Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Klipsch Reference R-50M állványos hangfal teszt
2023. május 23., kedd, 10:10
Klipsch audio hifi hangfal Klipsch hangfal hifi hangfal hangfal teszt Klipsch hangfal teszt hifi hangfal teszt
Mint azt a nyáron hírül adtuk, a Klipsch megújította nagy népszerűségnek örvendő Reference és Reference Premier sorozatát, ami igazi amerikai, mindezek mellett Klipsch-hangzást ígér, továbbra is elérhető áron. Szép számmal vannak hangfalak mindkét szériában, tehát lesz mit bemutatnunk, az első jelentkező végre megérkezett a szerkesztőségünkbe a Reference R-50M állványos hangdoboz személyében.
A klasszikus beugró modell megújult formában
A Klipsch elég széles termékskálával rendelkezik, amelyek között megtaláljuk a divatos Bluetooth hangszórókat, a prémium modelleket, és az alsó és középkategóriás hangfalakat is. A Reference elnevezés furcsa, mert jelen esetben is a belépő szériát jelenti, magyarul a mindenki által megfizethető ársávban próbálnak referenciát alkotni, a rendelkezésre álló büdzsét kimaxolni. Az utóbbi időben került a szerkesztőségünkbe néhány olyan abszolút árbarát hangdoboz, ami őszintén meglepett minket, hiszen jóval a kategóriája felett teljesített, így kíváncsiak voltunk, hogy a Klipschnek sikerül-e továbbra is versenyben maradnia.
A Klipsch Reference R-50M a nagyobbik állványos doboz a szériában, de még így is elég kompakt darabról van szó, a maga 5 kg-jával és méreteivel, valamint visszafogottnak is tekinthetjük, ha az egymással párhuzamos oldalfalak frontján fennhagyjuk a védőszövetet, ami az egészet eltakarja. Levéve viszont a megszokott Klipsch dizájn átgondolásával találkozunk, amelyek közül talán a legszembetűnőbb a felül elhelyezett tölcséres magassugárzó, ami jelentős újításon esett át.
A cég kürtként definiálja ezt a megoldást, ami tulajdonképpen védjegyük, jelen esetben viszont jelentősen megnövelték a méretét a Tractrix elnevezésű technológiának, aminek eredménye az lett, hogy nagyobb sávszélességet nyújt, aminek az irányítottsága is pontosabb lett, továbbá jelentős szerepe van a magasfrekvenciák tisztaságában. Ehhez persze kell egy magassugárzó is, ami 25 mm-es és alumíniumból készült, valamint az exkluzív Linear Travel Suspension (LTS) technológiával rendelkezik. A Klipsch a Reference Premiere sorozatából kiindulva illesztette be a 133 mm-es, TCP technológiájú mélyközép hangszórót, amely maradt rézszínű, a membrán hőformázott, kristályos polimerből készült, és meredekebb szögben áll a pontosság és simább válaszadás érdekében. A kiegészítő bordázat szintén nem dizájnelem, hanem nagyobb merevséget nyújt, aminek a magasabb frekvenciákon érezzük hatását. A mágnesesen rögzíthető szövetek csupán ezeket takarják, valamint a kettejük közötti arany Klipsch Reference feliratot, a rögzítőcsavarokat ügyesen elrejtették a szemünk elől.
A 19 mm-es MDF konstrukciót teljesen új merevítő kialakítással látták el, ami csökkenti a vibrációját, így kevésbé lesz hallható az esetleges hangszínezés. Az ében vagy diószínű, texturált, faerezetű vinyl bevonatot az oldallapokon alkalmazták, amelyek a biztonság érdekében karcállóak is, ami nem egy elhanyagolható szempont. Hatalmas színskálát tehát nem vetett be a Klipsch, de a két változat szerintünk is bőven elegendő egy belépő kategóriájú hangdoboz esetében.
