Linn Majik 140 álló hangfal teszt

A felnőttkor kezdete

2023. április 30., vasárnap, 20:50

Linn audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Linn hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Linn hangfal teszt

A hangsugárzó elméleti feladata egyszerű, mégis összetett követelményeknek kell megfelelnie, ha kifinomult zenehallgatásra használják. A Linn Majik 140 úgy szólt, mintha előre tudta volna, hogy mit kérünk majd. Na, csak semmi ezotéria! A hangfal nem gondolkodik, és legkevésbé sem láthatja a jövőt, de hogy funkcionális értelemben mitől lehet kiforrott, azt jól illusztrálja a skótok munkája.

Fel is (2) út, le is (2) út

Az ekkora hifi hangfalak többsége kettő vagy háromutas, a Linn Majik 140 viszont négyutas kivitel. Ezzel a gyártó utat nyit a jövőbeni frissítés lehetőségének, amiről lejjebb írunk bővebben. A 40 literes térfogatú, 21,3 kg össztömegű dobozban négy hangszóró található.

A magashangokat 16 mm-es selyem dóm magassugárzó szólaltatja meg. Néhány milliméterrel fölötte található egy 30 mm-es poliuretán dóm középsugárzó (magasnak hittük, de a Linn középsugárzónak nevezi). A mélyhangokat egy 160 mm-es, papír membrános hangszóró szólaltatja meg, alatta pedig az "alsóbb" mélyhangokhoz még egy ugyanekkora méretű üzemel.

Küllem

A hangsugárzók praktikus csomagolással kerülnek ki a gyárból, melynek kivitele a modern prémium televíziókéra hasonlít. Néhány rögzítő eltávolítása és a ragasztószalag elvágása után lehajtogatható a doboz a hangfal körül, ami biztonságos és gördülékeny kicsomagolási élményt nyújt.

A doboz része még nyolc vibrációcsökkentő tüskés talp és egy szerszám, mely a doboz vízszintes beállítását szolgálja. Emellett található benne egy szivacshenger, a reflexnyílás igény szerinti lezárására. Az áthidaló lemezt alapesetben (ha a hangfal passzív kiadásban jön) mindenképpen rá kell tenni a csatlakozókra. Aki új Linn Majik 140-et vesz, annak nem kell feltétlenül az összeszereléssel bajlódnia, mivel a hivatalos forgalmazó Linn képzésen részt vett munkatársai elvégzik nála a szakszerű beüzemelést.

A leendő tulajdonos hat szín közül választhat (fehér, fekete, rózsafa, cseresznye, tölgy, dió), nálunk a dió kiadás vendégeskedett, ami szemgyönyörködtető, otthonos hatást keltett.

Formaterve egyszerű, szögletes, de a furnér illatát és tapintását, a szélek illesztéseit bármelyik profi hangsugárzó tervező vagy bútorkészítő szakember megirigyelhetné. A hangszórók mindegyikére vékony fekete védőrácsot helyeztek, ami a kíváncsi ujjak ellen praktikus.

További finomhangolási lehetőségek

Ez a cikk a Majik 140 alapkiadásával foglalkozik. A Selekt DSM tesztben említettük, hogy a Linn filozófiájának részét képezi termékeinek hosszú élettartama, azok frissítési lehetősége. E koncepció a hangfalaknál is alkalmazásra került. Aki szeretné, idővel dönthet úgy, hogy az MDF talpat, amely a doboz és a tüskék között található, kicseréli alumíniumra. Utóbbi a gyártó leírásai szerint jobb hangzást biztosít.

További hangzás finomító módszer lehet, hogy a hangfalat kettős, hármas vagy akár négyes erősítéssel hajtják. Ha a felhasználó úgy dönt, átalakíttathatja aktív kivitelűre a hangsugárzókat, aminek során külső keresztváltó és oldalanként négy erősítő szolgálja ki azokat. Az átalakítás mindenképpen szakértő segítségét igényli, a Home Movie munkatársai készséggel állnak rendelkezésre e téma kapcsán.

Felkészülés a meghallgatásra

A hangsugárzókat 25 négyzetméteres szobában teszteltük, erősítővel egybeépített Linn Selekt DSM társaságában. Heteken keresztül használtuk így a rendszert általános multimédiás célokra. A kritikus meghallgatáshoz egy laptopot használtunk, AudioQuest Carbon USB kábellel csatlakoztatva az elektronika számítógépes USB bemenetére. A Selekt DSM AudioQuest tápkábelen és IsoTek tápelosztón keresztül kapta az áramot. A Majik 140-et LessLoss C-MARC hangfalkábellel csatlakoztattuk az erősítőhöz.

