Jays q-JAYS fülhallgató teszt
Akusztikus ínyencfalat
2017. június 27., kedd, 23:05
Jays audio hifi fülhallgató q-JAYS hifi fülhallgató Jays fülhallgató fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt Jays fülhallgató teszt
A q-JAYS nem felel meg minden igénynek, ám ettől még meggyőződésünk, hogy igazi gyöngyszem az audiofil fülhallgatók között, bizonyos adottságai miatt joggal kalapot emelhetnek előtte a kifinomult zenekedvelők.
Technikai háttér röviden
A Jays nemes egyszerűséggel arra összpontosított, hogy a legjobb hallójáratba illeszkedő fülhallgatót hozzák létre. Igen, a legjobb fogalma képlékeny attól függően, hogy milyen árkategóriában keresgélünk és mi a személyes preferenciánk. A q-JAYS kb. 100 000 forintos árát tekintve érthető, ha magas elvárásokkal értekezünk róla. Minél többet tudtunk meg a termékről illetve annak hátteréről, annál inkább úgy tűnt, hogy a svédek semmit sem bíztak a véletlenre.
A q-JAYS második generációja egy rendszernek, mely egykor a világ legkisebb, hallójáratba illeszkedő fülhallgatói közé tartozott. Az elődnél alkalmazott motívumok egy részét mellőzték vagy átalakították a fejlesztés során. Meglepő, hogy az apró méret ellenére moduláris kábellel ruházták fel: aranyozott felületű SSMCX menetes csatlakozók találhatók a hangszórókamrákon. Utóbbiak fotók és tapintás alapján is elsőre műanyagnak tűnhetnek, valójában rozsdamentes acélból készültek. A rajtuk lévő, matt fekete bevonatnak köszönhetően nem látszik rajtuk az ujjlenyomat és bizonyos mértékig karcálló is.
A kábel sem tűnik tartós darabnak ám szilikon köpenye alatt kevlár erősítés húzódik. Mindent összevetve a q-JAYS első ránézésre egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy drága fülhallgató, ami praktikus szempontból inkább előny.
Hogy a kapszulákba ne jusson szennyeződés, kis szűrőt is helyeztek eléjük. A mindössze 2 mm átmérőjű kapuban 55 db lézerrel vájt lyukon keresztül vándorolnak ki a hanghullámok. A kamrákban pedig nem egy, hanem két lengőnyelves (balanced armature) motor dolgozik. A q-JAYS kétutas rendszerű, egyik hangszórója a basszusokat, a másik pedig a középmagas frekvenciákat hozza létre.
Kicsomagolás, használat
Korábbi cikkeinkben is dicsértük a Jays már-már Apple-szintű minimalizmusát, amely a q-JAYS esetében sincs másképpen. A babszem nagyságú kamrák aprósága kézben tartva válik igazán megdöbbentővé, ujjaink közt forgatva mi sem tudtuk elképzelni, hogy miként kerülhetnek helyükre és hogy egyáltalán hogyan fért beléjük két hangszóró.
A gyártó leírása alapján kétféle pozíció lehetséges: vagy fülmonitorként használjuk, hogy kábelét fülgerincünk mögé kanyarítjuk (ekkor azonban a mikrofonos headset modul túlságosan fentre kerül), vagy pedig a hagyományos módon. Nekünk utóbbi vált be és a kis babszem egész jól betámaszkodott fülünkbe. Említést érdemel a hagyományos szilikon gumiharangokon kívül mellékelt Comply szivacspárna is, mely az ipari füldugó előnyeit nyújtja, miniatürizált kivitelben.
Stabilitás szempontjából átlagosnak mondanánk, sportolóknak nem ajánlott, leginkább nyugodt pozícióban, legfeljebb sétálva érdemes használni. Mindenesetre a kis méret pozitív bélyeget nyomott a komfortra. A mikrofonos headset modul is jól sikerült, gombjait könnyen ki lehetett tapintani, beszédhangunkat (amennyire a zaj lehetővé tette) érthetően rögzítette.
Hangminőség
Míg nálunk vendégeskedett, AK Jr hordozható zenejátszóval járattuk és teszteltük, de rövid ideig iPhone-ról is muzsikált a q-JAYS. Utóbbival is megvillogtatta tudását, de a komolyabb D/A konverterrel és fejhallgató erősítővel rendelkező forráseszköz hatására kezdődött el igazán valóságérzetünk bűvölése.
Bizonyos szintű precizitást meghaladva egy jó rendszer már olyan mélységeket nyit fel, amelyek az érzelmekre is jobban hatnak, így érzékenyebb lelkűeknek lehet, hogy egy csomag zsebkendőre is szüksége lesz, ha erősebb töltetű, monumentális vagy drámai felvételeket indítanának el. De félre a tréfával, jöjjön a lejátszási listánkról három, találomra kiválasztott darab, melyeket hallgatva hiánytalanul szembesülhettünk tesztalanyunk képességeivel.
