Neat Acoustics Ministra állványos hangfal teszt
2022. augusztus 6., szombat, 17:55
Neat NeatAcoustics audio hifi hangfal hifi hangfal Neat hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Neat hangfal teszt
Az elmúlt napokban tiszteletét tette nálunk a Neat Acoustics Ministra minimonitor. Egy olyan pöttöm versenyző a Brit-szigetekről a hangfalak Mekkájából az angliai Teesdale-ből, ahol a tradíció és a tudás kézen fogva vezetik egymást, létrehozva egy igazán különleges produktumot. Egyszerű hangdobozkának tűnik ránézésre, de rejt a belsejében egy különlegességet (dupla mélyhangszóró, Isobarik elv) és a ribbon magassugárzók alkalmazása sem igazán megszokott megoldás.
A Neat Ministra a Strata sorozatba tartozik, vannak köztük álló és állványos hangdobozok egyaránt, a közös bennük az izobarikus konstrukció. Mindegyik hátsó reflexnyílással rendelkezik, a mélyhangok pedig hol lefelé, hol előre sugároznak a számukra kialakított kamrában.
Innováció felsőfokon, ahol nem a méret számít
Meglepőnek tűnhet a hangdoboz mérete ebben az árkategóriában (persze sorolhatnánk napestig a kivételeket, ott a legendás LS3/5A például) nem sokat nézne ki belőle az emberfia, ha csak a felhasznált literek számát venné figyelembe az ítéletalkotáskor. A Neat Ministra ennélfogva nem a méretével hódít, hanem a kialakításával. Először is - bármennyire úgy tűnik - ez nem egy kéthangszórós megoldás, hanem három. Belül ugyanis találunk még egy ugyanolyan mélysugárzót, mint amilyent az előlapon látunk, mégpedig olyan elrendezésben, amit nem sokan és sűrűn használnak. Ezt az elrendezést izobarikusnak hívják a szakzsargonban (és általában is).
Miről is szól ez az elv?
Vegyünk alapul egy átlagos két hangszórós dobozt, és nézzük meg mi történik a belsejében a membrán mozgása közben. Mivel az evilági hangszórók nem csak előrefelé sugároznak, hanem (a tervezők legnagyobb bánatára) hátrafelé is… így a megmozgatott levegő nem csak előre jut ki a dobozból kellemesen simogatva a füleinket. Megmozgatja, összenyomja a levegőt belül is, ami visszahat a membrán mozgására meglehetősen kaotikusan, ez ugyanis függ a hangerőtől és így értelemszerűen a nyomáskülönbségtől is. Az ide-oda verődő nyomáshullámok károsan befolyásolják a membrán mozgását, torzítást adva a rendszer hangjához.
Vannak különböző trükkös megoldások ennek a hatásnak a csökkentésére, mondjuk a labirintus (Transmission Line) sugárzók képében, vagy valamilyen olyan formát adva a doboznak, ami nagymértékben kiküszöböli ezt a hatást (Bowers & Wilkins Nautilus).
A harmadik az izobarik elv, ahol nem a hangfal dobozának a kialakításával próbálják megoldani a problémát, hanem magával a hangszóróval. Egyszerűen nem engedik, hogy a mozgó membrán által keltett levegő/nyomás különbség, rákerüljön az elsődleges hangszóró hátoldalára azzal a megoldással, hogy szorosan mögé raknak még egy ugyanolyan hangszórót az előlapi mögé és ez működés közben kvázi egy rendszert alkot. Szinkronban mozog az első és a hátsó hangkeltő között a levegő dugattyúszerűen nem engedi befolyásolni magát a dobozból való visszaverődésekkel, erősen redukálva ezzel a torzításokat.
Sőt, ez a kialakítás jótékony hatással van a basszus mélyégére is, jóval mélyebbre lehet menni ezzel a megoldással az általános tisztaság megőrzése mellett, ráadásul kisebb doboz is elég hozzá.
Hátránya az ár, két hangszóró drágább, mint egy, és ha sorba kötjük, akkor csökken az érzékenység, ha két 4 ohmos hangszórót veszünk alapul (4+4 Ohm = 8 Ohm).
Természetesen köthetjük akár párhuzamosan is, akkor viszont kizárólag 8 ohmos verziók jöhetnek szóba, ami szintén az érzékenység rovására megy, de még ezekkel együtt is valahol az átlagos érzékenység alsó szintjén van.
