Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Marantz NR1603 házimozi erősítő teszt
Kompakt házimozi 43,5 cm szélességgel
2013. március 25., hétfő, 11:45
Marantz NR1603 NR1403 házimozi audio erősítő házimozi erősítő Marantz erősítő erősítő teszt
Van, aki csak annyit szeretne, hogy ne legyenek feltűnőek a házimozi rendszerének alkotóelemei, vagy ha már látszik, legalább szép legyen és visszafogott méretű. Lássuk be, ez jogos igény! Ha felületesen vizsgáljuk a Marantz házimozi erősítő kínálatát, már küllem alapján is könnyen két csoportra oszthatjuk őket. Az egyikben láthatjuk a monstrum-szerű SR szériát, a másikban a majdnem karcsú NR modelleket. Ha megmaradunk felületes vizsgálónak, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ez alighanem kétféle igényt igyekszik kiszolgálni. A többre, nagyobbra vágyókét és azokét, akik részesülni kívánnak a házimoziból, mint szolgáltatásból, de valahol félúton szeretnének kompromisszumos megoldást találni a szerényebb minőségű szettek és a látványos nagy rendszerek között.
Ezúttal megmaradunk ennél a picit felületesnek tűnő hozzáállásnál, mert az igazat megvallva, nem mindenkit érdekelnek a számok, sokan csak annyit szeretnének tudni, hogy amit hazavisznek az szépés jó is.
Emlékszem, hogy úgy másfél évtizeddel ezelőtt mennyire megdöbbentett a kérdés, amit egy NAD erősítő kapcsán szegezett nekem egy hölgy:"Ezt el lehet valamivel takarni?" Pedig mennyire igaza volt!
Az NR1603-at nem kell rejtegetni, mert szép és még csak nem is tolakodóan nagy. A karcsú és formás dobozba zárva persze egy bonyolult gép lakozik, amiről csak meg kell osszunk néhány adatot.
A hétcsatornás kialakítás ma már általánosnak mondható és még azoknak is tartogat előnyöket akik nem kívánnak otthon mindjárt 7 hangfalat szentelni a házimozinak. Az 5.1-hez képest felesleges többletnek tűnő plusz két csatornát akár egy második helyiséghez vagy a sztereó zenehallgatás igényesebb kiszolgálásához is eldorbézolhatjuk, de ebbe most ne is merüljünk el annyira. Akit igazán érdekel az ilyesmi, az alighanem már úgyis tudja, miről van szó. Ha még ennek ellenére is túlzásnak éreznénk, létezik egy kisebb modell is klasszikus 5.1-es kivitelben, néhány kisebb szolgáltatással megkurtítva, NR1403 név alatt. A 7 erősítő fokozat csatornánként 60 W leadására képes 6 ohmos terhelés mellett. Ez a teljesítmény természetesen nem sok, de egyrészt elég, másrészt ez a 60 watt sokkal többet ér (valósabb) mint egy olcsó kompakt rendszer által ígért 1000 watt, aminek jó esetben a negyede igaz, ráadásul többnyire olyan vékony kábelen közvetítik a kis műanyag hangdobozkákig, ami egy fülhallgatónak is alig lenne elég.
Természetesen a divatos Dolby és DTS formátumok tömegével kompatibilis a gép, ezeket nem is sorolnánk. Ami érdekesebb, hogy nem maradt ki a DLNA, tehát az otthoni hálózaton elérhető zenéinket is lejátszhatjuk, MP3, WAV, AAC, WMA kódolású, vagy akár a nagyfelbontású FLAC felvételeket! Egyszóval ami kell, az megvan, sőt egy kis minőségi ráadás is. Többet nem is kívánhatunk. Pedig a hagyományos mellett van internetes rádió, Spotify, AirPlay és néhány alkalmazás, mint például a Flickr. Nos, ez utóbbit már korábban is felesleges, vagy inkább buta ötletnek éreztük. Ha valaki képeket szeretne nézegetni akkor arra sok alkalmasabb eszköz van egy erősítőnél. Az internetre és az otthoni hálózatra csak kábellel tud csatlakozni, tehát WiFi még opcionálisan sincs. Ez egy kis hátrány, de többnyire leküzdhető. Ami még fontos, hogy az NR1603 is ARC-képes, vagyis a tévé hangját meg tudja szólaltatni, extra kábelezés nélkül is. A hátlapon sorakozó csatlakozók között van 5db HDMI bemenet és persze 1db kimenet a képmegjelenítő számára. Az előlapon pedig van további 1 HDMI bemenet, hogy például a fényképezőgépünket vagy kameránkat könnyen csatlakoztathassuk. Ugyanitt találunk még egy USB csatlakozást is, ami sajnos ahhoz már nem ad elég áramot, hogy tápegység nélküli mobil merevlemezt elbírjon. Inkább csak a pendriveok és a telefonok igényeinek elég.
No de máris rettentően technika szaga lett a bemutatásnak, holott nem ezt ígértük!
Milyen használni?
