Magnat Shadow 203 állványos hangfal teszt

2017. december 11., hétfő, 13:35

Magnat audio hifi hangfal hangszóró Magnat hangfal hifi hangfal olcsó hangfal hangfal teszt Magnat teszt hifi hangfal teszt Magnat hangfal teszt olcsó hangfal teszt

Gyártója szerint a Magnat Shadow 203 egyszerre testesíti meg a hifi hangot, nappali-barát megjelenést és kedvező ár/érték arányt. Nekünk ennél nem is kellett több ahhoz, hogy meghallgassuk!

Kicsomagolás

A Magnat Shadow 203 pillanatok alatt kihámozható egyszerűen, mégis jól összeállított csomagolásából. Háza a megszokott módon MDF-ből készült, amelyre faerezet mintázatú fóliát illesztettek. Kivitele összességében átlagosnak mondható, előlapja dekoratív céllal fényes felületű és hangszórói körül fémhatású műanyag karikák díszelegnek. A védőkeret nem mágneses, ami csak azért kár, mert a négy sarokban lévő gumibetétek látványa nélkül még letisztultabb lehetne a látvány. Nem szabad elfelejteni, hogy a kedvező árért (ami jelen esetben kb. 100 000 Ft/pár) valahol kompromisszumot is kell vállalnunk.

A Shadow 203 a megszokott állványos hangfal méretekkel rendelkezik, tetszés szerint használhatjuk front- és/vagy háttérsugárzónak is. Egy 170 mm-es mélyközép és egy 30 mm-es lágy dóm magassugárzó található dobozán, kiegészülve egy hátoldali reflexnyílással.

Ahogy korábbi hírünkben említettük, rajta kívül három frontsugárzót, centersugárzót és mélynyomót is tartalmaz a Shadow széria, mi több, még egy Dolby Atmos magassági hangsugárzó modul is rendelkezésre áll. A 203-ra visszatérve, két extrát nyújt, a kettős kábelezésre alkalmas csatlakozót és egy garnitúra apró méretű, becsavarozható talpat. Utóbbi talán nem ad hozzá a hanghoz annyit, mint mondjuk az IsoAcoustics talpak, ettől függetlenül pozitív gesztus a gyártó részéről, hogy ilyen részletre is ügyelt.

Hangminőség

A hangfalakat 16 négyzetméter alapterületű szobában helyeztük el, kvarchomokkal feltöltött állványokra. Meghajtáshoz 2 x 40 W teljesítményű Rotel integrált sztereó erősítő volt segítségünkre, forráseszköznek pedig Pioneer BD-játszót és Sony LCD televíziót használtunk. A hangsugárzókhoz Real Cable TDC300F, az erősítő áramellátásához pedig IsoTek EVO3 Premier kábeleket alkalmaztunk.

Kivétel nélkül mindegyik referencia számunkat végigfüleltük a rendszeren, olyan nagyfelbontású fájlok sem maradtak ki, amiknek tényleges mélységeit, távoli lecsengéseit csak az 5-10x drágább dobozok képesek egyértelmű realizmussal mutatni. Ettől függetlenül minden szám elindítása előtt emlékeztettük magunkat arra, hogy a Shadow 203 nem egy drága termék, úgyhogy tudását szigorúan maga kategóriájához kell viszonyítani. Mindazonáltal már a járatás korai szakaszában is mutatott bíztató jeleket.

Nem tudni, hogy a Klippel analízis (aminek segítségével a mélyközép sugárzót finomhangolták) milyen döntéseket váltott ki a termék fejlesztőiből, a hallható eredmény viszont bizonyos részletekben tényleg jobb volt, mint amire számítottunk. Például a 52nd Street Blues Project - You Lied c. élő, színpadi felvétele kapott egy kis levegősséget és összességében kellemes érzés volt hallgatni. Az ének pozícionálását elég bizonytalanul kezelték a dobozok, a hangszereket (és a csettintéseket) viszont finoman ábrázolták. A basszus egyáltalán nem volt túl sok és bizonyos szinten tudtuk ízlelgetni a darabot. A magas frekvenciákon érezni lehetett egy meg nem nevezhető bevonatot, ami csak akkor volt kissé zavaró, ha tudatosan rá figyeltünk.

Az AC/DC - Rock Or Bust meglepően jól állt a kis Magnat hangfalaknak, különösen akkor, amikor csak átlagos vagy más szóval közepes hangerővel hallgattuk. A lábdobot szokatlanul megfogták és pontosan definiálták, a dinamika összességében robbanékony (az ütések közti idézőjeles csend sem kerülte el figyelmünket) volt és le tudott minket kötni akár a szám végéig is. A cintányéron viszont megjelent ugyanaz az enyhe színezés, amit korábban észrevettünk. A Daft Punk - Get Lucky hallgatásakor a basszusgitár pozitív értelemben volt száraz (nélkülözte a ködösséget, nem olvadt bele a háttérbe) a dob csak felületesen tudott megjelenni, viszont a zene összességében megadta azt a hifis, pörgős és árnyalt hatást, amit egy jobbfajta belépő kategóriás hangdoboztól már sokan joggal elvárnak.

A hangsugárzók igazságszérumaként nyilvántartott Hotel Californa hallgatásakor kiderült az is, hogy a Shadow 203 különösebben nem foglalkozik a mélység, a színpad méreteinek mutogatásával. A dobozok vízszintes távolságban nem akarták nyitni a teret, inkább kettejük közé irányították a hangmezőt és nem csak itt, hanem Cassandra Wilson - Red Guitar c. számánál is. Ez persze tulajdonítható a kedvező árnak és amúgy is, a virtuális tér megnyílására csak a többször drágább rendszereknél szoktunk számítani.

Végszó

Kétségtelenül sok kihívóval kell szembenéznie a Magnat Shadow 203-nak, ettől függetlenül kijelenthető róla, hogy bizonyos adottságaival, különösen a vártnál könnyedebb és tisztább középső frekvenciákkal meglepetést okozott. Nem válogatós doboz, viszont nagy terhelésen magassugárzója saját kedve szerint fog csiripelni. Ezért elsősorban kisebb szobákhoz ajánlható, vagy olyanoknak, akik nem buli hangfalat, hanem multimédiás igényeket kielégítő, összességében kellemes karakterű dobozokat keresnek.

1 2

Következő oldal >