Klipsch Reference X20i fülhallgató teszt

Műszaki adrenalin

2016. június 9., csütörtök, 20:55

Klipsch audio hifi fejhallgató fülhallgató high end hifi fülhallgató Klipsch fülhallgató fülhallgató teszt in-ear fülhallgató high end fülhallgató hifi fülhallgató teszt Klipsch fülhallgató teszt high end fülhallgató teszt

A Klipsch Reference X20i speciális hangszóró technológiát tartalmaz, emellett küllemében, felépítésében is többet mutat fel a széles átlaghoz képest. De kinek éri meg invesztálni a fülhallgatóba, melynek ára egy jobbfajta okostelefonéval vetekszik? Audiofilek, tessék tovább olvasni!

Borsószemnyi high end

A Klipsch sajátos megjelenésű és karakterű, jellegzetes hangsugárzói után kíváncsiak voltunk, hogy miként közelítik meg a csúcs fül- és fejhallgatós kategóriát. Mint kiderült, teljesen máshogy. Az embléma és néhány apró motívum nem lehet szokatlan azoknak, akik jól ismerik az amerikai cég stílusjegyeit, de ettől függetlenül az X20i teljesen külön utat jár. Nem a hangfalaknál tapasztalt "szórakozni és tombolni" filozófia itatja át, hanem valami egészen más.

Nemrégiben teszteltünk egy high end fülhallgatót (AKG K 3003), melyben úgynevezett lengőnyelves (balanced armature) hangszórókat alkalmaztak. Azóta most először kaptunk olyan fülest, amelyben szintén megtalálható az említett technológia. Csakhogy az osztrákoktól eltérően az amerikaiak nem három-, hanem kétutas rendszert építettek, mely teljesen nélkülözi a dinamikus membránt. Egy kamra kelti az alsó, egy másik pedig a felső frekvenciatartományt. A szokásos, dugattyúszerű mozgást végző hangszórótest elhagyása szemtelenül pici fülhallgatót eredményez.

A Klipsch X20i az egyik legkisebb in-ear rendszer, amit eddig láttunk, olyan vékony, hogy rozsdamentes acélból készült, alig babszem nagyságú testéhez képest még a ráhelyezett szilikongyűrű is aránytalanul vastagnak tűnik. De a parányi méret nem megy a minőség rovására. A hangszórókamrák esztétikai és fizikai értelemben is tisztességesek. Érezni a hideg fém érintését, és a ház masszív jellegét, ahogy ujjaink között forgatjuk a kis fülhallgatót.

Mi több, a kábel moduláris, amit joggal hiányoltunk a K 3003 esetében. SSMCX csatlakozó található a jobb- és baloldali vezetéken is, ezeket (a hárompólusú, 3,5 mm-es Jack kábelvéggel egyetemben) ugyancsak acél borítja.

A mikrofonos headset modul sajnos csak műanyag, viszont jól kézre áll. Nem csak a moduláris végek, hanem a konkrét vezeték is némileg különbözik az általunk eddig látottaktól. A köpeny félig áttetsző, "füstözött" köpenye láthatóvá teszi az alatta tekergő rézszálakat, és ujjaink közt végig húzva a spirálos szerkezet érezhető is.

A Klipsch csúcsfülhallgatójáról már számok nélkül, pusztán ránézésre is sejthető, hogy nem egy olcsó darab. Azt viszont nehéz feltételezni, hogy 140 000 Ft értékű eszközt tartunk kezünkben. Ezért nem is kell ragoznunk, hogy mitől tett minket kíváncsivá a 22 grammos csöppség. Nem szabad elfelejteni, hogy olyan teljesítményt ígér, amire normál esetben csak audiofil hangsugárzók képesek. És ugyebár, ezt a hangot bárhova magunkkal vihetjük, csak ügyeljünk rá, hogy használaton kívül ki ne pottyanjon a zsebünkből!

Kicsomagolás, használat

A fülhallgató dobozaként szolgáló, mágneszáras faládikával is érzékelteti a Klipsch, hogy az X20i nem a gördeszkások és lázadó diákok játékszere. Erről tanúskodik a csinos, ugyancsak mágnesesen zárható valódi bőr védőtok is. Ezek látszólag elhanyagolható részletek, de tőlük válik mássá a fülhallgató, noha kis extrákról beszélünk, nem kapjuk meg őket a pénztárcánkkal kíméletesebb típusoktól.

