Musical Fidelity M8xi integrált sztereó erősítő teszt
2022. április 26., kedd, 16:15
Musical Fidelity audio hifi erősítő hifi erősítő erősítő teszt hifi teszt high end hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Musical Fidelity erősítő Musical Fidelity teszt high end hifi high end erősítő teszt
Nemrégiben teszteltük a Musical Fidelity M8s Pre előfok és M8s-500S sztereó végfok párost, amely 2x500 wattos teljesítménye mellett kifinomultságával is szembesített és nagyon szerethető produkciót nyújtott. Az új M8xi integrált sztereó erősítő teljesítménye még magasabb, 2x550 W, és néhány frissítéssel igyekszik elődei nyomába érni. Hogy túl is szárnyalja-e őket? Igyekeztünk kideríteni.
A M8s Pre és M8s-500s elő-végfok páros tesztjében érintettük, hogy a Musical Fidelity új tulajdonosa, Heinz Lichtenegger hogyan képzeli el a cég jövőjét. Néhány modell pl. a Nu-Vista 600 és Nu-Vista 800 integrált sztereó erősítők és a hozzájuk tartozó CD-lejátszó gyártását az Audio Tuning nemrégiben leállította (a készülékek ettől függetlenül szerepelnek a honlapon), más hiányzó modellek gyártását azonban újraindították, például az M6Si 500i integrált erősítőt és az M8S 700m monó végfokot. Emellett egy modellfrissítés is történt, ennek eredményeként született meg a Nu-Vista sorozat alatti jelenlegi legjobb integrált sztereó erősítő, az M8xi.
Az M8 termékcsaládba eredetileg a megfizethetőbb árú audiofil termékeket gyűjtötték. A magas önköltségű de a hangminőség javulásában közvetlen szerepet nem játszó alkatrészeket, például az előlapot, a hűtőbordákat és a fémházat nem dizájn elemként, hanem a funkciójuk mentén kezelték és mindez a készülékek vételárának csökkenésében (illetőleg nem növekedésében) jelentkezett. Az igényesség és a korrekt kidolgozás megmaradt, de az árdrágító megoldások nélkül.
Belső és külső tulajdonságok, csatlakozók
Az M8xi lényegében egy különálló előerősítő és két monoblokk egy közös készülékházba építve. Mindegyik fokozat saját hűtőbordát és külön transzformátort kapott, tényleg valódi duál monó megoldásról van szó. Az előerősítő saját különálló tápegységgel rendelkezik, és a bemeneti aljzatok közelsége miatt a NYÁK jelutak nagyon rövidek, ennek köszönhetően mindkét csatorna jelei alacsony impedanciájúak. Az erősítőben oldalanként 12 db nagy áramleadásra képes, bipoláris tranzisztor dolgozik, a gyártó szerint akár 200 amper csúcsérték is elérhető (a specifikációba "csak" 105 amper került). A fémszerkezet kiváló minőségű, az előlap egy egyedi készítésű milspec alumínium.
Az erősítő a külsejét tekintve tökéletesen illeszkedik a Musical Fidelity aktuális formatervéhez, az előlapon a nagyméretű bemenetválasztón és hangerőszabályzón kívül csak a középső kijelző és a bekapcsoló gomb található. A kijelző nem színes, monokróm, de jó felbontású és jól olvasható.
A gyártó letisztultságot, a funkcionalitást szem előtt tartó formatervet ígért és ezt be is tartotta. Rögtön el kell mondanunk, hogy ez az erősítő nemcsak a hatalmas, 2x550 W (8 ohmon) teljesítménye alapján fenevad, tömege is ennek megfelelő: 46 kg és igencsak bele kellett kapaszkodnunk, amikor betettük az állványba. 46 kilogrammal egy rendes férfiember azért elboldogul, de jobb segítséget kérni és ketten végezni ezt a műveletet. Mi is ekkor szembesültünk az egyik dizájnelem számunka negatív hatásával, ugyanis a készüléklábak nagyon alacsonyak, és ha mozgatni kell az erősítőt könnyen beszorulhat alá a kezünk, ami főleg az éles, hullámos mintázatú hűtőbordák oldalán valós veszély. Ha a helyére került, akkor már nem vagy ritkán kell mozgatni, de takarításkor érdemes emlékezni erre.
Az M8xi fejlesztése során megtartották a korábban is használt alacsony visszacsatolású kapcsolást, de abból mintegy 10 %-kal még több teljesítményt préseltek ki, azonban a gyártói ígéretek szerint a hatékonyságot és a teljesítményt sikerült úgy javítani, hogy nagyobb teljesítményt, alacsonyabb torzítást és jobb hangminőséget értek el. A teljes meghajtófokozat tiszta A osztályú és a Musical Fidelity szándékai szerint az M8xi úgy szól, mint egy kis A osztályú erősítő, miközben mégis hatalmas teljesítményt kínál.
