Lyngdorf Audio FR-1 hangfal és BW-2 aktív mélyláda teszt
Kétszemélyes meló
2019. november 2., szombat, 23:30
Lyngdorf audio hifi hangfal mélyláda Lyngdorf Audio hangfal teszt mélyláda teszt Lyndorf hangfal hifi hangfal teszt Lyndorf Audio teszt Lyngdorf Audio hangfal
A Lyngdorf Audio-nál rájöttek arra, hogy nem akkor fogják felkelteni a fogyasztók érdeklődését, ha egy sokadik, padlón álló, zongoralakk fekete színű tornyot épít. Sokan ugyanis pont nem erre vágynak. A nagy, szobadísz jellegű hangfalak mi tagadás, többnyire domináns jelenségek, extrém esetben már külön szobát igényelnek, ráadásul folyton kerülgetni kell őket. A Lyngdorf mérnökei mindezzel dacolva, alaposan élére állították akusztikával kapcsolatos ismereteiket - és magukat hangfalakat is, amelyekről ma értekezünk!
Bevezető gondolatok
A hifi világa ellentmondásokkal teli. Elég, ha csak a szó mögöttes jelentését, valódi célját (visszaállítani valóságosan a hangot, ami a valóságban már nem létezik) veszik figyelembe. Sokan álmodoznak olyan hangfalról, ami szó szerint a szoba falából adja ki a hangot, a burkolatba besimulva láthatatlanná tehető, ugyanakkor hiánytalan, kerek, egész, erőteljes hangmezőt képes kelteni.
Léteznek ilyen megoldások, de a falba építhető hangsugárzók elitje vagy meglehetősen drága (a beépítés extra költségeiről és munkálatairól nem is beszélve), vagy pedig (legalább) egy zsámoly méretű mélysugárzó is kell a megtámogatásukhoz. A Lyngdorf Audio különc kivitelű high end sub-sat párosa többek között azért mozgathatja meg a zenerajongók fantáziáját, mert a falba beépíthető és a klasszikus, padlón áll rendszerek közé ékelődik be. A fizikát nem lehet átverni, de a szemet igen?
Mi most egy cikkben említjük az FR-1 hangsugárzót és a BW-2 mélyládát, de ez nem jelenti azt, hogy a két termék csak együtt/egymással alkalmazható. Az FR-1 önmagában is rengeteg szituációban helytállhat, a BW-2 pedig akár teljesen más gyártótól származó házimozi rendszer diszkrét megjelenésű szubbasszus csatornájaként is bevethető. Ezúttal elsősorban arra kerestünk választ, hogy mi hozható ki egy olyan 2.2 konfigurációból, amely lapos profilú dobozokból áll.
Küllem
Az FR-1 (700 euró) alig 12 cm-es mélységével és minimalista megjelenésével könnyen megdobogtathatja a modern otthonok tulajdonosainak szívét. Első és második ránézésre is olyan, mintha egy házimozi rendszer front- vagy centersugárzója lenne, a valóság azonban kicsit más. A lapos profil valójában csak hab a tortán. A kis mélység elsődleges oka akusztikai jellegű. A Lyngdorf filozófiájának a része, hogy a hangszórókat minél közelebb kell(ene) helyezni a falhoz, hogy ne alakulhassanak ki a hangszóró mögé kóborló, torzítást okozó hullámok. Tehát emiatt döntöttek a falra akasztható/falhoz tolható, teljesen zárt kivitel mellett. A méretcsökkentés mögötti elgondolás pedig az, hogy minél kisebb a doboz, annál kevesebb rezonanciát vesz át a hangszóróktól.
Fotók alapján nehéz elképzelni, hogy sok esetben mélynyomó nélkül is teljessávú hangot biztosít az FR-1. Papíron közölt frekvenciaspektrumát is csak 50 Hz-től dokumentálják. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a doboz alsó felén 20,5 cm-es, passzív módban üzemelő "szolga" membrán is dolgozik. Egyes audiofil gyártók (pl. REL) régóta alkalmazzák a passzív radiátort részben azért, mert a basszreflex nyílással ellentétben nem produkál turbulenciát, másrészt pedig azért, mert a passzív/aktív hangszórók együttműködésével nagyobb membránfelület mozgatja a levegőt - mintha egy sokkal nagyobb hangfal szólalna meg.