Hat pár különféle méretű, harangot formáló szilikon gyűrű jár az X20i mellé. Ezek között két "kettős rétegű" idomot is találtunk, melyek még jobb zajszűrésre képesek. A Klipsch fülhallgatókra mindig is jellemző, enyhén kúpszerű formát ideje volna kicsit finomítania a gyártónak, ez anatómiailag ugyanis nem a legtökéletesebb alak hallójáratunk számára. A fülhallgatót kizárólag úgy szabad behelyezni, hogy közben a másik kezünkkel fülkagylónkat enyhén felhúzzuk, máskülönben a hirtelen keletkező vákuum miatt feszültség és fájdalom jöhet létre. Ugyanakkor arra is ügyelnünk kellett, hogy ne toljuk be túlságosan az X20i hangszórókamráit, ilyenkor ugyanis a szilikon széle teljesen rásimult az acél testre, és a külvilág zajai hallhatóvá váltak. "Érzésre" kellett megtalálni a megfelelő pozíciót, a középutat, amikor a megfelelő komfortot és zajelnyomást egyformán megkaptuk.

Fültípusoktól függően változó, hogy mekkora szilikont kell választani és kinek mennyire kényelmes egy hallójáratba illeszkedő füles. Ez érvényes a stabilitásra is. A mi esetünkben, séta közben a lefelé lógó kábel himbálózni kezdett, és ettől úgy éreztük, hogy a hangszórókamrák menten kicsusszannak. Másfelől a mellkashoz verődő vezeték hangja is belehallatszott a zenébe. Hogy ezt kiküszöböljék, a gyártó mellékelt egy fém csipeszt, mellyel ruhánkhoz rögzíthető, így nem is húzódik kifelé a hangszórókamra, és a testen himbálózó kábel hangja sem zavarja meg az élményt. Minden óvintézkedésünk ellenére lépésünk morajló dobogása hallható maradt, de ez egy olyan mellékhatás, amit az az in-ear fülesek 90 %-a nem tud kiküszöbölni.

Dicséretet érdemel viszont a vezeték laza szerkezete. Használaton kívül egyszerűen feltekerhettük, és a bőrtokból kivéve azt könnyedén kiegyenesíthettük, gubancok és fejfájás nélkül.

Hangminőség

A Klipsch X20i-t iPhone és Astell & Kern mobil hifi lejátszó kimenetére kötve teszteltük, mindkét esetben főleg CD-minőségű és veszteségmentes fájlokat játszottunk le.

Büszkén hangsúlyozták a tervezők, hogy az X20i egy önálló kategóriát testesít meg, és bizonyos értelemben igazat kell adnunk nekik. A fülhallgató hangzása egészen egyedi, ugyanakkor nem hasonlít semmilyen dinamikus rendszerhez. A lengőnyelves technológia sokkal gyorsabb "letapogatással" képes megszólaltatni a hangokat, amitől az összkép spontán és életszerű. Ugyanakkor az X20i nem annyira kegyetlen és őszinte, mint mondjuk egyes stúdiómonitorok, ezért nem akar minden áron steril és száraz lenni annak ellenére, hogy sokszor valóban kicentizve, precízen tálalja a zenéket.

Egy Tsuyoshi Yamamoto Trio (zongora, nagybőgő, dob, 44 kHz/16 bit) felvételt hallgatva feltűnt, hogy az X20i a lentebb leütött billentyűkhöz automatikusan egy kis langyosságot rendel hozzá. Mindeközben a dob villámgyors volt, és egyáltalán minden dinamikus részlet sebesen, fürgén szólalt meg. A térhatás egy fülhallgatóhoz képest testesnek és tágasnak nevezhető, bár maga a térérzet nem volt olyan mély és monumentális, mint a nyitott fejhallgatók esetében.

Tetszett, hogy nem kellett intenzíven járatnunk az X20i-t ahhoz, hogy a zenékben lévő érzelmi töltetet és meghatározó rezdüléseket követni lehessen. Minden hangszert a helyén tartott, a bőgő nem olvadt össze másokkal, és a húr pendítésekor nem csak a rezgő szálat érezhettük, hanem a fa hangszertestet is önálló tárgyként rezonálni.

Kicsit keményebb stílusra váltva (Foo Fighters - The Pretender, 44 kHz/16 bit) bebizonyosodott, hogy a Klipsch igenis képes szárazon és nyersen közölni az információt, és nem csábította el a több basszust, nagyobb támadást igénylő rockzene. A szám elején skálázó elektromos gitár olyan légies és könnyed érzetet adott, mintha egy lehulló falevelet figyelnénk, ehhez képest a berobbanó dobjáték váratlanul hatott és megadta a felvételtől elvárt agresszivitást. Mikor csúcspontjára ért a produkció, enyhén savanykás íz járta át a zenét, de ez nem jelentett frusztrációt, és nem fájdította meg a fület. Tetszett, hogy az énekes minden egyes szavát tisztán, artikuláltan követni lehetett.

