Jamo S7-27F álló hangfal teszt

A népszerűség kötelez

2024. április 20., szombat, 22:05

Jamo audio hifi hangfal hangszóró hangfal teszt hifi hangfal Jamo hangfal hifi hangfal teszt Jamo hangfal teszt

Az új Jamo Studio széria teljesen megváltozott. Merőben eltérő formatervet és hangzást nyújt, mint bármely korábbi kiadása. Miután kipróbáltuk az állványos S7-17B-t, kicsit erősebb terhelésben részesítettük az S7-27F álló hangfalakat. Elképesztő hatékonysággal töltenek meg zenével nagyobb szobákat is. Hangkarakterük mindenevő, ami azt jelenti, hogy nem kizárólag zenehallgatásra valók. Hogyan érvényesülhet az eddigi legdrágább Studio szériás hangfal egy minden korábbinál szorosabb versenyben?

Bevezető gondolatok

Kb. másfél éve érkezett a hír a Jamo megújításáról. Sokan ismerik a gyártót, amelyet 1968-ban, Dániában alapítottak, mára a Klipsch Group tagja. Az elmúlt években keveset lehetett hallani felőlük, de 2022 végére váratlanul, teljes újraindítás történt. A Jamo közleménye alapján további hangsugárzók is várhatók, egyelőre csak a Studio szériát hozták nyilvánosságra. Ahogy fentebb említettük, az S7-27F a széria jelenlegi legnagyobb tagja. Kiegészíthető a rendelkezésre álló két házimozi centersugárzó (S7-25C vagy S7-43C) bármelyikével, háttérsugárzóként az S7-17B vagy S7-15B illeszthető hozzá. Ez a cikk csak a sztereó hangzásról ad ízelítőt.

Térjünk vissza a lényegre! A hangdobozok űrtartalma terjedelmes, ugyanakkor álló hangfal viszonylatban alacsonynak számítanak. Szélességük 23 cm, ami a manapság elterjedt méreteknél nagyobb. Ennek fő oka, hogy a mélyközépsugárzók 17 cm-esek. A felépítés kétutas, papíradatok szerint a nagy hangszórókból mindkettő ugyanazt az információt szólaltatja meg. Miközben sok cég kísérletezik új anyagokkal és technológiákkal, a Jamo régebbi membrán anyagot, papírt alkalmazott. A kónuszok falán T alakú domborulatok figyelhetők meg, melyek célja az anyag merevítése.

A 25 mm-es lágy dóm magassugárzóhoz hullámvezető is tartozik, aminek alakját a gyártó saját COMSOL modellező szoftvere alapján számolták ki.

Különlegesség a hétfokos szögben hátradöntött doboz és a talpban különálló kamrába helyezett keresztváltó. Utóbbival az volt a cél, hogy minimálisra csökkentsék a méretes hangszórók vibrációjának alkatrészekre gyakorolt, negatív akusztikai hatását. A keresztváltó áramköre Mylar és polaritás nélküli elektrolit kondenzátort, tartalmaz vasmagos és légmagos tekercsekkel, illetve 25 wattos ellenállásokkal, hogy a hangszórók sávja jobban összeérjen.

Küllem

A formaterv letisztult, egyszerű motívumokkal. A csavarokat ezüstszínű műanyag peremek takarják, az előlapi védőselyem mágneses. A hét fokban hátradöntött doboz műanyag talpon áll, amelyben a keresztváltó található. A talp hátrafelé meghosszabbodik, e nyúlványból felfelé néz egy pár banándugót is fogadó csatlakozó. A felépítés épp úgy, mint a többi Studio 7 hangfalé, ezúttal is nyitott. A hátsó reflexnyílás széle kerekített, a doboz függőleges széleit ugyancsak lekerekítették a belső állóhullámok csökkentése érdekében.

