Minek nekünk 3D, UHD, OLED, ha mi csak egy jó tévét szeretnénk? 1. rész
A 3D bukásának hírei
2013. szeptember 4., szerda, 13:35
3D 3D film 3D műsor 3D adás 3D TV 3D problem
Legújabb elmélkedő cikksorozatunkban arra keressük a választ, hogy mennyit érnek azok a jól hangzó új technológiák, amikkel az elmúlt években, illetve a jövőben is a gyártók szeretnék eladni nekünk készülékeiket.
Akik egy cikknek csak a címét és bevezetőjét olvassák el, informálatlanok és félrevezetettek maradnak. Az elbulvárosodott sajtóban ma már egészen abszurd állításokkal is hajlamosak a cikkírók és lapszerkesztők becsalogatni az olvasót. Ám ez még a jobbik eset, hiszen számos kiemelkedően nagy olvasottságú lap közöl napi szinten ostobaságokat, saját tájékozatlanságuktól vezetve. Írnak közéletről, kultúráról, autókról, a pénzügyi világról és a szórakoztató-elektronikáról is. Persze nem érthetnek mindenhez, de ettől még írnak róla. Sokszor olyan módon, hogy mások hangulatkeltő, gúnyos, vagy éppen nagyon is összetett írásait elolvasva, nem igazán értik, hogy miről is volt szó. Ezt szeretnénk most egy kicsit rendbe tenni a következő írásainkkal.
1. rész
A 3D bukásának hírei
A 3D megbukott, mert...
Mert sokan hallottak már olyan valakiről, akinek megfájdult tőle a feje, vagy épp nem látta, mert fél szemére vak. Azért is, mert az elmúlt évek legnagyobb kasszasikerei mind 3D filmek voltak. Oh! Talán mégsem bukott meg a 3D? Lássuk!
"A 3D megbukott, amit a gyártók is elismernek azzal, hogy már a 4K felé fordulnak"
A gyártók eladásra törekszenek és a felbontás növelése egy a vásárlóknak könnyen elmagyarázható dolog. Ráadásul az ehhez szükséges technológia is rendelkezésre áll. Ezen nem kellett sokat gondolkodni. A 3D azonban nem tűnt el a tévékből. Sőt, a 2013-ban bemutatott új típusok túlnyomó többsége 3D-s modell.
"Az embereknek nem kell a 3D"
A 3D-vel szemben felhozott érvek között előkelő helyen szerepel, hogy az embereknek nincsen igénye a 3D-re, 2D képen is felismerik a mélységet. Persze igaz, hogy az emberi elme csodálatos. Képes kikódolni a perspektívából a mélységet egy 2D fotón, de akár különös alakokat is képes felismerni egy Rorschach teszten. Vagy éppen mitikus állatokat látunk a csillagokban. Bizony, mi még azt is látni véljük, ami nincsen ott. No de szükséges-e ezen okból kifolyólag, mindenáron kevesebbet, 3D helyett 2D-t adni a nézőnek?
Persze az is megesik, hogy valaki konkrétan kimondja, nem kér 3D-t a tévébe! Mások esetleg okos funkciókat, vagy akár tunert sem igényelnének, hiszen van külön médialejátszójuk, set top boxuk vagy IPTV-jük, esetleg semmi áron nem hajlandóak tévéműsort nézni. Ezek mind olyan reális érvek és kívánságok, amik sajnos nem, vagy csak elvétve lesznek teljesítve. A gyártóknak egyszerűbb kevesebb, olyan modellt kínálni, amiben minden benne van, a Skype-tól a szakácskönyvig, mint egyéni igényekhez alkalmazkodni.
Néha kell a 2D!
A fotográfia és a filmművészet az évtizedek során kifejlesztett néhány olyan művészi eszközt, amik a 2D kép vagy az emberi szemtől radikálisan eltérő optikai rendszerek hiányosságait és sajátosságait formálják erénnyé. Az erőltetett perspektíva, a szűk mélységélesség és még számos más megoldás, értékes eszközök az alkotók kezében, amiket bűn lenne elvenni tőlük!
Néha kell a 3D!
