Monitor Audio Bronze 100 állványos hangfal teszt
2020. november 20., péntek, 20:45
Monitor Audio audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Monitor Audio hangfal Monitor Audio hangfal teszt
A Monitor Audio híres kiváló ár/érték arányt képviselő modelljeiről a belépő kategóriától egészen a high end-ig. A nemrégiben megújult Bronze széria inkább a megfizethető minőséget képviseli, és immár a hatodik generáció jelent meg belőle. Az előző sorozat méltán elismert modelljeit nehéz megközelíteni ár/érték arányban, ugyanakkor bízunk benne, hogy a gyártó mérnökeinek sikerült ez a bravúr is. Ráadásul az előző széria 2-es - állványos - modelljét magunk is örömmel hallgatjuk kisebb saját rendszerünkben. Lássuk, mit kínál hozzá képest a legalábbis árban utódjának tekinthető új Bronze 100!
A Monitor Audio Bronze 100 bontatlan csomagolásban érkezett szerkesztőségünkbe méretes és kifejezetten súlyos kartondobozban. Nem véletlen: a Bronze 100 darabja nem kevesebb, mint 7,8 kg-ot nyom, míg méretei alapján a kifejezetten nagy állványos hangsugárzók közé sorolható.
A hangfalakat elővarázsolva a dobozból azonnal látszik, hogy nem csak kisebb ráncfelvarrást kapott a széria, hanem teljesen megújult külsőt és belsőt hordoz. A méretes hangsugárzó egy 200 mm-es mélyközép sugárzóval rendelkezik, szemben az előd 160 mm-esével, míg a 25 mm-es magassugárzó megmaradt.
A frekvencia-átvitel ennek megfelelően lefelé bővült: a Bronze 100 akár 35 Hz-ig képes megszólaltatni a mélyhangokat, szemben a Bronze 2 42 Hz-es értékével. A membránban alkalmazott technológia azonos az előddel, ugyanúgy C-CAM kialakítású. A felépítés viszont nagyban változott, mivel a Bronze 2 elülső HiVe, míg az új modell hátsó HiVe2 basszreflex porttal szerelt.
Mindezek alapján úgy véltük, hogy a további összehasonlításnak nem lenne sok értelme: a Monitor Audio ahelyett, hogy az elődöt finomította volna, inkább egy újat alkotott - ami egyébként nagyszerűen sikerült, de ne szaladjunk ennyire előre!
Tesztkörnyezet és tesztzenék
A Monitor Audio Bronze 100 meghallgatásához nem is egy, hanem mindjárt két tesztrendszert is összeállítottunk. Egyrészt kíváncsiak voltunk, hogy mi a maximum, amit ki lehet hozni belőlük, valamint egy inkább a valós felhasználáshoz közeli rendszerben is meghallgattuk. Ennek megfelelően először egy Naim NDX 2 forrást használó Naim Supernait 3 sztereó erősítő után kötöttük minőségi kábelezéssel és áramellátással, majd egy Marantz M-CR612 minihifit használtunk meghajtására.
Szokásosnak mondható tesztzenéinket hallgattunk meg a Bronze 100-zal mindkét esetben: Wintersun - When Time Fades Away című száma, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity-je, Mike Oldfield - Return to Ommadawn lemeze, valamint kedvenc klasszikusaink közül Haydn - Trombita concertóinak harmadik tétele, Handel - Vízizene és Tűzijáték, és Vivaldi - Négy évszak szvitje, utóbbiak DSD formátumban.
A Monitor Audio Bronze 100-at alaposan bejárattuk a meghallgatás előtt és természetesen a rendszerünknek is kellő időt hagytunk, hogy bemelegedjen.
Meghallgatás
Szokásunk szerint a Wintersun dallal kezdtük a Naim rendszeren. Ez a zeneszám azért érdekes hallgatnivaló, mert komplex, rendkívül sok sávon rögzített felvételről van szó, emiatt alkalmas a rendszerünk - jelen esetben különösen a Bronze 100 – részletező képességének felmérésére. Emellett dinamikus, nagy térmélységet megjelenítő zeneműről van szó, így további dimenziók értékelésére is kiváló. A meghallgatás első percében is feltűnt, hogy a Bronze 100 nem produkált tipikusnak mondható "kétutas" hangot, azaz a közép és magas-közép tartomány nem vált fedetté vagy elmosódottá. Ez azonnal megnövelte elégedettségünket, mivel ez a tulajdonság az, ami miatt főleg háromutas hangsugárzókat használunk referencia rendszerünkben.
