LG D2342P Cinema 3D monitor teszt

LG for the masses

2011. december 15., csütörtök, 11:40

LG D2342P 3D monitor LG monitor 3D monitor LG 3D monitor Cinema 3D passzív szemüveg passzív 3D monitor teszt 3D monitor teszt

Az LG passzív 3D monitorja nem csak bolti árát, de teljes költségigényét tekintve is a legolcsóbb a piacon, hiszen nem kell hozzá speciális videokártya, kiegészítők hada, olcsó szemüvegeket adnak hozzá, és bizonyos programokkal még külön driver nélkül is képes valódi 3D tartalmat közvetíteni. Egyszóval az LG D2342P egy igazi árbomba.

Csak egy monitor

A D2342P küllemében hétköznapi, semmi hivalkodó nincsen benne. A 23colos képátló Full HD felbontással, vagyis 1920 x 1080 pixellel van megtöltve. A TN panel nem csupán ki lett egészítve a passzív 3D-hez szükséges fóliával, de alapvetően ahhoz is lett tervezve. Ez a szokatlanul nagy sortávolságon látszik talán a legjobban. Akinek a képcsöves korszakban volt Sony monitora, az talán még emlékszik az annak a maszkját megerősítő 2db húrra, amik a képen nagyon vékony, vízszintes fekete vonalként látszottak. Nos, az LG sorközei is hasonló vastagságúak. Lesz akinek feltűnik és lesz akinek nem, de zavarni biztosan senkit nem fog. A hivatalos fényerőadat 250 cd/m2-ről szól, a mért érték beállítás után 223, maximum 251 volt. Szubjektíven nézve, elegendő és jó. A gyári adat szerint a kontraszt 5000000:1, amit kommentálni is felesleges, ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja. (Olyan ez mint Chuck Norris, aki elszámolt végtelenig... ...kétszer.)

A hátlapon találunk hagyományos VGA (D-sub), DVI és HDMI aljzatot, valamint egy fülhallgató kimenetet, amit csak a HDMI által esetlegesen közvetített hang miatt tettek oda. Analóg hangbemenetet ne keressünk, mert nincs az az igyekezet amivel egy monitorból élvezhető hangot lehet kicsiholni, következésképpen ezzel az LG nem is próbálkozott. (nem akarnak a beépített hangszóróval csalódást okozni)

Az első bekapcsolásnál csalódás ért minket. A tesztre kapott készülék kalibrálatlanul, gyári beállításokkal, alulmúlta azt, amit egy 60-70 ezer forintos monitortól várunk. A lilulás tolerálhatatlan volt.

A beállítások első köre a Win7 saját, szabad szemmel végezendő kalibrálása volt, ami szinte egycsapásra megmentette a képet. Ez után következett egy egyszerűbb, műszeres kalibrálás. Az ennek végén kapott eredmények alapján a panel szinte tökéletesen beleillik a TN-panelek átlagába. A mért színtartomány szinte tökéletesen megegyezik azzal, amit egy másik, két éve még a TN panelesek legjobbjai közé sorolt monitor ad. Tehát, mint egyszerű megjelenítő, kalibrálás után gond nélkül helytáll.

A 3D miatt izgalmas

Ugye a 3D miatt érdekes ez a monitor! Nézzük, hát mit kapunk ennyi pénzért!

A gyári szett részét képező szemüveget felvéve az nVidiához szokott ember hajlamos azonnal a beállítások között kotorászni, hogy aktiválja a 3D-t, de erre itt nincs szükség, legalábbis nem minden esetben. Akad olyan program, ami egy gombnyomással átáll.

Ha 3D-t akarunk látni, csak le kell ereszkedni, székünket is le kell ereszteni, a monitorral egy szintre süllyedni, majd a képernyőt hátra kell dönteni, nem kicsit, hanem nagyon.

Ha előkerült a 3D kép, akkor ki kell találni, hogy miképp is lehet ehhez kényelmesen alkalmazkodni. A kép ugyanis csak egy nagyon szűk szögből élvezhető 3D-ben. Elég kicsit előre dőlni, fáradva megereszkedni, vagy összeszedve magunkat, kicsit egyenesebben ülni, és huss, a 3D már el is szállt. Persze minden LCD képe változik valamennyit a betekintési szögtől függően, de a passzív 3D ezen a ponton a többieknél nagyságrendekkel szigorúbb velünk.

Ezt jellemzőt amúgy a gyári adatok sem titkolják, hiszen a 2D képnél 170/160 fok betekintési szöget emlegetnek, ami 3D-ben 80/12 fokra szűkül. Ez utóbbi, a 12 fok a gyakorlatban nagyon kevés.

