Klipsch The One II Bluetooth hangszóró teszt

2022. szeptember 16., péntek, 15:00

Klipsch audio hifi hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth Klipsch hangfal Bluetooth hangfal Bluetooth hangrendszer Bluetooth hangszóró hangfal teszt hangrendszer teszt Klipsch hangfal teszt Bluetooth hangrendszer teszt

Az amerikai Klipsch tulajdonképpen mindent gyárt, ami egy hangszóróval kapcsolatos lehet. A cég megálmodója Paul W. Klipsch pedig eredetileg a hajózás terén ténykedett, tehát a famunka nem állt sosem távol tőle. Nézzük hát meg, hogy ezt a kettőt hogyan tudta most egyesíteni a The One II Bluetooth hangrendszerénél.

Az otthoni, egydobozos hangrendszerek világa egyre nő, a Klipsch pedig már elég rég kivette a részét ebből a területből. Mint hangfalakból, ezekből is gyárt kisebb és nagyobb típusokat, mi most az alapoknál kezdjük a The One legújabb verziójával. Igen, pár éve már mi is bemutattuk az elődöt, ami akkor külsejével meggyőzött, a hangjával viszont nem feltétlenül. Jó volt, szórakoztató, de éreztük, hogy van még min finomítani. A gyártó munkája első lépésként a külső jegyekben mutatkozik meg.

Az alapvető elképzelés megmaradt, a 32x15x13 cm-es méret nem változott, ahogyan az alsó és felső valódi faburkolat sem, még a kezelőszervek elrendezéséhez sem nyúltak, de a korábbi, kicsit fényűző kivitel helyett most a kifinomultság vette át a főszerepet. A burkolat matt, ahogyan a testet körül ölelő védőselyem sem a csillogással vonja magára a figyelmünket, hanem az eleganciájával, továbbá sokkal finomabb megmunkálású lett. Ez vonatkozik a billenőkapcsolóval megoldott üzembehelyezőre, ahogyan az AUX és Bluetooth közötti bemenetválasztóra és hangerőszabályzóra is.

A cég logóján is változtattak, az ív eltűnt, maradt egy kör alakú embléma, ami ide mindenképpen jobban passzol. Korábban a talpat kettő fabetéttel oldották meg, aminek ugyan voltak filcbetétei a rezgések elnyelése érdekében, most ezen a téren is visszatértek a négy klasszikus lábhoz, aminél tényleg nem kell a flanc, és tulajdonképpen nem is kell jobb.

Három darab hangszóró került beépítésre, amelyek közül kettő 57 mm-es szélessávú, egy pedig 114 mm-es mélysugárzó, ezek által a frekvencia-átvitel 56 Hz-20 kHz közötti, a teljesítmény pedig a korábbihoz képest nőtt, így már pontosan 60 W. Ez nagyon jó pont, főleg annak tudatában, hogy az ára a The One II-nek 10 %-kal csökkent.

Még négy kg-ot sem nyom a készülék, így bármikor a hónunk alá vehetjük, és oda vihetjük, ahová csak szeretnénk, kivéve a természetet, mert arra bizony a burkolat nincs felkészítve. Nem oda tervezték, hanem nappaliba, konyhába, dolgozóba, hálóba, ott viszont nem mutatna igazán jól a műanyag burkolat. Persze napos időben kivihetjük a kertbe egy napernyő alá, hiszen a beépített akkumulátor elvileg nyolc órát is bír, de aztán magunkra vessünk, ha egy csiga csíkot húz majd az oldalára.

A Klipsch The One II olyan felhasználóknak készült, akik 2.1 rendszert szeretnének otthonukba, ami olyan hangzást nyújt, amit szívesen hallgatnak hosszú távon is. Össze lehet kötni CD-játszóval, de mivel távvezérlő nem jár hozzá, ahogyan pályatársaihoz sem, ildomosabb mobilról vagy táblagépről vezérelni. A Klipsch a klasszikus hangfalainál mindig hozza a formáját, ami nagy teret, erős mélyeket és elsöprő energiát jelent, ezzel az ígérettel a tervezők most is éltek. Lepődtünk már meg ekkora mérettől és a leírt specifikációktól nem egyszer, ezért most sem ódzkodtunk attól, hogy higgyünk nekik. Jöhetett hát a puding próbája.