A streaming funkciókat csak az Encore széria készülékeiben találjuk meg és az M8xi-ből legnagyobb sajnálatunkra a phono fokozat is kimaradt, de kapunk egy 5 bemenettel rendelkező (2 db koaxiális (S/PDIF), 2 db optikai (S/PDIF) és 1 db aszinkron USB-B) bemenettel és saját tápegységgel rendelkező 24 bit/192 kHz-es D/A konvertert. Az M8xi a Texas Instruments PCM5242 TI alacsony torzítású és alacsony zajszintű DAC chipje köré épül, amelyet a Musical Fidelity már korábban is alkalmazott, a jitter csökkentése érdekében pedig minden adatfolyamot felkonvertálnak és újra clock-olnak. A beépített DAC-ról Lichtenegger úr némi meglepetésre úgy nyilatkozott, hogy inkább a kornak megfelelő kötelező elemként építették az erősítőbe és a képességei kiaknázásához javasolt egy magasabb kategóriájú külső DAC beszerzése, de ha eltekintünk az MQA és DSD képességek hiányától, az egység hangminősége miatt nemhogy nem kell szégyenkeznie a Musical Fidelity-nek, hanem nyugodtan járhatnak emelt fővel. A konverter szekció nemcsak szimplán teszi a dolgát, hanem nagyon jól teszi, különösen az integrált erősítőkbe beépített DAC-okhoz képest.
A készülék a Musical Fidelity hagyományoknak megfelelően fekete- vagy ezüstszínben választható. Feketében volt hozzá szerencsénk, megjelenése elegáns, de minden felesleges pompát nélkülöző, hagyták, hogy inkább a tömege és a nagy teljesítménye beszéljen helyette. A hangerő potméter már az M8S Pre esetében is elnyerte tetszésünket és az M8xi is hasonló erényeket csillogtat, a nagyon halk állások esetén is rendkívüli precizitással adagolható. A HT bypass funkció révén az erősítő házimozi rendszerekbe is egyszerűen integrálható akár RCA akár XLR csatlakozással.
A bemenetválasztást finom kattanások kíséretében relék végzik, precíz működés mellett. Hátlapján az M8xi számos be/kimenetet kínál, a tápcsatlakozó fekvő késes 20 A IEC 19, amely hátulról nézve a baloldalon kapott helyet, a készülék maximális áramfelvétele 2000 W, földelve kell használni. Vegyük sorba a be/kimeneteket!
Bemenetek: 2 szimmetrikus (1 házimozi bypass opcióval), 4 pár vonal szintű RCA (egy házimozi bypass opcióval) áll rendelkezésre, az RCA aljzatok a kategóriát tekintve korrekt, de nem kiemelkedő minőségűek. A 2-2 db koaxiális és optikai, illetve aszinkron USB bemenetről már esett szó, mellettük 1 pár RCA vonalszintű rögzített, 1 pár előfok RCA változtatható, 1 pár XLR vonalszintű változtatható és 1-1 db koaxiális és optikai digitális kimenetet is kapunk. A trigger be és kimenet mellett a kettős kábelezést támogató 2x4 db hangsugárzókábel aljzat zárja a sort, utóbbiak kivitele ugyancsak jó minőségű.
Az M8xi a gyártó állítása szerint feltétel nélkül stabil, gyakorlatilag a terheléstől függetlenül képes fenntartatni a feszültségét, nagyon lineáris, semleges és torzítása alacsony: 20 Hz és 20 kHz között végig 0,005 % alatt van és még 10 kHz és 50 kHz között mérve is alig változik. A magas teljesítmény mellett figyelemre méltó, hogy nem 1 kHz-en mért torzítási értéket adtak meg, mi pedig nagy várakozással tettük próbára.
Tesztkörnyezet
A Musical Fidelity M8xi integrált sztereó erősítőt Cocktail Audio X45 Pro és Naim NDX 2 streamer/DAC-kal, Monitor Audio Platinum PL 200 II és Focal Aria K2 936 hangsugárzókkal, AudioQuest Thunderbird XLR, Robin Hood Zero, Hurricane HC, Blizzard Xtreme és Schnerzinger Essential Line/Reference 1000 kábelezéssel, AQ Niagara 7000 és Schnerzinger Operator 12 tápszűréssel teszteltük, alapos bejáratás után.
