Lyngdorf Audio TDAI-2170 integrált sztereó erősítő teszt

A hifi visszatér

2019. szeptember 13., péntek, 14:00

Lyngdorf audio hifi sztereó erősítő Lyngdorf Audio erősítő teszt hifi teszt Lyndorf erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Lyndorf Audio teszt

A csúcskategória fogalma képlékeny, mi több, a tökéletes hangrendszer is mindenkinek kicsit mást jelent. Néha egy fakockára, máskor egy elektroncsövekkel telepakolt vasrekeszre aggatják rá a high end jelzőt. Nem kellene, hogy kizárólag bravúros technológiai fejlettséget sugalljanak napjaink zászlóshajó hangrendszerei? Peter Lyngdorf is hasonlót gondolhatott, de ennél tovább ment. A sztereó rendszerek legalapvetőbb problémáira és a digitális erősítők adta lehetőségekre fókuszált. Így született meg a Lyngdorf Audio, így került hozzánk a TDAI-2170. Sajnos nem örökre.

Egy okos(abb) erősítő

Szórakoztató elektronikai körökben a "digitális" szó sokak számára eggyé vált a mélyládák és "büdzsé" hangrendszerek halmazával. Mostanra azonban más idők járnak. 2005-ben a dániai székhelyű Lyngdorf Audio (melynek alapítója, Peter Lyngdorf egyúttal a Steinway Lyngdorf ultra high end hangrendszereket készítő cég ügyvezető igazgatója is) bebizonyította, hogy a digitális erősítők számos előnnyel rendelkeznek. Sőt mi több, hitvallásuk, hogy csak azt a hangot adják vissza a hallgatónak, ami a lemezre (vagy albumra) felkerült.

A Lyngdorf TDAI-2170 teljesen digitális rendszerű erősítő. Létezésének egyik fő oka, hogy manapság a zenék (és természetesen filmek, valamint videojátékok) gyártása és archiválása többnyire digitális munkafolyamatban történik. Egy mai értelemben, széles átlag számára klasszikusnak nevezett hifi rendszerben a lejátszóból kijövő adatot máris egy DAC nevű eszközre bízzuk, az analóg jelet hangerőszabályzóval vezéreljük, majd egy erősítővel kiküldjük a hangfalak felé. Mindez végül hallható hang formájában kel életre a szobánkban. A gond az, hogy az imént felsorolt lépcsőfokok közül mindegyik torzítást ad hozzá az eredeti jelhez.

A TDAI-2170 nem tartalmaz D/A konvertert. A jelfeldolgozási láncot teljesen digitálisan tartja, mi több, a "szoba tényezőt" is számításba veszi. Utóbbiban a beépített szobaakusztika korrekció segít, amely nem összetévesztendő az olcsó AVR-ek EQ megoldásaival. A Lyngdorf által kidolgozott RoomPerfect egyike a ma létező legfejlettebb akusztikai mérő rendszereknek. Kétmillió hangvisszaverődés alapján, tiszta tónusok mérésével szűri ki a környezeti zajokat. Figyelembe veszi a hangfal saját karakterisztikáját, miközben lecsökkenti a visszaverődéseket és a szoba tulajdonságai miatt létrejövő torzításokat.

Az erősítőben lévő D osztályú erősítő az Equibit technológia (Peter Lyngdorf 1998-ban hozta létre a Toccata Technology égisze alatt) segítségével konverzió nélkül képes a beérkező PCM jelet PWM formátumra alakítani. Emellett a TDAI-2170 az ún. digitális klippelés jelenségét is képes elkerülni. Utóbbi (nagyon leegyszerűsített magyarázattal) akkor jöhet létre, ha például egy digitális jelet küldő forráseszköz mintáját a rekonstrukciós szűrő a szükségesnél nagyobb feszültség értékekkel állítja vissza. Külön cikket lehetne írni a 0dBFS+ jelszint problémájáról (aki kíváncsi rá, az rákereshet a neten), de jelen esetben talán elég annyi, hogy a Lyngdorf Audio erre is ügyelt. Készülékei eleve nagyobb, 12 dB-es "belmagasságot" hagynak a forrás készülékektől érkező mintáknak, hogy ne jöhessen létre klippelés. Ez az általuk kifejlesztett ICC (inter-sample clipping correction) technológia lényege.

Küllem, felépítés, adottságok

Az átlagfelhasználót bizonyára sokkal jobban érdekli, hogy (a jó hangon kívül) milyen gyakorlati előnyöket, szolgáltatásokat kap a pénzéért cserébe. A TDAI-2170 egy telivér high end sztereó erősítő, ami skandináv letisztultságán, monolit jellegű, masszív matt-fekete előlapjára tekintve is érzékelhető. Utóbbin az apró ki/bekapcsoló gomb szerényen a jobb alsó sarokban rejtőzik. A tekintetet mindössze egy középre igazított módválasztó tárcsa és egy szinte meghökkentően nagy jelszint vezérlő (hangerő szabályzó) potméter töri meg. Utóbbi külön említést érdemel. Csapágyas illesztésének köszönhetően elég csak ujjal megérinteni és határozottan megpörgetni, ezután forog tovább, ugyanilyen könnyedén meg is állítható. Közben alig hallható, egyenletes ciripeléssel jelzi a fokozatokat. Másnak ez miért nem jutott még eszébe?