Az előbbihez hasonlóan, a 3D, pontosabban a sztereoszkópikus kép is egy eszköz, ami használható jól vagy rosszul is. Tény, hogy a 3D filmekkel és az azokban rejlő lehetőségekkel ma még sokkal kevesebb tapasztalata van a szakmának. Még sok felfedezni való áll az alkotók előtt. Vannak esetek, amikor a 3D éppen úgy kell, mint a színes film, megmutatni a részleteket. Persze sokszor különleges hatásokhoz szükséges. Mint mindenben, ebben is tudni kell mértéktartónak maradni.
Tehát a mai 3D kiforratlan?
Kétségtelen, hogy a 2D fejlettebb, de a 3D filmeknek manapság nem az alkotók felkészületlensége vagy a technikai hiányossága árt sokat, hanem a döntéshozók nyereségvágya.
"Vedd fel 2D-ben, add el 3D-ben!"
Egy valóban minőségi felkonvertálás sem képes visszaadni valódi 3D élményt
Valódi 3D felvétel sokkal jobb térérzettel
Egy felkonvertált film megközelíteni sem képes a két kamerával felvett anyag minőségét. Sok esetben a kép csupán sík rétegek halmaza, ami a mesterséges 3D, a felkonvertálás legócskább, legprimitívebb fajtája. Az olyan tenyérbemászó effektek, mint a filmvászonból erőszakosan kiugró képelemek pedig csak egy-egy pillanatra hatásosak, a film végére már maximum bosszantóak lehetnek.
A felkonvertálás mellett szoktak azzal is érvelni, hogy leegyszerűsíti a forgatást. Magyarán az alkotók mindvégig egy 2D filmet forgatnak, nem törődve a 3D sajátosságaival. A felkonvertálással majd bajlódjon más! Olyan ez, mint amikor egy tehetségtelen énekesnő hangját abszurd módon feljavítják, majd a dalait folyamatosan nyomatják a rádióban. Csoda, hogy a nézők sértve érzik magukat?
A szükségtelenül eltúlzott 3D látványosságok egyik célja az volna, hogy a nézőket emlékeztesse, hogy egy 3D filmre ültek be és alkalmanként lenyűgözze őket. A nézők azonban nem hülyék, és az efféle vásári látványosságokat már nagyon unják. Az igazán jó 3D film nem tűnik 3D-nek, éppen csak közelebb visz az eseményhez azzal, hogy a térélménnyel is valóságosabbnak mutatja a vászonra vetített világot.
Fontos volna a minőségi 3D-hez a megfelelő szemlélet elterjedése is! A színes film és a sztereó hang is rengeteget fejlődött születése óta! No meg persze tudni kell nemet mondani! A 3D nem létfontosságú, amit mindenáron folyamatosan használni kell. Robbanásokkal, drámával és szerelmi jelenetekkel sem akarjuk feltölteni az egész filmet. Hagyni kell a nézőt pihenni! Nem baj, ha egy 3D film fele szinte olyan lapos, mintha 2D lenne! Jó esetben a történet is érdekel, nem csak a robbanások.
Jók a mai 3D tévék?
Emelje fel a kezét, aki szeret 3D szemüveget viselni! Egy kéz sincs a magasban...
A szemüveg nélküli 3D képernyők még drágák és messze nem tökéletesek. Ez persze nem hangzik túl bíztatóan, de pár éve még lényegesen rosszabb volt a helyzet. A technika azonban fejlődik és már a 2012-es IFA-n is alig 300 m választotta el egymástól azt a két kulcsfontosságú technológiát bemutató kiállítót, akik együttesen nagyszerű 3D képernyőket gyárthatnának, olcsón.
Ennek ellenére, a mai 3D tévék ügyesek, nagyon soknak remek a képminősége, sokkal jobb, mint 4 évvel ezelőtt volt. Persze a fejlődés nem áll meg.
A leállított 3D csatornák az érdeklődés hiányát bizonyítják.
Ez a legnagyobb ostobaság! Már a fentebb leírtakból is látszik, hogy ma még számos akadálya van a 3D további terjedésének. A leállított 3D csatornák persze leginkább a rossz üzleti modell bizonyítékai.
