Marantz SR5011 házimozi erősítő teszt

Arany középút

2016. december 30., péntek, 09:05

Marantz audio házimozi erősítő Dolby Atmos Marantz erősítő Marantz házimozi házimozi erősítő házimozi teszt Marantz teszt erősítő teszt Dolby Atmos házimozi házimozi erősítő teszt Marantz erősítő teszt Marantz házimozi erősítő teszt

A Marantz házimozi erősítői megjelenésüket tekintve két csoportba oszthatók: a könnyedebb látványú slim kivitelűek, és az erőt, tekintélyt sugárzó, teljes magasságú készülékek. Ez utóbbi család legkisebb tagját, az SR5011-et hallgattuk meg az elmúlt hetekben.

Belépő a középosztályba

Annak ellenére, hogy az SR5011 a legkisebb a teljes méretű készülékek között, egyáltalán nem számít alapmodellnek, árát és képességeit tekintve bőven a középkategóriába tartozik. Egy egészséges kompromisszumot képvisel a barátságos árú hétcsatornás készülékek között. Szolgáltatásai lefedik azt a területet, ami az elmúlt évek során egységesen kialakult a különböző gyártóknál ebben az árkategóriában. A magassági csatornát tartalmazó 3D surround hangsávok közül a Dolby Atmos és a DTS:X támogatása (az utóbbit csak firmware frissítés után, de erre még visszatérünk), hálózatról és USB-s háttértárról pedig nagyfelbontású zenei állományok lejátszása. Több zóna kiszolgálása, vezeték nélküli hálózatba köthetőség. Internetről on-line tartalomelérés (vTuner internetrádió, Spotify). Bluetooth kompatibilis mobileszközről zene streamelés lehetősége, valamint AirPlay kapcsolat. Ultra HD felbontású videó állományok kezelése (sőt esetünkben az alacsonyabb felbontású forrásjelek felkonvertálása 4K-ra).

Frontoldali kezelőszerveit, digitális bemeneteit nem takarja lenyitható ajtó, mint a felette elhelyezkedő 6-os és 7-es sorozatú készülékeknél, de ez talán még előnyére is válik, mert nem annyira monolitikus a kinézete, mint azoké. A ritkábban használatos analóg aljzatokat egy vékony, kipattintható fedél rejti.

Hang és képfeldolgozás, csatlakozók

Az erősítő hangdekódolási képességei széleskörűek, a nagyfelbontású zenei állományok közül támogatott a FLAC, WAV és AIFF (192 kHz/24 bit), ALAC (96 kHz/24 bit) és DSD (2,8 és 5,6 MHz) lejátszása. A végfokozatok ismertetését mi mással is lehetne kezdeni, mint hogy a hét egyenrangú, diszkrét felépítésű, válogatott elemeket tartalmazó erősítőknél a Marantz saját fejlesztésű, áram-visszacsatolásos HDAM (Hyper Dynamic Amplifier Module) technológiáját alkalmazták. Teljesítményük 100 watt (két csatornán mérve, 8 ohmos hangdobozokkal). Ez sztereó zenehallgatáshoz bőven elegendő még egy átlagosnál nagyobb helyiségben is. Mozizásnál pedig várhatóan szintén elég erőtartalékkal fog rendelkezni a készülék, mert ne felejtsük el, hogy a surround hangeffektek jellegükből adódóan általában nem ugyanazon pillanatban igénylik az összes csatorna egyidejű, maximális hangerőn történő megszólalását.

Audió csatlakozókkal bőven ellátták a készüléket, két-két digitális (optikai és koaxiális), az előlapival együtt öt pár sztereó RCA és egy 7.1 multi csatornás bemenet várja a forráskészülékek jelét. Amit sajnálunk, az a lemezjátszó bemenet hiánya, a készülék (és tulajdonosa) igazán megérdemelt volna egy (ha nem is audiophile minőségű, de úgymond "nívós hi-fi" szintet képviselő) phono fokozatot.