Beüzemelés

A meghallgatás 25 négyzetméteres szobában történt. Rotel erősítő hajtotta a hangsugárzókat, amelyhez Loewe televíziót és Reavon Blu-ray lejátszót, továbbá egy Xbox játékkonzolt csatlakoztattunk. A kritikus meghallgatást több hetes járatás előzte meg. Csak a biztonságkedvéért az IsoTek bejárató lemezt is lefuttattuk néhányszor, mielőtt a hangzást alaposabban vizsgálni kezdtük. A hangfalaktól 3 méter távolságra ültünk, azok 2 méterre helyezkedtek el egymástól. A gyártó által mellékelt M6 menetű tüskék helyett mi kényelmi okokból és a padló épsége érdekében Soundcare alátétet alkalmaztunk.

Hangminőség

A Jamo S7-27F ugyanazt a hangkaraktert nyújtotta, mint a korábban tesztelt S7-17B. Nem csoda, hiszen sok alkatrészük megegyezik. Megkaptuk a széles szórású, ám élességet nélkülöző magashangokat és könnyű középső frekvenciákat. A hozzáadott mélyközépsugárzó által viszont jóval több basszust nyújtott. Több alatt nem mélyhang erősség, hanem inkább kiterjedtség értendő. Emellett kis terhelésen több dinamikával, lendülettel jelentek meg referencia számaink, mint az állványos rokon esetében.

Eric Clapton legnagyobb példányszámban eladott, Unplugged c. albumát vétek lett volna kihagyni. A Layla-ban dob és zongorát is megszólal a gitáron kívül, ezért néhányszor újra hallgattuk a Jamo társaságában. Tetszett az énekhang laza, közvetlen ábrázolása. Nem tolakodott túlzottan előtérbe, finoman beágyazódott a többi hangszer közé. Minden zenész egyforma jelentőséget kapott. A hangfalak jól kezelték az ütős hangszer dinamikáját is. Akik nem ismerik, azoknak érdemes tudni, hogy az Unplugged egy koncertfelvétel (ráadásul remek minőségű), jellegzetes atmoszférával. A hangfalak nem műszerész pontosságra törekedtek inkább csak nagy vonalakban vázolták, hogy a színpadon mi történt. A térből és annak mélységéből csak kevesebbet voltak hajlandók mutatni. Energia szempontjából mégis fenntartották az izgalmat és lendületet. A legalsó mélyhangok könnyűek maradtak, amitől megmaradt az ütemek józansága. Az összkép friss maradt és viszonylag gyors is. Ilyen hatást vártunk európai hangfaltól. A sztereó középpont lehetett volna kicsit jobban fókuszált, de a központ tagolás általában a felső-középkategória privilégiuma.

Lehet vitatkozni azon, hogy a Jamo jelenlegi állapotában mennyire dán, vagy amerikai. Viszont kétségtelen, hogy a hard rock (legalábbis a Queens of the Stone Age - Lullabies to Paralyze albuma) fantasztikusan jól állt neki. Mintha erre született volna. Hozzá kell tenni, hogy a Sound City stúdióból egyébként is legendás albumok kerültek ki. De mielőtt végleg lehorgonyoznánk a műsor fontosságánál, térjünk vissza arra, hogy a hangsugárzók teljesen új arcukat mutatták meg. A korábbi akusztikus, neutrális zenékkel kicsit hiányzott a basszus zamata és a melegség. Itt megjöttek a kerek, izmos mélyközép hangok, amik bármelyik rocker számára hamar libabőrt okoznak.

Az elektromos gitárban érdes és lágy tónusok keveredtek, amit a papír hangszóró ügyesen adott vissza. Az énekhang egy kicsit markáns és kontrasztos volt, de még nem bántó. Itt sem helyezkedett középre a dalszöveg, viszont teljesen független rétegként bánt vele a hangsugárzó. Szerintünk hiánytalanul kijött az album mozgalmas, felfűtött jellege. A magashangok egyáltalán nem bántották a fület. Biztonságos határon belül maradt a cintányér és a torzított gitár, ami a hosszú távú hallgathatóságnak kedvezett, bár egy kicsi extra felbontást és több mikro dinamikát még elviseltünk volna.

