JBL Everest Elite 750NC aktív zajzáras Bluetooth fejhallgató teszt
Elit fülfedők
2017. október 19., csütörtök, 20:15
JBL audio hifi fejhallgató hangszóró zajzár zajszűrés hifi fejhallgató JBL fejhallgató zajzáras fejhallgató Bluetooth fejhallgató aktív zajszűrés fejhallgató teszt JBL fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt
A JBL-nek nem okozott nehézséget, hogy konkurenseihez idomulva fejlődjék. Utóbbi alatt nem csak a dizájnra és a komfortra, hanem az összképre gondolunk. De mindez hogyan hódíthatja meg az utazók fülét?
Prémium, vagy micsoda?
A HARMAN cégcsoport alá tartozó JBL vérprofi módon elemzi az igényeket és versenytársainak lépéseit egyaránt. Az utcai használatra szánt, 100 000 Ft körül megvásárolható fejhallgatók táborában, ahogy a hírekből (de elég csak tesztrovatunkra rátekinteni) látszik, a vezeték nélküli modellek dominálnak. Mit kapunk a borsos árért cserébe? Többnyire összecsukható kivitelt, puha párnázást, vezeték nélküli kialakítást és aktív zajzárat. Ez az, amit az olyan releváns nevek, mint a Beats, Bose és Sennheiser, kivétel nélkül garantálnak. Ugyan mit tudna velük szemben felmutatni a JBL? Főleg azt a gigászi szakmai hátteret, ami a HARMAN számos felsőkategóriás termékén még ha nem is egyértelmű nyomokban, de megmutatkozik. Az eredmény látszólag nem marad el a konkurenciától, az ár viszont igen. Míg egyes gyártók többnyire 120 000 Ft környékére pozícionálják hasonló tudású terméküket, addig a JBL Everest Elite 750NC 80 000 forintba kerül.
Küllem
Mi az ezüst verziót kaptuk meg tesztelésre, mely szürke árnyalataival a Bose QC 35 diszkréten csinos külsejét juttatta eszünkbe. A fül köré fekvő, kissé oválisra nyújtott párnák nem túl vastagok, mégis meglepően puhák. Miután megfogjuk, ujjunk lenyomata még másodpercekig gödröket hagy rajtuk. A kárpit a fül köré fekvő részen és a felső pánton egyaránt műbőrből készült. A fej fölött áthidaló rész bélését elsőre keménynek találtuk, legalábbis a hasonló kategóriájú fülesekhez képest. A pánt betétje műanyag és fém, a kihúzható szárak határozott fokozatokban kerregnek, stabilan megáll minden fokozat, mégis könnyű mozgatni.
A hangszórókamra anatómiája továbbra is a mostanság alkalmazott JBL recept alapján készült. A membránt tartalmazó kapszulán kívül található az emblémával díszített csészealj, amely egyúttal a szárba is torkollik. Jobboldalt egy 3,5 mm-es Jack bemenet található. Használhatjuk vezetékkel a fejhallgatót úgy is, hogy az aktív zajszűrés bekapcsolva marad. A baloldali rész élére igazítva találhatók a kezelőszervek és egy töltésre szolgáló micro USB csatlakozó. A gombok minősége átlagos, parányi méretük miatt eltarthat egy kis ideig, míg egyesek kitapogatják őket és megjegyzik pontos helyüket.
Az Everest 750 háza szinte teljes egészében műanyag, aminek köszönhetően még a benne lévő elektronikával és akkumulátorral együtt is csak 280 gramm, ez még otthoni hifi fejhallgatós viszonylatban is egész jónak számít. Csekély tömegének megvan az az ára, hogy a könnyű anyagok kissé kattognak, amikor kézbe vesszük, kinyitjuk a fülest. Szerencsére amikor már fejünkön trónol, nem hallatszik semmilyen zörgés. A fentebb említett, opcionálisan használható kábel is kellően könnyű, ráadásul mivel nem közvetlenül a hangszórókamrához hanem a külső csészealjhoz csatlakozik, a mellkashoz is verődhet, akkor sem válik zavaróvá. Persze éppen vezeték nélkülisége helyezi előnybe a fülest.