A Reference R-50M kétutas, basszreflex konstrukció, nyílása hátul található, körülbelül a doboz közepén. A gyártó 58 Hz-et ígér, de ezt majd meglátjuk a tesztünk közben, miután beillesztettük a megszokott Parasound és Musical Fidelity erősítőink valamint csöves CD-lejátszónk után QED kábeleink segítségével, amit a hangdoboz szimpla, de aranyozott, és műanyag bevonatú aljzataiba dugtunk be.
Nem kell óvakodni a törpétől!
A Klipsch R-50M hangdobozpár bármelyik irányból is vettük szemügyre, nem mondható nagynak, csinosnak annál inkább. Ebben jelentős része van az arányoknak, a membrán és a feliratok színének, valamint a hatalmas szélességű és mélységű tölcsérnek, ami elsőre hat egy kicsit szokatlannak, utána már szinte hiányolnánk. Akitől mégis testidegen lenne, az használhatja a védőszövetet, ami akusztikailag majdnem teljesen semleges.
Mi ugyan próbáltunk alacsony hangerőn indítani, de a Klipsch kis hangdoboza ebben nem igazán mutatkozott játszótársnak, ami köszönhető a magas érzékenységének. Tehát halkan is meg akarta mutatni magát, szinte fitogtatta erejét, ami bármilyen furcsán is hathat, bőven volt neki. Akusztikus zenével kezdtük a meghallgatást jó szokásunkhoz hűen, ami nagy lendülettel és odaadással indított, és ebből nem is akart engedni a továbbiakban sem. Mégsem éreztük azt, hogy a 133 mm-es hangszóró erőlködne, végig komfortosan érezte magát. Merev és strapabíró darab, ezt már ekkor tudatta velünk. Legnagyobb erőssége is ebben rejlett, amit aposztrofálhatunk amerikai hangzásként is, és végeredményben azt képviseli, hiszen onnan származik, és nem is akar más lenni. A Dire Straits gitárjai feküdtek neki nagyon, a szóló és a ritmus ugyanolyan jól helyt állt, egyedül a basszusgitár volt simogatóbb a megszokottnál, amit könnyedén kompenzált Knopfler énekének ereje és tisztasága. A dobos pontosan ütött a kávára, de a cintányér sem merült feledésbe, tehát a tölcséres megoldás és benne a magassugárzó is becsülettel végezte a munkáját. Az előadás összessége meleg, enyhén mélytónusú, de kellően szétáradó és bensőséges volt.
Egy ilyen mokány kis doboztól jobb nyitást nem is nagyon várhattunk volna, ezért jöhettek szépen sorban a következő kihívások. Schubert volt a következő, mert a finom muzsikát nem éreztük nagy váltásnak a gitárzene után. A vonósok egyenletesen teljesítettek, tehát a könnyebben befogadható klasszikus zenéket szeretőknek sem lehet okuk panaszra, mert az R-50M hozta azt a szintet, amit elvártunk tőle. A zongora is természetes volt, csak némi nyíltság hiányzott belőle, ahogyan a fúvósok bekapcsolódásakor is a hangszerek sokaságával akadt némi baja a dobozoknak, de ez a jellegzetesség ebbe a kategóriába még bőven belefér. Tehát továbbra sem mondhattuk azt, hogy beletört volna a bicskája, de az biztos, hogy áriákat nem szabad forszírozni az esetében, oda több levegő kell, a kis Klipsch meg nem akarta mindenáron túlnőni a fizikumát. Így is tisztességesen prezentált, az elvárásainknak abszolút megfelelve.
A fúvósok jöttek ezt követően némi szintetikus kísérettel, és továbbra sem éreztük azt, hogy ez a hangfal bármibe is kapaszkodna, vagy kényelmetlenül érezte volna magát. 58 Hz van megadva alsó értékként, ami valószínű, hogy szerénység a gyártó részéről, mert az R-50M lejjebb megy, plusz mélyláda bekötésére még nem is gondoltunk a hallgatása közben. A tüdő tiszta volt, tele levegővel, az ajkak pontosan illeszkedtek a szaxofonra vagy a klarinétra, a kíséretükkel együtt könnyedén megtelt a 20 m2 testes, energikus zenével. Most a gitáros bújt el kicsit a többiek mögött, hiába volt virtuóz, az apró részletek nem kaptak megfelelő kiemelést, de a követésükkel és a lendülettel továbbra sem akadt bajunk.