A Marantz bátran dicsekedhet a menürendszerével, mert az kategóriáján belül a jók közé tartozik! A beállítások egyszerűek, a menü többnyire átlátható és könnyen értelmezhető, bár néha nem árt lepillantani a tévé alsó harmadába is, mert ott is lehet fontos és értékes információ, miközben a beállítások sokszor a kép felső harmadába esnek. Bár egy iPhone vagy egy átlag okostévé menürendszerének nyomába sem ér, azok mögött jó fél évtizedes lemaradásban van, viszont saját vetélytársaihoz, vagyis a többi erősítőhöz képest a Marantz menüje példásan jó.
A hangfalak és egyebek bekötésével ha végeztünk, vagy azt valakivel megcsináltattuk, akkor jöhet is a beállítás, amit nem feltétlenül érdemes egy idegenre bízni! A legegyszerűbb az Audyssey automatikus mikrofonos beállítás használata. Ez a képernyőn szépen leírja nekünk, hogy mit kell tegyünk, és a mellékelt mikrofon, no meg 10-20 perc szabadidőnk használatával elvégezhetjük a hangrendszer kalibrálását. Persze az automatika lehet bármennyire is ügyes, megeshet, hogy mi magunk ügyesebbek vagyunk! Bizony érdemes ezzel egy pár percet eltöltenünk. Mi a teszt alatt úgy tapasztaltuk, hogy az automatika sajnos túlzott elvárásokat támasztott a kis teljesítményű mélyládával szemben, nem törődve azzal, hogy a túlhajtott mélyek már nagyon erősen torzulnak, valamint a háttérsugárzókat is egy kicsit erősebbre állította mint mi szerettük volna. Mindenestre érdemes meghallgatni, hogy az Audyssey mit hozott össze és ha nem vagyunk elragadtatva, akkor azt bátran felül lehet bírálni. A menürendszer ennek nem lesz akadálya, ám egy hangnyomásmérőt érdemes köcsönkérni, hátha a hallásunkkal van baj.
A mindennapi használatban a távvezérlő javára írhatjuk, hogy nincsen túlbonyolítva. Ugyanakkor a hangbeállítások gombjaival kissé elégedetlenek voltunk. Egyrészt a kijelzőn és a képernyőn sem mindig kapunk olyan egyértelmű visszajelzést, amilyet szeretnénk. Az 5.1-es hangzás egységesen "Multi CH" néven fut, nem megkülönböztetve a DTS és Dolby különböző formátumait. Másrészt az M-DAX kicsit el lett dugva, ami talán nem nagy tragédia. Ez a rút nevű funkció hivatott feljavítani a veszteségesen tömörített felvételek (például MP3) hangját, amiket egy igényes házimozis csak a legritkább esetben hallgat. A különböző beállítások között lépkedve elégedetten is nyugtázhatjuk, hogy az erősítő még arról is tájékoztat, hogy egy-egy beállítás mihez illik igazán. Éppen csak az a baj, hogy ehhez előbb a Setup menübe kell belépjünk. Ez kb. olyan mintha a kocsi fűtését csak a motortérben matatva tudnánk átállítani ablakra fúvósról lábra irányítottra.
Sajnos a távvezérlő alkalmazás sem tökéletes. Androidra csak egy változat van, ami nagyjából a telefonok képernyőihez lett igazítva. Legalábbis a grafika tableten nézve már csúnya. Cserébe viszont a hangerő szabályozás csúszkája táblagépen kezelhetőbb, mint egy átlagos méretű telefonon. Természetesen a kiegészítő információk (album, előadó, stb) megjelenésére itt is várni kell egy kicsit. Úgy tűnik ezt még egy gyártónak sem sikerült igazán gyorsra megcsinálnia. Remélhetőleg az alkalmazások frissítésére illetve külön tablet appra már nem kell sokat várjunk!
A felsorolt tökéletlenségek egy része az árat is nézve, megbocsájtható. Az Android alkalmazás hiányosságait viszont nem szabad megbocsájtanunk, javítását teljes joggal várhatjuk a gyártótól. Ám ezeken túljutva, elmondhatjuk, hogy a Marantz kezelhetősége az átlagnak megfelelően jó, képernyőmenüje pedig átlag felett áll egy kevéssel.
Szóljon a zene és dübörögjön a mozi!
A teszt alatt több hangfalrendszerrel is összehoztuk a kis Marantzot. Ezek közül az egyik természetesnek tűnő párosítás a PSB Image B5, B4 és C5 dobozokból összeállított szett volt. Hagyományos hifis méretű, tehát még nem mikró dobozkák, jó áron akár csak az NR1603.
