Norma Revo CDP-1R CD-játszó és IPA-140 duál monó integrált erősítő teszt

2012. június 25., hétfő, 14:15

Norma Norma Revo CD lejátszó sztereó hifi high end CD lejátszó hifi lejátszó Norma CD lejátszó teszt high end lejátszó CD lejátszó teszt

Cremona többszáz éve a hegedűgyártás fellegvára, ennek a Talján városnak a neve egybeforrt a világ leghíresebb hangszereivel a Stradivariusokkal. Ám manapság a zeneszeretők eszébe juthat egy közel 25 éve fennálló cég a Norma Audio Electronics is, mely szerintünk méltó arra, hogy egy napon - és egy cikkben - említsük Monteverdi, Ponchelli, Amati és Stradivari mesterekkel és szülővárosukkal. Kínálatukból két készüléket, a CD-játszót és a nagyobbik integrált erősítőt mutatjuk most be Önöknek.

Tesztelésre csak két elektronika érkezett hozzánk, viszont közben ellátogattunk a müncheni HIGH END 2012-re, ahol a gyártó teljes palettáját, köztük a vadonatúj, DAC-ként is használható CD-játszót is megcsodálhattuk, méghozzá demonstrációs céllal felbontott fedőlappal. Ígéretet kaptunk a hazai forgalmazótól, hogy rövidesen azt is kipróbálhatjuk.

Sugárzik a Normákról az elképesztően gondos tervezői munka, amihez igényes felépítés és makulátlan kivitel társul. A teljes egészében szálcsiszolt alumíniumból készült készülékházak, 1,5 centi vastag, tömör előlapjukkal erőt és megbízhatóságot hangsúlyoznak. Ezen a szinten magától értetődő, hogy válogatott alkatrészeket, elektronikai egységeket használnak.

Már akkor, a szó szoros értelmében, csaknem leültünk a meglepetéstől, amikor átvettük a becsomagolt készülékeket, mert az erősítő nettó 25, a lejátszó 10 kilós, de ez csak a kezdetét jelentette az ámuldozások sorának.

Norma Revo CDP-1R CD-játszó

A CDP-1R CD-játszó összességében csodaszép, ellenben bekapcsolás után, retró kinézetű, vonalkás, szegmenses kijelzőjére csak azért nem mondunk semmi rosszat, mert 4 méterről is kiválóan olvasható, kell ennél több? Legfeljebb ezzel nem nyer szépségdíjat. A piros változat alapértelmezett fényereje rendkívül erős, első dolgunk volt halványítani, de teljesen ki is lehet kapcsolni.

Az egész belső felépítés lenyűgöző, a lemezmeghajtót árnyékolással is elválasztották a digitális és a tápellátási részegységektől. Texas Instruments DF 1706 24 bit/192 kHz, 8x túlmintavételezésű szűrő és Burr-Brown PCM 1704 Multibit D/A konverter páros közreműködésével kerülnek az analóg jelek a kimenetekre. A digitális szűrés egy jumperrel változtatható, kétféle lehet: "éles" vagy "lassú". Az RCA aljzatok és az XLR-ek is különleges minőségűek, aranyozott felületűek. Nyomógombjai határozott, de finom kattanással jelzik, hogy érzékelték ujjunk parancsát, élvezet használni őket.

A műszaki adatok között is találtunk kiemelésre érdemes csemegét: a frekvencia-átvitel alsó értéke 0,0 Hz!

Norma Revo IPA-140 duál monó integrált erősítő

Ennél egyszerűbb, puritánabb, ezzel együtt, vagy éppen ennek köszönhetően elegánsabb külsejű integrált erősítővel még nem találkoztunk. Összesen egy nyomó- (amivel ki- és bekapcsolni, valamint bemenetet váltani tudunk) és egy tekerőgomb alkotják a kezelőszervek kéttagú csapatát. A hatalmas méretű, csillogó krómozású a hangerőt szabályozza, ezt sűrűn tisztogattuk, fényesítettük, egy ujjlenyomat töredék is méltatlannak tűnt rajta. Rajtuk kívül infraszem és 5 pici bemenetjelző LED törik át a páncélszerű előlapot.