Alapvető extrák
Hordozható multimédiás termékeinél nem fél különféle extrákat alkalmazni a cég és ezúttal sincsen másképp. Nem győzzük hangsúlyozni mobil fejhallgatókkal kapcsolatban a kényelem fontosságát. Amennyiben a hosszú távú komfortot kipipálhatjuk, a következő mérvadó tényezőt, vagyis a zajszigetelését is tanácsos számításba venni. Aktív, ún. adaptív kioltással rendelkezik az Elite 750, melynek használatával képes a külvilág alsó frekvenciás morajlását elfogadható mértékűre csökkenteni.
Nem annyira extra, de meg kell említenünk, hogy a beépített akkumulátor egy 2-3 órás töltést követően kb. 15 órányi üzemidőt nyújt. Az aktuális töltöttség látható az applikációban (arra a következő bekezdésben térünk ki) és iOS mobileszközök esetében a felső sávban is. A csomagolt tartozékok része egy kemény falú, cipzáras védőtok is. Ebben az Everest Elite 750 kevesebb helyet foglal, ugyanis összecsukható és a vetélytársakhoz hasonlóan hangszórókamrái lapra fordíthatók. Az említett tárolóban található egy még kisebb szelence, amelyben töltésre szolgáló micro USB és a moduláris Jack vezeték lapul.
Szoftveres adottságok
Ahhoz, hogy minden képességét feltárjuk, célszerű telepíteni a My JBL Headphones nevű applikációt. Ez a segédalkalmazás segít abban, hogy Bluetooth kapcsolaton keresztül frissítsük a fejhallgató szoftverét, ugyancsak ezen érhetjük el az awareness, lefordítva: tájékozódás funkciót. Amint engedélyezzük, hallhatóvá válik a külvilág, az emberi beszéd, de a monoton áramló basszusok nélkül. Elsőre elég szokatlan érzés, különösen akkor, ha magas fokozatra (három szint közül választhatunk) tesszük, mert a körülöttünk lévők szavai hangosabbá válnak, mintha csak puszta füllel hallgatnánk őket. Vélhetőleg irodai szituációkhoz szánja ezt a JBL (vagy azoknak, akik hallani akarják, ha csönget a pizzafutár), így valamennyire szimulálható egy nyitott rendszerű fejhallgató élménye.
A My JBL Headphone applikáció remekül illusztrálja, hogy ma már a szórakoztató elektronikai eszközök és a mobil szoftverek közti kapcsolat amolyan borsó-és-a-héja jellegűvé vált. Az említett segédalkalmazás játszott szerepet abban is, hogy a beépített kalibrációt (Harman TruNote) lefuttassuk. Ez meglepően gyorsan lezajlik: aktiválást követően egy rövid frekvencia csusszanást lehet hallani, és 2 másodpercen belül már bemért hangján zenél tovább a rendszer. Innen kezdve a fejhallgató - a marketing szerint - személyre szabott hangot produkál. Tapasztalati megközelítésből kijelenthetjük, hogy leginkább dinamikusabb és kihegyezett lett a karaktere, összehasonlítva a kalibráció előtti, kissé száraz hanggal.
Egészen meglepő szinten konfigurálható a szoftverben lévő többsávos EQ is, amennyiben a TruNote eredményével nem lennénk elégedettek. A felső kategóriás utazós fülesekhez hasonlóan ezen is angol női hang üdvözöl minket, ami egyébként természetesebb a megszokottnál, bár ennek nincsen annyira jelentősége.
Utcai használat
Az aktív zajkioltás nagyon jónak mondható, bár (amennyire emlékezetünk lehetővé teszi) más megoldásokhoz képest néha túlságosan is erős. Vélhetőleg szoftverfrissítést követően ezt is több fokozatban állíthatjuk majd. Kipróbáltuk buszon és metrón is a fejhallgatót és egész jól állta a próbákat, egyedül a 3-as metró dübörgése volt neki nagyobb falat, de a szerelvények által keltett rendkívüli zajt így is képes volt lényegesen elviselhetőbb szintre csökkenteni. Buszon a hátunk mögött lévő nagy motor erős morajlása komoly munkára kényszerítette az aktív zajszűrést és ettől nagyon enyhe, de érezhető vákuum hatást éreztünk. Utóbbi annyira nem volt zavaró, de éreztük, hogy valami elfojtja a basszusokat. Mindez utcán nem is mutatkozott meg, így főleg azok fogják élvezni a fejhallgató ezen tulajdonságát, akik villamoson és javarészt járdákon gyalogolva közlekednek.