Ibrahim Maalouf - Douce (feat Oxmo Puccini)
Ez a zeneszám önmagában alkalmas volt a q-JAYS minden sajátosságát és határát prezentálni. Kissé balkános, ugyanakkor drámai hangulata eleve nem hétköznapi, mint ahogy precíz részletei sem. Egy másik világba viszi a hallgatót, egy történetet, hangulatot ábrázol, rengeteg parányi motívummal, melyek a tér, a dinamika és a mesebeliség elemeit használják fel. Miközben Oxmo beszélt, a háttérben sejtelmesen visszhangzó zongorát és szárazon lebegő hegedűt is pontosan el tudtuk különíteni. Pontosan olyan volt, mint azok a filmek, amelyekben egy képen belül több elemet, jelenetet egymásba úsztatva akarnak illusztrálni. Mindegyik síkot érzékelhetjük, de tudjuk, hogy külön-külön mondanivalót hordoznak. A beszédhang friss volt és nyers, a trombita artikulált, a dobok pedig olyan dinamikusak, hogy kis hangerőn is beindították pislogó reflexünket. Minden ütem életszerű volt, mintha valódi hangszerek szólaltak volna meg fejünkben. A trombitával kooperáló férfikórus beúszása felderítette a q-JAYS viszonylag szellős és mély sztereó színpadát, ami hallójáratba illeszkedő fülhallgatóknál nagyon ritka tulajdonság és értelemszerűen a finom hangszeres zenéknél dob sokat az élményen.
Joe Bonamassa - The Valley Runs Low
Annak ellenére, hogy a gitárművész stílusvilága inkább az amerikai country elemeit használja, ez a felvétel inkább naturalista, száraz karakterrel jelent meg. A q-JAYS mindenféle szépítést és puhítást nélkülözött, helyette kristálytisztán ábrázolta az éneket, dobot és az acélhúrokat. A zenére nem rakódott tompító súly, könnyedén tudott áramlani. A csendülő gitáron és az éneken is érezni lehetett egy nagyon enyhe ércességet, ami az elkényelmesedett fülek számára hosszú távon kicsit erős lehet. A lábdob és basszusgitár diszkréten ballagtak a háttérben, nem akarták felhívni magukra a figyelmet. Patikamérlegen adagolt alsó frekvenciákat kaptunk, melyeket szerkesztőségünk falai közt és otthoni közegben csak csodálni lehetett. Ugyanez a mennyiségű basszus erős zajjal övezett környezetben, gépjárműzajjal párosítva kevéske, a külvilág hamar elnyomhatja a q-JAYS gondosan beosztott dinamizmusát, ekkor a 2 kHz fölötti szekció kerül előtérbe, amitől diétás, sovány lehet az eredmény (holott nagyon jól tudjuk, hogy nem az).
Coldplay - Magic
Ritka, hogy egy populáris hangvételű, mainstream nótát ennyire fantasztikus minőségben kapjunk vissza. A Magic 24-bites verziója ezúttal olyan mikroszkopikus részleteket fedett fel, amelyeket ezelőtt az általunk kipróbált fülesek 90 %-án nem is hallottunk meg. Az egész felvétel egyszerre volt kristálytiszta, professzionális és magával ragadó. Még a lecsengések, hátsó zörejek, háttérbe kevert visszhangok is annyira megfogottan, csont szárazon fel tudtak épülni, hogy minden sejtelmesség és misztikum helyett szinte barangolni lehetett a zenében. Talán ügyetlen hasonlat, de ez olyan, mint mikor az ember olyat álmodik, amiben minden valódinak tűnik, szinte kézzel fogható. Aki utánunk ugyanezt a számot meghallgatja majd a q-JAYS tolmácsolásában, alighanem érteni fogja, hogy mire gondoltunk.
Végszó
Hosszasan ecsetelhetnénk még, hogy a legkülönfélébb zeneszámoknál milyen jó térábrázolást, gyorsaságot és közvetlenséget kaptunk, de mint mindig, ezúttal is a személyes kipróbálás dönt el mindent. Az elkényelmesedett fül azonnal hiányolhatja a könnyűzenénél kívánatos basszust belőle, mindezt viszont élethű hangszerekkel és realisztikus térhatással kompenzálja. Hallgattunk már jó pár fülhallgatót, és ártól függetlenül a q-JAYS megérdemel magának egy helyet a legjobbak között, annak ellenére, hogy zajszűrése nem a legjobb és erős zajban le kell mondanunk a szolidan beosztott alsó frekvenciákról is. Nem ajánlott sportoláshoz, sem távolsági utazáson való diszkózene fülelésre, mégis megérdemli a kiváló termék cédulát. Mert ahhoz képest, hogy ilyen parányi, képes magával vinni az élő hangszeres zenébe, felfedni rengeteg korábban ismeretlen részletet, mindenféle rózsaszín díszítés és izomfeszegetés nélkül, és a hifi erről kéne, hogy szóljon.