A legalsó mélyhangok inkább lágyabb, jámborabb tónusúak maradtak akkor is, ha a műsor intenzív basszusra épült. Ilyen volt a Massive Attack - Angel is, melynek méltán híres ütemei világszerte rezgetik a zenerajongók ülőgarnitúráit. Itt inkább enyhe bizsergést vett át a zenehallgató fotel, ami nem feltétlenül rossz, mert legalább érvényesülni tudott a többi, magasabb frekvenciás részlet. Az S7-27F félelmetesen nagy hangnyomásszinttől sem hőkölt vissza, de bármeddig merészkedtünk hangerővel, a mélyhangok nem estek át diszkós szintű pumpálásba.

A nagy hangszóró láttán legtöbben sok basszust sejtenének. Valóban rengeteg jött belőle, bár csak bizonyos szintig. Amennyire le tudott menni, kellemes és dallamos árnyalatokat közölt, de az 50 Hz alatti részletekbe kevésbé fektetett energiát. A basszus kiterjedtsége nagy volt, mert a szoba legtöbb pontján intenzívek maradtak a hallható frekvenciák. Az Angel alapján az derült ki, hogy tesztalanyunk nagy membránfelületét inkább a dinamika érdekében mozgósította. Akik mélyláda jellegű frekvenciákat akarnak, azoknak megfontolandó lehet mélysugárzó hozzáadása a jövőben. Vagy válasszanak eleve izmosabb karakterű hangsugárzót (pl. Klipsch).

Megjegyzés: videójátékra és filmnézésre is kellemes társnak bizonyultak a Jamo álló hangfalai. A hullámvezetőbe ültetett magassugárzó nagy hangmezőt hozott létre, amelyet a televízió képébe is bőven beleérőnek érzékeltünk. Még centersugárzó nélkül is elértük a képből érkező hang illúzióját, amennyiben ideális pontról és megfelelően elhelyezett dobozokkal használtuk a hangrendszert.

Alternatívák

Aki tagoltabb színpadot és kicsit játékosabb basszust szeretne, olvassa el a DALI OBERON 5 tesztjét. Utóbbi karcsúbb doboz, szükség esetén mégis kicsit erőteljesebb basszust is kínál, konkrétabb középponttal. Viszont nincs benne az a laza könnyedség, ami a Jamo dinamikájában és mélyhangjaiban volt tapasztalható. Aki olcsóbban keres álló hangfalat, árához képest jó térhatással, annak az Acoustic Energy AE120 2 lehet izgalmas alternatíva. Utóbbi hatalmas teret képes megjeleníteni, viszont kicsit határozottabb hajtás szükséges, hogy basszusai is belendüljenek.

Végszó

A Jamo S7-27F kellemes mindenes álló hangfal, nagy terhelhetőséggel és széles szórással. Egy átlagos méretű nappalit simán betölt úgy, hogy a szomszéd szobákba is átszűrődjenek fülkímélő dallamai. Alkalmi házibulikhoz, filmnézéshez és videójátékhoz is univerzális karaktert nyújt. Széles hangmezőt képes megjeleníteni, dinamikában erős, viszont a sztereó középpontja elnagyolt. Emiatt a színpad tagolása nem a legpontosabb. A klasszikus zenét emiatt hetykén kezeli, de könnyűzene, pop és elektronikus műfajok esetében kimondottan izgalmas partner. Mélyhangokban jól árnyal, bár nem annyira kemény, mint amit a látvány sejtet, ettől függetlenül jól bírja a terhelést. A konkurensek közül némelyik elegánsabb kivitellel rendelkezik, ezért örültünk volna, ha bizonyos részleteknél (talp) kevésbé spórolnak az anyagokkal. Szerencse, hogy a hangzás ettől függetlenül élvezhető maradt.

1 2

Következő oldal >