Először szokásunkhoz hűen az analóg bemenettel próbálkoztunk. Egyszerűbb nem is lehetne, hiszen a hálózati működéshez szükséges adapter megy a konnektorba, az összekötőkábel pedig a CD-játszóba, aztán jöhet az egyik kedvenc mozdulatunk, amit a klasszikus billenőkapcsoló nyújthat igazán. A hangerőszabályzóval azért bánjunk óvatosan az elején, hiszen végtelenítve van, kijelző pedig a bemenetekhez tartózó LED-en kívül egy szál sem. Szerencsére nem ért minket meglepetés, hiszen a biztonság kedvéért addig tekertük balra a potmétert, amíg meg nem untuk, és mivel pont bulizós hangulatunk volt, az első album a Snap! klasszikusa, a Madmans return már az elején jókedvre derített minket. Fel is toltuk a hangerőt rendesen, aztán megint vissza, mert a The One II még nem volt bejáratva, ezért meghajtva még eléggé összekuszált mindent. Bele akart adni apait-anyait, ment is neki, de korántsem tisztán. Közepes szobahangerőn viszont hibát nem lehetett találni benne ezen a műfajon. A Snap! nagyon tisztességesen összerakott, úgymond minőségi tánczene volt, rendesen hangszerelve, ha ezt számítógépes kreációra mondhatjuk egyáltalán. A kis hangszórók meg tudták különböztetni az eltérő dobokat és mélyhangokat, a grízes magastartomány is a helyén volt, az ének-beszédhang pedig természetes. Nem csupán buliban, de kerti, akarjuk mondani teraszpartin nem is igazán várhatunk többet, és valójában nem is kell.

Visszarepültünk újabb tíz évet, és a Dire Straits sem okozott csalódást. Aki kis alapterületű szobában lakik, van egy kényelmes fotelje vagy kanapéja, helye viszont kevés, annak olyan hangulatot tud teremteni, ami bőven elég, főleg egy pohár bor után. Ellazít, feltölt, 30 cm-es szélessége létére pedig tisztességesen megnyújtja a teret minden irányban. Szétválasztotta az ezúttal már valódi hangszereket, az arányokat is tiszteletben tartotta, egyedül nagyobb hangerőn vált ismételten háklissá kicsit. Ez a sajátossága Meat Loaf - Bat out of Hell-jén is megmutatkozott, de ott már található olyan szerzemény is, ahol majdnem egy komplett nagyzenekart bevetnek az epikus hatás érdekében. Jazzen a helyére rázódott ismét minden, legalábbis zongorán és nagybőgőn, de Stan Getz-el már megint nem tudott igazán boldogulni. Lehet, hogy nekünk vannak nagy elvárásaink? Lehet, és ez nincs is rendjén, beláttuk. Nem várhatjuk azt el, hogy 90 ezer forintos rendszer mindent tudjon, sehol nem is ígérik nekünk ezt. Visszább vettünk hát ismét az agarakkal, Amy McDonald személyében, a Klipsch pedig megint bekerült a komfortzónájába. Hétköznapi, de igényes pop/rockzene, szobahangerőn, valójában ezen tud kiteljesedni, ha csupán zenét akarunk hallgatni. Mobileszközről való irányításnál természetesen beleszólhatunk a hangszínekbe, és bizony jótékonyan is hatott a rendszerre, mert nagyobb hangerőnél is sokkal élvezhetőbb, tisztább hangokat kaptunk, de az is igaz, hogy ebben az esetben a pontosság oltárán áldozatot kellett hoznunk.

A Klipsch The One rendszerének új változata elsősorban a külső terén finomodott, visszafogottságával bármelyik lakótérben jól mutat. Nőtt egy kicsit a teljesítménye ugyan, de kihasználni nem feltétlenül tudjuk, mert nagy hangerőn továbbra is veszít a pontosságából. Szobahangerőn viszont, hétköznapibb zenékkel könnyedén elboldogul, végig tiszta, arányos, barátságos marad, a tere pedig fizikumát bőven meghaladja. Könnyű kezelni, egyszerű el- vagy áthelyezni, igazi társunkká válhat a mindennapjainkban. A bulizástól sem ijed meg, de ne feszegessük a határait, és akkor az elismerés mellett még némi irigységet is kaphatunk a társaságtól. Ebben az árfekvésben bőven akad ellenfele, tehát nem lesz egyszerű dolga most sem, de az igazi, kézzelfogható, vagy füllel hallható előnyökért valamelyest mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkba. Nekik ott lesz majd esetleg a Klipsch The Three modellje.

1 2

Következő oldal >