NAD C 338 hibrid digitális integrált sztereó erősítő teszt

2017. május 12., péntek, 05:40

NAD audio hifi erősítő sztereó erősítő digitális erősítő NAD erősítő NAD hifi erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt digitális erősítő teszt NAD erősítő teszt

Sokat örökölt nála testesebb rokonától, de annak érdekében, hogy ne nullázza le bankszámlánkat, karcsúsítottak a C 338 alkatán. Ennek ellenére extrák terén közel sem szűkmarkú, és pont ezzel keltheti fel az újonc hifi építők kíváncsiságát.

Egy lépés a többiek felé

A hifi világában szereplő legnagyobb nevek alaposan behálózott termékskálát kínálnak, így szinte mindenki megtalálja az igényeinek és pénztárcájának tetsző készüléket. A NAD kínálata talán nem volt a gigászokéhoz mérten, már-már kínosan szerteágazó, mindenesetre e kanadai cég fenntartott egy lépcsőzetes palettát. Míg azonban a konkurensek gyakorta frissítették termékeiket, ők valahogy nem siettek. Aztán néhány éve jött egy áttörés a NAD hibrid digitális erősítőivel, és tavaly szemtanúi lehettünk egy újabb markáns lépésnek. A készülékeknek, melyek a modern topológiát hordozzák, ám nélkülözik kompakt digitális elektronikák (pl. D 3020) egyszerűségét. Néhány hónapja teszteltük az új éra hidegvérű kolosszusát, a C 388-at, mely a mai cikkben taglalt C 338 szteroidozott változata. Míg azonban előbbi árcéduláján szereplő szám már nyaldosta a félmilliót, addig utóbbiért kevesebb, mint feleakkora összeget, kb. 200 000 forintot kell a pénztárnál hagynunk.

Mit kapunk cserébe? Egy DA konverterrel és vezeték nélküli vevővel egybeépített erősítőt, ami a lemezjátszótól a mobileszközről közvetített internetes műsorig képes megszólaltatni zenéinket. Természetesen egyéb multimédiás célokra, pl. filmnézésre is használható (mint a legtöbb hifi elektronika), de tudásának lényege a hálózati közvetítés, angolosan streamelés köré épített kivitel. Utóbbi érdekében Google Chromecast kliens színesíti az extrákat. Ez szükségessé teszi a folyamatos internet hozzáférést és hogy egy birtokunkban lévő mobileszközre (telefon vagy tablet) telepítsük az ingyenes Google Home applikációt. Ha megtettük, akkor a népszerűbb netes zenei kliensekben (pl. YouTube, Spotify és TuneIn, de még sokan mások is) elérhetővé válik egy dedikált Chromecast gomb. Utóbbit lenyomva nem Bluetooth, hanem WiFi alapú jeltovábbítás valósul meg, vagyis elméletileg az Apple AirPlay-jel azonos hangminőséget érhetünk el, és a lejátszott műsort a C 338 fogja megszólaltatni. Rohamosan növekszik a Google rendszerét alkalmazó cégek száma, illetve maga a technológia is számos lehetőséget tár elénk a jövőben, amelyekről angol nyelven itt is lehet tájékozódni.

Hogy állunk erővel?

A C 338 topológiája D osztályú, tehát nem fogunk tojást sütni rajta, és a villanyszámlát sem toldja meg egy nullával. Mi több, ahogy a technológiától megszoktuk, rendkívüli hatékonyságot is kapunk. Utóbbi a kapcsolóüzemű tápegység és a módosított Hypex UCD végerősítő modul jóvoltából valósul meg. Mindez számokkal kifejezve, 0,005 % teljes harmonikus torzítás mellett kb. 50 W teljesítményt nyújt oldalanként, így ha nem koncerthangerő a cél, akkor egy kisebb szobában, ill. extrém igényeket nem támasztó felhasználóknak, átlagos otthoni környezetben egész jó hangerőt kaphatunk.

