McIntosh MA352 hibrid integrált sztereó erősítő teszt

Nehézsúly

2020. április 29., szerda, 07:40

McIntosh audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő csöves erősítő McIntosh erősítő McIntosh hifi high end erősítő teszt csöves sztereó erősítő hibrid csöves erősítő sztereó erősítő teszt csöves erősítő teszt

A McIntosh az egyik legrégebbi high end gyártó, számos legendás modell megalkotója. A közelmúltban integrált sztereó erősítőinek egyikét próbáltuk ki, nevesül az MA352 típusút. Ez az erősítő az előfokban csöves, míg a végfokban tranzisztoros technológiát alkalmaz, így a "csöves" hang nagy teljesítménnyel párosul benne. Elöljáróban elmondjuk, hogy a hibrid erőgéptől olyan előadást kaptunk, ami túlmutatott várakozásainkon.

Bevezetés

A McIntosh MA352 igazi nehézsúlyú erősítő: csomagolva 34 kg, minden irányban terjedelmes dobozba rejtve. Mi tagadás, kihívást jelentett szállítása és elhelyezése. A dobozból kicsomagolva a klasszikus McIntosh dizájn jelenik meg, ami csöves illetve hibrid erősítőiken egyaránt tetten érhető. A hatalmas transzformátorok masszív hűtőbordák alatt dolgoznak, míg a 12AX7 és 12AT7 típusú előfok csövek, csatornánként kettő, előttük helyezkednek el.

A hűtőborda közepén egy nagy, informatív kijelzőt találunk; a menün keresztül az erősítő gyakorlatilag minden funkcióját vezérelhetjük. Efelett, két oldalt helyezkednek el az analóg, McIntosh-kéken világító VU-műszerek, amik igazán különlegessé és exkluzívvá teszik az egyébként igencsak robusztus megjelenést.

Az előfok csövek előtt balról jobbra haladva bemenetválasztó, 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet, 5 EQ potméter - ami ilyen kategóriájú készüléken meglepő - és egy hangerő szabályzó kapott helyet. Utóbbi be- és kikapcsolásra is szolgál.

A hátlapra tekintve mindenekelőtt a hangsugárzó csatlakozók szembetűnők. Ezek aranyozott, banándugó fogadására is alkalmas aljzatok, alattuk találjuk a bementeket és a szabvány IEC tápcsatlakozót.

Bemenetek tekintetében nem lehet panaszunk: két XLR, 3 pár RCA és egy MM phono csatlakozót kapunk. A phono egység tulajdonságai is részletesen beállíthatók a menüben.

Bekapcsoláskor az MA352 előfűti az előfok csöveket: ezek zölden világítanak, amíg a melegítés el nem készül. Amikor kész, már csak saját fényüket látjuk.

Természetesen az MA352-höz távirányító is jár: külön dicséretes, hogy a McIntosh erre is nagy figyelmet fordított: elegáns, praktikus és kifejezetten ergonomikus, amivel gyakorlatilag mindent vezérelhetünk az erősítőn.

Az MA352 csatornánként 200 W teljesítményt ad le 8 Ohm, illetve 320 wattot 4 Ohm impedancia mellett, így a maga kategóriájában gyakorlatilag minden hangsugárzót bőven képes energikusan, dinamikusan meghajtani.

Tesztkörnyezet, tesztzenék

A McIntosh MA352 tesztelése a fülnek és a tesztlánc további elemeinek is kellemes kihívás. Így a láncba digitális forrásként egy Aurender N100C digitális futómű, és egy Luxman DA-06 DAC került. Analóg forrásként egy Marantz TT-15S1 vinyl lemezjátszót használtunk, amit előbb az MA352 saját phono bemenetén, majd egy Primare R15 phono egyéggel hallgattunk meg.

A kábelezést a legmagasabb elvárásokkal válogattuk, míg a tiszta tápellátásról egy Torus TOT MAX leválasztó transzformátor gondoskodott.

A nálunk lévő hangsugárzók közül először a Sonus faber Minima Amator II modellel, majd referencia Monitor Audio Gold 300-zal hallgattuk meg zenéinket.

A teljes láncot alaposan bejárattuk, majd meghallgattuk kedvenc tesztzenéinket: Wintersun - When Time Fades Away című számát, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity lemezét, a Yes - The Steven Wilson remixes albumait, valamint Mike Oldfield - Return to Ommadawn-ját és David Gilmour - Live in Pompeii koncertjét, valamint Vivaldi - Négy Évszakának tételeit. Ezeken túlmenően vinyl forrással újra hallgattuk a Mike Oldfield lemezt, a Pink Floyd - Wish You Were Here-t, és Rick Wakeman - Return to the centre of the Earth című lemezét is.

Meghallgatás

A McIntosht először a Sonus faber Minima Amator hangsugárzókkal hallgattuk meg. Ebben a párosításban szürreális méretű hangszínpadot varázsolt elénk, olyan dinamika és tisztaság mellett, ami még e kategóriában is példás. Az MA352 nyugodt erőfölénnyel kezelt gyakorlatilag minden zenei mozzanatot; részletesen, mégis természetes, élő megszólalással. Digitális felhangoknak, esetleg "élettelen" megszólalásnak itt nem volt helye.