Belseje tanulmánynak is beillik, a duál monó felépítés nem minden, két emeleten helyezkednek el az alkotóelemek: alsó az áramellátásé, felső az erősítésé. 2 db 400 VA-es toroid transzformátor, 12-12 db kondenzátor, összesen 72000 pF, oldalanként 3 pár MOSFET és a fekete dobozok. A valóban rövid jelutakat jelzi, hogy egyetlen centiméter vezetéket sem látunk. Azért egy helyen kiküszöbölhetetlen, a trafókhoz menő kapcsolójelet valahogy oda kell juttatni.

A jókora fekete dobozok szerepéről, feladatáról nem kaptunk pontos felvilágosítást, csak utalásokat arra, hogy nem kevés szerepük van a hangzás kiemelkedő színvonalában.

A szimmetrikus, duál monó elrendezésnek egy hátrányával is szembesültünk, ugyanis a jobb és bal bemenetek egymástól annyira távolra kerültek, hogy akármilyen interkonnekt nem használható hozzá. Két különálló darabot, szálat célszerű választani, ha valaki ragaszkodik az RCA-hoz. Az XLR-ek szorosan egymás mellé kerültek. Mindegyik csatlakozó a legmagasabb szintet képviseli, külön öröm a megérintésük, a kábelek cserélgetése, ami egyébként utálatos feladat. Kihasználtuk a házimozi bemenetet, ami a 3-as számú, de programozni kell, alaphelyzetben normál sztereó bejáratként funkcionál. Eképpen végfokként beállítva a hangerő szabályzás inaktívvá válik, hiába tekergetjük a csillogó fémtömböt, nem történik semmi. Ennek így kell működnie. A Phono és OUT elnevezésű aljzatok többféleképen konfigurálhatóak. Lehet aktív és passzív, aztán úgynevezett Tape kimenet, valamint aktív mélysugárzó számára is képes jeleket kiadni.

A távirányítók meglehetősen furcsa alakúak, mindkét készülékhez ugyanolyat adtak, ezért elegendő az egyiket kitenni az asztalra. Az alapvető CD-játszási funkciók saját gombot kaptak, viszont a ritkán használatosak, mint például a kijelző emlegetett halványítása vagy lekapcsolása egyszerre kettő lenyomásával aktiválhatók. A lejátszó ki és bekapcsolása szintén. Az erősítő hangerejének szabályzása durva és finom fokozatokban történhet, ennek nagyon örültünk.

Norma? Mia csuda az, eszik vagy isszák? Bevalljuk, ez volt az első gondolatunk. Azután megismerkedtünk, szerelem első látásra, majd hallásra. Ez utóbbi azért nem teljesen igaz, mert több órányi melegedés kell, hogy igazán szépen szóljon. A kezelési leírás - manuale di uso - szerint 2-300 óra bejáródás után érik be az elektronika, de mindenkor szükséges 3-4 órás "warm up", bemelegedés, amikor már a másfél centi vastag előlap is több, mint langyos, akkor válik elbűvölővé a hang. Ezt a jelzőt mi találtuk ki, a gyártó nem minősíti így, azt a felhasználókra és a tesztelőkre bízta.

A Norma készülékek szinte követelik a minőségi kábelezést. A különbségek minél kontrasztosabb érzékelésének érdekében kipróbáltuk háromféle RCA-t, közülük egyik öt-, kettő pedig hatszámjegyű összegbe került, majd XLR-re váltottunk, méghozzá a Furutech Lineflux modelljére. A javulás mindegyik fokozatban jelentős, szimmetrikussal drámai volt. Később picit még feljebb léptünk, beillesztettük a Transparent Audio Reference XLR-jét - annyiba kerül, mint az erősítő - azzal szinte megtáltosodtak a Normák, mint amikor nitrót kap egy versenyautó. Áramot Furutech Powerflux tápkábeleken keresztül kaptak és az Isotek Solus sem maradhatott ki a láncból. A hangszóróvezeték minden esetben, az összes hangdobozzal Furutech Speakerflux volt.