A fényesre polírozott FR-1 megjelenése elegáns, mérete a lapos profil mellett közel sem szerény, kb. olyan magas, mint egy 42 colos LCD tv panelje. 8,4 kilós tömege bizalomgerjesztő, doboza MDF lemezekből készült. 16,5 cm-es aktív hangszórója öntvénykosárból és alumínium kónuszból készült, mágnese szellőztetett felépítésű. A selyem dóm magassugárzó PTC védelemmel van ellátva, ami annyit tesz, hogy a hangfal keményebb bevetések során is nagyobb eséllyel állja a sarat.
A BW-2 (1 099 euró) elsődleges szerepe nem a mindentől független mozis dübörgés keltése, hanem a frontsugárzók (hasonló kivitelűek, mint a Lyngdorf Audio MH-2 vagy FR-1) óvatos, de érzékletes megtámogatása. Bypass módban 25 Hz-től egészen 800 Hz-ig képes felmenni, ami meglehetősen magas frekvencia, az átlagos mélynyomók kb. 200 Hz-es értékéhez képest. A BW-2 egyetlen 25 cm-es, hosszú löketű hangszórója a doboz szélére lett pozícionálva, hogy minél közelebb legyen a padlóhoz. A hátlapon teljesértékű beállítás és konfiguráció lehetséges három potméter (levágás, fázis, jelszint) és két bemenet (bal/jobb RCA pár és bypass RCA) segítségével.
Használat közben
A hangfalakat kb. 25 négyzetméteres nappaliban, egy televízió két oldalára helyeztük el. A teszt kedvéért nem álltunk neki falat fúrni, de két kvarchomokkal töltött állványt nekitoltunk ütközésig a falnak, hogy azokon üzemeljen a 90 fokban előre néző FR-1. A BW-2 mélyládákat a hangfalakkal egy vonalban, a szoba jobb és bal sarkában helyeztük el. Hogy ne használjuk el a gyártó által mellékelt gumitalpakat, filckoronggal ellátott Soundcare alátéteket helyeztünk a dobozok alá.
A 2.2 konfiguráció hajtását Lyngdorf Audio TDAI-2170 integrált sztereó erősítőre bíztuk. Így semmit nem kellett bajlódnunk a mélysugárzók és hangfalak frekvenciáinak összefésülésével, mivel a BW-2 bypass bemenetét használva az erősítő a gyárilag elmentett profil használatával eleve úgy vezérelte a rendszert, hogy az FR-1 és a mélysugárzó egymáshoz simuló hangmezőt produkáljon. Nekünk csak el kellett indítani a RoomPerfect kalibrációt és hat különböző helyre letettük a szobamérő mikrofont, amíg a bemérő "zaja" végigfutott.
LessLoss DFPC Signature tápkábeleket ill. C-MARC hangfalkábeleket használtunk (utóbbira másik cikkben fogunk visszatérni). Az egyetlen tényező, ami egyeseket kicsit zavarhat, hogy a mélynyomók hátulján lévő LED készenléti állapotban zölden pulzál, így megvilágítva a mögöttes falfelületet - bár egy kétcentis szigetelőszalaggal ez könnyen orvosolható.
Hangminőség
Chris Jones - No Sanctuary Here c. száma jól ismert referencia audiofil körökben. A Stockfisch legendás hangminősége tesztelni kiváló, bár minden nap nem hallgatnánk. Akárhogy is, mivel ezt a zenét sokszor, sok rendszeren kipróbáltuk, vétek lett volna kihagyni. Az ének nem volt annyira hegyesen fókuszált, mint mondjuk egy (a 2.2 rendszer árával azonos) álló hangfalpár esetében, de ezen nem is csodálkoztunk, mivel az FR-1-ek nyílegyenesen előre néztek, és nem befordítva, a fül irányába. A vokál kissé szétterített jellege azonban semmit sem vont le az árnyalatok minőségéből és az érzékletes, jól kezelt térérzetből. Nagy térből úszott elő az ének és inkább előrefelé, a hallgató irányába mozdult, nem lustult el a két hangfal között. Minden pendülés és rezdülés teljesen különálló életet élt. Viszont a magas frekvenciákat ennél a számnál kissé mesterkéltnek érzékeltük, ezért hamar tovább léptünk. Ezt nem hibaként könyveltük el, egyszerűen nem minden rendszeren képes fellazulni Stockfisch stúdió jellegzetes, patikaszerű sterilitása.