Külcsín és belbecs
Kinézetre meglehetősen átlagos a Ministra, nem elsősorban ezzel fogja megnyerni a vásárlók szívét. Inkább hasáb, mint kocka, azaz mélyebb és magasabb a szélességénél, pont elfér az elején a 134 mm-es mélyközépsugárzó és az 50 mm-es ribbon magassugárzó.
Az előlap egy polietilén csillapító rétegen keresztül csatlakozik a fő dobozhoz, ami 18 mm vastag MDF-ből készült és belül is kapott merevítést, ami egyben a második hangszóró rögzítésére is szolgál.
A gyártó leírása szerint a keresztváltó a lehető legegyszerűbb, három elemből álló megoldást használ.
A reflexportot hátul találjuk lekerekített peremmel ellátva a káros zajok csökkentése érdekében.
Többféle színben kapható, elvileg van festett kivitel is, nem csak a sima furnérozott változat.
Szintén a gyártó szerint 4 ohmos a hivatalosan megadott impedancia, de egyes mérések szerint ez inkább 6 Ohm, azaz szinte bármelyik erősítő megbirkózik vele, aminek azért van bőven elegendő teljesítménye a meghajtásához.
Igen stabilnak tűnt a felépítés, csak néhány kevésbé kritikus helyen volt némi üreghang a kopogtatáskor, a legtöbb helyen tökéletesen "halott" volt a Ministra teste.
Tesztkörnyezet
Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A, Topping LA90 sztereó erősítők, FiiO K9 Pro, Topping D70S DAC, Cocktail Audio X50D hálózati lejátszó és futómű, SVS SB-3000 szubláda.
Ilyen nincs, és mégis van
Teszt előtt jó pár napig járattuk a dobozkákat és csak utána következett az éles meghallgatás.
A hangfalak többségétől, ahogy haladunk felfelé a ranglétrán úgy kapunk egyre jobb hangot, nagyobb teret, pontosabb és mélyebb basszust, természetesebb hangzást, eltűnnek a szobából, mintha ott sem lennének, csak a zene szól a szoba egyik oldalából. A hangkarakter nem nagyon változik a legtöbbjüknél, van egy alaptónus és azt variálják kisebb-nagyobb mértékben, itt egy csipetnyivel nagyobb dinamika, ott egy hajszállal sziporkázóbb magashang.
Igen kevés olyan gyártmány van, amitől abban a pillanatban felkapja a fejét az ember, amikor leül elé és megszólal a zene mondván, ez itt valami más, nagyon más.
A Ministra megtette az elképzelhetetlent, ahogy megszólalt, meghökkenve meredtünk erre az aprócska dobozra, hihetetlenkedve kérdezgetvén egymást, figyelj már te is azt hallod, amit én?!
Mert amit hallottunk az nem volt mindennapi. Először is azt keresgéltük, mekkora hangerőre van állítva az SVS SB-3000 szubláda, de - mint kiderült még be sem volt kapcsolva - az ugyanis a beüzemelés és kábelezés során kimaradt a szórásból. Félelmetesen mélyre menően és egyben pontosan sikerült hangolni ezt a tartományt, többen megesküdtek volna, hogy átverjük őket és mégiscsak bekapcsoltuk a szubládát.
Alig emlékszünk olyan hangfalra, legyen akár álló, ami ilyen lazán és könnyedén hozta Hans Zimmer falrengető basszusait a prágai koncertfelvételről. Ahhoz, hogy ezt a részt élvezetesen lehessen visszaadni, bizony kell egy szubláda és/vagy néhány olyan derekas méretű membrán, ami könnyedén meg tudja mozgatni a kellő levegő mennyiséget, ami általában egy lavór nagyságban csúcsosodik ki.
Ami szintén meglepetést okozott, az az általános hangszín, ami ugyan bőven a meleg oldal felé hajlott, mégsem telepedett rá az egészre, nem mosta egybe a közeptartományt az alsó résszel, nem lett lassú és visszafojtott, ami sajnos sokszor előforduló hiba ennél a hangolási módszernél. Hagyta élni mind a női, mind a férfi énekhangot, egyiket sem hangolta lejjebb a kelleténél.
