Klipsch The One Plus és The Three Plus Bluetooth hangszóró teszt

2023. december 19., kedd, 22:25

Klipsch audio hifi hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth Klipsch hangfal Bluetooth hangfal Bluetooth hangrendszer Bluetooth hangszóró hangfal teszt hangrendszer teszt Klipsch hangfal teszt Bluetooth hangrendszer teszt

Bemutatásuk idején külön írásban mutattuk be a Klipsch The One II és a Klipsch The Three II Bluetooth hangszórókat, amelyek most megújult külsővel, és modernizálva kerültek újra a polcokra, Plus elnevezéssel. A két modellt nem igazán hasonlítjuk össze a korábbi típusokkal, bár az újításokat nem hagyjuk szó nélkül, de inkább egy cikkben foglaljuk össze a hallottakat és a kettő közötti különbségeket.

Apró, de jelentős és valódi plusszok

A Klipsch Bluetooth hangszórói már korábban is kitüntetett figyelmünket érdemelték ki, mert visszahozták a retró dizájnt, minőségi anyaghasználatot tapasztaltunk náluk, egyszerű volt őket kezelni, és igazán erőteljesen, méretüket abszolút meghazudtolóan zenéltek. A gyártó most fogta a korábbi két sikermodellt, és az alapelvet átformálva és modernizálva dobták azokat az üzletek polcaira.

A valódi dió vagy ébenfa tető- és alsólap maradt, ahogyan a készüléket körbe ölelő vastag és sűrű védőszövet is, azonban az élek eltűntek, azokat lekerekítették, ami szerintünk még oldschoolabbá és látványosabbá tette őket. A kezelést továbbra is a fedőlapon érhetjük el, azonban tekerőgombok helyett egy félig rejtett hangerőtárcsát, egy bemenetválasztót, és a hozzátartozó, különböző színben világító LED-et kaptunk. A borotvacsatlakozó is maradt, azonban a stabilitást ezúttal nem négy láb, hanem két, keresztbe futó széles talp biztosítja, ami laposabbá teszi a készülékeket.

A Klipsch The One Plus teljesítménye nem változott, tehát kapunk 60 wattot, ami egy 114 mm-es mélysugárzót és kettő 57 mm-es szélessávú hangszórót hajt, a korábbihoz képest a mérete és a tömege is kicsit növekedett. Az előzőnél sztereó Jack aljzatot és 4.0 verziójú Bluetooth kapcsolatot adtak, itt egy db van a 3,5 mm-es aljzatból ráadásul az előlapról hátulra került, a vezeték nélküli kapcsolat 5.3 verziójú. Újdonság az USB-C bemenet, amire telefonunkat, tabletünket vagy külső merevlemezünket csatlakoztathatjuk, ráadásul töltésre is megfelelő.

Plusz, és hasonlóan remek újítás a letölthető applikáció, amit már a doboz kinyitásakor megkereshetünk az ott feltüntetett QR-kód beolvasásával, legyen a telefonunk Android vagy iOS rendszerű, hátul pedig egy gomb segítségével további, összesen 10 The One Plus-t csatlakoztathatunk, így akár egy multiroom rendszert is összeállíthatunk. Első olvasatra ezek nem is apró újítások, ugye?

A Klipsch The Three Plus méretét és tömegét is megnövelték, a hangszórók szintén maradtak, tehát kapunk 133 mm-es mélysugárzót és kettő 57 mm-es szélessávú hangszórót, továbbá ismét 120 watt teljesítményt. A vezérlés ebben az esetben is a fedőlapra került, de már több bemenetet, és a LED-től nagyobb színskálát kapunk.

Itt sem hagyták le a sztereó RCA bemenetet, ami phono fokozatot is tartalmaz, viszont lekerült a 3,5 mm-es Jack, kaptunk cserébe optikai bemenetet, szintén 5.3 verziójú Bluetooth kapcsolatot, az USB-B helyett USB-C-t, applikációt, és a további, szintén 10 darab The Three Plus csatlakoztatásának lehetőségét.

A borotvacsatlakozó itt is adott, a talp szintén változott, a kivitelezés pedig hasonló az elődjéhez, tehát a védőszövetet valódi falapok fogják közre, és itt is szépen lekerekítették az éleket.