A skandináv minimalizmus egyáltalán nem ment a minőség rovására, a fejlesztők láthatóan ügyeltek a részletekre, hogy az eredmény egy diszkrét, de kicsit mégis indusztriális benyomást keltő gép legyen. A digitális kialakítás pozitív velejárója, hogy pl. gerincsérv nélkül mozgatható. Az erősítő össztömege 8 kg és passzív hűtőként funkcionáló háza teljesen zárt. Külön emeli a high-tech érzetet, hogy az emblémát nem az előlapba gravírozták. Ehelyett egy külön mini kijelzőt építettek a kijelző alsó sarkához, amiben a Lyngdorf logó világít az üzemállapottól függően gyengébb vagy erősebb fénnyel. Mi ez, hanem egy jó kis tech-porn a javából?

A csomagolás részét képezik: professzionális bemérő mikrofon, hozzá hagyományos, masszív állvány, 8 méteres XLR mikrofonkábel, és egy kecses, gombokkal elhalmozott, de keleties kuszaságot messziről kerülő rendszertávvezérlő. A felhasználói kézikönyv tanmesébe illő logikával és könnyed angolsággal vezeti végig a tulajdonost lépésről lépésre, illusztrációkkal és hasznos tanácsokkal. Akinek persze fejtörést okoz a hangfalak elhelyezése és a RoomPerfect mérés lefuttatása, igényelhetik a disztribútor Házimozi Stúdió segítségét is, akik országszerte elvégzik a kínálatukban szereplő termékeik telepítését.

A TDAI-2170 moduláris felépítésű. A legkevesebb extrát tartalmazó "alapverzió" is kiszolgálhat akár nyolc forráseszközt, mivel tartalmaz RCA bemenetet (és két kimenetet, ha mélyládával megtámogatott 2.2 kiosztásra van igény), koaxiális és optikai bemeneteket, valamint természetesen a bemérő mikrofonnak szánt XLR aljzatot. Feláras opcióként rendelhető high end analóg (RCA és XLR aljzatokat tartalmazó), 4K és ARC-kompatibilis HDMI valamint számítógépes USB modulokkal. Az erősítő ára 2 799 és 3 999 euró között változik attól függően (összesen nyolc lehetséges konfigurációban), hogy a vásárló milyen modulokkal rendeli meg.

Beüzemelés

A tesztet két helyszínen végeztük. Az egyik egy kb. 30 négyzetméteres szoba volt, ahol három hétig játszottunk az erősítővel, Atlantic Technology AT-1 hangfalak társaságában. Ezután jött a következő kéthetes időszak, amit egy kb. 25 négyzetméteres nappaliban töltött az erősítő. A Házimozi Stúdiónak köszönhetően kölcsön kaptunk egy komplett Lyngdorf Audio rendszert: MH-2 szatellit sugárzókat, BW-2 aktív mélyládákat és CD-2 CD-játszót is. A TDAI-2170 szoftverében eleve elhelyeztek olyan hangprofilt, amely ilyen hangfal konfigurációhoz igazította az erősítő beállításait.

A RoomPerfect lefuttatása nem különösebben nehéz, időben kb. 20 percet vesz igénybe. Még számítógép sem kell hozzá, mint mondjuk a Dirac esetében. Egyszerűen csak rádugjuk a mikrofont az erősítőre és követjük a kijelzőre írt utasításokat. Míg az általunk eddig kipróbált szobaakusztika korrektorok fix mikrofon elhelyezést követeltek, addig a RoomPerfect az első pontot (amely a hallgatói pozíció volt) leszámítva éppen az ellenkezőjét kérte. A szoba legkülönbözőbb részein helyeztük el a mikrofont, teljesen véletlenszerű magasságban és szögben. A mérés végeztével előkerítettük kedvenc CD-inket és kezdetét vette az igazi móka.

Hangminőség

Már az AT-1 hajtásakor is bebizonyosodott, hogy a TDAI-2170 a dinamikai irányítás, a tárgyilagos frekvenciakezelés és a túlzások nélküli prezentáció ádáz mestere. 170 W/csatorna (4 ohmon) teljesítményével az erőlködés jele nélkül táncoltatta meg álló hangsugárzóinkat. Karakterében a simaság, szárazság és könnyedség keveredett olyan mértékben, ami könnyen őszinte meglepetést generált a hallgatók arcára. Ezt a hangot ugyanis nem neveznénk digitális jellegűnek, de még csak hidegnek sem.

