Magnat Signature 507 álló hangfal teszt
2020. június 16., kedd, 21:35
Magnat audio hifi hangfal hangszóró Magnat hangfal hifi hangfal hangfal teszt Magnat teszt hifi hangfal teszt Magnat hangfal teszt
A német Magnat tavaly dobta piacra Signatue szériáját, aminek 500-as sorozata az audiofil kategória alsó szegmensében kínál alternatívákat sztereó zenehallgatásra és természetesen házimozira is. Hozzánk a Signature 507 érkezett, ami a család legnagyobb állódoboza.
A Magnat a Signature 500 sorozatával a dizájn területén megpróbál minden téren megfelelni, hiszen egyszerre visszafogott és divatos. Kétféle színben kapható, az egyikük fekete, itt a frontoldal magasfényű bevonatot kapott, a mokka verziónál pedig szatén lakkozás került rá, szintén fekete színben. Az oldallapok egymással párhuzamosak, nincs semmi cicoma, egyedül az előlap kapott enyhe lekerekítést. Az MDF ház kidolgozása és fóliázása a kategóriájának megfelelő, tulajdonképpen első osztályú.
A 18,8 kg-os hangdobozok stabilitását műanyag talp segíti, amelyeket elől és hátul csavarozhatunk fel, a sarkaknál pedig a túlnyúlásaiba négy darab csavart helyezhetünk, amelyek szerencsére már fémből készültek.
Hátul Airflex fantázianevű dupla reflexnyílást találunk egymás alatt, a csövek elég mélynek tűnnek, peremei pedig lekerekítettek. Lejjebb a dupla kábelezésre is alkalmas, teflon szigetelésű csatlakozók foglalnak helyet, a szokásos piros és fekete színt is megtaláljuk ugyan a belső részen, de szemből meg kell elégednünk a megkülönböztetéshez a + és - jelekkel. Problémát nem okoz, hiszen jó esetben csak egyszer kell bedugnunk a kábeleket.
Az előlapot takaró védőszövet elég hétköznapi, de azért megbízható darabnak tűnik, a manapság divatos és esztétikus mágneses rögzítés helyett pedig a klasszikusat preferálja, ami valljuk be stabilabb is sok esetben. A Signature 507 lényege ez alatt található, összesen öt darab hangszóró alakjában, melyek által négyutas konstrukcióhoz jutunk.
Ebből a kettő darab mélyhangszóró szerepel alul, a középsugárzó pedig legfelül. Mind a három Klippel-optimalizált, 170 mm-es átmérőjű, a rögzítésük egyenként hat darab csavarral történt, membránjuk anyaga pedig impregnált papír. Lengőtekercsük szellőztetett, fémkosaruk úgyszintén, a frekvencia-átvitel alja pedig állítólag 23 Hz, ami bizony barokkos túlzás (méréseink alapján inkább 38 Hz).
A magassugárzó egység ezek között helyezkedik el, benne két darab hangszóróval. Egyikük egy 30 mm-es extra széles peremű dóm, ami 2800 hertzen csatlakozik a középtartományhoz, így az egységes előadásban is szerepe van. A másik egy 20 mm-es szuper dóm, ami a frekvencia-átvitelt egészen 53 kHz-ig tolja ki, valamint a minden irányú hangterjedésért is felel. A két hangszórót összefogó panel a hangok optimális terjedését és eloszlását segíti, a mögéjük helyezett neodímium mágnesekkel pedig nagyobb dinamikát értek el.
Párosuk teljesítménye megfelel a Hi-Res szabvány kritériumának, így a Magnat azt egy pici matricával jelzi is számunkra. A "büszkeségtábla" kapott egy alumínium díszítőperemet, ahogyan a többi hangszóró is, ezeken kívül csak az ezekkel megegyező színű céglogó az előlap alján az, ami megtöri, de mindenekelőtt kiemeli a Signature 507-et a teljes letisztultságból.
Azt már az elején leszögezzük, hogy a Signature 507 halkan is egészen szépen szól, de valódi arculatát legalább szobahangerőn mutatja meg, magas érzékenysége ellenére pedig meghálálja a nagyteljesítményű erősítőt. A hátsó falak segítségét ahogy máskor, most sem ajánljuk, akkor sem szükséges, ha mélyhang-mániás, mert már a szoba közepén is remek basszust képes produkálni. A méreteiből kiindulva is gondolhatjuk, hogy ez a hangsugárzó nem egy panellakás kisméretű nappalijában érzi majd a legjobban magát, de tulajdonképpen feszengeni sem fog, ezen a téren elég simulékonynak, idomulónak ismertük meg, tehát senkit sem fogunk lebeszélni róla, maximum a szomszédok fogják kevésbé szeretni. Most azonban nézzük a részleteket!