Hangminőség

A hangsugárzókat csak az említett rendszerben és szobában próbáltuk ki. Több hetes ismerkedés szubjektív tapasztalásait igyekeztünk összesűríteni a következő sorokban. A karakter jellemzése előtt fontos megjegyezni, hogy bármilyen rendszerbe kerülnek majd a hangfalak, azt mindenképpen ajánlott szakszerűen beállítani. Az erősítőt tartalmazó Selekt DSM eleinte fakó és erőtlen hangzást nyújtott. Ahogy a konfigurációs menüben beállítottuk a hangfalak típusát, rögvest megtáltosodott a hang, megjött az élénkség, dinamika és basszus is.

Kifejezetten a frekvenciákat elemezve, olyan arányosságot adott a Majik 140, ami egyszerre volt kimért és élvezetes. A basszus mellőzte a monoton brummogást és a mi szobánkban a könnyűsége is megmaradt. Nem vált erőszakossá és kerülte a magasabb hangok fojtását. Amikor basszusgitárból eredő, folytonos, morajló, búgó részletekre került sor, a mélyhangokban éreztük halovány mértékű emelkedettséget. Nem billent át tőle az alap karakter populáris hatásvadász irányba, de kicsit gördülékenyebbé váltak tőle a masszívabb ütemek. A legalsó mélyhangokra, melyeket már nem füllel, hanem testtel szokás érzékelni, kevesebb fókusz és energia maradt. 50 Hz-től lejjebb elhalványodtak az energiák. Akik koncertszerű, nagyobb hangnyomásszintű élményt szeretnének a zenehallgató szobájukban, azoknak elképzelhető, hogy aktív mélysugárzót is érdemes beilleszteni hozzá.

A mély és középső hangok meglepően sima átmenettel kapcsolódtak össze. Papíron láttuk és értettük, hogy a skótok négyutas hangsugárzót küldtek, de a négy hangszórót nem külön-külön, hanem egységben hallottuk. Homogén mezővé formálódtak, melyből az ének, beszéd, gitár, zongora megnyerő tisztasággal jött át. Az énekes hangja levált a dobozokról, de nem tolongott agresszíven az arcunkba. Amikor húrok pendültek, pergődobok verődtek vagy szaxofonok búgtak, azok nem kullogva vánszorogtak elő. A jól csillapított doboz és az ügyesen hozzászabott hangszórók más előnyöket is mutattak. Kaptunk mélységet, vagyis a zenei tér vízszintesen, kifelé és a hangsugárzók mögé is elért. E térnek távolságai logikusan nem voltak olyan nagyszabásúak, mint a többször drágább hangfalak esetében. Viszont a színpadkép mellőzte a beszűkülést, a hangszerek pedig nem egymás nyakában tolongtak.

Tetszett a 2K magassugárzók széles szórása. Nem kellett feltétlenül középen ülni ahhoz, hogy a kritikus zenei részletek megjelenjek. A kipróbálásra szánt, 25 négyzetméteres szobában, a hangfalakkal szemközti oldalon bárhol tartózkodtunk, a zenei információ egységesen eljutott a fülünkig. Közben a magashangok teljesen mellőzték a harsány zajt. Bizonyos audiofil hangsugárzók ezeket steril, száraz módon jelenítik meg. Azokhoz képest a Majik 140 jámborabb, simább volt.

A tér összefüggősége akkor is megmaradt, ha a dobozokat nem forgattuk befelé, hanem a falra merőlegesen helyeztük el azokat. A gyártó javaslatának megfelelően ügyeltünk rá, hogy a faltól kicsit messze (minimum 35-40 cm-re) legyenek. Az egyedi magassugárzó kivitel azt eredményezte, hogy a színpadkép nem kizárólag középre irányult, hanem a dobozok fölé és mellé (kívülre) is. Ez nem okozott tűpontos pozicionálást, viszont általánosan jó irányokat biztosított a sztereó térben játszó hangszerek számára. Ezáltal, ha a kanapé szélén tartózkodtunk, akkor is érzékelhettük jazz, klasszikus vagy bármilyen, térre épülő, színpadot alkalmazó mű atmoszféráját.

Dave Brubeck - Take Five c. számát elindítva a cintányér mellőzte a bántóan rideg csattogást. A fémes részletek kismértékű lágysággal keveredtek, ami segített fülkímélő szinten tartani a magas frekvenciákat. A hangszerek jól elkülönültek egymástól, a szaxofon teljesen önálló térből bontakozott ki. A dob könnyű volt, feszes és energikus. Ha kíméletlenül felemeltük a jelszintet (hangerőt), a lábdob dinamikája magabiztos maradt. Szubjektíven elviseltünk volna még egy kicsi levegőt, szétterülést a lábdobnál. Mégsem okozott problémát hosszú távon, mert a rendszer minden más hangösszetevővel gazdagon kárpótolt.