Tény, hogy látszólag kissé tárgyilagos, eleinte diétásnak ható basszussal lépett fel, de a Lyngdorf tanácsát megfogadva vártunk néhány napot. Lefuttattuk párszor az IsoTek bejárató lemezt, kicseréltük a kábeleket jobb minőségűre. Vártunk és figyeltük, miközben a korábbi, öblös, tolongó AB osztályú erősítőnk után a TDAI-2170 gondosan kiméricskélt koktélját szürcsöltük. Az eredmény: finomkodás, melegség vagy agilitás helyett direkt ábrázolás, nyílegyenesen a felvétel magjába. A CD-ket szűzies valójukban hallottuk, minden szép és rút adottságukkal együtt.

A RoomPerfect szépen leszabályozta a basszust, amire szükség volt a dobozokban lévő H-PAS technológia sajátos fellelkesültsége és a szoba sarkaiban létrejött, szinte elviselhetetlen gerjedések miatt. Az MH-2/BW-2 rendszeren feltűnt, hogy milyen ügyesen integrálta az erősítő a mélysugárzókat. Bypass beállításon feltűnő morajlás jött a mélyhangszórók irányából. A Focus módot aktiválva felengedett a basszus, integrálódott a térben és az egész előadás könnyedebb, csiszoltabb lett.

A Led Zeppelin - How The Weest Was Won c. koncertalbumját hallgatva eltűntek a hangfalak, beolvadt a basszus, szépítés nélküli, magától értetődő zene szólalt meg. Az életre keltett banda és a pazarul ábrázolt ének mellett az intenzív gitárjáték kissé harsánnyá, bántóvá tette a hangot, de hozzá kell tennünk, hogy ez egy hetvenes években rögzített koncertfelvétel, amit CD-ről hallgattunk vissza. Valószínűleg élőben sem volt más élmény, egy rock koncert amúgy sem a smooth jazz simogatását kell, hogy nyújtsa.

A masszív rock-dózis után a Olivier Latry Notre Dame-i orgonajátékába füleltünk bele, amely már jobban engedte érvényesülni a Lyngdorfban rejlő audiofil potenciált. A rendszer nem tolta arcunkba a részleteket, de nem is rejtette el azokat. A zenével együtt magukkal ragadó érzelmek jelentek meg és úgy éreztük, mintha kiléptünk volna a szoba dimenziójából. Érdekességként megjegyezzük, hogy az elegáns és kontrollált zene RoomPerfect nélkül egyértelműen nehezebbé, töményebbé vált. Újabb dimenzióugrás történt Joe Satriani - Wind In The Trees c. számának elindításakor. A különböző CD-k mintha eltérő hangrendszereken szólaltak volna meg. Hihetetlenül feszes és integrált lábdobot kaptunk, a gitár valósággal folyt, a pengetések elképesztően finom és szilárd módon formálódtak meg a levegőben.

Kíváncsiságból egy hordozható zenejátszót is illesztettünk a TDAI-2170 koaxiális bemenetére, hogy meggyőződjünk képességeiről 96 kHz/24 bites felbontással. Egyértelműen jobban felfigyeltünk a háttérben lévő "csendekre", érzékelni lehetett a finomabb, árnyaltabb részleteket a CD-hez képest. Hosszú távon tehát az jár a legjobban, aki magas adatrátájú műsorokat biztosít az erősítő számára (hacsak nem rendelkezik eleve komoly lemezgyűjteménnyel). Összességégében a TDAI-2170 (és a vele kiépített rendszer) karaktere félúton állt a stúdiós higgadtság és hifis közvetlenség között. Néha pici óvatossággal ábrázolta a zenét, de összességében érzékeltette velünk, hogy az alacsonyabb tudású készülékekhez képest egészen más módon kezeli a hangot. Így volt ez akkor is, ha filmeket néztünk és akkor is, ha mondjuk csak valamelyik Forza epizódot játszottuk a "szerkesztőségi" Xboxon.

Végszó

A Lyngdorf Audio TDAI-2170 olyan integrált sztereó erősítő, amelyről nem lehet eleget írni. Mert tudása összetett és mégis (némi utánajárással) könnyen és logikusan alkalmazható. Mert jó hangfalakkal odaszögezi a hallgatót az ülőgarnitúrához. Mert letisztult dizájnja tanmesébe illő. És mert amíg e cikk elkészült, nálunk lehetett, és játszhattunk vele. Tény, hogy Magyarországon nem mindenki hajlandó ekkora összeget hifire áldozni még azok közül sem, akiknek nem jelent olyan nagy kiadást egy Lyngdorf-alapú rendszer felépítése. Aki viszont megengedhet magának egyet, az igazi mestermunka büszke tulajdonosává válhat, és ami fontosabb, kevesebb hibával, közvetlenebb formában élvezheti kedvenc zenéit, vagy bármit, ami megszólal rajta.

1 2

Következő oldal >