A Marillion Positive Light című remix albumával kezdtük a sort, amivel legalább két legyet üthettünk egy csapásra. Itt ugyanis a progresszív rock zenekar dalainak elektronizált változatai szerepelnek, így kaptunk melankóliát, némi rockot, és rengeteg dobgépet is. Az utóbbit hallgatva a Magnat egyből tisztázta is azt, hogy bár iszonyú ereje van, mégis roppant kulturált, és száraz. A mélyhangok talán arányosabbak nem is lehetnének egy ilyen kategóriájú és méretű doboztól, mindehhez párosult a pontosság és határozottság. A basszus így végig kontrollált maradt, de teljesítette azt, amit a műfaj megkövetel, tehát beverte a szöget a helyére, de az útja kimérten egyenes és stabil maradt. A magasszekció is brillírozott ennél a lemeznél, talán egy kicsit többet is kaptunk a megszokottnál. Ez nem hiányosság, egyszerűen csak teljes egészében megmutatta azt a tartományt, ami a felvételen van. El tudtunk merülni a sejtelmesebb részleteknél, de legjobban a látványos megoldások feküdtek neki. Nem varázsolt a szobába diszkógömböket - ami nem is baj -, de mindenképpen talpalávalónak kell nevezni azt, amit hallottunk.
A Manic Streets - Preachers Futurology lemezén az alternatív pop és rock keveredett, valamint a sokszor csak aláfestésként használt szintetizátor. A Magnat ebben az esetben is a nagyfelbontásra fektette a hangsúlyt, az előadása igazán látványosra sikerült. Ennek ellenére megőrizte diszkrét báját, hiszen továbbra is kimért tudott maradni, valamint mentes volt mindenféle túlkapástól. Helyénvaló lenne, ha németes precizitásról beszélnénk, de inkább kékvérű nyugalom és zeneiség az, amit tapasztaltunk.
Apropó, zeneiség. A kanadai Rush - Vapor Trails albuma jött ezután, és a Signature 507 megmutatta talán legfontosabb ismérvét. A basszusgitár nem csupán a dobot kísérte, önálló hangszerként viselkedett. Előadott, muzsikált, gyönyörűen tálalta a négyhúros minden rezdülését. A zenészeket szépen különválasztotta, viszont közös munkájuk gyümölcse nem veszett el közben. A Magnat ezáltal még nem vált igazi rockerré, mert bár kellő dögösség van benne, továbbra is a tiszta és természetes megközelítésen volt általa a hangsúly.
A Megadeth segítségével egy kicsit jobban igénybe vettük a gitárokat, és bizony itt sem volt helye tévedésnek. Feszes volt az előadás, ahogyan a zene is, de a tisztaság és precizitás megmaradt továbbra is. A mélyhangszórók nem estek túlzásba, így nem is zilálták szét az egyébként nagyon komplex zenét. Trash metál is kipipálva.
Petrucciani dupla lemeze jött ezután, ahol kíséret nélkül hallhattuk a zongoravirtuózt. Élő a felvétel, ehhez pedig a Magnat Signature 507 is még természetesebben állt hozzá. A felvétel kicsit mélytónusú, pontosabban a hangszer van így hangolva, és bizony még egy kis túlvezérlést is hallottunk. A hangsugárzó hozta az eddig megismert határozott és zenei formáját, a nagyfelbontásnak köszönhetően pedig azt éreztük, hogy a felvétel tegnap készült, nem pedig bő húsz éve. Ez a frissesség jót tett az albumnak, kevésbé terhelt le minket a bő egyórányi jazz, pontosabban sokkal könnyebb volt azt befogadnunk.
Szimfonikus zenén is jól jött a Magnat gyorsasága és frissessége a hegedűnek, érett, de fiatal zenészek alkották így a vonósnégyest. A muzikalitás itt is egyértelműen jött át, hibának pedig egyszerűen nem volt helye. Az eddig megismert műfajokon is kiegyensúlyozott és meggyőző volt a Signature 507 előadása, de ekkor vált igazán éretté. Ne spóroljunk hát a hangerővel, ha ezeken a zenei vizeken kezdünk el evezni általa, és bizony kihozza magából mindazt, amit ebből a kategóriából ki lehet.
A Magnat Signature 500 szériájának legnagyobb, 507 típusú álló hangdoboza egy olyan konstrukció, amiben egyszerre találjuk meg a múltat, jelent és jövőt. Klasszikus és időtlen a külseje, tele van pakolva hangszórókkal, amelyek között ott van a Hi-Res-hez szükséges plusz magassugárzó is, így kedvez a nagyfelbontású felvételeknek. A hangja olyan, amilyennek lennie kell egy ilyen méretű és árú modellnek, tehát hatalmas, tele energiával, dörgedelmes basszussal, azonban mindez meg van zabolázva, tehát pontos, enyhén száraz és hideg, de mindenekelőtt zenei, és ez utóbbi a legfontosabb. Tényleg nem válogat a műfajok között, nem is igényel maga köré drága elektronikákat vagy kábeleket, de meghálálja azokat, ahogyan a minőségi zenéket és felvételeket is.