Meze Audio LIRIC 2 high end fejhallgató teszt

Kevesebb hang, több zene

2024. május 15., szerda, 08:20

Meze audio hifi fejhallgató high end Meze fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt high end fejhallgató Meze fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt high end fejhallgató teszt

Az első generációs Meze Audio LIRIC fejhallgató lebilincselő hangélményét évek után sem felejtettük el, annak ellenére, hogy nem volt mindenevő. Úgy tűnik, a román cég is érezte, hogy tudna finomítani rajta. A LIRIC nagy port kavart nemzetközi téren, elvégre máig ez az egyetlen zárt fejhallgató, mely Rinaro Isodynamics hangszórót tartalmaz. Megérkezett Magyarországra a második generációs kiadás, még jobb hangzással, különlegesebb kivitelben. Jöjjön a teszt!

Az elkerülhetetlen változás

A Meze LIRIC több szempontból rendkívüli fejhallgató. Háttértörténete 2018 körül vette kezdetét, amikor lehullott a lepel az első Rinaro hangszórós Meze fejhallgatóról. Ez volt az Empyrean, teljesen egyedi hangzással, luxusszínvonalú megjelenéssel és vaskos árcédulával. Tovább gondolt változata, az ELITE rámutatott, hogy még lapult potenciál az "izodinamikus" elnevezésű hangszóróban. Az említett fülesekkel volt egy kis gond, és nem az áruk, bár az is tény, hogy kevesen tudnak ennyit áldozni zenehallgatásra.

Az Empyrean és ELITE is nyitott fejhallgatók, ezért minden külső környezeti zajt beengedtek és zenehallgatás közben a lejátszott műsor kis mértékben kifelé is hallatszott. Leginkább csendes, nyugodt szituációban mutatták meg tudásuk legjavát épp úgy, mint bármilyen high end nyitott kivitel. Azonban sok felhasználónak másokkal kell osztoznia az életterén, legyen az otthon, munkahelyen vagy útközben.

Az első LIRIC rövid időn belül a nemzetközi fejhallgatós fórumok és portálok, YouTuber vájtfülűek slágerévé vált. Újabb változatába terveztek egy QWRM (Quarter Wawelength Resonator Mask) nevű kiegészítést, mely bizonyos részen lefedi a hangszórót. Állítólag ezzel hatékony csillapítást valósítottak meg a 7 kHz fölötti frekvenciáknál, amit cikkünk második felében saját méréseink igazolnak.

Küllem

Az első LIRIC formaterv és anyaghasználat szempontjából eszelősen jól nézett ki. A Meze semmit nem változtatott a második generáció alakján, jól tette. Helyette csak a külsőn variált, konkrétan a hangszóró kinti takarólemezét cserélte le fára (makassar ében), amitől már-már hangszer jelleget kapott az eszköz. Félhomályban szinte ugyanolyan feketének tűnt, mint a körülötte lévő alkatrészek, de erősebb fényben megjelentek a szemgyönyörködtető organikus faminták.

Dicséretet érdemel a formatervért felelős személy, amiért gyönyörűen a hangszóró sajátos (a Meze által ovoidnak nevezett) alakjához igazította az egész kamrát. A teljes ház meglehetősen nagy, de vizuálisan kecsesnek tűnik. Kivéve, ha tükörbe pillantunk, a fejen lévő LIRIC kamramélysége elég domináns. A zárt kialakítás elméletben lehetővé teszi, hogy akár utcán sétálva hallgassunk vele zenét, de mi valahogy nem éreztünk erre késztetést. Ahhoz túl nagy és szép volt az ébennel, egyedi formájú fémalkatrészekkel és óriási fejpánttal dekorált ház.

Ugyancsak értékeltük a vörösréz színű alkatrészt, mely a méret beállítására szolgált. Csavarokkal rögzítették az Y-idomhoz és a fejpánthoz is, hogy esetleges sérülés után könnyen cserélhető legyen. Nem mintha törékenynek tűnne az összkép.

