KLH Kendall álló hangfal teszt

2022. október 21., péntek, 21:05

KLH audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal KLH hangfal hangfal teszt KLH hangfal teszt hifi hangfal teszt

A KLH egy tartalmas történelmet maga mögött tudó gyártó, akinek termékei sajnálatos módon hazánkban ismeretlenek voltak, eddig! A szerkesztőségünkben járt Model Three példátlan sikereket ért el, a Model Five pedig mindenkit levett a lábáról, és a magával ragadó hang mellett igazán egyedi megoldásokat és külsőt nyújtott. Kendall elnevezésű álló hangfaluk a klasszikusabb megoldások híve, legalábbis látszatra, az előadásával pedig reményeink szerint a KLH méltón folytatja az AV-online oldalán kitaposott utat!

Egy valódi álló KLH hangfal jött el hozzánk

A KLH álló hangfalból összesen hármat kínál, melyek közül mi eddig a jelenlegi legnagyobb, Model Five modellt ismertük meg, nagy szerencsénkre. Amennyiben jobban belegondolunk, ott is egy termetes állványos típussal találtuk magunkat szemben, viszont a gyártó által hozzá fejlesztett állvánnyal, és annak 5 fokos döntött kialakításával mindenki igényét kielégítette, minden téren, ha valaki álló hangfalban gondolkozik. Viszont mi történik akkor, ha a kedves zenehallgató ragaszkodik a klasszikus megjelenéshez? Nos, a KLH őket sem hagyja cserben, hiszen kínál egy két és félutas Concord elnevezésű kompaktabb típust, és a most terítékre kerülő Kendallt, ami a termékpaletta középen található. A nevét a Massachusetts állambeli Cambridge-i Kendall Square-ről kapta, ami a cég szülővárosa. Ebből kiindulva már valamit sejthetünk, hiszen egy gyártó csak úgy nem szokott dobálózni azzal a hellyel, illetve annak a nevével, ahonnan a gyökerei erednek.

A KLH Kendall MDF-testét fekete tölgy vagy amerikai dió furnérral választhatjuk, a mágnesesen rögzíthető keretre feszített védőszövet mindkét esetben fekete, és finom alapanyagú, valamint stabil tartású, továbbá egyedi, méhsejt kialakítású, ami nem ront az előadáson akkor sem, ha szerintünk jobb az összkép, ha nem vesszük le. Az oldallapok egymással párhuzamosak, nem találunk sehol lekerekítést, egyedül a fixen rögzített, szintén MDF anyagú és szatén fekete színű talp esetében, amibe krómozott acél tüskéket vagy gumi lábakat csavarozhatunk be, és még külön filckorongokat is találunk a mellékelt dobozban.

A háromutas basszreflex rendszerű álló hangfal összesen négy darab hangszórót kínál, amelyek közül legfelülre került a 25 mm-es eloxált alumínium dóm magassugárzó, ami lineáris válaszreakciós, szálcsiszolt alumínium előlapot, pontosabban keretet is kapott. Alatta 133 mm-es középsugárzó, továbbá kettő darab 165 mm-es, szőtt kevlár membránú mélysugárzó található, ezeket porszórt alumínium kosarakba helyezték, és mindegyiküknek gumipereme van.

A KLH belül is gondos volt, hiszen butilgumi burkolatot, fonott vezetékeket, egyedi tervezésű, alacsony belső rezonanciájú kamrákat és elemzéssel optimalizált merevítéseket alkalmazott, amelyekhez jönnek még a túlméretezett mágnesek, az egyedi, többkomponensű keresztváltó első osztályú alkatrészekkel, munkájuk gyümölcse pedig a zökkenőmentes és természetes átmenet a tartományok között.

A KLH Kendall kettő darab reflexnyílása hátul található, a doboz alsó szegmensében, a végződésük műanyagból készült, és határozott, de finom lekerekítést kapott. Alatta egy vájatban foglal helyet a dupla kábelezésre is alkalmas aranyozott bemenet, ami a saruk és csupasz drótvégek mellett természetesen banándugókat is képesek fogadni.

A KLH ebben a kategóriában és kivitelben is maradandót képes alkotni

A KLH Kendall igényes csomagolást kapott, ahogyan maga a hangfal is mutatós, de egyáltalán nem hivalkodó. Természetesen a furnér szemet gyönyörködtető, ahogyan a szőtt kevlár membránoknak is megvan a sajátos árnyalatuk, de a 197x1016x375 mm-es fizikumú, és darabonként 22 kg-os hangdobozok nem akarnak ránk telepedni, viszont jelentőséget maguknak tudni a szobánkban, igen.

