Norma Audio REVO IPA-70B sztereó erősítő teszt

2022. május 30., hétfő, 15:05

Norma audio hifi erősítő sztereó high end hifi erősítő sztereó erősítő Norma erősítő erősítő teszt high end erősítő high end hifi hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end erősítő teszt

Olaszországról és Cremonáról nem elsősorban az erősítőgyártásra asszociálunk, hanem a hegedűre és zeneszerzőkre; Monteverdi, Ponchielli, Stradivari, Amati és másokra. Pedig jó lesz, ha megjegyezzük a Norma nevet is. Ez a név 1987-ig nyúlik vissza, akkor alakult a cég és dobta piacra az NS 123 erősítőt. Az IPA-70B erősítő ennek a harminc éves fejlődésnek az egyik terméke, egy olyan masina, ahol a szépség és az erő ötvöződik egymással, kompromisszumok nélkül.

A Norma Audio REVO IPA-70B felülről a második a termékcsaládban, integrált erősítőknél egyedül az IPA-140 előzi meg, mely dual mono felépítésű, és természetesen nagyobb teljesítményű. A gyártó kompromisszummentes kialakítást és egészen elképesztő, 100 A maximális kivehető pillanatnyi áramot ígér a műszaki adatok között.

A másik érdekesség a teljesen drót nélküli felépítés, sehol nem találunk vezetéket az IPA-70B-ben a toroid trafó kivezetésén kívül.

Többféle verzióban készül ez az erősítő, phono vagy digitális bemenettel és csupaszon, kiegészítők nélkül ezüst, vagy fekete színben.

A kinézet olaszosan elegáns, a hangját pedig mindjárt megfüleljük.

Kinézet, csatlakozók

Tiszteletben tartva a legjobb olasz hagyományokat a Norma REVO IPA-70B is egy kifejezetten elegáns egyben diszkrét kinézettel örvendezteti meg a leendő vevőit. Az egész ház ezüstszínű re eloxált alumínium (fekete színben is kapható, némi felár ellenében), minden igényt kielégítő kidolgozással. Első ránézésre a finoman könnyed jelző ugrik be, pedig bőven nevezhető nehézsúlyú versenyzőnek a maga 15 kilogrammjával.

Középen található a tükörfényesre csiszolt hangerő szabályzó, ami uralja az összképet és egyéni stílust ad a kinézetnek. Bal oldalon mindössze a távirányító infravörös érzékelőjét találjuk, jobb oldalon a bemeneteket tudjuk választani egy gomb rövid megnyomásával, ami hosszan megnyomva kikapcsolja a Normát.

Hátul 6 pár RCA csatlakozót találunk (XLR sajnos nincs) amiből 3 pár vonalszintű bemenet, egy opcionális phono, egy Rec Out kimenet és egy AV bemenet. Kapható az IPA-70B digitális bemeneti opcióval, amikor is egy USB-B csatlakozót kapunk az RCA-k mellé. Aranyozott, banándugót fogadó hangfal- és IEC tápcsatlakozó zárják a sort. Pre-Out vagy dedikált szubkimenet nincs.

Jár a Normához egy rakat biztosíték, imbuszkulcs, egy kis hegyes tűvel ellátott izé, ami feltűnően hasonlít egy négyzet alakú rajszegre (a távvezérlő elemcseréjének segédledeként tartozékként csomagolja a gyártó), három CRC 2032 elem és egy szálcsiszolt alumínium tömbből CNC forgácsolt távvezérlő is.

Erő és kifinomultság egyben, pazar kis ékszer hatását kelti a Norma REVO IPA-70B.

Belül

Az egyik legnagyobb érdekesség, ami a belsejében található, az a teljes vezeték nélküliség, azaz a toroid trafó kimeneti kábelein kívül, nincs benne egyéb drót.

A gyártó egyéb nyalánkságokat is közzétett a honlapján (mondjuk van is mire büszkének lennie) egy sereg kifinomult és érdekes megoldás közül szemezgethetünk:

- Rendkívül alacsony zajszint és nagy sebességű sematikus topológia.

- Széles sáv (>1 MHz).