A LIRIC időtállónak, sőt, masszívnak mutatkozott, látszólag kecses stílusa ellenére. És ha már vizuális ingereket kell ecsetelni, nem esett szó a kicsomagolás élményéről, mely a korábbi generációhoz képest változatlan, de továbbra is kiváló szónoklata a luxusnak, eleganciának. Miután megtörtént az első, majd a második papírdoboz kicsomagolása, a korábbról ismert, kagylóhoz hasonló, kemény falú tok került elénk, tetején megcsillanó emblémával. Ilyen szép tokot eddig senki más nem tudott prezentálni, még a luxusban feketeöves Focal sem.

További tartozékként egy műbőr tasakot is találtunk, melyből előkerült egy standard, TPE köpenyes Jack kábel és egy 1,3 méteres prémium, 4,4 mm-es szimmetrikus Pentaconn dugóval szerelt változat. Korábbi cikkben volt szó a Meze fejhallgató kábeleiről.

Egy ilyen, PCUHD vezetős darab önmagában kb. 100 000 forintos tétel lenne. Ezért jó tudni, hogy az új LIRIC 2 doboza alapértelmezetten tartalmazza anélkül, hogy az elődhöz képest feljebb emelték volna a végösszeget (pedig infláció is jött azóta).

Használat közben

Mivel a párnák méretezése és a fejjel érintkező alkatrészek nem változtak, akár betűről betűre tudnánk ismételni a korábbi kiadású LIRIC komfortjával (kitűnő) és zajszigetelési hatékonyságával (ugyancsak meglepően jó) kapcsolatban megfogalmazott tapasztalatokat. A LIRIC hatalmas mérete ellenére egyike a legkényelmesebb zárt fejhallgatóknak, ami természetesen a magas árért cserébe alap kéne, hogy legyen más gyártóknál is.

Nem mellesleg zenehallgatás közben, 30-40% terhelésen szinte minden emberi beszédhangot kiszűrt, ami előnyt jelent, amennyiben használója szeretné kizárni a körülötte lévő zsibongást, irodai kollégák csevegését, vagy hasonló jellegű zajokat. Repülőre vagy tömegközlekedésre azonban mi nem szívesen vittük volna magunkkal. Utóbbihoz (különösen, ha telefonálás is szerepel a követelmények listáján) szerintünk jobb megoldást jelentenek a kifejezetten utazók igényire szabott, ANC-képes, vezeték nélküli fülesek.

Hangminőség

A korábbi LIRIC meghallgatása során dicsértük annak térhatását és sebességét. Reménykedtünk, hogy a QWRM nem veszi el a Rinaro hangszóró alapvető előnyeit. Szerencsére csak apró, és ami fontosabb, kizárólag pozitív változtatásokat vettünk észre az újonc hangjában. Kölcsönkaptunk egy előző generációs LIRIC-et és néhány másodperces összehasonlítás elég volt hozzá, hogy kiderüljön a QWRM által hozott előny. A régebbi verzió kissé nyersebb, hangosabb módon kezelte a magashangok egy részét (amit a lentebb lévő ábra igazol) és a komplexebb műsorok esetén (progresszív metál és hasonlók) felborult az egyensúlya. A 2. generáció jobban kiegyensúlyozott hangzást nyújtott, melyben a magashangok gazdag textúrája megmaradt, de a feleslegesen kilógó részeket ügyesen lecsippentették. Továbbra is maradt egy kis váratlan színesség, fűszeresség 10 kHz fölött, de közel nem olyan zavaró mértékben.