A nyolc HDMI be- és a két kimenet mindegyike megfelel az Ultra HD felbontás követelményeinek, 2.0a verziójúak, kompatibilisek a HDCP 2.2 másolásvédelemmel. A készülék nem csak átengedi magán a bemeneteire érkező, 4K formátumú, 4:4:4 szín-mintavételezésű videó jeleket, hanem - akár analóg, akár digitális a forrásból - fel is konvertálja azokat. A készüléken átengedett videójel esetében támogatott a 21:9 formátum, a BT.2020 kiterjesztett színtér, a nagy dinamika tartomány (HDR) és a 3D. Az erősítő ISF (Imaging Science Foundation) tanúsítvánnyal rendelkezik, így a videó jellemzők beállításakor megadható - többek között - az ISF nappali vagy éjszakai mód is.

Az online tartalomelérést az 56 programhellyel rendelkező AM-FM rádió tuner és a hálózati kapcsolatok biztosítják. Ez utóbbi lehet vezetékes vagy WiFi-n keresztüli, a hátoldali dupla antenna garantálja a megbízható kapcsolatot, amely a 802.11 a/b/g/n szabványoknak megfelelően történhet. Vezeték nélküli kapcsolatra a WiFi-n kívül rendelkezik még a már említett Bluetooth és AirPlay lehetőséggel, illetve érdemes még megemlíteni az IP-alapú rendszerintegrációt lehetővé tevő RS-232C aljzatot.

Használatba vétel, kezelés

Ahogy korábban írtuk, az SR5011 csak firmware frissítés után képes a DTS:X hangsávok kezelésére, de tesztünk idejére ez már elérhető volt. Így nem jártunk úgy, mint egyes korábbi Denon/Marantz tesztjeinkben, hogy nem tudtuk kipróbálni az erősítő ezen irányú képességeit. Bekapcsolás (és helyi hálózaton keresztül internetre való csatlakoztatás) után az erősítő egyből felkínálta a frissítési lehetőséget. Ezt elindítva, a folyamat hozzávetőleg fél óra alatt le is zajlott (nem árt hozzá stabil, vezetékes internet kapcsolat), így már semmi akadálya nem volt a DTS:X hangsávú filmjeink bevetésének. A frissítés után a készülék nem csak a natív DTS:X hangsávok dekódolására képes, hanem rendelkezésre áll a DTS Neural:X post-dekód funkció is, mellyel egyéb forrásanyagokat (pl. egy CD sztereó hangját) lehet DTS:X formátumra alakítani, megszólaltatva a magassági csatornák hangdobozait is - már ha valakinek ilyenre támad igénye.

Ezt követően még hátravolt az Audyssey MultEQ XT mérőmikrofonos szobaakusztikai korrekciós programmal a hangdobozok bemérése, konfigurálása. Az SR5011-ben ennek a programnak az "Advanced" verziója működik, amely nyolc hallgatási pontban végzett mérés alapján állítja be a szükséges paramétereket. Az installáló program és a menürendszer a Marantz-tól megszokott módon felhasználóbarát, szép grafikájú, könnyen kezelhető.

A médialejátszó gond nélkül szólaltatta meg a különböző formátumú zenei fájlokat MP3-tól kezdve FLAC-on át, a 2,8 MHz-es DSD-ig. A fájlba beágyazott borítóképeket is korrektül jelenítette meg, egyedüli kifogásunk az lehet, hogy más lejátszó programoktól eltérően, ha a fájl nem tartalmazta a borítót, akkor a könyvtárban levő önálló "folder.jpg" képet nem mutatta meg. Az internetrádiókat szintén praktikusan kezelte, gyorsan meg lehetett találni a kívánt csatornát, a TV képernyőjén minden lényeges információt (csatorna logó, az aktuális szám címe ékezethelyes magyar felirattal, bitráta, stb.) megmutatott a lejátszás alatt.