Eliane Elias - I Thought About You c. száma trükkös, mert a tetszeni vágyó hangfalak hajlamosak túl ömlengően visszaadni annak meleg tónusát. Skót vendégeink eleve nem akartak a basszusokkal keménykedni, így mi koncentrálhattunk az összképre. Finom egyensúly elosztással jelent meg az ének, zongora és nagybőgő hármasa. Az énekesnőhöz nem társult fojtott dobozhang, könnyedén középre irányult. A zongorajáték halk részleteit is figyelhettük. Amikor egy erős leütést gyengédebb követett, vagy a nagybőgő elhalkult, hogy teret adjon az éneknek, azok dinamikai fokozatosságát finoman követte a hangfal. Kontrollált és fegyelmezett karaktert nyújtott, de közben a lendületes, energikus hangokat sem fojtotta el.

A kiegyensúlyozottság ott mutatkozott meg, hogy kis terhelésen sem tűnt el a dinamika. Miközben a Foo Fighters - Everlong c. számát hallgattuk, letekertük az erősítő jelszintjét (hangerejét) 20%-ra, ami halk beszédhangerőnek felelt meg. Akkor is eleven, élénk maradt a zene és a dob, gitár tisztán kirajzolódott. Az ének nem, de a Dave Grohl hangját amúgy is gyengébbre keverték e darabban. Ha nagyobb terhelésre váltottunk, értelemszerűen jobban kijött a basszus és felélénkült a cintányér is. De, aki alkalmanként háttérzenére használná, díjazni fogja, hogy a Linn ilyen bevetéseken egyszerre diszkrét és határozott. A másik véglet miatt sem kell félni. Nagy dinamika kapacitással szólt még házibuli szintű hangnyomással is 25 négyzetméteres szobánkban. Ekkor a magas frekvenciák kicsit besűrűsödtek, de bántóvá nem váltak. Aki szeret néha "rálépni a gázra" és 30 négyzetméter alatti szobával rendelkezik, szerintünk csodálni fogja e hangdobozok teherbírását.

Alternatívák

A Fyne Audio F501SP hasonló összegbe kerül, de más kivitelű hangszórókat tartalmaz, karaktere más. Szubjektív, hogy kinek melyik hangzás tetszik jobban. Aki kedvezőbb áron keres audiofil álló hangfalat, annak a B&W 603 S2 meghallgatása ajánlott. Párja e sorok írásakor 800 000 forint, viszont töményebb rockzenével kicsit tolakodóvá válhat. Szerintünk a Linn ahhoz képest rugalmasabban reagál a komplexebb, vadabb zenére. Aki nem akar ennyire nagy hangdobozokat, vagy eleve kicsi szobába keres hasonló karaktert, annak a Linn Majik 109 állványos hangfalat érdemes meghallgatni.

Végszó

A több évtizedes szakmai tapasztalat nem abban mutatkozott meg, amit a Linn Majik 140 elárult a zenéről, hanem amivel nem foglalkozott. Ahogy keverte a diszkréciót (a részletek higgadt, élezés és pumpálásmentes kezelése) és univerzalitást (rugalmas energia bármilyen zenével), az felnőttesnek nevezhető. Itt már repülne a kőzápor azon hifi rajongók táborából, akik utálják az elvont fogalmakat. Ezért ideje konkrét véleményt formálni.

A Linn Majik 140 korrektnek számít terhelhetőség, felbontás, élvezhetőség, érzelmesség, dinamika, hangszínpad és térmélység szempontból egyaránt. Korrektség alatt az értendő, hogy hangja információmennyiségben ezen az áron simán megállja a helyét bármely, hasonló értékű riválisával szemben. Megfelelően beállított rendszerben kiegyensúlyozott frekvencia ábrázolásra alkalmas. A hangszórók egységesen szólnak, nem hangosabb a magassugárzó, mint a többi, ugyanez fordítva is igaz. Az egyetlen részlet, ami beletörődést igénylő lehet, hogy 50 Hz alatt nem dolgozott igazán intenzíven. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs basszusa! A kolosszális alsó mélyhangok, rengő búgások, amik kiesnek a periférián. E tényező kiegészítő mélysugárzóval azonnal megoldható.

Kiegyensúlyozott, neutrális, őszinte karaktere azoknak való, akik a zenét órákon keresztül hallgatják és a nagyzolás, hatásvadász részlet kiemelések helyett józan, kerek összképre vágynak. Elsőre egyszerűnek tűnhet, de éppen ez a Linn Majik 140 varázsa, hogy az egyszerűsége mögött áll egy racionális fontossági sorrend, amit mindig betart. Ettől válik komolyan vehetővé, erről kéne, hogy szóljon a csúcskategória.

1 2

Következő oldal >