Mi tetszett leginkább tesztelés során? Szimfonikus zene és jazz esetén lenyűgöző módon valósult meg a hangszerek, zenészek irány és távolság alapján való szeparációja, rétegződése. Cassandra Wilson - Red Guitar c. számát hallgatva minden egyes hangszert könnyű volt megkülönböztetni, szétválasztani a zárt kivitel ellenére. Másik részlet, ami őszinte elismerést váltott ki, a várakozáson felüli térszélesség. A hangszerek nem annyira húzódtak ki jobbra és balra, viszont azok lecsengései, a visszhangzó effektusok meglepően nagy távolságokba úsztak. Utóbbit igazolt Gregory Porter nagyzenekarral kísért, Quizas, Quizas, Quizas c. nótája is. Tetszett az enyhén meleg, óvatosan integrált basszus is, bár a mélyhangokon belüli dinamikaváltások, hirtelen impulzusok lehettek volna egy picit elevenebbek is. Utóbbira csak akkor figyeltünk fel, ha hard rock vagy elektronikus zene került a lejátszási listára. Kevésnek semmiképp nem gondoltuk az új LIRIC mélyhangmennyiségét, mert testességben és tonalitásban gazdagon jelenített meg olyan kihívó darabokat is, mint a Massive Attack - Angel. Hozzá kell tenni, hogy utóbbit hallottuk már keményebb, vadabb ütemekkel szólni. Meg kellett békélni annak tényével, hogy Antonio Meze és csapata nem egy DJ-fülest, hanem realizmusra törekvő eszközt álmodott meg.

Dave Brubeck - Take Five c. klasszikusát sok fejhallgatón meghallgattuk korábban, beleértve néhány komolyabb síkmágneses riválist. Az esetek többségében inkább dinamikus vagy elektrosztatikus fejhallgatót tudták megadni azt a jellegzetes csörömpölő zengést, fémhangot, ami a cintányérok életszerűségét segítette. 800 000 forintért nem állt szándékunkban egyenlőségjelet tenni a szép és realisztikus jelzők közé, de szerencsénkre a LIRIC-nek sem. Jól megteremtette az enyhén visszhangos atmoszférát, melyben a dobfelszerelés gazdag dinamikával, csilingelő magashangokkal és feszes basszussal érvényesült. Gazdag volt a hangszerek textúrája, mellőzte azt a kissé lusta és puha karaktert, amit korábban egyes hagyományos (és olcsóbb) síkmágneses alternatívák nyújtottak. Tetszett, hogy a zenei tér, a sztereó színpad stabil volt és szellős. A hangszerek közel helyezkedtek el egymáshoz és a koponya középpontjához képest, de a lecsengésük ismét távolabbra úszott, mint egy tipikus zárt fejhallgató esetében. Annak ellenére, hogy mellőztük bármilyen crossfeed aktiválását, a dob és zongora nem volt olyan szigorúan elzárva jobbra és balra. Ennek hiánya a kevésbé jó térhatású füleseknél erősen visszavette a jelenlét érzetet.

Az Eagles - Hotel California első pillanattól kezdve zseniális hangzással jelent meg a második generációs LIRIC tolmácsolásában. Nyilván csak fantáziálás, de olyan tökéletesen állt ez a zene tesztalanyunknak, mintha a románok kimondottan erre optimalizálták volna. Lenyűgöző élénkséggel és mozgással jelentek meg a különböző hangszerek, mindenki teljesen elkülönülő virtuális rétegben, távolságban muzsikált. Balról és jobbról is frissen, kiváló felbontással érkeztek a halkabb ütősök is. Az elektromos gitár artikulált volt, sebészi pontossággal kivehető nyújtásokkal és fojtásokkal. A basszusgitár lágy, édes búgását elegánsan kiegészítette a feszes lábdob, de utóbbi mellőzte a domináns pufogást, annak ellenére, hogy mérés szerint a LIRIC 20-50 Hz között volt a leghangosabb. Utóbbit úgy hasznosították, hogy alapvető melegség, kedvesség társuljon a fegyelmezett magashangok mellé.