- Nagyáramú MOS-FET tápegység (100 A kimeneti csúcsáram).

- Válogatott félvezetők a bal és jobb csatornához.

- PCB kártya széles vezetővel.

- Külön alaplapi tápegység az erősítés, a meghajtó és a kimeneti fokozat számára.

- Nagy sebességű és alacsony zajszintű szabályozott tápegység az erősítéshez és a meghajtó fokozathoz.

- Nagy szűrési kapacitás számos és alacsony impedanciájú kondenzátorral.

- Teljesen alumínium, nem mágnesezhető keret.

- Kifejezetten audio alkalmazásokhoz tervezett toroid transzformátor. Alacsony mechanikai zaj, nagy permeabilitású mágneses mag, ennek következtében alacsony kimeneti impedanciával.

- Kétsebességes hangerőszabályzó (finom és gyors).

- Lehetőség a PHONO Stage Board elhelyezésére.

- Kiváló minőségű phono színpad, MM és MC hangszedőhöz.

- Egyenáramú jelérzékeny hangszórók védelme.

- Bemenetek kiválasztása relével GOLD/PALLADIUM érintkezőkkel.

Láthatóan nem spóroltak a minőségi alkatrészekkel a tervezéskor és a gyártáskor sem felejtették ki belőle, azaz itt nem a pénzügyi osztály döntött a mérnökök helyett.

Használat közben

Valódi high end élményt nyújtott a Norma IPA-70B, kezelése egyszerű, nincsenek felesleges funkciók, de amik vannak azok tökéletesen működtek. A hangerőszabályzó maga, külön megér egy misét, igaz picit hamar kezdett el hangosan szólni - mármint a mi ízlésünkhöz képest - de perverz élvezet volt tekergetni, mintha valami hallatlan pontos csapágygolyókon futna forgatás közben, nem nagyon találkoztunk még hasonlóval.

A bemenetváltás hangtalan és zökkenőmentes volt, a csatlakozók stabilra és szorulás/lötyögésmentesre sikerültek.

Más egyebet nem tudunk írni róla, lévén nincs rajta több kezelőszerv. A távirányító beüzemeléséhez viszont nem árt elolvasni a kezelési útmutatót, ugyanis az egészen macerásra sikeredett. Nem csak úgy simán bepattintjuk a helyére az elemeket, nem. Még az elem dőlésszöge is számít és nem mindegy melyik oldalán kezdjük el a berakást. Szóval, ha valaki megakad ezen folyamat közben, az ne csodálkozzon, a hiba nem benne van.

Melegedést alig, zavaró zajt/zörejt, avagy sistergést egyáltalán nem tapasztaltunk.

Tesztkörnyezet

Norma REVO IPA-140 erősítő, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, Wattson Audio MADISON streamer, S.M.S.L M400 DAC, Singxer SU2 Audio Bridge, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, SVS SB-3000 szubláda, teljes Ricable és VIABLUE kábelezés.

Hangminőség

Hajtott minket a kíváncsiság, vajon hozza-e az elvárt szintet a Norma REVO IPA-70B, vagy itt is nagyobb a hype, mint a valós érték? - mindenesetre a kinézetével már levett minket a lábunkról.

Mint minden nálunk lévő hifi berendezésnek, a Normának is hagytunk bőven bejáratási időt, nem kicsomagolás után egyből hallgattuk meg, jó pár napig szólt a háttérben és csak utána vetettük be élesben.

Kristálytiszta, holografikus, átlátható hangképpel és soha ki nem fogyó energiával rendelkezett az IPA-70B. A teljesítmény tükrözte a specifikációban megadott 100 A maximális pillanatnyi kimeneti áramot, ez az erősítő hajtott és hajtott, meg sem rezdült még akkor sem, ha éppen Beethoven ötödik szimfóniája alatt berobbant az üstdob. Ezzel el is érkeztünk az egyik legfontosabb tulajdonságához, élvezhetően lehet rajta hallgatni szimfonikus zenét is, ami nem teljesen egyértelmű tulajdonság, még a hasonlóan árazott erősítőknél sem.