A sztereó meghallgatás során a PSB B5 frontokkal átlagos, vagy annál kicsit szelídebb dinamika mellett kaptunk egy tisztességesnek nevezhető részletezőképességet. A hangfalak méretéhez képest egészséges mélytartományt kaptunk, de annál nem többet. Ezt nem szabad negatív bírálatként értelmezni, mert egy ekkora dobozból mélyeket csak súlyos minőségi kompromisszumok árán lehet kihozni. A sztereó kép néha lebilincselő volt, a közép és magastartomány pedig egy cseppet szelíd. Házimoziként használva a szettet, egy kisebb mélyládával megtámogatva, néha úgy tűnt, hogy az erősítő nem hoz ki mindent a PSB dobozokból. Persze egy B5, vagy inkább B6 modellel már meg lehet játszani a kettős erősítést is. Mi most azonban inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az az 50-50 watt mire elég?
Végül a klasszikus, jazz és progresszív rock felvételekkel megmutatkozó alkalmi brillírozást leszámítva, úgy tűnt, a szett nem igazán lép túl a minimális elvárásoknak való megfelelésen.
A szép erősítőhöz kipróbáltuk a Cambridge Audio Minx sorozatú, csinos és apró hangsugárzóit is. Ez több okból is illik a Marantzhoz. Egyrészt nem nagy és tolakodó, így szinte teljesen észrevétlenné tud válni. Tehát lakberendezési kifogásokkal nem kell számoljunk. Másrészt kis mérete miatt jó eséllyel beéri a felkínált 50 watt teljesítménnyel.
A Minx szettben a frontok és a center Min 21-esek voltak, a hátterek pedig Min11-esek. Mélyekre elsőként a kisebbik szubot, az X200-ast vetettük be. Ez mindjárt az Audyssey kalibrálása közben gondot okozott, ugyanis a 15 négyzetméteres szobában még bőségesen elegendő mélyláda ezúttal kevés volt a feladathoz. A 35 négyzetméter és a rosszul megválasztott elhelyezés miatt a mérőmikrofon szinte nem is érzékelte a mélyeket, amit azoknak masszív túlhajszolásával igyekezett orvosolni. Ettől azonban inkább csak a torz hangokból kaptunk többet. A külön kézi beállítás és persze a hangsugárzó áthelyezése lett a probléma igazi orvossága.
Sztereó használatban a nagyobb Min 21 szerény dinamikával, de meglepően jól artikulált énekhangokkal szórakoztatott. Csak a móka kedvéért beillesztettük a Min 11-eseket is, amik egy csipetnyivel talán még kedvesebben szóltak, de méretűk miatt mozira már kevesek lettek volna, legalábbis ekkora térben.
Moziban a szett elragadóan szólt. A hang lényegében minden szempontból túlzásoktól mentes. Semmiből nem mutat fel szélsőséges mennyiséget, ami egy észrevétlennek szánt apró rendszer esetében erényként számítható. Hiába is hajszoljuk, a 8 Ohm mellett mérhető 50 watt nem fogja kihozni a sodrából még a kisebb 11-es modelleket sem. Ha nem kell elsöprő dinamika, és elfogadjuk, hogy a zenehallgatáshoz majd kell egy B hangsugárzópár, akkor a Minx jó társa lehet a kis Marantznak.
Végül, néhány apró játékos kitérő után az erősítőhöz látszólag nagyon nem illő hangfalszett is előkerült. A korábbi tesztjeinkben már többször használt DALI IKON MK2 hangfalszett szívta ki az erőt a kis Marantzból.
Az első meghallgatás sztereóban történt, ami az igazat megvallva messze volt a lenyűgözőtől. Úgy tűnk, az IKON 2 MK2 túl sok ennek az erősítőnek. Majd jött a filmes próba, ahol nem kis meglepetésünkre, a Marantz alaposan meghajtva ugyan, de alkalmanként olyan dinamikával csapott oda, hogy összerezzentünk. Igaz, később a komplexebb tartalmakhoz érve sokat veszített meggyőző erejéből. A jelenlét és a hitelesség hiánya azonban ismét elárulta, hogy ezúttal túlméreteztük a bekötött hangfalakat.
Értékelés
A tesztek során az Audyssey többnyire gondot okozott. Jobbnak tűnt az, amit kézi beállítással összehoztunk pár perc alatt. Ez érdekes módon nem csak az amúgy hagyományos sztereó erősítőn jól teljesítő PSB és DALI hangfalakra volt igaz, de a Cambridge Audio Minx és a Tannoy régi Mercury dobozaira is. Ezek ellenére a hangzás tetszetős és kellőképpen meghajtva élvezhető is. Persze 50 watt (6 Ohm mellett 60 watt) soha nem lesz olyan hatású, mint egy 130-150 wattos erősítő, de ez nyilván nem is cél. A kis erősítőt méretének és műszaki adatainak megfelelően kell kezelni. Párszor már megesett, hogy egy-egy termékről azt írtuk, hogy elvárásaink felett teljesített, az NR1603 sajnos nem ilyen. Teljesítménye valóban szerény. Visszafogott méretéhez képest rengeteg digitális elektronika kapott benne helyet, ami még így is elismerésre érdemes. Elsősorban 20 négyzetméter alatti helységekbe ajánljuk, olyanoknak, akik a házimozit nem elsöprő élményként akarják megélni. Becsületes, de szerény képességű géppel állunk szemben.
