JBL E55BT Bluetooth fejhallgató teszt

Haladunk a korral

2017. október 30., hétfő, 06:05

JBL audio hifi fejhallgató Bluetooth vezetéknélküli fejhallgató Bluetooth fejhallgató JBL fejhallgató fejhallgató teszt vezeték nélküli fejhallgató Bluetooth fejhallgató teszt vezetéknélküli fejhallgató teszt JBL fejhallgató teszt

Miután a hangfalak és erősítők világában a gyártóknak nincs módjuk forradalmi áttörésekre, más, nem kevésbé népszerű kategóriákhoz nyúlnak, hogy csiszolgassák, javítsák azok paramétereit. Így történt, hogy a JBL apró, de számottevő lépéseket tett és egy egész jó vezeték nélküli fejhallgató sült ki belőle. Akkor mégsem utáljuk a Bluetooth-t? Cikkünkből kiderül.

E mint Economy?

Nemrégiben teszteltük a JBL legújabb megfizethető, vezeték nélküli fülhallgatóját. Az E25BT volt a legolcsóbb kábelmentes füles, ami eddig kezünk ügyébe került, és ez egyfajta előnnyel ruházta fel, függetlenül egyéb paramétereinek színvonalától.

Kisvártatva vettük észre, hogy az új família nagyobb tagokat, fejhallgatókat is tartalmaz, így aztán a friss, ún. gazdaságos skála legnagyobb tagjáig ugrottunk. Így került hozzánk az E55BT, mely a fotókat, specifikációt és a mindehhez társuló, kb. 40 000 Ft-os árat elnézve nem tűnik vészesnek. De mit kapunk a gyakorlatban?

Kicsomagolás

A doboz épp olyan igényességet nyújt, mint amilyet a JBL vezeték nélküli hangrendszereinél megszoktunk. Pillanatok alatt kivehető belőle a fejhallgató s annak tartozékai. Utóbbiak alatt értendő egy 130 cm hosszú analóg sztereó Jack csatlakozós (amennyiben lemerül a beépített akkumulátor, praktikus lehet) és egy töltésre szolgáló, szokásos JBL-narancs színű micro USB vezeték. Kicsit hiányoltunk egy védőtokot a kulturált csomagolásból, de párezer forintért mindenki vadászhat magának tetszőt, ha óvni szeretné fülesét.

Extrák

Tesztalanyunk fő vonzereje nyilván abban rejlik, hogy vezeték nélküli. Mindazonáltal hatóköre is nagyon jó, még irodai közegben is könnyedén elnyúlhat 10 méterig. Így akik pl. kényszeresen sétálgatnak fel s alá telefonálás közben, preferálni fogják az ehhez társuló szabadságérzetet. Látszólag elhanyagolható tény, mégis szóvá kell tennünk, hogy az E55BT aránylag kompakt és használaton kívül össze is csukható. Fül köré illeszkedő létére egész jó ergonómiával rendelkezik, egyáltalán nem olyan bumfordi, mint klasszikus over-ear rokonai. Hangszórókamrái 90 fokban kiforgathatóak, hogy nyakunkban lógva ne zavarja állunkat.

Érdekességként említhető, hogy az E55 BT képes egyidejűleg két mobileszközzel is vezeték nélküli kapcsolatot létesíteni. Ha két telefonnal párosítjuk, akkor mindkettőn el kell végezni a szinkronizálást, ezt követően mindig az a fél lesz kompetens közvetítő, amelyiken szünetben elindítjuk a zenelejátszást. A telefonhívások minden esetben prioritást élveznek, tehát ha aktív a Bluetooth kapcsolat, nem kell tartani ún. összegabalyodástól sem. Apropó, jóllehet, tesztalanyunk vezeték nélküli, ettől függetlenül említést érdemel a mellékelt, textil köpenyes kábel is. A nálunk töltött két hét alatt egyszer sem csomózódott össze. Ha galléros ruhát vettünk fel, kicsit zavart a testünkhöz verődő kábel zörgése, de ahogy sejthető, az E55BT leendő tulajdonosai úgyis csak végszükség esetén fogják elővenni a moduláris, már-már idejétmúlt kiegészítőt.