Ez a holografikus, kézzelfoghatóan valóságosnak tűnő hangszerek és színpad minden zenén jellemezte a Normát, Mark Knopfler ott gitározott előttünk, úgy éreztük, ha kinyújtjuk a kezünket a fotelból, elérhetjük vele a gitárt. Minden apró rezdülést a tudtunkra adott, mégsem szedte szét a zenét apró darabokra, megmaradt a hangszer teste és mellette/mögötte bukkantak fel a részletek. Itt is feltűnt a mérhetetlen energia jelenléte. A valóságoshoz közelítő dinamikai kontrasztokat tudott felmutatni, a leghalkabb részeknél sem tűnt el a felbontás. Ha pedig a húrok közé csapott Mark, ott már csak a hangdobozokon és nem az erősítőn múlt, mennyire tudta lekövetni ezt a páratlan dinamikát.

Ha valakiben esetleg az a kétség merülne fel, hogy ez az erő a könnyedség rovására megy, netán nehézkessé/lassúvá vált volna a zene, nos, az téved. Pont ez a hatalmas teljesítmény tette lehetővé a könnyed megszólalást, ez adta meg az alapot az erőlködésmentes előadásnak.

Megnéztük, illetve meghallgattuk mire képes Hans Zimmer prágai koncertjével, bár az előzmények hallatán nem kételkedtünk, hogy ebben sem fogunk csalódni és így is lett.

Széltében és mélységben is tág, precízen megrajzolt hangteret kaptunk. Meg tudtuk volna darabonként számolni a hangszereket, ez a felbontás pedig itt sem ment az egységesség rovására, nem szórta szét apró darabokra az előadás egészét. Be lehetett látni a zenészek közé, tág helyet hagytak egymásnak, nem zsúfolta össze őket egy tömör gombócba az IPA-70B.

Ami még feltűnt, az a felső tartomány könnyedsége és édessége, amivel még a nagytesóval szemben is pontokat szerzett. Az IPA-140 itt jóval egzaktabban - valamivel közelebb a valóságoshoz - muzsikált. Igaz ez az édesség "nem az igazi" ellenben talán jobb volt hallgatni. Az igazság "odaát van" azaz az IPA-140-nek volt ezen a részen igaza, az IPA-70B csalt egy kicsit - mondjuk ezt elég kellemesen tette.

Mélyhangok terén egészen egyszerűen nem találtunk kifogásolni valót. A prágai album mérce ebből a szempontból, itt vérzik el a legtöbb eszköz, mert vagy túlságosan kiemeli a mélyeket és egy egybemasszát csinál belőle, vagy épp ellenkezőleg, annyira "kicsontozza" ez a részt, hogy csak a dallam marad meg belőle, a hús valahol lemarad útközben. A Norma ezt is megoldotta, megmaradt a dallam és a hús is, aminek vélhetően szintén köze van az irdatlan maximális kivehető áramhoz.

Ha pedig a maximumot szeretnénk kihozni a hangból, akkor párosítsuk a Normát a Wattson Audio MADISON-nal. Arról szinte szóról-szóra ugyanezt lehetett leírni, mint amit a Normáról, de ott még hozzáadott a MADISON egy kis finomságot, plusz felbontást, amitől teljes mértékben kiteljesedett a hang. A két hangkép együtt elért egy olyan szintet, ahol még a finnyás audiofilek is elismerően csettintenek, és tökéletes végállomás lehet bárki számára.

Konklúzió, ajánlás

Szeretjük, ha nem kell sokat törni a fejünket, amikor az ajánlásra kerül a sor, a Norma REVO IPA-70B esetében sem kellett napokig gondolkoznunk mi legyen a végszó. A kivételesen pontos holografikus, átlátható hangja és a végtelennek tűnő teljesítménye a dobogóra helyezi ebben a kategóriában.

Nem volt olyan zenei műfaj, ahol megbicsaklott volna az előadása, sőt kifejezetten szerette a szimfonikus zenét, azon sem omlott össze, a populárisabb zenéket pedig csuklóból megoldotta. Megfelelő forrással párosítva a végső megoldás lehet bárkinek, aki ezt a stílust preferálja, amitől kevés jobb van.

Egy igazi olasz szépség és erő együtt.

1 2

Következő oldal >