A 200 mm-es mélyközépsugárzók vastag, megfogott, nagyon telt mélytartományt jelenítettek meg, széles hangszínpadon. A térmélység elmaradt a megszokottól, ugyanakkor a zene nem vált lapossá. A zenei részletek kellő mértékben tűntek elő, a kategóriához mért finomságukkal is elégedettek voltunk. A Jean Michel Jarre lemezre váltva bontakoztak ki igazán a Bronze 100 képességei a mélytartomány tekintetében - nemhogy panaszunk nem lehetett a megszólalásra, hanem inkább meglepő volt a hatalmas basszus. Emellett nem fedte el a magashangokat sem, amelyeken egy kis szúrósságot ugyan éreztünk, viszont ez akár járatással vagy eltérő kábelezés használatával is orvosolható lehet.
A Mike Oldfield lemez hallgatásakor már megmutatkoztak a kategória korlátai, az akusztikus zene nüánszait nem sikerült teljességében megjeleníteni, de ezt semmiképpen nem értékelhetjük negatívumként egy, a cikk írásakor mindössze 150 ezer forintba kerülő hangsugárzó pár esetében. A klasszikus zenei felvétek meghallgatása sem okozott csalódást, bár a DSD formátum előnyei javarészt rejtve maradtak. Ugyanakkor a hangzással bőven elégedettek voltunk, hiszen a Bronze 100 bőven az árához képest elvárt szint felett teljesített.
A Marantz minihifire kötve a Bronze 100-at értelemszerűen jóval egyszerűbb előadást hallottunk. Valószínűleg a kis Marantz erejét meghaladta, hogy igazán dinamikusan hajtsa meg az egyébként nem különösebben érzékeny (87 dB-es értéket mutató) hangdobozokat. Emellett azt is tapasztalhattuk, hogy a tér minden irányban szűkösebbé vált és a részletek közül is viszonylag szerény mennyiség maradt. Ugyanakkor a tisztaságra még mindig nem volt panaszunk: legnagyobb örömünkre a kétutas hang ezúttal is elmaradt. Érdekes, hogy ár tekintetében a Marantz lehetne párja a Bronze 100-nak, azonban számunkra úgy tűnt, hogy minimum egy kategóriával magasabb szintű elektronikát érdemes vele használni. (Természetesen az elsőként bevetett rendszerünk barokkos túlzás volt, viszont így megtudtuk mire képes a Bronze 100, amikor képességei maximumát nyújtja).
Kipróbáltuk filmekkel - játékfilmekkel, nem koncertfelvételekkel - is a Bronze 100-at mindkét rendszerben, és tapasztalatunk szerint itt már jóval kisebb különbségek adódnak, mint zenehallgatás esetében. Éppen ezért filmnézéshez egyértelműen ajánljuk akár sztereó, akár többcsatornás kialakításban frontsugárzóként is.
Konklúzió
A Monitor Audio mérnökei úgy tűnik, soha nem okoznak csalódást: az ár és a minőség szinte hihetetlen aránya a Bronze 100 esetében is megmutatkozott. Mindamellett, hogy további nagynevű gyártók termékeit is örömmel hallgatjuk, a Monitor Audio modelljei valahogy mindig felülmúlják várakozásainkat. Tesztünk előtt kaptuk meg a nemzetközi sajtóban megjelent Bronze 100 cikket, amelyben az írója elégedetlenségét fejezte ki az új modellel kapcsolatban. Így fel voltunk készülve arra, hogy a Bronze 100 nem fogja beváltani reményeinket és kénytelenek leszünk visszafogottan nyilatkozni képességeiről. Ennek ellenére tapasztalataink mégis meggyőztek róla, hogy a Bronze 100 kiválóan sikerült, különösen a már említett árkategóriában. Talán a tesztrendszer, talán a tesztzenék nem voltak a Bronze 100 kedvencei a külföldi tesztben, erre sajnos csak tippelhetünk, de saját tapasztalataink szöges ellentétben állnak az ott leírtakkal. Természetesen nem létezhet teljesen objektív vélemény, mi mindenesetre igen elégedettek voltunk a hangfal teljesítményével és jó szívvel ajánljuk bárkinek, aki ebben a kategóriában gondolkodik. Egy szempontot szükséges szem előtt tartani a vétel előtt: a hátsó reflexes kialakítás miatt a Bronze 100-at mindenképpen kellő távolságra szükséges elhelyezni a faltól és sarkoktól, különben az egyébként is erős basszustartomány zavaróvá válhat, torzulásokat, "búgást" eredményezhet a nem megfelelő pozíció. Ennek tudatában viszont minden audiofil számára érdemes meghallgatni mielőtt elköteleződne bármilyen hangdoboz mellett.