Ahogy már pedzegettük, pillanatok alatt beleszerettünk a Norma páros hangjába. Az IPA-140 lenyűgöző erővel mozgatja a membránokat, a 4 Ohmon leadott 2x280 watt akár elementárisnak, brutálisnak is nevezhető. Legtöbbet ELAC FS 247 BE hangdobozokkal hallgattuk, ami névlegesen 4 Ohm impedanciával rendelkezik, minimuma 3,4 körüli. Középállásig csavarva a hatalmas gombot, olyan energiák szabadultak fel a 15 centis membránokból, hogy remegett alattunk a kanapé. Közben a magastartomány megőrizte kiegyensúlyozottságát, nem vált ércessé, karcossá, ami komoly erény mindkettőjük részéről. Hatalmas, minden irányba kiterjedt színpadot rajzoltak elénk a hangfalak, a levegősség, könnyedség és a pontosság mintaszerű. Nem volt olyan ének és hangszer, ami ne tűnt volna félelmetesen életszerűnek. A dobszerkó és a hangversenyzongora beköltöztek a hangdobozok elé, közé. Ami nagyon fontos, érzelmeket is közvetített a rendszer és a jelenlétérzet kellemes borzongást váltott ki mindnyájunkból.

Soha nem próbáltunk ki erősítőt, pláne ugyanazzal a CD-játszóval annyiféle rendszerben, olyan sokféle hangdobozzal, mint a Normát: Quadral Aurum, ELAC FS189 és 247 BE, YG Carmel, DALI IKON 6 MK2, valamint Atlantic Technology AT-1. Ezzel nincs vége a sornak, mert az IPA-140 szerkesztőségünk tesztlaborjának fix tagjává vált, referencia készüléknek neveztük ki, még sokat fogjuk hallgatni és számos cikkben, különféle lejátszókkal és hangdobozokkal emlegetjük majd.

Az YG demo CD-ről egy zongorát, csellót és bőgőt is megszólaltató felvételt választottunk, amit a kábeleket csereberélgetve tucatnyiszor meghallgattunk. Már a kisebbik hangszer élethű mivoltától leesett az állunk, aztán a nagybőgő egyszerre vágott mellbe és suhintott tarkón, valósággal ott állt előttünk az a böszme "faláda", még a lakkozás apró kopásait is látni véltük, annyira élethűen dörmögött. Meg tudtuk volna számolni a húrok rezgéseit, de inkább átadtuk magunkat az élvezetnek. Még most, hetekkel később is fülünkbe cseng az a nagyszerű muzsika. Hatalmas, minden irányba kiterjedt színpadot rajzoltak elénk a hangfalak, a levegősség, könnyedség és a pontosság mintaszerű. Nem volt olyan ének és hangszer, ami ne tűnt volna félelmetesen életszerűnek. A dobszerkó és a hangversenyzongora beköltöztek a hangdobozok elé, közé. Ami nagyon fontos, érzelmeket is közvetített a rendszer és a jelenlétérzet kellemes borzongást váltott ki mindnyájunkból.

Jóval drágább CD-játszó és erősítő összeállításokhoz is hasonlítottuk a Normákat, például Mark Levinson No512, 326S/532 trióhoz, amit persze nem tudott megszorongatni, de nem is tűnt utána hallgathatatlannak, ami nagy szó, hiszen ötödébe sem kerül. Megnevezni nem kívánjuk azokat, amiknél jobbnak bizonyult, csak annyit árulunk el, hogy bőven a kétszeresét kérték értük. Ebből az következik, hogy a Revo CDP-1R - IPA-140 összeállítás ár/érték arányára még az 5 csillag is kevés.

A Norma honlapjának disztributori listájából kiviláglik, forgalmazás terén sok a fehér folt. Olyanok hiányoznak, mint a Benelux és Skandináv államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria. Szegények, talán nem is tudják, miből maradnak ki. Reméljük azokon a vidékeken is olvassák páran ezt a cikket és megkeresik a módot egy meghallgatásra! Ezt ajánljuk Önöknek is, mert a Norma készülékek nem hiányozhatnak egyetlen zeneszerető, hifista bakancslistájáról sem.

1 2

Következő oldal >