Hangminőség

Szokásos Dave Brubeck CD-vel kezdve, az erősítő könnyed lendületességgel adta meg a teszt alaphangulatát. A zongora és a dob párosa, vagy az Unsquare Dance tapsa dinamikusan, frissen, életvidám játékkal "jött le" a lemezről. Ugyanakkor a sztereó színpad nem volt annyira precízen leképezve, hogy pontszerűen, kristálytisztán behatárolható legyen az egyes zenészek pozíciója. Az irányhatások valósághűek (pontosabban a hangmérnöki keverésnek megfelelőek) voltak, de az összkép kicsit bizonytalan maradt. Mintha egy realisztikus fotográfia helyett egy impresszionista akvarellt nézve ismerkednénk a minket körülvevő világgal. Ettől eltekintve az egyes hangszerek karakterét markánsan adta vissza, akár a szaxofon, akár a zongora esetében. Az erősítő hangulatteremtő képessége a későbbiekben is megmutatkozott, Miles Davis: Kind of Blue klasszikusának fátyolos hangzása pontosan felidézte azt a film noir érzetet, amit ennek a zenének köszönhetünk.

Elektronikus műfajban (Jean Michel Jarre: Oxygene - 2007, New Master Recording) még kedvezőbb volt az összkép. Itt nem lehetett érezni a sztereó bizonytalanságot, a nagy ívű kontúros dallamokat az erősítő stabilan feszítette ki a front hangfalak közötti térben. A gyors dinamikai és hangszínbeli váltásokat kidolgozottan alkotta újra.

Filmeken a friss firmware-t próbára téve DTS:X hangsávú filmek közül a London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma) és a Last Witch Hunter (Az utolsó boszorkányvadász) jellegzetes epizódjait tekintetük meg. Az SR5011 precízen építette fel a surround teret horizontális és vertikális irányban egyaránt. Az elsőben remekül lehetett nyomon követni a Chelsea híd leszakadásakor az acélsodronyok életveszélyes elpattanását, és süvítő elszáguldásukat a fejünk felett. A másik filmben, a Boszorkány barlangjában zajló csatában a küzdelem hangjai, a pestislegyek minden irányból ránk zúduló förtelme ugyancsak kiválóan valósította meg a film nézőit beburkoló, félgömb alakú DTS:X hangteret. Az erősítő az egyéb jelenetekben is jól kontrollált dinamikával alakította ki a hanghatásokat. A tűzpárbajban a lövések gyors tranziense vagy a párbeszédek érthetősége egyaránt kifogástalan volt.

Zenés, színpadi mozin (Jesus Christ Superstar - Live Arene Tour) a közönségzajok, az élő zenekar játéka, az énekszólamok plasztikus életszerűséggel jelentek meg. Mária Magdolna érzelmes, vagy Júdás karakteres éneke hangsúlyozottan, kiemelkedve, de mégis koherensen a kíséretbe beilleszkedve csendült fel. A finálé dinamizmusa, a közönség ovációja egyértelműen mutatta, hogy tesztalanyunk vérbeli házimozi erősítő.

Összegzés

Korábban teszteltük már az idei évjáratú, eggyel nagyobb modellt, az SR6011-et, illetve az előző generációs közvetlen elődöt, az akkor fillérre azonos árú és gyakorlatilag betűre azonos specifikációval rendelkező SR5010-et. Így térben és időben eléggé "körbelőttük" jelenlegi tesztalanyunkat. Egyszerre könnyű és nehéz is a dolgunk az értékeléskor: könnyű, mert alapvetően meg voltunk elégedve a teljesítményével, de nehéz is, mert a két másik készülék megismerése után túl sok újdonságot nem tudunk mondani a hangminőségéről. Háromszázezer forinton innen, Ultra HD kép- és 3D-s hangfeldolgozásai képességeivel, korrekt hangzásvilágával egy jó ár/érték arányú készüléket ismertünk meg a személyében. Bár sztereóban nem a legkifinomultabb akusztikus műfajok a kedvencei, de azért ott sem vall szégyent, középkategóriás házimozi központként pedig egyértelműen remekül helyt tud állni.

1 2

Következő oldal >