A beépített mikrofon túlságosan érzékeny, ezért a legkisebb környezeti zaj hatására is használhatatlanná válik. Beszélgetőpartnerünk a villamoson, metrón, valamint a körúton sétálva is csak nagyon nehezen hallott minket. A moduláris kábelre integrált mikrofon lényegesen jobbnak bizonyult, bár ettől még tény, hogy a JBL által beharangozott, zajtalan beszédkezelést mi hatékonyabbnak reméltük.
A komfort nagyon jó, különösen a fülpárnáknak köszönhetően, a fejpánt fél órányi használat után a fejünket kissé nyomni kezdte, de nem lett annyira frusztráló, hogy le kelljen venni. A kényelem tehát összességében egész kellemes, bár néhány hajszálnyit elmarad a fentebb említett, kb. 40 000 forinttal drágább vetélytársakétól.
Hangminőség
Tesztalanyunk karaktere betűforma szerint produkálja azt a hangot, amelyet a JBL multimédiás eszközeiben oly sokan kedvelnek. A 40 mm-es hangszóróknak köszönhetően feszes, kissé domináns, de jól árnyalt basszust kaptunk. A TruNote is rátett egy lapáttal a színesítésre, összességében mindent kicsit izgalmasabbnak és dinamikusabbnak akart bemutatni a valóságnál, ahogy a rendőrtiszteket a hollywoodi akciófilmek bemutatják.
A középmagas frekvenciákban érezni lehetett a Bluetooth tömörítését, kábellel viszont egészen egységessé vált az élmény és a magas hangok töredezettsége is megszűnt. Eleinte inkább elektronikus zenékkel (pl. Deadmau5) próbálkoztunk, de néhány nap elteltével bátorkodtunk kipróbálni egyéb, hangszeres kísérettel szóló előadókat is. Így került lejátszási listánkra Gregory Porter - My Papa Was a Rolling Stone élő koncerten eljátszott feldolgozása és a nagybőgő szinte kiugrasztotta a dobhártyánkat, mégis élvezettel hallgattuk.
A JBL Everest Elite 750 NC minden pillanatban kerülte a gyengédséget és finomkodást, határozott és mozgékony akart lenni, díszített karakterét nem tudta levetkőzni akusztikus műfajoknál, ennek ellenére azokkal is egészen kellemesen szólt. A 4-es metrón (ami ne feledjük, sokkal halkabb, mint a 3-as) a zenébe gondtalanul elmélyedve nem annyira akartuk elemezni a füles hangját, sokszor egyszerűen csak élveztük, hogy a dallamok szinte áradnak. Mindvégig kicsit éreztük az elektronika rásegítését, viszont cserébe a meglepően testes basszusok rengetegszer elvonták figyelmünket a helyenként picit mesterkélt részletekről.
Végszó
A JBL Everest Elite 750NC nem keltette bennünk annyira forradalmi termék érzetét, mint amit pl. a cég ultrakompakt mobil hangrendszereinek tesztelésekor átéltünk. Extrák szempontjából elképesztően jól felszerelt, komfort és hangminőség terén sincsen (vezeték nélküli viszonylatban) miért szégyenkeznie azon az áron, amibe kerül. Ettől még nem szorongatja meg a nála drágább alternatívák nyakát, egyszerűen csak gondosan kidolgozott átmenetet képez a kompromisszumos felső-közép- és prémium kategória közt, de ezt nagyon ügyesen teszi. Utcai használatra, a könnyűzenei műfajok és elektronikus zenék kedvelőinek ideális választás, több órás utakhoz, gyakori telefonálóknak viszont nem a legkiforrottabb.