Kicsit részletorientáltabb zenék irányába fordultunk ezután, ahol a magassugárzó ismét meg tudta mutatni erényeit, ami a semlegessége mellett a pontosságában és a tisztaságában rejlett igazán. Nem próbált színezni, inkább puha, mint kimért, amolyan barátságos fajta, ami könnyen megszerethető, és soha nem keltett hiányérzetet. Kivéve a már említett sűrűbb zenéken, ahol ugyan hallható, de a mélyközép membrán munkája mellett azért érezhetően háttérbe szorult. Abban az esetben viszont, amikor hiába volt több hangszer, de inkább a díszítésben volt szerepük, a kis Klipsch nagyon jó formában mutatta meg a tudását, hiszen szépen elkülönítette a zenészeket, és kellően definiálta is őket, ráadásul a színpad szélessége és mélysége sem adott okot panaszra.
A specifikációk és a termet alapján féltünk attól, hogy esetleg a hátsó falakhoz közelebb kell tolnunk a dobozokat, azonban mindenkit megnyugtatunk, hogy egyáltalán nincs szüksége erre a támaszra, sőt! A lehetőségeink szerint ne is éljünk vele, mert az amúgy is testes mélytartományt eléggé szét fogja kenni, tehát mi is megmaradtunk a bő egy méternél, így a pontosságából nem veszített semmit. Rezgéscsillapításként parafabetétet alkalmaztak a dobozok alján, ami elég jól is működik, de ha gondoljuk, pár ezer forint többletköltséggel számolva kúpokat is helyezhetünk alá, amelyek nagy valószínűséggel ebben az esetben is valamivel szellősebbé teszik majd a hangképet, amit néhány esetben hiányoltunk. Nem azt állítjuk, hogy zárt lenne a doboz, de azért sokat vállalt a termetéhez képest, azt kellő magabiztossággal tette.
Az R-50M minőségi zenékkel lényegében hozta azt, amit ettől a kategóriától elvártunk, némi amerikai szájízzel, tehát telt és kellően látványos előadással, mindezt azonban elég korrektül tálalta, tehát nem cirkuszi műsort kaptunk, hanem igenis pontosat, határozottat és megfogottat. A Megadeth esetében szintén nem okozott csalódást, csak a gyorsabb tempónál vártunk még némi pontosságot és több részletet, de szerencsére a dinamikából nem engedett, így a műfaj kedvelői is bátran tehetnek egy kísérletet, kisebb szobákban kedvükre headbangelhetnek, ha úgy hozza a kedvük, a Klipsch nem fog ellenkezni. A terhelést bírja, de akár egy kis NAD erősítő is lazán meg tudja hajtani, és akkor bőven kategórián belül maradtunk, és szerintünk még dizájnban is passzol hozzá a szürke eminenciás.
Összefoglalás - végszó
A tesztünk végére teljesen elégedettek voltunk. Izgalmas, testes hangok hagyták el a Klipsch R-50M állványos hangfalat, ami tele volt élettel, megfelelő részletekkel, és mindehhez erőlködnie sem kellett. A legapróbb részletek töményebb zenéken hiányoztak ugyan, ahogyan a hangszereket is jobban szét lehetett volna választani, de az összkép alapvetően nem hagyott kívánnivalót maga után. 150 ezer forintos hangfalpárról van szó, ami elég kompakt, szerintünk egyénien és jól is néz ki, az elhelyezésre nem kényes, és a kategóriáján belüli elektronikák is bőven elegendőek a számára. Egészséges keretek között készült, józan ésszel tervezték, és egyáltalán nem kizárólag az amerikai füleknek született. Apró hiányosságai ellenére kiérdemelte tehát ajánlásunkat, mert ugyan ebben a kategóriában mostanában elég sok jó hangfal készül, a Klipsch mindent megtett azért, hogy ezúttal is közéjük tartozzon.