A teszteléshez összeállított rendszer a szokásos volt: Parasound elő-végfok, Naim integrált sztereó erősítő, csöves kimenetű CD-lejátszó, Naim streamer, és QED valamint VIABLUE kábelek.

A Kendall majdnem egymillió forintba kerül, amivel megközelíti a Model Three árát, viszont teljesen más elven működik. Itt sem találunk hókuszpókuszt, csak minőségi alkatrészeket, jól átgondolt tervezést, valamint figyelmet az apróságokra, és valljuk be, a legtöbb esetben másra nincs is szükségünk. A Model Three kisebb szobák állványos hangdoboza, ami felépítésének hála felveszi lazán a versenyt az álló hangfalakkal is, a Kendall viszont önmaga álló kivitelű, tehát a viadalt más gyártók hasonló termékeivel kell megvívnia.

A vívás szó részben idézőjeles, pontosabban erőlködnie biztosan nem kell, hiszen ritka magas, 96 dB az érzékenysége, tehát 40-50 watt, csöves felépítésű erősítőből akár 10 W is bőven elég lehet a meghajtásához, a mi erősítőinknek pedig tényleg nem kellett megerőltetnie ahhoz magát, hogy a Kendallból igazi előadást csaljon elő.

Akusztikus zenével kezdtünk, a hangerőt alig emeltük meg, tehát úgy 20 W körül járhattunk, és a 20 nm máris megtelt életerős előadással, pedig a hangfal még be sem volt járatva. A tapasztalatainkat egyértelműen ez után próbáltuk megfogalmazni, és az elektronikákat sem felejtettük el soha rendesen bemelegíteni. Zárójelben, de illik megjegyeznünk, hogy legyen bármilyen alaposan bejáratott rendszerünk, egy óra kell ahhoz, hogy igazán magukhoz térjenek. Sokan ezért is ódzkodnak az elektroncsöves erősítőktől, ezért megnyugtatunk mindenkit, nem csak a csöveknek kell minden egyes alkalommal bemelegedniük. A zenehallgatást meg kell tisztelnünk, ezt követően fog a rendszerünk is minket, ezt el kell fogadnunk.

Mielőtt elkalandoznánk a szakmai tanácsadásba, térjünk vissza a KLH Kendall hangfalakra! Érezhetőek voltak benne a Model Three egyes jellemvonásai, ami nem meglepő, hiszen mindkettő ugyanannak a gyártónak a műhelyéből került ki, viszont a Kendall alapvetően mégis más utat választott. Háromutas, álló hangfallal volt dolgunk, a belső kialakításnak és a minőségi alkatrészeknek hála a tartományok nem telepedtek rá egymásra, még a dupla mélysugárzó sem akart mindenképpen brillírozni, ha nem muszáj. Ezt hívják úgy, hogy életerős, egészséges megszólalás. Először a 133 mm-es középsugárzó előadására kaptuk fel a fejünket, mert a feladatát nem vette félvállról. Eleinte pici nyersességet is éreztünk általa, viszont az idő neki dolgozott, így szépen beállt a sorba, és természetes, ugyanakkor elég karakteres típust ismertünk meg, ami ugyanolyan tisztelettel bánt a zongorakísérettel, ahogyan az énekhangokkal is, a szintetizátor szőnyeget pedig kecsesen, de biztos kezekkel terítette le a padlóra, pontosabban a térben, mert abból hatalmasat volt képes alkotni.

Szoros társaként a magassugárzót találtuk, ami szintén a természetesség jegyében fogantatott. Nem volt selymes, ahogyan túlzó sem, egyszerűen prezentálta azt, ami fel lett véve a stúdióban. Ennek ellenére sterilnek sem volt nevezhető, és még játékosságot is vállalt. Határozott darab, mégsem hivalkodott, az előadást nem akarta az ő oldalára billenteni. Ez mondjuk nehéz is lenne, amikor lent dupla mélynyomó dolgozik, azonban azok is mentesek voltak a túlkapásoktól. Ok, David Guetta-nál még a függönyt is képes volt megremegtetni, ahogyan Marcus Miller vagy Mark King basszusgitárját is olyan pontosan és erősen jelenítette meg, ahogyan ebben a kategóriában elvárjuk. A Dire Straits zenéivel viszont kellemesen cirógatott, játékosan kísérte Knopflert és társait, majd a Megadeth során ismét egy másik fokozatba kapcsolt, és egyből a harctéren éreztük magunkat gépfegyverrel a kezünkben.