A beépített akkumulátor 20 órányi üzemidőt ígér egy kb. 2 órás feltöltést követően, ami ebben a kategóriában ugyancsak példaértékű. A vezérlésre szolgáló, összesen 4 db gomb a jobboldali hangszórókamrára került. Beépített mikrofonja által vezetékes és vezeték nélküli üzemmódban is használható mikrofonos headsetként az E55 BT. Végül, de nem utolsósorban hölgyek és urak érdekében is említhető, hogy négyfajta színben juthatunk hozzá: piros, kék, fehér és fekete opciók állnak rendelkezésre, nálunk utóbbi vendégeskedett. Ezzel fel is soroltuk a főbb extrákat.

Használat közben

Az első kézbevétel vegyes, de főleg pozitív benyomásokat szült. A viszonylag egyszerű, javarészt műanyag külsőt igényes illesztések és egész puha, műbőrborítású fülpárnák kompenzálják. Érezzük, hogy az E55BT még nem a csúcskategória képviselője, de a maga kategóriájánál olcsóbbnak sem tűnik. Egyszerű szivaccsal bélelt fánkocskái szépen körbeölelik hallószervünket, és noha nem éppen kényeztető, valamint nyári napokon picit füllesztő lehet, mégis egész kényelmes. Utóbbiban szerepet játszik a jól formázott fejpánt is, melynek külsejét a futócipők hálójára emlékeztető, strapabírónak tűnő műszálas szövet fedi. A fejünkkel érintkező felső rész lehetne puhább, de még így sem vészes, csak enyhén nehezedik ránk. Az oldalirányú nyomást ügyesen lecsökkentették, így nem érezzük úgy, mintha satuba raknánk kobakunkat. Az E55BT összességében, mint középkategóriás, nagyméretű füles, hosszabb zenehallgatásra is alkalmas komfortot nyújtott.

A zajszűrés szintén jó, ha nem is a legjobb, mindenképp megfelelt az ár figyelembe vételével felbecsült elvárásnak. Tömegközlekedésben kissé behallatszott a külvilág, ezért nem tudtunk elzárkózni annak robaja elől, de 60-70 %-ban még buszon és metrón ülve is tudott érvényesülni az éppen lejátszott zene. A stabilitás utcai használat esetében közel kifogástalan, még a zebrán átfutva sem akart lepottyanni, csak nagyon intenzív fejrázástól, bólogatástól moccant meg a fejhallgató.

Hangminőség

Két hétig napi rendszerességgel volt járatva, használva az E55BT. Forráseszköznek referencia számainkkal telepakolt iPhone volt segítségünkre. Egy alkalommal nekirugaszkodtunk olyan összehasonlító tesztnek is, amellyel kifejezetten a vezetékes és vezeték nélküli jelátvitel közti hangzáskülönbséget derítettük ki. Jó hírrel szolgálhatunk a vezeték nélküli technológia híveinek, ugyanis a fejlődés végre érzékelhető. Végre a belépő középkategóriába is be tudott férkőzni egy olyan résztvevő, amelynél a kábelmentes használat nem okoz drámai hangminőség csökkenést. A részletek irányítottsága és a dinamikai elosztás szinte semmit sem változott, amikor kábelről Bluetooth-ra váltottunk. Az apró rezdülésekben tömörítettség volt érzékelhető, mint amikor CD-ről MP3-ra váltunk. A térábrázolás is kicsit pontosabb, realisztikusabb volt vezetékkel, de ezeket leszámítva vezeték nélkül is kellemes, meglepően tagolt hangot nyújtott az E55BT.