A kivitelükbe nem igazán lehet belekötni, sehol nem találtunk hibát, tényleg odafigyeltek még az apró részletekre is, mondjuk erre korábban sem volt egy elmarasztaló szavunk sem. Az mondjuk nem elhanyagolható, hogy mindkét készülék a Klipsch Heritage vezeték nélküli szériájának a darabja, ahol egyaránt fontos a külső és az anyagminőség. A beüzemelés és kezelhetőség hasonlóan egyszerű, még az applikáció is pillanatok alatt elérhető, azon belül minden jól átlátható. Lehetőségünk van a hangerő növelésére, a bemenetek váltására, a hangszínszabályzásra, és még firmware frissítést is telepíthetünk innen, amennyiben elérhető. Azt sajnáljuk, hogy a két Klipsch egymással nem párosítható, de bízunk abban, hogy ezt az opciót a későbbiekben talán lehetővé teszi a Klipsch. Nem lepődnénk meg, hiszen jelenleg sem egy szimpla ráncfelvarrásról van szó, egyedül a hangszórókészleten nem változtattak, és az alap kiindulási ponton, ami a retró életérzés és az életerős, 2.1 hangzás visszaadása volt egy basszreflex testben. A korábbi esetekben kaptunk távirányítót is a Klipsch-től, amit most kihagytak, de az EQ vezérléseket és a lejátszást a mobilunkról lazán elérhetjük, a további kényelmi szolgáltatások száma csak a telefonunk adottságától függ. Nézzük most, hogyan sikerült tovább öregbíteni a cég hírnevét a két készülék által!

Stílusosabb, modernebb, sokrétűbb

A korábbi Klipsch Bluetooth hangszórókat szívesen hallgattuk, még hiányosságaik ellenére is. A The One kissé zártnak tűnt sok esetben, nem igazán favorizálta a nagy kivezérlést, és egyértelműen kisebb terekbe volt ajánlható, ott is elsősorban szobahangerőn. A The Three a méretéből adódóan már sokkal barátságosabban, könnyedebben és lazábban tolta a ritmust, ugyanakkor megmaradt az erőteljes előadása, de a hangerővel sem akadt problémája. Ahogyan írtuk is, a két típus méretei csak minimálisan növekedtek, ahogyan a súlyuk is, és ez elsősorban annak is köszönhető, hogy a hangszórók mindkét esetben változatlanok maradtak. Ezek alapján hangzás tekintetében várhatunk valami újdonságot az elődökhöz képest? Mindenképpen, de a fő karakter természetesen megmaradt, hiszen a valódi újítások inkább a felhasználóbarátság jegyében születtek, és jó irányba mozdultak el a tervezők.

Nem is a kivitel, inkább a hosszútávú értékmegőrzés kapcsán nem biztos, hogy jó ötlet volt a hangerőállító tárcsa ilyen jellegű elhelyezése, mert elvileg a por bele fog szállni. A Klipsch az aktív hangfalainál is ezt a módszert választotta, tehát lehet, hogy nekik van igazuk, és mégsem lesz így, viszont szerintünk egy fedlap nem ártott volna ide, úgy is megmaradt volna a retró feeling. Ettől eltekintve a kivitelezésbe és a dizájnba nem tudtunk belekötni, ahogyan a kezelésébe és előadásába sem.

Az előbbi típusoknál még adódtak problémák a vezeték nélküli csatlakozáskor, pontosabban az átlagosnál több időt vett igénybe, amit most sikerült kiküszöbölniük, ráadásul az 5.3 verziójú Bluetooth kapcsolat alkalmazása is jelentős méretű piros pontot ér. Ahogyan az applikáció is, ami egyértelműen ki tudja váltani a távirányítót, minden elérhető innen, ami szükséges egy ilyen jellegű aktív hangszóróhoz, ráadásul villámgyorsan telepíthető és reagál ezek után minden parancsra. Átlátható az egész menü, minden pontosan működik, egyedül a hangerőállítás lehetne kicsit finomabb. Ezt sajnos a készülékeknél is tapasztaltuk, amikor manuálisan próbáltuk vezérelni a kimeneti szintet.