A mérés igazolta hallás alapján kialakult sejtésünket, miszerint elődjéhez hasonlóan a LIRIC "elegáns melegségbe" bújtatta a basszusokat. 1 kHz-ig semmilyen durva botlást nem mutat a görbe. Ugyancsak stabil, józan maradt 10-15 kHz között, de nem tolta túl a magashangokat. A korábban kipróbált, részben stúdió környezetekre is fókuszáló riválisok (mint Beyerdynamic vagy Sennheiser) ennél lineárisabb mélyhangokkal dolgoztak, de a magashangokat erősebben kezelték, ami ezt kompenzáló elektronika vagy beállítás híján visszavett az élvezetből.

Kíváncsiságból összehasonlítottuk az első és második Meze LIRIC görbéjét. Jól látszanak a különbségek. Az ábra rámutat, hogy az előd gyengébb volt 5-7 kHz között, viszont erősebb (kicsit ridegebb hangzást eredményező) 8-12 kHz között. 15 kHz-nél szintén 1-2 dB mértékben, de tolakodóbb volt az eredeti verzió. Ennyit számít néhány négyzetcentiméter kitakarása a hangszóró és fül közötti térben?

Alternatívák

Közeli riválisnak számít a Németországból származó Sennheiser HD 820, mely a Sennheiser HD 800 S zárt változata. Teljesen ízlésfüggő, hogy kinek melyik füles karaktere szimpatikusabb, ráadásul nem is tudtuk élesben összemérni tudásukat. 2018-ban járt nálunk a HD 820, az akkori tapasztalatokat sikerült monitorra vetni, de saját szubjektív memóriánkban azóta megkoptak a róla szerzett emlékek. A neten fellelhető méréseket nézegetve azt láttuk, hogy a németek referenciája közel sem nyújtott olyan lineáris basszust, mint a Meze és 10 KHz-nél igencsak beesik (a Meze szintén, csak más szakazokon, de ilyen botlásokat utólagos EQ-val többé-kevésbé lehet kompenzálni). Mivel azonban teljesen eltérő hangszóró technológiák, legegyszerűbb, ha a potenciális érdeklődő saját fülével jár utána az igazságnak. Aki a Meze enyhén fűszeres 10K fölötti tónusaitól még természetesebbet akar, annak érdemes elolvasni a Focal Stellia fejhallgató tesztjét. A franciák zárt zászlóshajója szerintünk még lazább és neutrálisabb magashangokat nyújtott, de basszusban néha hiányzott belőle az az invitáló, barátságos tónus és test, amit a Meze simán kirázott a kisujjából.

Végszó

A második generációs Meze LIRIC megőrizte elődjének pozitívumait, de előnyére vált, hogy finomítottak a hangzásán. Kevésbé száraz a közép/magas frekvenciás része és komplexebb, keményebb zenék esetén végre nem olyan dobozszerű az énekhang ábrázolása, mint a korábbi kiadásnak. Egyéni meglátásunk szerint továbbra is inkább szimfonikus zene és jazz (belefér egy kis pop, folk és blues) rajongók kegyeibe fog elsődlegesen beférkőzni. De ha néha előkerül egy kicsit keményebb muzsika, akkor válik világossá, hogy milyen sokat fejlődött az intenzívebb rock vagy elektronikus zsánerekben.

Aki a Meze Audio legjobb fejhallgatóját kívánja birtokolni, annak változatlanul az ELITE képez végállomást. Kétszeres feláron, a nyitott kivitel járulékos hátrányával. De ha privát szféra fenntartásával kívánja élvezni az Isodynamic technológiát, akkor a 2. generációs LIRIC a jelenlegi kizárólagos opció. Esztétikus megjelenése azt a hatást keltheti, hogy csak ékszert kapunk a pénzünkért, de a fentebb említett módosításoknak köszönhetően mérésekkel alátámasztva, magabiztosan jelentjük ki, hogy "otthoni hifi" kategóriában a jelenlegi legjobb zártak között van a helye.

1 2

Következő oldal >