Musical Fidelity M3si integrált sztereó erősítő és M3scd CD-játszó teszt

Koncertjegy két főre

2016. november 11., péntek, 16:50

Musical Fidelity audio hifi erősítő hifi erősítő erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt Musical Fidelity erősítő

A Musical Fidelty zenei élménybe teleportálni képes készülékei közül ezúttal egymáshoz szorosan illeszkedő erősítő és CD-játszó párost próbáltunk ki, melyek az angol cég belépőszintjét képviselik.

Mint a borkóstolás, csak hanggal

Mai cikkünket a gyakorlott fülű, sztereó hangélményben jártas olvasóinknak címezzük, illetve mindenki másnak, aki szeretné megérteni a kommersz és audiofil kategóriák közti eltéréseket. Tesztalanyaink egyszerű szerepet töltenek be, nem mutatnak fel divatos szolgáltatás dömpinget. Lényegi tudásuk, fémházuk belsejében rejtőzik, magas értéküket nem a fém előlap vagy a csillogó talpak, hanem az áramköri alkatrészek közös munkájából eredő, zenei hangzás teszi indokolttá.

Így ha laikusként csak egy fekete dobozt látunk, elsőre nem könnyű megérteni a kb. 450 000 forintos (a CD-játszó és az erősítő darabára) árcédulát. A szóban forgó készülékek megismeréséhez zenei háttérismeretek, kifinomult ízlés és valós életből szerzett koncertélmények szükségesek. Akik utóbbiakkal rendelkeznek, azok úgy elemezhetik a rajtuk megszólaltatott hangfelvételeket, mint ahogy kóstolókon a fénybe tartott borospohár tartalmát. Erről szól az elmélet. Most pedig csapjunk a lovak közé!

Szemügyre vétel

A két eszköz külsőre közel azonos. A fő különbség értelemszerűen, hogy egyikük méretes jelszint vezérlő potmétert, míg a másik kis kijelzőt és lemeztálcát tartalmaz előlapjának középvonalában. Az összkép letisztult, extra szépítésektől mentes. A visszafogottság érzetét még tovább fokozza, hogy az embléma sem harsányan csillog, csak szolidan, kis betűmérettel felfestették a típusszám mellé. Ez a fajta diszkréció volt az, ami megtetszett nekünk az MX-HPA fejhallgató erősítő tesztelésekor is.

A készülékek egymás alá/fölé vagy mellé helyezve, szavak nélkül is a hifi termékek méltóságteljes halmazába tartoznak. Egyszerűségük bélyeget nyom rájuk, ami miatt a makulátlan műszaki csodák rajongói, a maximalista audiofilek kifogásolhatnak egyes részleteket. Gondolunk itt az egyszerű nyomógombokra és az ódivatú, a készülék komolyságához képest méltatlan távvezérlőre.

Musical Fidelity M3si távvezérlő Utóbbinál még elnézhető, hogy műanyag, ám a ki- és bekapcsolásra szolgáló gomb hiánya viszont angolos, vagy a miénktől mindenképpen merőben eltérő logikát feltételez. Az M3scd kijelzője csekély betekintési szögből, nehezen olvasható, és műanyag lemeztálcája sem azt az érzetet kelti, amit a hasonlóan árazott variánsoktól megszoktunk. Ráadásul a helyéről kicsúszó szerkezet, eltakarja az alatta lévő kezelőszerveket, a lemez ráhelyezése után, visszacsukásához tapogatva kell keresgélni az erre szolgáló gombocskát. További esetlegesen felhozható kifogás az XLR csatlakozó, vagy a lejátszó esetében az internetes szolgáltatók, hálózati médialejátszás hiánya, de ahogy fentebb említettük, e páros az angol cég belépőszintjének felel meg, így csak a legfontosabb funkciókat nyújtják. A drágább rokonoknál (mint pl. M6si erősítő vagy M6 Encore sztereó központ) már hiány nélkül megkapjuk az iméntieket.

Az erősítő hátoldalán egyszerű, cserébe rendezett kínálattal találkoztunk. RCA bemeneteit (közöttük földelt Phono aljzat is szerepel) valamint kimenetét (melyre később aktív hangfalat, mélysugárzót vagy végerősítőt is köthetünk) egyaránt bearanyozták. Különlegességként említhető a beépített DAC, melyhez egy szem USB porton férhetünk hozzá, ha úgy tetszik, az MF ezzel hajt fejet a modern gondolkodású, számítógépes felhasználók előtt. Amennyiben valaki hiányolná a további digitális bemeneteket, jogosan teszi, mindazonáltal a cég ezzel kicsit japán konkurenseinek példáját követte: Az M3scd (is) képes DAC-ként funkcionálni, tehát ha épp nem lemezeket hallgatunk vele, akkor válogathatunk egy optikai, egy koaxiális és még egy PC-USB aljzat közül. Így egyértelműen az a sugallat, hogy tessék megvenni mindkét eszközt, és úgy kap a vásárló számos igényt kielégítő szolgáltatást.