Alapfeltétel az is, hogy mobileszközünk Bluetooth modulja (a WiFi-vel együtt) is aktív legyen, különben felugró üzeneteivel görcsösen dobálni fog minket a kapcsolódás hiányától szenvedő applikáció. Ha viszont megtörténik a párosítás, egészen kellemes, sőt, szinte kifogástalan felhasználói élményben lehet részünk. Amennyire átlagos az infravörös távvezérlővel való navigáció, annyival kényelmesebb ugyanez a mobileszköz kijelzőjéről. Utóbbi alatt gondolunk a jóval gyorsabban tolható hangerő csúszkára és a könnyebben kiválasztható bemenetekre. A klasszikus távvezérlőre csak le-föl léptető választó került, az erősítő kijelzőjén feltűntetett feliratok pedig túl kicsik, ezért azt is kijelenthetjük, hogy az applikáció használata minden tulajdonosnak kötelező, mivel általa a működtetés gördülékenyebbé válik.

Küllem

A C 338 arculatán a gyártótól megszokott klasszikus és a modern, C 388-on felfedezett NAD motívumok keveredése figyelhető meg. Profilja lapos, aminek köszönhetően nem túl domináns jelenség és csekély hőkibocsátása által könnyen elrejthető. Az emblémája alatt lévő, ki- és bekapcsolásra szolgáló gombbal, dolgunk végeztével csak készenléti módba tessékelhetjük (ennek okára lejjebb visszatérünk), teljes áramtalanítás a hátsó kezelőszervvel lehetséges. A fejhallgatós világ fénykorára való tekintettel 6,3 mm-es előlapi Jack kimenetben sincs hiány, rögtön ezután következik két bemenetválasztó gomb (melyek helyére talán kedvezőbb lett volna egy potmétert szerelni). Az előlap méretes, de nem hangsúlyos eleme egy nagynak tűnő, ám a szükségesnél kisebb betűkészlettel tájékoztató kijelző. Az aktuális jelszintet 3-4 méterről még el lehet olvasni, az éppen kiválasztott forrást már kevésbé. Tettek az előlapra egy BASS EQ feliratú gombot is, amit nemes egyszerűséggel "buli üzemmód" fantázianévvel is illethetnénk. Jobb szélen laposnak tűnő, ám meglepően ergonomikus és kényelmes, krémesen forgó impulzus potméter található.

A hátoldal takaros és rendezett, látszólag minimális, valójában egyszerre akar lényegre törő és bőséges lenni. Sokan valószínűleg élénken vonogatják majd szemöldöküket a kettős WiFi antenna láttánmelyek a stabilabb WiFi vételért kerültek fel. Mi is csendes, hosszúnak tűnő pillanatig néztünk farkasszemet a már általunk felerősített, összesen 3 db ágaskodó szarv látványával, melyek mellé bármily különös, Ethernet aljzat elhelyezésével már nem fáradtak a tervezők. Lehet, hogy a kábelmentesség feltételezése végérvényesen beivódott a nyugati kultúrába? Ezen persze nincs értelme fennakadni, hiszen a modern háztartások zöme (más szóval minden olyan otthon, ahol legalább egy okostelefont használó él) rendelkezik helyi WiFi hálózattal.

Szerencsére a klasszikus rendszerépítéshez nélkülözhetetlen csatlakozók sem maradtak le. Látszólag szűkösek a lehetőségek, figyelembe véve, hogy analóg bemenetből mindössze kettőt kapunk, kiegészülve egy kimondottan lemezjátszó fogadására szolgáló RCA párral. Cserébe két optikai és még két koaxiális digitális bemenet is rendelkezésre áll, tehát ha okosak vagyunk, akár hét eszköz (és persze a modern gondolkodásúak által preferált, vezeték nélkül munkálkodó mobileszköz) jelét is felerősíthetjük. Ezek mellett aktív mélysugárzó (100 Hz alatti jelet küld a rácsatlakoztatott dobozra) és egy pár hangfal kimenet tarkítja a hátlapot. A sort billenőkapcsolóval társított, IEC 27 típusú tápaljzat zárja.