Ezen felbuzdulva azonnal beraktunk pár Leonard Cohen lemezt a lejátszási listába, ott egészen biztosan kiderül, ha esetleg minket csapott be a Ministra a maga jellegzetes előadásával. Hát nem. Nem csapott be senkit. Cohen barátságos bariton énekhangja ugyanazzal a tónussal szólt, mint a Musician Knight 1 hangfalon, nem csapott át dörmögésbe, nem lett visszafogott. Megmaradt a dús, buja hangulat, színezés nélkül. Fogalmunk sincs ezt hogyan csinálta, de megcsinálta mi pedig csak tátott szájjal hallgattuk.
A másik dolog, ami hallatán szintén erősen pislogtunk, az a sztereó színpad felépítése a hangfalak között. Az átlagos hangfalak a hallgató orra előtt és saját síkjukban építik fel a teret, a jobbak hátrafelé is megnyílnak kicsit vagy sokat. Itt azonban hátrafelé nyílt meg egy hatalmas és levegős tér, méterekre a hallgató fejétől távolabb, a szoba falain kívül.
Szimfonikus zenét nehéz jól visszaadni, a legtöbbször elvékonyodik és súlytalan lesz a megszólalás, kiürül és unalmas lesz a zene. Hajtott minket a kíváncsiság mit szól Beethoven szimfóniáihoz, főleg az ötödikhez. Nos, nem szólt semmit, tökéletesen vissza tudta adni azt, amit ez mű adni szeretne, a vívódó ember kétségeit. Szó sem volt semmiféle kiürülésről, hátborzongató érzelmeket volt képes közvetíteni, lelket és fotelt megrázó üstdobokkal.
Áttértünk könnyebb műfajokra nevezetesen Mike Oldfield és Mark Knopfler főleg a gitárokat és a felső tartományt tesztelendő, gondolva, ezzel biztosan megnehezítjük a Neat Ministra dolgát, de újfent csalódnunk kellett. Magabiztosan és főleg kellő csilingeléssel szólaltatta meg ezeket a zenéket is, pedig titkon reménykedtünk, hátha itt találunk benne valami (komolyabb) hibát. Nem találtunk. A szalagsugárzók ugyan nem mindig annyira kínosan precízek, mint a dómok, ez inkább a lágyabb megoldás felé hajlott, viszont így tökéletesen harmonizált a mélyközépsugárzóval észrevehető átmenet nélkül.
Meghallgattuk Naim SUPERNAIT 3 erősítővel is, az izobarikus megoldáshoz kell a kakaó, ebben meg bőven van. Sokkal jobban kontrollálta, mint a CA851A tette, viszont ebben az összeállításban már egy kicsit túl tömör, túlságosan "egyben" szólalt meg a zene, a CA itt könnyedébb és szellősebb volt. A Topping LA90 a maga 20-30 wattjával, ha nem is vérzett el a próbán, de érezhetően kevesebbet nyújtott, mint a többi erősítő.
Ha ajánlani kellene hozzá erősítőt, akkor talán valamelyik Rega, Roksan vagy Norma lenne az ideális jelölt, de ez annyira rendszer és főleg fül függő, hogy meghallgatás nélkül nem ajánlott opció.
AZ SVS SB-3000 aktív szubláda beillesztése a rendszerbe egész egyszerűen nem feltétlen ajánlott, hozzátett ugyan a hanghoz, de a Ministra önmagában is képes lefedni a (majdnem) egész frekvenciasávot. Ha esetleg mégis egy mélyláda mellett döntünk, akkor érdemes minél mélyebben és meredekebben vágni 40-45 Hz és 18 vagy 24 dB/oktáv.
Ajánlás, konklúzió
Kivételes produktum a Neat Acoustics Ministra. Nem teljesen allrounder a maga sajátos előadásmódjával és hangzásvilágával, vannak nála kiegyenlítettebben szóló gyártmányok, de amit nyújt, azt kevés másik monitor tudja (ha egyáltalán). Kivételesen mélyre menő egyben artikulált, tökéletesen követhető basszustartományt kínál meleg, barátságos közép- és magastartománnyal, ezen jelleg ellenére. Ellentmondásnak tűnik, de ez a jelleg egyáltalán nem megy a pontosság rovására, hozza az állványos hangfalakra jellemző artikulált és precíz színpadot. A sztereó képvisszaadás szintén áll leejtést okozó megoldásra sikeredett, a szoba falain túlnyúló hangszereivel és zenészeivel.
Minél több ampert kínáló erősítő kell hozzá, ha ezt megkapja, akkor a szerencsés vevő átélheti a hifi mennyországot.