Az utcai használatra szánt, mondhatni trendkövető fülesektől megszoktuk, hogy divatos, azaz puha, fülbemászó, ugyanakkor kigyúrt mélyhangokkal dúsított karakterre törekednek. Az E55BT végre nem akarta szebbé és simulékonyabbá tenni a zenét, egyszerűen csak hagyta, hogy az részletesen, hifis jellegűen szólaljon meg. Árnyaltabb és jobban artikulált részletábrázolást kaptunk, mint amit a hasonló kategóriájú (vagy vezeték nélküli) fejhallgatóktól eddig megszoktunk. A basszus nem volt a tipikusan pökhendi, hangképre ránehezedő modorú, amit az amerikai - vagy a ma gyakorta használt szóval fogalmazva mainstream - rendszerektől megszoktunk, elvárunk. Jóval könnyedebb ütemeket kaptunk helyette, amelyek nem feltétlenül akarták magukra felhívni a figyelmet. Így a lábdobok által keltett éles puffanások sem voltak túl brummogósak, hitelesebbnek tűntek. A középső frekvenciák, mivel nem akart semmi felesleg rájuk telepedni, aránylag könnyedén, kissé szárazon szólaltak meg, ami lehetővé tette, hogy kicsit jobb minőségű, éneket és hangszereket tartalmazó műsorokat is hallgassunk. A kissé plasztikus, viszont közlékeny és informatív magas frekvenciákból elhagyták azt az idézőjeles butítást, ami szerintünk most még a Bluetooth fülesek zöménél kompromisszumot jelent. Végre a cintányérnak cintányéros szisszenése, a gitárhúrnak pedig fémes pendülése volt akkor is, ha zsebünkben feltekerve maradt a Jack kábel.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy várakozásunkat felül tudta múlni az E55BT. Leszögezzük, pozitív véleményünket a vezeték nélküliség figyelembe vételével fogalmaztuk meg. Elképzelhető, hogy ugyanezen az áron találni olyan fejhallgatót, amely ugyanilyen részletező képességre, esetleg még természetesebb karakterre képes. Itt a pláne az, hogy a zenét Bluetooth használatával is tudtuk élvezni, és sok esetben meghallottunk olyan részleteket, amiket manapság inkább csak a hifis affinitású vetélytársak tesznek rivaldafénybe, az utcai típusok többnyire háttérbe szorítják őket.

Nem mondjuk, hogy zeneileg válogatós az E55 BT, karaktere könnyed és univerzális, egyfajta tisztaságra törekszik akkor is, ha kevés anyagból tud csak főzni. Deadmau5 felvételeket elindítva előjöttek olyan részletek, amikre nem számítottunk. Ugyanakkor tömegközlekedésben a gépjárműzaj és a viszonylag szerény zajszűrő képesség kettőse a zenei basszusok csökkenését okozta. Az E55BT nem gazdagítja a mélyhangokat, ezért vagy nekünk kell EQ-val gyarapítani azokat, vagy egyszerűen meg kell békélnünk a józanul beállított, gyári frekvenciaspektrummal. Cserébe elkülönülve hallhatjuk pl. a Foo Fighters zenészeit, de a Thiever Corporation úszkáló, zengő effektusait is felfoghatjuk egy kis pszichológiai kiruccanásnak. Mindez azoknak fog élvezetet jelenteni, akik a zenét figyelni szeretik akkor is, ha az nem feltétlenül dübörgést, vagy épp krémes kényeztetést kínál.

Végszó

A középkategóriával nyilvánvalóan el kell vállalni bizonyos kompromisszumokat, de végre úgy érezzük, hogy a technológia és a tervezői odafigyelés a felhasználói élményt és a hangzást egyaránt a pozitív oldalra tudta tessékelni. A JBL E55BT talán nem minden idők legjobb utcai fejhallgatója, de kedvező árával, jó Bluetooth hangjával és a korábbi megfizethető JBL modellekhez képest jobb küllemével szélesebb rétegnek tudjuk javasolni. Kellemes utcai mindenes, lehet, hogy zajszűrése repülőgépre kevés, és lehet, hogy nem annyira dögös vagy éppen audiofil, mégis okosan összeállított kis hifi koktélt jelent a modern felfogású zenerajongónak.

1 2

Következő oldal >