Vivaldi művét DSD128 formátumban tároljuk. A fájl egy 1966-ban, kizárólag analóg eszközökkel rögzített verzióját tartalmazza a Négy Évszaknak, méghozzá Leopold Stokowski vezényletében. Kora ellenére a felvétel olyan komplex dinamikával, részletességgel rendelkezik, hogy az önmagában is lenyűgöző, és az MA352 kihozta belőle a legtöbbet.

A Sonus faber után saját referencia Monitor Audio Gold 300 hangsugárzóinkra váltottunk. Reményeink szerint a háromutas állódobozokkal talán még találhatunk tartalékokat az MA352-ben - így is történt.

A tesztzenék még folyékonyabbnak tűntek, még részletesebben, pontosabban jelentek meg a térben. Ami viszont valamivel kisebb, mint a Sonus faberekkel, és bár ezt a tényt szomorúan kellett tudomásul vennünk, a továbbiakban a háromutas hangsugárzónál maradtunk.

A Gold 300-zal az MA352 megmutatta mire képes a mélytartományban. Hangsugárzóink eleve masszív mélyeket adnak le, azonban az MA352-vel mintegy kiteljesedett a basszus. Félreértés ne essék: a hangkarakter még így sem húzott mélybe vagy vált zavaróvá a túlzott basszus, sokkal inkább a hangok kiterjedése és dinamikája nőtt meg jelentősen. Ismét Vivaldi művét emeljük ki: ezen a felvételen egyrészt valóban kibontakozott a már említett mélytartomány, másrészt viszont a rendszer igazi finomsága is itt nyilvánult meg. A mély csendben immár nem csak sejthettünk bizonyos szólamokat, hanem halkan, sejtelmesen, de határozottan hallottuk a csembalót, olyan érzéssel, mintha az valóban valahol nagyon távol hátul helyezkedne el a színpadon. A vonósok megszólalása is eleven és természetes maradt, ami - élőzenéhez szokott hallásunk okán is - igen szép teljesítmény.

Apropó teljesítmény. Az MA352 értelemszerűen semmilyen terheléstől nem jött zavarba: minden hangerőtartományban könnyedén hajtotta a nagy álló hangsugárzókat úgy, hogy közben a hang minden karakterét megőrizte sőt, talán még szebben is tálalta. Érzésünk szerint a maga kategóriájában nincs olyan hangsugárzó, amit ne hajtana meg könnyedén.

Vinyl hallgatásra áttérve Mike Oldfield lemezével kezdtünk. A karakter megmaradt, a mélyhangok azonban még teljesebbé váltak - nem hittük volna, hogy ez létezhet. Néhányszor kicseréltük a beépített előfokot a Primare előfokra, de ez esetben meg kellett állapítanunk, hogy a beépített phono egységgel is tulajdonképpen ugyanazt a hangot kapjuk. Persze egy nagyobb kategóriás phono adott esetben képes lehet még hozzátenni, de jelen esetben nem igazán tudtunk különbséget tenni a két hang között, így maradtunk a beépített egység mellett.

Itt szintén a zeneiséget, a részletek, az akusztikus hangszerek minden apró nüánszát feltáró hangot emeljük ki. Természetesen a dinamika magával ragadt és már csak a zenére figyeltünk. A zenére, ami részletes, folyékony, de mégis koherens és érzelmes, nem steril vagy túlzóan analitikus volt.

Rick Wakeman lemezére váltva jó érzéseink tovább fokozódtak: az összetett, nagyzenekart és rock együttest is megszólaltató zenemű a maga teljességében bontakozott ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy talán nem ez a legjobb vinyl felvétel, amit valaha hallottunk, mégis hitelesen és érzelmesen tálalja mondanivalóját és zenei szempontból egyik legnagyobb kedvencünk.

A "valós" teszt elvégzését követően még sokáig cserélgettük lemezeinket és fájljainkat, csak saját magunk szórakoztatására: a zenehallgatást nem akaródzott befejezni.

Összegzés

A McIntosh MA352 tesztje nem csak érdekes és tartalmas időtöltést, hanem remek szórakozást is kínált mindamellett, hogy referencia eszközeinket is új oldalról ismerhettük meg általa. A hihetetlen mélytartományban értelemszerűen szerepet játszottak az előfok csövek is, ahogy meleg, természetes, élő hangot - vagy legalábbis annak egy részét - is ezeknek köszönhettük.

Nem utolsósorban megemlítjük a látványt is: az MA352 kék VU műszerei és zölden megvilágított előfok csövei önmagukban is olyan hangulatvilágítással örvendezteti meg tulajdonosukat, hogy más fényforrás talán nem is szükséges zenehallgatáshoz. Ugyanakkor filmek esetében messze nem olyan zavaróak a fények, hogy élvezhetetlenné tegyék a vizuális élményeket: egyszerűen egy másik hangulatot teremtenek, ami kifejezetten élvezhető.

Mint a magasabb kategóriás eszközök esetében általában, úgy a McIntosh MA352 is bebizonyította, hogy a felvétel minősége igen sarkalatos, valamint, hogy igazán akusztikus, hangszeres zenékkel mutatja meg valódi arcát. A természetesség, a részletek és a folyékonyság itt jelenik meg leginkább, éppen ezért, bár természetesen minden stílusban megállja a helyét, ha a maximumot szeretnénk kihozni belőle, akkor érdemes ilyen zenékkel hallgatnunk - amennyiben ízlésünk is ebbe az irányba visz minket.

1 2

Következő oldal >