A fülhallgatóról kialakuló véleményünk egy Coldplay felvétel (True Love, 48 kHz/24 bit) hallgatásakor vált végérvényessé. Itt a Klipsch úgy viselkedett, mintha egy több rendszerből összekovácsolt, mindenféle pozitív karakterek mixtúrájaként megálmodott fülhallgató lenne. Egyrészről stúdiós oldalát is megvillogtatta. Úgy éreztük, hogy magában a hangjelben vagyunk, mintha agyunk lenne a keverőpult, amin átfolyik a rögzítésre kerülő zene. Ez így leírva elég abszurd, de tényleg nagyon intim és belsőséges élményt nyújtott a Klipsch, mivel a külső zajokat kizárta, ugyanakkor dobhártyánkhoz nagyon közel és gyorsan adagolta a jelet. Minden hangsáv szellőzött, különvált egymástól. Más volt az ének íze, más volt a basszus stabil és erőteljes búgása, és külön helyről, különálló egységként lettünk figyelmesek a pattogó ritmus hangszerekre. Ugyanezen album következő számának (Midnight) elején, a háttérből előlibbenő, pulzáló hangeffekt váratlanul szilárd és kézzel fogható formát öltött. Kis túlzással elhittük, hogy egy agyagtál pörög a fejünk búbján, amit valaki egy láthatatlan pálcikával ütöget. Az X20i képes volt nehézséget, szárazságot és légiességet csempészni minden hanghullám közé, ami egy borsószemnyi eszköztől több mint becsületes.

Mindazonáltal a tökéletesség szubjektív fogalom, és mint minden eddig általunk kipróbált fülhallgató, a Klipsch is rendelkezik egy sajátos ízzel, tónussal, ami ott lappangott benne. Minket néhány nap után már nem érdekelt ez a kóbor érzet, vagy egyszerűen csak nem vettük észre a jelenlétét. Mindezt csak azért említjük, hogy olvasónk tisztában legyen vele; egy sokat érő hangrendszer nem csak attól lesz drága, hogy gyönyörű szépen és életszerűen szól. A hibák itt is megvannak, csak éppen leszorítva olyan alacsony szintre, amit a hallgató kevésbé, vagy egyáltalán nem képes észrevenni.

Végszó

Óhatatlanul ahhoz tudjuk csak viszonyítani a Klipsch X20i teljesítményét, amit eddig mi is hallottunk, és ami hasonló technológiára épül. Jelenleg csak egy vetélytárs kerülhet szóba, az AKG K 3003. Utóbbi kétszer drágább, és kábele nem moduláris. Viszont a Klipsch nem minden áron rabolja el a figyelmünket, a valóság és a virtuális élmény határsíkján tartja a hallgatót. Az AKG képes volt jobban átverni minket, viszont leheletnyi fényességet találtunk magas frekvenciái közt. A Klipsch nyugodtabb, inkább melegséggel támogatja meg a hanginformációt, ezért lendületesebb, színesebb, dinamikusabb műfajokhoz is bátran használható, illetve nem kell feltétlenül egy csúcsinőségű mobil zenelejátszót vennünk hozzá. Ettől függetlenül egy Astell & Kern AK JR vagy egy FiiO X5 képes többet kihozni belőle, mint a Samsung vagy Apple mobileszközök hangkártyái. Viszont egy iPhone-ra kötve nem fogja kelletlenül tolmácsolni, hogy milyen borzalmas forráseszközre csatlakoztattuk, magyarán, az átlagos elektronikákkal is szépen zenél. Ugyanúgy elfogadhatóan szól, sőt, a 320 kbps tömörítésű MP3-akkal is egész barátságos. De a tudása legjava 24 bit és 48 kHz fölött válik hallhatóvá. Ott már élővé, életszerűvé válik a hang.

Tehát a Klipsch fülhallgatója megadja az önfeledt zenehallgatáshoz elengedhetetlen felbontást, gyorsaságot és közvetlenséget. Emellett elfér bárhol, és zajelnyomás hatékonysága is példaértékű. Ezért elsősorban azoknak ajánljuk, akik sokat utaznak (nem futáshoz, nem kerékpározáshoz, hanem kocsiban/buszon/repülőn, ülő pozícióban történő használathoz), és kiruccanásaik során nem szeretnék nélkülözni kedvenc előadóik (legyen az akár pop, akár hangszeres) jó minőségű felvételeit. Lehetne olcsóbb a Klipsch X20i, de drágább is, ismerve a konkurenseket és egyéb olyan dinamikus rendszerű fülhallgatókat, amiket a 100 000 Ft fölötti kategóriából eddig teszteltünk. Így ajánlható azoknak, akik a fentebb ecsetelt felhasználási javaslatok és zenei stílusok olvasása közben magukra ismertek.

1 2

Következő oldal >