Meze 12 Classics V2 fülhallgató teszt

Kényelmes elegancia

2022. május 26., csütörtök, 20:25

Meze audio hifi fülhallgató Meze fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt Meze fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt

A Meze Audio mostanában több hangsúlyt fektet a high end kategóriára, de jó tudni, hogy belépőszintű fülhallgatókat is kínál. Korábban piacra dobta a hifi viszonylatban jutányos árú, 30 000 forint alatti 12 Classics fülhallgatót, amelynek legújabb, V2 változata került hozzánk. Könnyű, elegáns, kényelmes darab, amelynek fekete házában titánbevonatú, 8 mm-es dinamikus hangszóró lapul.

Küllem

A Meze 12 Classics V2 pozitívuma, hogy bár egy egyszerű vezetékes füles, mégis már első ránézésre is egy igényes és minőségi darab benyomását kelti. Elegáns, kifinomult dizájnt kapott, amely elsősorban a színválasztásnak köszönhető. Nagy részét a fekete szín uralja, de ez mégsem teszi egyhangúvá, mert rézdíszítések dobják fel. Ezek kis felületen jelennek meg, ezért az összkép nem fordul át giccsbe. Az eleganciára ráerősítenek a szép és finom ívek, amelyek a diófa és rézzel eloxált alumínium kombinációján jelennek meg. Az 1,2 méter hosszúságú, textilbevonatú kábel kellemes tapintású és nem túl vastag. Egy praktikus, kör alakú hordtáska is jár hozzá, így kényelmesen és biztonságosan vihető bárhova. Jól elfér egy kabátzsebben vagy kicsi táskában is.

Használat közben

Első kézbevételnél elbizonytalanodtunk, hogy mennyire kényelmes és stabil a hallójáratban a Meze 12 Classics. Az egész füles bámulatosan könnyű, ami a házra is igaz. Viszont hosszú használat után sem váltott ki kellemetlen vagy nyomó érzést a hallójáratban. Belesimult a fülbe, és észrevétlen maradt.

A szilikon fülillesztékek nagyon puhák és kényelmesek, és viszonylag stabilan a helyükön maradt. Tempós séta mellett sem mozdultak el, vagy estek ki - kivéve akkor, amikor véletlenül megrántottuk a kábelt. Aktív zajszűrésről természetesen nem beszélhetünk, de mivel a szilikon illesztékek jól passzolnak a fülbe, ezért közepes hangerőn használva se hallottuk már az iroda szokásos zajait és a szomszédos építkezés hangjait.

A kábel hosszúságával is elégedettek voltunk, mivel kényelmesen becsúsztathattuk a telefont a kabát- vagy nadrágzsebünkbe és így sétálás közben nem kellett azt folyamatosan a kezünkben tartanunk. Gubancolódásra nem hajlamos, ám az zavart minket, hogy könnyen keletkeztek rajta hullámok, amiket nehéz volt kiegyenesíteni, és ezért kicsit elállt. A ruha anyagával érintkezve hangos zörgést lehetett hallani, ami egy kábeltartó csipesszel (100 forint körül kapható) oldódott meg. A fülhallgató mikrofonos hangerőszabályzót nem tartalmaz, ezért telefonálásra nem mondható alkalmasnak.

Hangminőség

A Meze 12 Classics V2 ideális kezdő fülhallgató azoknak, akik korábban csak gyengébb minőségű fülessel vagy semmivel sem hallgattak zenét. Előnyei közé rangsoroltuk erős, metaforikusan fogalmazva harapós dinamikáját, testes, de nem primitíven támadó basszusát és gazdagon részletező közép/magas frekvenciáit. Nem kellett erős járatás ahhoz, hogy a zene főbb hangulati elemeit és általános légkörét megjelenítse. Halk jelszint mellett is részletező maradt. Esetleges kompromisszumként lehet említeni, hogy a virtuális térmélységet, atmoszférát nem tudta úgy megjeleníteni, mint a (többször) drágább rokonai, illetve a hangszerek közötti hézagokra, a hangsávok elkülönítésére sem fektetett akkora figyelmet.

Szinte kötelező jelleggel a kritikus meghallgatás Cassandra Wilson - Red Guitar c. nótájával vette kezdetét. A Meze 12 Classics V2 hifis tisztasággal jelenítette meg ezt a számot. A magas hangok zsenge, friss érzettel tették színessé az élményt. 10 kHz fölött érzékelni lehetett a fülhallgató általános lelkesedését. Az ütős hangszerek és az énekesnő ajakhangjai ezáltal különösen fókuszált, kontrasztos jelleget kaptak. Még épphogy nem vált zavaróvá a magas frekvenciákra irányuló fókusz. Egyéb esetben finomítani lehetett volna rajta gumi helyett szivacsos (Comply) illesztékkel, a finomabb dinamikájú részletek rovására. A tér mozgalmas volt, jó sztereó középponttal, de a zenészek kicsit egymás nyakában játszottak. Ezzel együtt szimpatikus volt a Meze általános lelkesedése. A basszus picit vastagnak tűnt eleinte, de a magasabb hangokat nem nyomta el és megőrizte a dallamos mélyhang információkat is.