A The One Plus a korábbi típushoz képest lényegesebb nagyobb teret volt képes hanggal betölteni, de egyértelműen most sem abban a tudatban készült, hogy audiofil jegyeket csillogtasson. Ezáltal nem az elé beülős zenehallgatásra, hanem inkább háttérmuzsikára szolgál, azon viszont hosszútávon is remekül szerepelt. Tehát könyvolvasás közben, esetleg ténykedünk a lakásban, és szeretnénk, hogy szóljon valami, arra tökéletes. Azért itt nem állt meg a tudomány, mert erre képes egy rádió is, amit ráadásul sokkal olcsóbban megkapunk. Popzenén klasszul zenélt, ezért ártalmatlan, hétköznapi, de igényes felvételektől sem ijedt meg, így bátran hallgathatunk rajta Tina Turnert, Whitney Houstont vagy Anastacia-t, bár az énekesnők kvalitásait nem fogja visszaadni. Clapton Unplugged albuma is gördülékenyen szólalt meg rajta, pedig először csak a YouTube Premium csatornáját választottuk ki, aminek azért vannak hiányosságai, és elsősorban szimpla, utazós, fülhallgatós szórakozásra termett. Jobb minőségű anyagoknál a The One Plus is sokkal többet tudott megmutatni a tudásából, a mélyhangok is a helyükre kerültek, és a tér mellé finom magastartomány, és meleg, édeskés középtartomány is párosult. Mindezek mellett jobban tolerálta a hangerő megemelését is, ezért buliba is lazán bevethetjük, de maradjunk meg az elektronikus zenéknél, mert a feszes metálhoz vagy a döngetős rockkoncerthez azért valamennyire fedett és lassú maradt az előadása, bár basszusból és pontosságból eleget nyújtott.

A The Three Plus-hoz eleve több jelforrás is kapcsolható, ezáltal még szabadabban válogathatunk a zenei műfajok közül, hiszen analóg lemezjátszót és CD-lejátszót is képes fogadni, amelyek nagy segítséget nyújtanak, ha bővíteni szeretnénk a repertoárunkat. A phono fokozattól csodát azért ne várjunk el, de ha íróasztalra helyezzük a készüléket és mellé a lejátszót, akkor nagyon is barátságos hangulatot tud teremteni. Igen, hangulatot. A The Three Plus nagyobb termetű, mint a The One Plus, ezáltal jobban adagolható a hangereje, és nem is annyira hivalkodó, egyértelmű volt az előadása. Valahogy nyugodtabb, befogadhatóbb, minőségibb, tehát a plusz árat nem csupán a funkciók miatt kérte el a Klipsch. Részletező képessége is teljesen megfelelő volt, Clapton albumán jobban odafigyelt a részletekre és a feelingre, ahogyan az említett énekesnők is egy oktávval feljebb tudtak "kúszni". Jobban is bírta a terhelést, sőt kifejezetten kívánta, hogy emeljük a hangerőt, mert igazán akkor indult be. Akkor viszont 18 m2-t lazán meg tudott tölteni, és képes volt egy olyan minőségi szintet produkálni, amit elvárhatunk egy ilyen árfekvésű Bluetooth hangszórótól. Az elhelyezésre nem volt háklis, de jobban szerette, ha kapott a hátsó faltól némi támaszt. Ez nem azt jelenti, hogy toljuk rá, de a félméteres közelséget nagyon is meghálálta.

Összegzés, végszó

Mindkét készülék hozza azt a szintet és kategóriát, amit az ára alapján gondoltuk. A Klipsch The One Plus-nak ugyan nagy a tere, de mokányabb az előadása, ezért háttérzenélésre jobban ajánlott. Ne várjunk tőle többet, mint szeretnénk, és akkor abszolút elégedettek leszünk, és élvezettel hallgathatjuk a segítségével a kedvenc könnyűzenéinket, amelyek között az elektronikus és az akusztikus is elfér. A Klipsch The Three Plus nagyobb mérete, és több bemenete révén lényegesen, érezhetően többet nyújt, eleve minőségibb felvételekkel kínálhatjuk meg, így akár egy komplettebb zenei központ is lehet az asztalunkon. Ezt azért is emeljük ki újra, mert mindkét modell otthoni zenehallgatásra készült, a kültéri hatásokra, mint szél, nedvesség és egyebek nincsenek is felkészítve. Ráadásul ahhoz, hogy kintre száműzzük őket, túl szépek. Mindkét készülék egyértelmű előrelépés az elődmodellhez képest, külső, szolgáltatások, kezelhetőség és minőség tekintetében is.

1 2

Következő oldal >