Használat közben

Szerkesztőink zömében fiatalosak, más szóval nem vetjük meg az újdonságra törekvő, és (sajnos elcsépeltté vált a szó, de jobb nem következhetne) innovatív célú gyártókat. A NAD C 338 is igyekszik innovatív lenni, ami többé-kevésbé sikerül neki. Korszerűségből piros pontot érdemel pl. a Chromecast támogatottság és egyáltalán, hogy a telefonunkkal összehangolható az eszköz - hiszen a felhasználók zöme ma már így hallgat zenét. Másfelől még mi is kicsit öregnek éreztük magunkat abban az első kétségbeeséssel és tanácstalansággal megfűszerezett néhány percben, ami az első bekapcsoláskor történt. Ekkor ugyanis a készenléti LED kék fénnyel villog, egészen addig, míg letöltjük a Google Home applikációt és elvégezzük a hálózati beállítás türelmet igénylő procedúráját. Teljes áramtalanítás esetén ugyancsak villog a LED, jelezve a manuális beavatkozás szükségességét, ami a laikus felhasználóknak kicsit bosszantó lehet. Épp úgy, mint az alapértelmezetten engedélyezett, bejövő jelre érzékeny automatikus bekapcsolás funkció, és amíg ezt nem bíráljuk felül az applikációban, addig hiába kapcsoljuk ki az erősítőt, aktív forráseszközök esetén minduntalan felébred. Más szóval, ami egyeseknek modern, az másoknak türelmet igénylő is lehet egyben. A C 338-hoz kötelező kiegészítő egy korszerű, folyamatosan aktív WiFi és Bluetooth kapcsolatot nyújtó mobileszköz is.

A NAD letölthető applikációjában rengeteg finombeállításra van lehetőség. Többek között az automatikus kikapcsolást, jelérzékelésre való bekapcsolást és a kijelző fényerejét is variálhatjuk. Ugyanitt a hagyományos módszerhez képest sokkal gördülékenyebben, kiválaszthatjuk a forrást és vízszintes csúszkán állíthatjuk a hangerőt is. Utóbbi lehetne precízebb, túl nagy léptékű ahhoz képest, hogy a potméterrel és infravörös távvezérlővel kifogástalan aprólékossággal, 0,5 dB-s fokozatokban állíthattunk - de ez talán csak szőrszálhasogatás.

Hangminőség

Kb. 2 hétig tartott a NAD C 338 erősítővel való ismerkedésünk, amely alatt DALI és ELAC hangfalakkal járattuk. Forráseszköznek ADL GT40 USB DAC-kal ellátott számítógép, egy SONY LCD TV valamint az okostelefonunk (amelyről Spotify és YouTube közvetítések szólaltak meg) voltak segítségünkre. A készülékről kialakult véleményünket igyekszünk a filmnézések, internetes műsorok és referencia számok egyvelegéből, lényegre törően összefoglalni az alábbiakban.

Tesztalanyunk mindkét hangsugárzóval (talán az ELAC esetében még több simulékonysággal) képes volt jóindulatú, könnyed és dinamikus hangzást produkálni. Alapvetően fogyasztható hangot nyújtott, ami értelemszerűen nem gasztronómiai, hanem zenebefogadási tekintetben érvényes. Miután belefüleltünk jól ismert, 96 kHz/24 bites fájlokat is tartalmazó számlistánkba, kiderült, hogy a C 338 hangjában hifis tudás vehető észre. Ez a látszólag rejtőzködő tudás annál jobban nyilvánvalóvá vált, minél több fajta zenei műfajt és jó minőségű hangszeres műsort elindítottunk. Melody Gardot - If I'm Lucky c. dala közben például a szaxofon szépen elkülönült az éneksávtól, félreeső helyről szólalt meg. Az enyhén, de érezhetően kidolgozott térélmény segített abban, hogy ne húzzuk szánkat a D osztály hallatán és a tényleges zenére koncentrálhassunk.