Sara K. - Stars c. dalát bárki meghallgathatja az ismertebb internetes zeneszolgáltatóknál, de fényévekkel többet ad, ha sikerül CD minőségben megszerezni (a Stockfisch Records kínálatában SACD lemezként rendelhető). 16 bit/44 kHz felbontásban is kifejezetten gazdag, dús ábrázolással jelenítette meg e számot a Meze. Az ének eleven volt és közelre fókuszált. A kísérő hangszerek dinamikája feltűnően erős volt, a háttérben csilingelő csengettyűk szinte áthasították a levegőt, de nem váltak túl agresszívvé. A basszus telt, meleg módon támasztotta alá mindezt. A színpadkép meglehetősen szűk volt, lehetett volna szélesebb is, de egy 30 000 forint alatti fülhallgatótól kötözködés lett volna szélesebb térre számítani. A zenészek közti szeparáció, a hangszerek elkülönítése nem volt annyira kifinomult, mint más, jellemzően többszörös felárért kapható fülhallgatóknál. A gitárpendítések elevensége eleve túl erősnek tűnt, de szerencsére a zeneszám végére érve még nem okoztak frusztrációt. Más kérdés, hogy a Stockfisch Records egyébként is szeret klinikai tisztaságú, szinte túl steril felvételeket közzétenni.

Trentemoller - The Last Resort c. albuma rengeteg dinamikus részletet, elektronikus hangeffektet és gazdag árnyaltságú basszust tartalmaz. Tipikusan olyan elektronikus zenékből áll, amelyek mélységét és kidolgozottságát csak megfelelő minőségű fülhallgató képes visszaadni. A 12 Classics V2 magabiztos, erőteljes mélyhangokat biztosított, könnyű és gyors középső frekvenciákkal. A magashangok kicsit hűvösek és fényesek voltak. Még épphogy nem változtak zavaró mértékűvé, de érezhető volt, hogy a magasabb frekvenciák tónusa enyhén élesített volt, markánsabb fókusszal ahhoz képest, amit a semleges, inkább monitorozási célra hangolt fülhallgatók szoktak nyújtani.

Ezután a Pink Floyd - Time következett, ami tesztelésre mai napig kiváló zene. Az elején hallható óracsörgés meglehetősen felrázta idegeinket, ez a rész inkább hangos volt, mint részletes. Viszont az utána következő visszhangos ütős hangszer, a szintetizátoros borzongás és a szívdobbanás-szerű ütemek bármelyik 50 000 forint alatti fülhallgató becsületére váltak volna. Az előző zeneszámokhoz hasonlóan, ennél is kicsit tömör maradt a színpadkép, de a részletek mennyisége és a vártnál jobb dinamika folyamatosan elvonta figyelmünket a tér szűkösségéről.

Alternatívák

Hasonló összegért kapható a Sennheiser MOMENTUM In-Ear, mely dinamika és tisztaságérzet szempontjából hasonlóan jól szerepelt korábbi tesztünkben és mikrofont is tartalmaz. Esetleges hátránya, hogy valamiért csak fekete-pirosban készül és kábelének zörgése ugyanannyira feltűnő, mint a Meze fülhallgatónak. Továbbá stabilitásával illetően is találhatók negatív visszajelzések az interneten. Bár akinek gondot okoz a gumis illeszték, annak a Comply szivacsai megoldást jelenthetnek. Másik erős kihívó az iBasso IT00, melynek sztereó középpontja és frekvencia elosztása nehezen kifogásolható, ráadásul stabilitásban jobb, mint a Meze vagy a Sennheiser. Negatívuma, hogy kábele könnyen gabalyodik.

Végszó

A Meze 12 Classics V2 előnye tömören, hogy elfogadható áron kínál jó hangot. Megjelenésére az átlagnál több figyelmet szenteltek, ennek köszönhetően elegánsan kifinomult. Minőségi alapanyagokból készült, ezért háza strapabíró és nem utolsó sorban hosszútávon is kényelmes. Mikrofont és vezérlőegységet nem tartalmaz, ami egyeseknek számottevő hiányosság lehet. Azoknak ajánlott, akik szeretik a letisztult, de szépen kivitelezett konstrukciókat, és mindennapos használatra keresnek egy részletekkel roskadásig pakolt, vezetékes fülhallgatót.

1 2

Következő oldal >