A BBC három évre felfüggeszti a 3D osztály működését, amit természetesen sokféleképpen lehet értelmezni. Két dolgot viszont látni kell! Egyrészt, felfüggesztést emlegetnek, annál a BBC-nél ami talán mindenkinél előremutatóbb (távolabbi jövőben megtérülő) fejlesztésekre költött irdatlan pénzeket abban az időszakban, amikor a társaság több ezer alkalmazottjától válik meg és egyebek között még hatalmas székházát is eladja. Ennek ellenére, Wimbledon és Dr Who sem maradnak le a 3D-ről. A BBC nem szakított a 3D-vel, csupán szünetelteti. Azt, hogy ez mit is jelent, persze csak később tudhatjuk meg.
Az ESPN 3D leállítása már némileg aggasztóbb kellene legyen. Bár személy szerint nehezemre esik elképzelni, ahogyan egy csapat sportrajongó sörrel és egyebekkel felkészül egy meccs közvetítésére, majd mindenki felveszi a 3D szemüvegeket.
Komolyan el tudunk képzelni egy csapat futball rajongót 3D szemüvegben ülve?
Az igazság az, hogy a leállított csatornák két dolgot bizonyítanak. Egyrészt nem kell mindenre ráerőltetni a 3D-t. Másrészt pedig a megfelelő technológiák nélkül, vagyis idétlen szemüvegek viselésére kárhoztatva a nézőket, egyszerűen nem elég vonzó a 3D.
Az ellenpont?
Érdekes módon, éppen akkor, amikor a BBC visszavonulót fúj, a Sky büszkén jelentette be, hogy immár félmillió háztartás fizetett elő a 3D csomagjukra.
Ám ez még csak a hagyományos tévézés 3D csatornáiról szól. Akkor, amikor a hagyományos tévé csatornák piacát egyre jobban kikezdik az VoD (Video on Demand), vagyis igény szerinti szolgáltatások. A YouTube, a Hulu, a Netflix és a hazai Fuso is a televíziózás új világrendjének hírnökei. A 3D tartalmakra specializálódott Yabazam és a Fashion3DTV is erre az új formátumra építenek és a hagyományos tévécsatornáknál sokkal rugalmasabb módon keresik, hogy a nézők mit is szeretnének igazán 3D-ben látni.
A jövő?
A 3D biztosan jelen lesz a jövőben, de nem lesz minden műsor és film ilyen. Az akciófilmek és sci-fi műfaj valószínűleg továbbra is előszeretettel használja majd a 3D-t. A művészfilmek és a romantikus alkotások aligha fognak komolyan élni ezzel az eszközzel. A kosztümös filmek azonban nyertesei lehetnének a nagyobb részletgazdagságnak.
A sport és az erotika mindent elad. Legalábbis sokáig ezt gondoltuk. Nos, tévedni emberi dolog. Jelenleg egyik iparág sem teljesít kiemelkedően a 3D terén. A néző oldaláról nézve, nem szeretnénk kifejteni, hogy miért nem. Az alkotók oldaláról nézve viszont nem árt tisztában lenni azzal, hogy a 3D nem tud sokat nyújtani a sportközvetítésekben legtöbbet használt, nagy teleobjektívekkel. Az egészen közeli, kevesebb mint 1 m távolságban lévő témák forgatásához pedig egy normál kameránál 4-5x nagyobb szerkezet kell.
A természetfilmek, oktató/tudományos műsorok nézői rengeteget nyerhetnének a 3D elterjedésével, így ezen a téren továbbra is várjuk a látványos előrelépést. Hasonló a helyzet a termékek bemutatásával, így akár a tévéshop, akár a divatra specializálódott csatornák is a 3D nagy nyertesei között lehetnek.
Persze mindez csak spekuláció...
A 3D bukdácsolásával azonban még nem ért véget történetünk. A sorozat következő részeiben górcső alá vesszük egyebek között a 4K hamis és megtévesztő ígéreteit, az okostévék bukásának lehetőségét és az OLED körüli versengés legbetegesebb vadhajtását, a hajlított tévét is!
További cikkek: