Naim NAIT 5si integrált erősítő és CD5si CD lejátszó teszt

2017. október 18., szerda, 20:20

Naim audio hifi erősítő lejátszó sztereó erősítő hifi erősítő CD lejátszó Naim hifi erősítő teszt lejátszó teszt CD lejátszó teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Naim hifi teszt

Alaposan felpörögtek az események az angol Naim-nél az elmúlt időszakban. A patinás angol gyártó innovatív fejlesztések sokasságával igyekszik a modern digitális zenehallgatás iránti igényeket kielégíteni. Az új termékek formavilága merőben eltér a tradicionális Naim külsőtől, ám a klasszikus rendszerek rajongói sem vesznek feledésbe. A Nait 5si/CD5si páros komoly fejlesztéseken esett át, hogy CD gyűjteménnyel rendelkező zene kedvelőknek, kompromisszum mentes belépőt jelentsenek az audiofil zenehallgatás világába.

Naim CD5si CD-lejátszó

A komoly sikereket elért elődhöz képest (CD5i) látszólag egy betűn kívül semmi nem változott az új CD-lejátszónál, ami a külsőségekre nézve igaz is. Megmaradt a megszokott Naim-es külső, a zöld világítás, a kijelző és a gombok is ugyanazok. A NAIT 5si integrált erősítővel egyetemben az előlap egy érdes felületű porszórást kapott, amivel elkülönülnek a nagyobb testvéreik exkluzívabb megjelenésű, szálcsiszolt felületkezelésétől, ami ugyan jól mutat, de az ujjlenyomatok is láthatóbbak maradnak.

CD-tálca nyitó gomb még mindig nem található a Naim lejátszóin. Ez az a részlet, ami igazán egyedivé teszi ezeket a készülékeket ebben a kategóriában, és nem mellesleg mi is rajongunk érte. A kicsomagolást követően lehet, hogy egy nem szakavatott felhasználó meglepődik majd, miért is nem lehet kinyitni a CD-tálcát, de szerencsére a használati útmutató segítséget nyújt ebben. A Naim ugyanis nem a megszokott elektronikus mozgatású mechanikát használja, hanem egy sokkal kifinomultabb és elegánsabb manuális módszert alkalmaz, amit viszont le kell rögzíteni alulról egy csavarral a szállítás idejére. A csavar eltávolítása és a beüzemelés után azonban kellemes élményben lesz részünk a lemez behelyezésekor. A CD nyíláson található "pöcköt" megfogva, egyszerűen kihúzzuk a lemezfiókot a komplett futóművel együtt (amit például a jóval magasabb árú CDX2 is használ). A masszív és rendkívül stabil lemeztálca körülbelül 70-80 fokkal jobbra kanyarodik ki és egy mágneses korong szorítja le a lemezt a csapágyazott forgórészű olvasófejhez, majd egy elegáns lassú mozdulattal visszatoljuk az egységet a lejátszóba mely az utolsó milliméteren már önmagát húzza helyére. Ezt követően azonnal meglátjuk a zölden világító pálcika szegmensű kijelzőn a fontosabb adatokat, és indíthatjuk a lejátszást.

Ez így leírva talán nem adja át azt a különleges érzést, amit ez a rövid szertartás adni tud, de az ember testében szinte egyszerre árad szét a nyugalom és az igényes zenehallgatás utáni buja vágy. Talán ahhoz lehet leginkább hasonlítani, mint amikor egy lemezjátszóra tesszük fel kedvenc korongunkat és tesszük a hangszedő kart a barázdákra. Ezt talán sosem értheti meg az, aki csak az öléből irányított tabletről indítja el a digitális jelfolyamot. Ah, az analóg élvezetek utánozhatatlanok.

A lejátszás pillanatától azonban már érvényesülnek a korábbi modellen történt fejlesztések, ami a bizonyos S jelzést kapta ebben a készülékben. A CD5Si már egy tovább erősített házzal csökkenti a mikro vibrációkat, optimalizált teljesítményű tápellátást, jobb analóg szűrőket kapott és a korábbi Wolfson chip helyett immár egy Burr-Brown PCM1793-as lapka dolgozik a jelátalakításon, amivel meg is kell elégednünk, hiszen digitális kimenet hiányában, külső DAC-kal már nem tudjuk tovább javítani a hangzást. Ez a hiányosság a nagyobb testvéreknél pótolva lett.

A készülék hátlapján igazi minimalizmus uralkodik. A legszükségesebb csatlakozókat találhatjuk csak meg, nevesen egy IEC táp, egy pár analóg RCA és a Naim saját ötpólusú DIN csatlakozója gondoskodik a hang továbbításáról. Szintén a hátlapon kapott helyet a készülék egyetlen ki- és bekapcsoló billenő kapcsolója, azaz sem a távirányítón sem az előlapon nem találunk készenléti üzem gombot.

Apropó távirányító. A készülék kicsomagolása közben talán az egyik legemlékezetesebb pillanat volt a távirányító kézbefogása. A reakciónk: VÉGREEE! Akik mostanában az erősítőkről szóló cikkeinket elolvasták, találkozhattak korunk egyik jellegzetes problémájával, miszerint a gyártók költséghatékonyságát a távirányítók sínylik meg leginkább, még az akár 1 millió forint körüli felsőkategóriás készülékeknél is. A Naim távvezérlője ugyan nem egy műremek, de jól néz ki, van súlya, van anyaga és elég okos ahhoz, hogy több készüléket is tudjon egyszerre vezérelni. Jelen tesztünk alatt ezt is próbára tettük az CD5si oldalbordájának nevezhető sztereó erősítő kezelése során és valóban tökéletesen ellátott minden tőle elvárható feladatot.

Naim NAIT 5si integrált sztereó erősítő

Ahogy a két készüléket egymás fölötti polcra helyezzük, összekötjük a mellékelt DIN kábellel, és bekapcsoljuk őket, a jellegzetes zöld fények láttán az az érzés fog el minket, hogy ezekbe a komponensekbe beleszeretni egy pillanat műve. Minden márkának megvan a maga rajongó tábora, de a Naim esetén nem kell megszállott angol hifi, vagy akár Naim fanatikusnak lenni, ahhoz, hogy az ember kijelenthesse: ezek a cuccok átkozottul jól mutatnak. Az angol termékek mindig is kilógtak kicsit a sorból (gondoljunk csak a Cyrusra) és ha önmagukban nem is néznek ki olyan különlegesen, ahogy összerakjuk a megfelelő szetteket, vagy esetleg megtöltünk velük egy állványt, eláll az ember lélegzete. Ez ugyanúgy igaz a high end berendezésekre, mint a tesztünkben szereplő belépő kategóriára. Hozzátesszük, ebben a kontextusban a belépő kategória messze nem tesztalanyaink kvalitására vonatkozik, de cégen belül valóban ők képezik az alsó lépcsőt.

A Nait (Naim Audio InTegrateds) integrált sztereó erősítő egy igazi legendának számít a szakmában. 1983 óta testesíti meg Julian Vereker (a Naim alapítója) azon törekvését, hogy a professzionális körülmények között rögzített stúdió és koncert felvételek, az emberek otthonában a lehető leghitelesebben kerüljenek reprodukálásra. Ahogy a CD5si-nél, ugyanúgy itt sem tapasztalunk eltérést a korábbi modellhez képest.

Az előlap baloldalán egy finoman, de stabilan mozgatható hangerő szabályzó potmétert, középen a jellegzetes logót, jobboldalon pedig egy továbbfejlesztett A osztályú fejhallgató erősítő 6,3 mm-es csatlakozóját, illetve a bemeneti perifériák szintén zöld világítással ellátott gombjait találjuk.

A hátlapon sem történt változás. A készülék beüzemeléséért felelős billenő kapcsoló mellett találjuk az IEC tápkábel aljzatot, továbbhaladva a jellegzetesen Naim-es (csak) banándugó fogadására alkalmas hangfalkábel csatakozók kaptak helyet (itt esetleg a villás kábelvéggel rendelkező felhasználók szívhatják a fogukat), majd a négy analóg (RCA és 5 pólusú DIN) bemenetet és egy kimenetet találunk. Említést érdemel az "AV" kimeneti csatakozó, aminek segítségével házimozi rendszerünkbe integrálhatjuk a Nait 5si-t, lényegesen javítva annak sztereó zenei hangminőségét (is). Ahogy már említettük az a bizonyos "S" betű a névben itt is a készülékház belsejében történt apróbb, de annál fontosabb változásokra utal.

Első és legfontosabb eltérés, hogy a készülék teljesítménye 50-ről 60 W-ra (8 ohmon) növekedett csatornánként, köszönhetően a nagyobb toroid transzformátornak és az optimalizált tápellátásnak. Az újragondolt áramkörök és kábelkötegek tovább csökkentették a jelút veszteséget és a szintén új kondenzátorok alacsonyabb torzítást ígérnek.

A meghallgatás

A teszt során igyekeztünk a semleges eredményre törekedni, így (majdnem) végig a készülékek saját tápkábeleit és DIN összekötő kábelét használtuk, amiken később mindenki ízlésének és pénztárcájának megfelelően változtathat.

Az erősítő 60 W-os teljesítménye már elég okot adott ahhoz, hogy álló hangfalakat is be merjünk kötni az állványosok mellé, így a népes számú doboz kínálatban szerepelt Triangle Altea Borea, Monitor Audio Bronze 6 és Emotiva Airmotiv T2, az állványosok közül pedig a Triangle Genese Trio és ELAC BS 403-as volt a segítségünkre.