Hangminőség

Az M3si és M3scd két hétig vendégeskedett nálunk, ezalatt főleg DALI EPICON 2 és Triangle ESPRIT Antal Ez hangfalakkal szólt. A komplett rendszer az alábbi elemekből állt:

Erősítő: Musical Fidelity M3si

Lejátszó: Musical Flidelity M3scd

Egyéb forráseszköz: Win10 op. rendszert futtató, SSD-alapú PC JRiver médialejátszó szoftverrel

Hangfalkábel: QED Reference XT40, Nordost Heimdall 2

Tápkábel (erősítő és CD-játszó számára): IsoTek EVO3 Premier

Hangfal: DALI EPICON 2, kvarchomokkal feltöltött vas állványon, Triangle ESPRIT Antal Ez

Nem írunk le minden egyes, a hallgatózások során elindított zeneszámot, inkább csak kiemelünk néhány emlékezetes pillanatot. Egyrészről a rendszer rugalmasan reagált lazább, ütős hangszerekre és dinamikára hangsúlyt fektető zenékre is. Pl. a Thievery Corporation - Exilio (Rewound) lejátszásakor kaptunk finomságot, határozottságot, erőt, ugyanakkor pontosságot is. A basszusokat mérnöki pontossággal kezelte a rendszer. Mi pont elegendőnek éreztünk minden egyes lökést, ugyanakkor kis hangerőn (olyan jelszinten, ami mellett kényelmesen olvasgathat vagy beszélgethet az ember) is meglepően sok dinamikai különbséget ki tudott mutatni. Az énekhang (már amennyire a laza hangulatú, oléolé-t szüntelenül kántáló úriembert énekesnek mondhatjuk) önálló burokban, minden mástól gyönyörűen elkülönülve vonult középre. Vérbeli audiofil tagoltságot kaptunk, aprólékosan felosztott hangszínpaddal és egymástól folyton elhatárolódó részletekkel.

A nagy felbontás olcsóbb rendszereknél is egyre gyakrabban adott extra manapság. Amit viszont egy tömeggyártott erősítő aligha képes megoldani, az a pehelykönnyű részletek térbeli mozgatása. Gondolunk itt pl. arra, ahogy a Cassandra Wilson - Red Guitar c. számának lejátszásakor a jazz gitár pendítései balról jobbra úsztak, valósággal átröppenve egyik hangfaltól a másikig. Másfelől az a bizonyos szellősség és nyitottság is közrejátszott a zenei élvezet fokozásában. Frissen tálalódott előttünk sok, a Red Guitar-hoz hasonló felvétel, mindegyik élettel teli, mozgékony stílusban mutatkozott meg. A kísérteties, holografikus dimenziókapu hatás nem annyira volt jellemző, néha viszont egészen váratlan jelenségek történtek. Például az Eliane Elias - I Thought About You c. szám hallgatása közben valamiért pontosan olyan érzetünk támadt, hogy valójában a hangfalak énekelnek, nem pedig az énekes hölgy, akinek hangja egykor rögzítve lett.

Mindazonáltal tiszteletreméltó a Musical Fidelity szakmai tudása, és most a lehető legtömörebben ki is fejtjük, hogy miért. Ez a rendszer képes volt megmutatni azt, hogy egy hangnak nem csak színe, erőssége és lecsengése, hanem súlya is van. Minden leütött zongorabillentyűt olykor vákuum jellegű impulzus dobott a levegőbe, amitől valahogy egy pillanatra a testünket egyúttal a zongora testének gondoltuk. Ez meglehetősen bolondosan hangzik, egyesek számára ezoterikus marhaságnak tűnhet, pedig tényleg tapasztaltunk ilyen váratlan, intim pillanatokat. Ugyanakkor, ha lehet így fogalmazni, minden hangot kicsit máshogy éltünk meg. A dinamika fogalmát máshogy kezdtük megismerni azáltal, hogy a könnyedebb (vokál, vonósok, fúvósok) és nehezebb (dob, nagybőgő) sávok egyidejűleg, egymással közösen, mégis gondosan széttagolva, elkülönülve szóltak.

Egy ilyen hifi rendszeren célszerű olyan számokat elindítani, amelyek lassan kezdődnek, a hangszerek sajátosságait gyakran bemutatják külön szekvenciákra, szóló részekre szedve, de végül egy katarzissá tornyosulnak. Eleinte lassan, komótosan játszanak a zenészek, végül már egymást túllicitálják. Akár drámai, akár vidám hangulatú a lejátszandó anyag, az ilyen tömörülő, majd szétváló sávokat nagyon szépen tudta kezelni az M3si és talán közhelyesen hangzik, de ilyenkor egész jól bele tudtunk révülni a zenébe. Másfelől szimfonikus, nagyzenekari felvételekkel is nagyon ügyesen bánik. A Mahler által írt Ezrek Szimfóniája talán nem gázolt annyira a lelkünkbe, mint korábban, egyes high end (megjegyezzük, jóval drágább) konfigurációkon, de a felvétel tere, izgalma, érzelmi töltete így is jelentősen átjött.

Végszó

A Musical Fidelity M3si remek erősítő. Nekünk azért tetszett meg, mert elegánsan tálalt bármilyen zenét, és a saját karakteréből nem sokat árult el, ám annál többet adott kedvenc felvételeinkből. Az M3scd hangját illetően is hasonlóan pozitív vélemény alakult ki belőlünk, ő technikailag viszont nem egyértelműen kiforrott termék. Azt gondoljuk, hogy ilyen pazar akusztikai élmény és maximalista hozzáállás mellett kicsivel többet is kihozhatna egy korszerűnek és minden tekintetben felsőkategóriásnak gondolt forráseszközből a Musical Fidelity, tőlük méltatlannak hatott mindaz, amit fentebb kifogásoltunk. Persze ez csak a mi meglátásunk, valójában alapvető funkcióinak (lemezjátszás, DAC) eleget tett az eszköz. Ettől függetlenül nagyszerű élményben volt részünk, szenvedélyes zenerajongóknak és elkötelezett lemezgyűjtőknek kincset érhet az a hangélmény, amit e páros produkált.

1 2

Következő oldal >