan Knopfler zenekaránál is, nem volt tétje az előadásnak, hiszen a csapat remekül szórakozott és szórakoztatott minket. Nem kaptuk meg az élő zene varázsát, és a tisztaságból is valamivel több volt a kelleténél, így inkább olyan volt, mintha egy stúdióban játszottak volna egy szűk baráti társaságnak.

Belemerültünk a jazz világába még jobban, nagyobb hangsúlyt fektetve a ritmusszekcióra, ahol nagyon jól jött a TX-8470 gyorsasága, részletezőképessége, szép tere, és tisztasága. A finomságra mindvégig gondosan odafigyelt, az arányokat ezúttal is szépen betartotta, és még a gyengébb felvételekből is ki tudta hozni a maximumot. Ez köszönhető volt a nagy felbontású DAC-nak és a Hi-Res tanúsítványnak, azonban ezeknek a hátrányát is tapasztalhattuk, hiszen nem engedett minket elég közel a zenészekhez. Ez a jelző mondjuk inkább a magasabb kategória privilégiuma, tehát nem konkrét negatívum, hanem szintén egy ügyes megoldás az Onkyo részéről, hiszen ezáltal elkerült mindenféle forszírozottságot, valamint azt, hogy a készülék gyorsan kifogyjon a szuflából.

A teljesítmény egyébként elég szépen, bár kicsit lassan adagolható, és a 120 watt a mi esetünkben bőven elég volt ahhoz, hogy izzadásmentesen hajtsa meg a hangfalainkat. Már szobahangerőn is képes volt kiteljesedni, nagyobb kivezérlési szintet nem is nagyon kívántunk, hiszen a már említett szellős, barátságos és tiszta, de nem könnyűsúlyú előadást lazán hozta. Biztosan sokan fogják viszont kihasználni a teljesítmény minden cseppjét, így mi is feltekertük a hangerőt, és itt is meglepődtünk, hiszen az Onkyo hozta az alapkarakterét, nem omlott össze, csak a forszírozottabb húrtépésnél, vagy keményebb zongorabillentyű leütéseknél hallottunk némi torzítást. Könnyedebb zenéken viszont ezt észre sem vettük, még a Yello összetett hangulatú dalainál is könnyed és szórakoztató maradt az előadás, továbbra is képes volt odafigyelni a részletekre és a térre, továbbá a megfelelő ritmikát elegendő dögösséggel is képes volt párosítani.

Összegzés, végszó

Az Onkyo TX-8470 hálózati sztereó erősítője elég rendesen meglepett minket. Dallamfoszlányokat és felületességet, halovány hangképet vártunk, cserébe viszont kaptunk egy barátságos, artikulált, tiszta és kellemes előadást, amivel nagyon könnyű volt együtt élni a meghallgatás során. Hiányosságai a kategóriájában nem tekinthetők mérvadónak, viszont a nagyfelbontás adta lehetőségek kihasználása nagyon jót tett a hallottaknak, pedig minden zenei műfajon kipróbáltuk. Igazán szobahangerőn kelt életre, bírta a nagy kivezérlést, és ekkor a karakterén sem változtatott érezhetően. A felszereltsége remek, és bár az Onkyo egy elsősorban analógpárti sztereó erősítőt akart alkotni, helyette sikerült piacra dobni egy olyan készüléket, ami a modern filozófia legszebb hagyományára épít ebben a kategóriában. Mindenkinek ajánljuk ezek alapján, aki kevés pénzért egy jól felszerelt, és nagyon kellemes hangú készüléket szeretne birtokolni a belépő kategóriából.

1 2

Következő oldal >