Meghallgatás
A Patchwork Jazz Orchestra: Badger Cam 6 perc tömény szórakozás volt az M8xi-vel. A számnak volt húzása, tombolt az energia, elsöprő volt a dinamika, a fúvósok megindulása és ritmikája példaszerű volt és nagyon élveztük a produkció játékoságát is. A nagy teljesítmény sok esetben eredményezheti a finomságok elnagyolását, de nem itt! Csak az 550 W pozitívumaival szembesültünk, tudtuk, éreztük, hallottuk, hogy mindenhez elég lesz. Az alt szaxofon futamok hátterében a többi fúvóshangszer, a gitár és a dob játéka kiemelkedő hangulatot teremtett, alacsonyabb, normál és nagyon magas hangerőállásban egyaránt.
A Muzsikás: Nem arról hajnallik amerről hajnallott lemezéről az Azt gondoltam eső esik dal nagyon természetesen és elragadóan szólalt meg. Az album összes száma valamilyen rabnóta amelynek hangulatából átüt a szomorúság és a kilátástalanság érzése, amelyre ilyen szintű berendezésekkel könnyű ráhangolódni, de mi inkább jókedvűek voltunk a hangminőség miatt. A lemez halk, fel kell hangosítani, de ebben az erősítő tökéletes partner volt, először is a nagy teljesítménynek köszönhetően fel sem merült, hogy elfogyjon, másodsorban torzítatlanul, természetesen tolmácsolta az összes hangszer és az énekesek hangját. Akusztikus hangszerekről lévén szó, ez a természetes és az eszköztelen karakter két olyan erény, amely megalapozta az erősítővel töltött további időnket.
Allan Taylor: Hotels and Dreamers lemezéről a Beat Hotel-lel folytatva a természetesség érzése továbbra is megmaradt, amelyhez egyúttal nagyfokú nyugodtság is társult. A dinamika halk hangerőállásnál itt is roppant meggyőző volt, a zene betöltötte a szobát, a tér minden irányban kinyílt és mindegyik hangszerben megtalálhattuk a szépséget. Magától értetődő, zenei hangzást kaptunk, a forszírozottság legkisebb jele nélkül. A Musical Fidelity érezhetően nem akarta újra definiálni az általuk képviselt hangzásvilágot, minden szempontból az általuk ígért "kis teljesítményű A osztályú erősítők hangja" köszönt vissza, csak ehhez iszonyú teljesítmény (és tartalékok) társultak.
Annyira megragadott minket az erősítő nyugodt és természetes hangzása, hogy még tovább mentünk ebbe az irányba, mielőtt valami még monumentálisabb muzsikára váltottunk volna, mint amit Badger Cam korábban nyújtani tudott. Cava Menzies & Nick Phillips: Almost Blue feldolgozását a Moment to Moment lemezről hallgattuk. A természetesség érzése tovább fokozódott, kifejezetten finom hangzást kaptunk, a basszus teltsége erre a dalra is jellemző volt, de ez nem párosult lötyögéssel vagy túlzó búgással, érezhetően a fejlesztői szándék volt csupán tetten érhető. A trombita, és a zongora egysége magával ragadó volt, halkan hallgatva is volt a hangnak teste, a bőgő mélyre ment, az összképet pedig ez a meleg barátságos, soha sem bántó tónus határozta meg, de az enyhén fűtött karakter ellenére az M8xi soha nem vált szirupossá.
A monumentalitás a John Williams és a The London Symphonic Orchestra előadásában a Star Wars: Duel of The Fates képében érkezett. Mit érkezett, berobbant, letaglózott, a székbe szegezett. Számítottunk rá, de mégis ért meglepetés: a hangulat már az első másodperctől kezdve megteremtődött, a ritmika, kontroll és erő kombinációja mellett a kórus vérfagyasztó, a légkör dermesztő volt. Az üstdobok energikusan és pontosan dübörögtek, megfelelő pozícióból szólva, a piano-fortissimo váltás hibátlan, a fagottjáték pedig pontos volt. A zene tökéletesen épült fel, a vonósok, fúvósok, a mély szekció - üstdobok, nagybőgők ritmikailag és dinamikailag is helyükön voltak és közben a kórus a fortissimo-nál sem keményedett fel - biztos jele volt ez az erőtartalékoknak az iszonyú hangerő ellenére. A lánc többi eleme is képességei legjavát nyújtotta, de ehhez a produkcióhoz egy az M8xi-hez hasonló izomtömeg szükséges. A színpad valósághű, hatalmas, a pozícionálás pedig nagyon pontos volt, még ha nem is példaértékű vagy ultra precíz. Hallottuk már felfelé kiterjedtebbnek, de ez semmit nem vont le az előadás értékéből, a libabőr nem mindennapos, de itt megvolt. Ennek a muzsikának az igazán élvezhető megszólaltatásához hatalmas tartalékok kellenek, amit az M8xi készséggel rendelkezésre is bocsátott.