Ezután jött a meglepetéssel kombinált felüdülés. Eric Clapton - Before You Accuse Me c. száma szépen integrált, folyamatosan jelen lévő, mégsem pontosan megfogható mélyhangokkal nyitott. Érzékelni lehetett, ahogy a színpad átveszi a lábdobogást és ezáltal finom, pulzáló basszust okoz. Ugyanezt átélhette már mindenki, aki többedmagával színpadon sétált, vagy trappolt. Ez nem zenei hang, mégis finom visszaadása tette élőbbé a zenét. A hangfalak finoman árnyalt gitárjátékot és éneket prezentáltak. A magashangokat leheletnyire megkötötték, de zavaró tömörséget, bántó élességet egy pillanatra sem tapasztaltunk. Az FR-1 selyem dóm magassugárzója lelkesen megcsillantotta a csilingelőnek szánt részleteket, de ettől csak még lelkesítőbb, pozitívabb lett a gitár jelenléte. Ennél a zeneszámnál vettük tudomásul, hogy a Lyngdorf Audio sub-sat párosa izgalmakat, felszínes hangulatnál mélyebb tagolásokat is képes hozni.
Ezután éles váltás (Prodigy - Smack My Bitch Up) következett, csak hogy feltérképezzük, a hangfalak válogatósságát. Az effektek szokatlan finomsággal jelentek meg, például a nyitásban beúszó, szokatlan, érdes, szaggató hangról egy repülő rovar szárnyai juttottak eszünkbe. Nem csak elképzeltük, tényleg úgy tűnt, mintha a térben zizegett volna. A keményebb ütemek beindulása után is finom és könnyű maradt a Lyngdorf közlésmódja. Egyáltalán nem dühöngött úgy, hogy a basszus-megszállottakat lenyűgözze. Persze ha valakinek ez a célja, az EQ-val vagy bármikor elérhetné a kívánt hatást. De mi a rendszer natúr tudására voltunk kíváncsiak. Így a Prodigy-t egészen másfajta megjelenítésben kaptuk vissza, az olcsóbb/kommerszebb rendszerekhez képest az erő és keménység helyett inkább az árnyalatokra és a mozgásokra került a hangsúly. Mozgás alatt azt értjük, hogy a sztereó térben különböző mélységekből és helyekről indultak el, úsztak át a részletek.
Egyeseknek tehát úgy tűnhet, hogy a Lyngdorf hangja túl diétás, amennyiben könnyűzenére kerül sor. Valójában azonban (a megfelelő elektronika támogatásával persze) a zaj, kosz, töménység kiszűrésével teszi elegánsabbá, kontrolálttá ugyanazt a zenét. Az eredmény a fül számára kevésbé stresszes, jobban artikulált és légiesebb hang - amire vég nélkül lehet bulizni vagy táncolni, ha arra kerül sor.
Talán nem meglepő, hogy hangszeres/akusztikus/jazz zenével bravúrozott igazán a rendszer. Hans Zimmer filmmuzsikáját (Interstellar) fülelve a mélyládák éledezni kezdtek. Példaértékű fegyelmezettséggel kísérték a The Wormhole c. szám végén beúszó orgonás löketet. És ha már szóba került a mozizás, filmekkel (például a komplett Harry Potter sorozattal) és videojátékokkal is nyúztuk a hangrendszert. Természetesen kifinomult, részleteket feltáró jellege ilyen eseteknél is egyértelműen hozzáadott az élményhez annak ellenére, hogy intenzív jelenetekre nem a jól megszokott házimozis dübörgéssel, hanem gondosan adagolt mélyhangokkal reagált.
Végszó
Az FR-1 és BW-2 párosa méltó partner lehet a TDAI-2170 és TDAI-3400 mellé is. Bizonyára más erősítőkkel is sokra képesek, de mivel a Lyngdorf elektronikái előre elmentett profilt, kvázi optimális meghajtást képesek biztosítani e hangfalaknak, nem biztos, hogy van értelme más gyártótól származó készülékeket számításba venni. Tetszetős, hogy a feleségfaktor háborgatása nélkül, szó szerint háttérbe szorítható kivitel mellett képes éppen ideális működést, kiforrott eredményt biztosítani. Ékes példája annak, hogy egy kis mérnöki odafigyeléssel máshogyan, kevésbé domináns látványú dobozokkal is elérhető az audiofil kvalitású, kerek, egész, magával ragadó és zenét feltáró hangkarakter. Lehet, hogy nagyobb/drágább hangfalakkal még több kihozható a Lyngdorf elektronikáiból, de ha a hallgató így is megkapja azt az ínyencséget és árnyalást, amit már régóta keresett, akkor minek tovább kutatni?