Ha a 3D-hez szükséges beállításokat elvégeztük (magunkon), akkor kezdhetjük is a kép élvezetét. Ismét csak az aktív szemüveges világhoz kell viszonyítani, mert most az a nagy konkurens. 3D-re váltva a szemüveg nem kapcsol át, nem sötétedik el, nem keresi a szinkront a képpel, nem kínozza a szemünket. Maga a 2D-3D közötti váltás, lényegében nem is létezik és ezzel megszabadultunk a 3D monitorok legfájdalmasabb tulajdonságától.

A szerkesztőség 3D fotóit egy nVidia 3D Vision rendszeren dolgozzuk fel. Ez aktív szemüveges , ami működés közben még a kényelmesebbek közé sorolható. Ám a 3D mód ki és bekapcsolása olyan fárasztó, hogy akár 1óra munka is felérhet egy egész napos képszerkesztés terhelésével. A passzív 3D ezen a fronton hatalmas előnyt tudhat magáénak.

A passzív 3D nagy előnye, hogy a 3D-re átállás kapcsolgatás nélkül, a kép tartalmának egyszerű megváltozásával történik. Persze a szemüveget 2D módban érdemes levenni, mert ha nem így teszünk, akkor a páros és páratlan sorok elválasztása miatt sokszor még az egyszerű rendszerüzenetek elolvasása is fájdalmas. Igaz, 2D módban a 3D szemüveget viselni ?nem rendeltetésszerű használat?, vagyis ez nem a készülék, hanem a felhasználó hibája.

A 3D felbontás egy érdekes kérdés a passzív rendszerek esetében. Egyik oldalon áll a józanész diktálta következtetés, miszerint a jobb és bal szem számára elkülönített páros és páratlan sorok nem lehetnek képesek Full HD megjelenítésre. A másik oldalon azonban ott áll egy nyáron megjelent, és azóta sokat vitatott ?kutatás? eredménye, ami azt állítja, hogy a kép igenis Full HD.

Sajnos a teszt ezúttal (is) a logikus következtetést igazolta. A kép tetszetős, de részletgazdagságában elmarad attól, amit a valóban 1080 soros, aktív szemüveges 3D kínál. Sajnos a finomabb, apróbb részletek valósággal megsemmisülnek. A ködös képek szinte nézhetetlenek.

A sokat emlegetett szellemkép- mentesség, sajnos nem helytálló. Nem csak azért, mert könnyű az ideális betekintési szögön kívül kerülni, hanem azért is, mert még azon belülről nézve is látható marad a jelenség.

Több képen a bőrszín és a világos részek olyan erős áthallási tüneteket mutattak, hogy a kép élvezhetetlenné vált.

Mindemellett még ott volt a passzív rendszer egy másik problémája, az alacsony felbontásból fakadó lépcsőzetesség és fésűszerűség. Találkoztam már olyan érveléssel, miszerint a 2x540 sort az ember agya összefűzi és a köztes (jobb és bal szem számára megjelenő) fekete csíkokat figyelmen kívül hagyja, ahogyan azt teszi a normál képernyőn a pixeleket elválasztó fekete csíkokkal is. A gond csak az, hogy mind jobb, mind bal szemünk jóval vastagabb csíkokat lát ilyenkor, mint 2D képnél. Egy normál monitor esetében a fekete sáv, ami a pixelek sorait elválasztja, ritkán közelíti meg a pixel méretének 10 %-át. Itt azonban, mivel a sorok felét kitakarjuk, már alapból is hiányzik egy komplett sornyi (100 % pixelmagasságnyi) rész, amihez még hozzá kell adnunk a sorokat egymástól elválasztó, jelen esetben viszonylag vastag sávokat. Vagyis egy hasznos, képet adó sorra, jóval több mint egy egész sornyi fekete sáv jut. A két szem ezek után már nem csak a hasznos, világító sorokat összegezi egész képpé, de a köztes fekete sorokat is. Mintha egy fekete fésűn keresztül néznénk a műsort. Persze a képet ilyenkor is látjuk, ahogyan átlátunk egy hangszóró fémrácsán is. A rácsot figyelmen kívül hagyni mégsem tudjuk.

Ugyanakkor nem csak hátránya, de előnye is van a rendszernek. Érdekes módon, a negatív mélység sokkal élvezhetőbb az LG tolmácsolásában, mint más, aktív szemüveges monitorokkal. A képfelület és tartalom általános nyugodtsága (vibrálásmentessége) pedig minden nyűgje ellenére is vonzóvá teszi a 3D alkalmazást. A rezzenéstelen kép természetesebb térérzetet ad, mint az aktív megoldások.