A KLH Kendall tehát odafigyel a részletekre, úgy van egyénisége, hogy az képes idomulni, de nem akarja az egymástól szögesen eltérő zenéket egy kalapba helyezni, sajátságos karakterrel felruházni.

Precíz volt, ebből nem engedett, de benne is megtaláltuk azt a lazaságot, mint a Model Three és Model Five esetében, csak másképpen. Annyira nem engedte szabadjára a fantáziánkat, és nem is vonta be olyan szintű egyéniséggel, viszont valami bűbájt itt is sikerült a tervezőknek belecsempészni az alkotásukba.

Már említettük, hogy nem igényel erőművet maga mögé, ahogyan a magas érzékenysége is szóba került, ezen tulajdonságoknak hála már alacsony hangerőn is teljesértékű volt az előadása, és még a basszusszekciót is teljes pompájában hallottuk. Persze nem is mi lettünk volna, ha nem engedjük szabadon az agarakat, így megismertük azt, hogy milyen is a Kendall, amikor az övé a pálya, a szomszédok pedig nincsenek otthon.

Veszedelmes, ez a szó jutott először az eszünkbe, hiszen a pontosságából és határozottságából nem engedett, viszont a tisztaságából sem, és úgy rákapcsolt, mint egy precíziósan megépített sportautó. A Kendall ugyanis nagyon gyors, amit a dalokon belül és az egymástól eltérő műfajoknál is meg tudott mutatni. A basszus ekkor már cölöpverésre is alkalmas volt, de még mindig józan maradt, és soha nem akarta átvenni az uralmat, pedig lazán megtehette volna. Maradt a kisebb kimeneti szinten megismert hangkép, csak nőtt a hangnyomás, vele a boogie faktor, klasszikus zenén pedig a karfát markolászó kezek nyomatai. Nem kis teljesítményt birtokol ugyanis, és ha ezt magunkra szabadítjuk, akkor viselnünk kell ennek a következményeit. A pontosság, erő, természetesség, hangnyomás és sebesség párosítása hosszú távon igénybe veszi a hallójáratainkat, ezért érdemes beiktatni óránként egy ötperces kávé, vagy bármilyen más szünetet. Ez nem azt jelenti, hogy a Kendall megviselt volna minket, amikor sokáig és hangosan hallgattuk, de nyomot hagyott, és amúgy is illik egy-egy album után némi csendhez jutnunk, hogy agyban át tudjunk állni a következő felvonásra. Ezt színházakban is így csinálják, a legjobb tudomásunk szerint.

Amikor vége lett a szünetnek, jött a várt folytatás, akár fokoztuk, akár kicsit lassítottuk a tempót, a Kendall minden esetben a barátunkká vált, úgy, hogy a saját útját járta, mégsem tulajdonított semminek és senkinek nagyobb jelentőséget. Ugyanis a Kendall nagyszívű, nagy tüdejű, egészséges, természetes és végtelenül odaadó, csak engedjük ezt befogadni, vagy mi is váljunk azzá.

Amikor hallani, hogy semmit sem bíztak a véletlenre

A szeánszunk végén nyugalommal és egyben izgalommal telve dőltünk hátra. Nyugalommal, mert a KLH bebizonyította a Kendall által, hogy a klasszikus álló hangfal építés területén sem lehet elbizonytalanítani, izgalommal, mert a zenehallgatás szórakoztató, minőségi és kellően adrenalin növelő volt. A Kendall-t nagyon könnyű meghajtani, halkan is önbizalomról árulkodik, ugyanakkor nagyon jól bírja a terhelést, egyáltalán nem esik szét. Hasonlóan a Model Three és Model Five hangfalakhoz nem válogat a zenei stílusok között. Elsősorban közepes, de inkább annál nagyobb alapterületű szobákba tudjuk ajánlani azoknak, akik ebben az esetben sem a divatos megoldások hívei, a megbízhatóságról és minőségről viszont semmilyen területen nem szeretnének lemondani. Már szűzen is megvillantja karmait, amit hosszas bejáratás után tud igazán megmutatni, akkor azonban nem teketóriázik, hiszen villámgyors, sodró lendületű, pontos, energikus és természetes lesz, de soha nem túloz. A KHL Kendall minden kérdőjelet nélkülözve vívta ki az Ajánlott Vétel elismerésünket.