Nem győzzük magasztalni a pillanatot ahogy a DALI Test CD a helyére kerül, rá a rögzítő korong, majd finoman becsukjuk a tálcát és (szándékosan nem a távvezérlőről) nyomjuk meg a lejátszás gombot. A kanapén hátradőlve az első pillanatoktól érezni lehetett, hogy ez a teszt kedvünkre való lesz. Az angol készülékeknek márkától függetlenül valahogy megvan az a tipikus, nyugodt eleganciát sugárzó hangvilága, ami nehezen elképzelhető, hogy valakinek ne tetsszen. A 60 W teljesítményt valahogy többnek éreztük, de egy pillanatig sem akarta tolakodó módon az arcunkba dörgölni a bicepszét. A latinos hangzásvilágú Antonio Forcione - Tears of Joy dal gitárszólói nagyon megfogottan és feszesen pendültek meg, minden apró részlet előbújt, amit a zenészek tolmácsolni szeretnének, és egy kifejezetten kellemes, meleg basszusokkal tarkított hangélményt nyújtott a Naim páros. A térleképzés precíz és tagolt, minden a helyén volt.

Sokan nem értik, hogy egy kizárólag CD lejátszására alkalmas eszköz, miért kerül kezdő áron 430 ezer forintba. Nos, a Naim könnyen választ ad erre. A zenék életre kelnek az előadásában, a hangszereknek teste és egyénisége lesz, a hangstúdiók minden egyes perce, amit egy ilyen CD elkészítésébe beletesznek, itt méltó módon kerülnek bemutatásra. A Naim CD5si meghálálta a minőségi forrásanyagot, es a Nait 5si remek partnernek bizonyult annak megszólaltatásában. Ahogy a különböző zenék sorra követték egymást, arra a következtetésre jutottunk, hogy a Naim párosa gond nélkül megbirkózik álló hangfalakkal, de a basszusok nem tudtak olyan gyorsak, és megfogottak lenni, mint állványos társaiknál, illetve az énekhangok és dinamikusabb középső frekvenciák is természetesebben csengtek a kisebb dobozokon. Azok közül is a Triangle párosával érezte a legjobban magát a hangszeres zenék alatt. A színpad szélességét és mélységét is igyekezett jól pozícionáltan tagolni Dave Brubeck - Take Five-ja alatt. A cintányérok, dobok és a zongora a nagybőgővel nagyon szépen kihúzódott a helyiség két szélére, miközben a szoba közepén hallható fúvós ereje szinte megmozdította a hajunkat (már akinek van). A pergő és lábdobok nem dühöngő vehemenciával, hanem természetesen, tisztán és kellő erővel szólaltak meg. Elvis Presley selymes mély hangon énekelte Fever című számát, miközben a csettintések szinte érezhetően alacsonyabbról érkeztek, szinte már leválva a hangfalról. A nagybőgő pengésétől, testes, nem búgó hangjától és az olykor-olykor beütő doboktól megrezzent alattunk a kanapé, ami szintén kellő erőtartalékról tanúskodott. Kicsit dinamikusabb pörgős számokon is remekül teljesített a rendszer. Rock zenékre kifejezetten jó hatással volt az angol duó légies meleg hangzásvilága, bár nagyobb hangerőn már nehezebben kezelte a dinamikacsúcsokat. Ebben a közegben vagy akár elektronikus zenéken már bátrabban viselkedtek az álló hangfalak, és jótékony hatással volt a tápkábelek cserélése is. Nagyon nehéz belekötni a Naim páros hangjába, akármelyik készülékről is beszélünk. Nem színeznek, nem túloznak, és a saját karakterükből is pont annyit raknak bele a zenébe, amitől csak szerethetőbbé válik.

A beépített A osztályú fejhallgató erőstő szintén jól teljesített. Referencia fejhallgatónkon részletgazdag, dinamikus, tiszta és pontos előadást prezentált. Több középkategóriás dedikált erősítővel képes felvenni a versenyt, de aki ezen szegmens megszállottja, annak érdemes lehet a későbbiekben egy magasabb kategóriás készülékben gondolkodnia.

Összefoglalva

A Naim CD5si és Nait 5si egy igazán kellemes, élvezhető és szerethető párost alkotnak, de az igazi szépségük abban rejlik, hogy más szettekbe illesztve is kihozzák abból a maximumot. Bár ezek a készülékek csak a belépőt jelentik az Naim audiofil világába, mégis egy nagyon széles felhasználói réteg igényeit ki fogják tudni elégíteni azzal a szinttel és hangzásvilággal, amit képviselnek. Sajnos korunk digitalizált világának elvárásait nem tudják kielégíteni, de sok kellemes órát fognak szerezni annak aki kedvenc zenegyűjteményét CD-ken tárolja.

1 2

Következő oldal >