Hangerejét feltekerve pedig rögvest megjelenik a kemény NAD karakter. Nem merte magát gyengének mutatni (ekkor már alaposan rázták a levegőt hangfalaink), cserébe a részletek könnyedségéről lemondott, és a teljes reprodukció kicsit mosottá vált. Leszögezzük, utóbbi jóval a közepesnek gondolt, és legkevésbé sem szomszéd-barát hangerőn történt. Összesítve a háttérzenei, azaz halk járatás és a koncentrált figyelem alatt begyűjtött gondolatokat, kijelenthetjük, hogy a C 338 egyszerűsége és megfizethetősége ellenére is teljességre törekedett. Nem akarta az olcsó D osztályú készülékek hiányérzettől szenvedő kullogását felmutatni, annál zeneibb és gazdagabb teljesítményre volt képes. Más szóval a tiszta felvételeket igyekezett tisztán közvetíteni. És a cintányérok egyszer sem lettek ércesek, bántóak. Ez mindenképpen pozitív tulajdonság.

A szupersebességgel kontrollált szűrők és kiforrott kapcsolóüzemű tápegység ellenére ott bújkált valami a C 338 hangjában. Egy extra íz, némi hús a mélyközép frekvenciákban, és elsőre nem is észrevehető, enyhe elkentség a finom részletek fölött, amik gyengéden, ugyanakkor szemérmesség nélkül rámutattak a hatékonyságért és a kontrollált, dinamikus részletekért vállalt kompromisszumra. Az elektronika sosem félt plusz feszességet tenni a basszushoz, közben előadása őrült harsányságba mégsem csapott át. Akárhogy is boncolgatjuk a karakterét, tény, hogy jó és rossz minőségű zenékkel is élvezhető hangot tudott produkálni. Ahogy a gyártótól megszokhattuk, ezúttal is az élmény főpillére az élmény centrikus hang, és egy kis extra izgalom, dögösség, amiért a könnyűzene rajongók hálásak lesznek. Végezetül kíváncsiságból benyomtuk az alsó frekvenciák fokozását engedélyező basszus EQ-t, de kicsi hangsugárzóink kissé rosszmájúan, túl töményen reagáltak rá, ezért inkább visszatértünk a színezés nélküli állásba.

Végszó

A NAD C 338 jövőbe akar mutatni, és a többiekhez képest kicsit másképp prezentálja a naprakész hifi koncepcióját. Fejlesztői saját belátásuk szerint, de láthatóan szélesre tárt karokkal igyekeztek összenyalábolni nem kevés extrát, amelyek által valóban sokoldalú lett. Ha szigorúan a dinamikát, játékosságot és hangminőséget vesszük figyelembe, akkor nem tud labdába rúgni olyan erőgépekkel szemben, mint pl. a kb. 20 000 forinttal drágább (bár alapesetben DAC nélküli) C 356BEE. Jelen esetben a fő bónuszt olyan modern gondolkodásmód képezi, amely nem fosztja meg a NAD-ot jól bevált gyökereitől (más szóval továbbra is futni fognak az AB osztályú erősítők), sokkal inkább nyit egy új utat, mint ahogy az autógyártó cégek sem döntenek kizárólag hibridek mellett. Aki tudatosan szeretne korszerű, villanyórával kíméletes, ugyanakkor széles funkcionalitású, szinte önmagában is konyhakész eredményt nyújtó zeneközpontot birtokolni, annak érdemes meghallgatnia. Annak pedig valószínűleg vásárlás lesz az eredménye, feltéve, ha a leendő tulajdonos a számtalan pozitívumért cserébe megbékél a vártnál néha dúsítottabb hangzással.

1 2

Következő oldal >