A basszus ritmika ellenőrzéséhez egyik állandó tesztzenénket vettük elő, Chris Jones Roadhouses and Automobiles lemezéről, a Fender Bender-t. A lényeg, hogy ez a muzsika is élvezetesen szólt, annak ellenére, hogy nem a legropogósabb előadást kaptuk az M8xi-től, hanem inkább a finom, simogató, bársonyos arcát mutatta. Azok az erősítők, amelyek ezt a számot ritmikailag még koherensebben kezelik, viszont általában képesek valamelyest elvékonyodni, hangjuk időnként akár testetlennek is hathat - ez a tulajdonság az M8xi-re egyáltalán nem jellemző.
Herczku Ágnes: Live at Womex lemezének extra (stúdió) felvétele a Szép sem vagyok se nem jó. Itt is a ritmikát kerestük és szerencsére meg is találtuk, de a színpad mélység is megvolt. A felvétel egyes rendszereken a sziszegő magashangok miatt picit bántó tud lenni, itt ez nem jelentkezett. Herczku hangja kevésbé különült el a többiekétől, mint más hasonló kategóriájú erősítőkkel, de a szám húzása - elsősorban Nikola Parov játékának és énekének köszönhetően - tökéletesen átjött, a lezárás előtt különösen szépen.
Zárásként Simon Phillips: Protocol 4 lemezének első száma a Nimbus következett. A fúziós jazz egyik legjobb dobosának és zenésztársainak (Greg Howe, Ernest Tibbs, Dennis Hamm) produkciójáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nem titkoltan ezzel szerettünk volna a ritmikai szempontok mentén kicsit még jobban betekinteni az erősítő lelkivilágába. Simon Phillips-et a legtöbben talán a Toto-ból ismerik, ahol 1992-2013-ig játszott, de emellett szóló munkássága és más világsztárokkal közös projektjei igazolják szinte emberfeletti képességeit. Ezen a lemezen akkora volt az összhang a zenészek között, hogy olyan érzésünk volt, mintha egy ember játszana. A legfontosabb persze, hogy remek ritmustartás és dallamos játék jellemezte az erősítőt, a produkció a szaggatott, poliritmikus részek során sem hagyott kívánnivalót maga után, Phillips alsó tamjainak megszólaltatásához pedig az M8xi személyében minden támogatás rendelkezésre állt.
Összegzés
Szerkesztőségünkben nem járt még a Musical Fidelity M8xi-nél nagyobb teljesítményű integrált sztereó erősítő, de a nagy teljesítmény és tömeg, a szép kivitel önmagában mit sem érne, ha nem párosulna hozzá az a nyugodt, de megfelelően kontrollált és szükség esetén lehengerlő előadásmód, amivel ez a készülék szembesített minket. A márkára korábban jellemző meleg és dús hangkarakter, amely a csöves erősítők karakterét volt hivatott a nagyobb teljesítményű félvezetősökével ötvözni mára mondhatni beért és egy modernebb csomagban áll rendelkezésre. Az M8xi nem tudja persze letagadni az elődöket (nem is kell) de azoknál semlegesebb, kontúrosabb előadással rukkolt elő. Ha bemelegszik, egy kordában tartott fenevaddá válik, amelyet nem lehet egykönnyen zavarba hozni, stabilitása és elsöprően lendületes karaktere könnyen magával ragadja hallgatóját. Transzparensebb, a magastartományt adott esetben élénkebben reprezentáló ellenfelei pont ott gyengébbek, ahol a Musical Fidelity nagyon erős: a basszusban és az energiák közvetítésében. Hallgatása közben úgy éreztük, hogy soha nem fogy ki szuflából, mindezt pedig torzításmentesen és könnyedén tette, mintha a hangsugárzók kezelése nem lenne számára több puszta ujjgyakorlatnál. Az elsöprő energiák közvetítése mellett a finomságok megszólaltatása terén is magas szinten teljesített, nemcsak erős versenyző tehát, sokkal több annál, megfelelően kifinomult is. Egy szó, mint száz, a Musical Fidelity M8xi nemcsak a gyártó Nu-Vista sorozat alatti legjobb integrált sztereó erősítője, hanem egyben a kategóriájának egyik legjobbja is.