Jamo S 803 állványos hangfal teszt
Régi-új arc
2018. április 9., hétfő, 15:55
Jamo audio hifi hangfal hangszóró hangfal teszt hifi hangfal Jamo hangfal hifi hangfal teszt Jamo hangfal teszt
Bizonyára számtalan olvasónk hallott már Jamo hangfalat, és akik nem, vélhetőleg azok közül is sokan hallottak a márkáról. A belépő kategória egyik legnépszerűbb képviselőjeként hosszú évekig érintetlenül futó Studio sorozat ezúttal teljesen kicserélődött, első ízben egy állványos dobozból csipegettünk, hogy kiderítsük, milyen hangfalpárt kapunk ma 80 000 forintból?
Küllem
Nemrég említettük, hogy megérkeztek a Jamo új Studio hangsugárzói, melyek az előd 600-as sorozattól bizonyos jellemzőkben már annyira különböznek, hogy a gyártó is ésszerűbbnek gondolta a 7-es számot átugorva 8-assal kezdődő számozást biggyeszteni rájuk.
A Jamo a Klipsch szárnyai alatt futó márkanév és ez többé-kevésbé visszaköszön az S 803 arcán is. A régi Studio szériás motívumoknak búcsút inthetünk, helyettük teljesen új alapokra épült a friss generáció. Nincs is értelme a múlthoz viszonyítgatni, lássuk inkább, hogy mit kapunk ettől a bizonyos hangfaltól!
Felülről megfigyelhető, hogy a doboz nagyon enyhén trapéz keresztmetszetű, így oldalsó falai hátulról előre parányi mértékben szűkülnek. Ez ad neki egy szokásostól némileg eltérő dizájnt, és ha a leendő tulajdonos beruház a szériába tartozó, svéd bútorra emlékeztető centersugárzóba, akkor válik igazán ütőssé az összkép.
A frissítés eredményeként semmilyen embléma nem dominál az előlapon, mindössze a jobboldal alsó sarkában láthatjuk a szürke Jamo feliratot. Ilyen értelemben a minimalizmus elismerésre méltó, ráadásul a gyártó picit a színekkel is játszik. Nálunk a diófa hatású borítással ellátott doboz vendégeskedett, melynek takaróelemeit és alsó talp-lemezét feketére színezték.
A fekete változatnál ugyanez a színhasználat fordítva érvényes, így pl. a magassugárzó körüli hullámvezető színe dió. A doboz tömege meglepően csekély (4,9 kg), ennek ellenére a kialakítása, minőségérzete (mintázata a prémiumtól, ill. a C 100 széria valódi furnérjától értelemszerűen elmarad) árához mérten egész korrekt.
Az S 803 némileg karcsúbb, mint a szokásos méretű állványos hangfalak, mivel mélyközép sugárzója sem 16, hanem 12,7 cm-es (a magassugárzó viszont a széles átlagot képviselő, 25 mm-es). Reflexnyílása, egy széles, enyhén kerekített szélű rés nem hátulra, hanem az előlapjára került, így sokkal könnyebb számára pl. könyvespolcon helyet találni, mert basszusait nem torzítja a mögötte lévő tér.
Extrák
A gyártók mostanában a belépő kategóriában is tettek lépéseket a letisztultság felé és ez meglátszik a Jamo S 803 esetében. Előlapján semmilyen csavarfejet nem látunk, és nem gumiágyakba kell nyomkodni a védőkeret tüskéit, hanem amint a doboz elé tesszük, az magától felugrik az elrejtett mágnesekre. Egyébként a védőrács kicsit durva szálú, több színárnyalatú textilből készült, ebben is különbözve a korábbi sorozattól.
Laikusok meredt szemmel nézhetik a hátoldalt, melyre két különálló aljzat került. Az alsó a tényleges hangfalhoz vezeti a csatlakoztatott kábelt, a felső pedig (ahogy a HEIGHT feliratból sejthető) abban segít, hogy a dobozra helyezett, opcionálisan megvásárolható Dolby Atmos egység megszólaljon.
A Jamo az első gyártó, akik ilyen praktikusan oldották meg a magassági csatorna illesztését, ugyanis a tetőlapon lévő fémágyakba illeszkedik bele az extra hangfal lába, így teremtve kontaktust.
Meghallgatás
Korábbi S 809 HCS és S 807 tesztjeinknél sikerült a dobozokat hozzájuk illő méretű környezetben kipróbálnunk és erre törekedtünk az S 803 esetében is, utóbbit 16 négyzetméteres szobában üzemeltük be. 2x40 W teljesítményű Rotel erősítőhöz csatlakoztattuk őket, forráseszköznek pedig egy Pioneer BD-játszót használtunk.
Minél többet járattuk és hallgattuk az S 803-at, annál halványabbá vált emlékünk az előző Studio szériáról. Ez a doboz teljesen más hangot nyújtott, kisebb mélyközép hangszórója eleve megváltoztatta a mélyhangokat. Egyértelműen nem magas hangerőhöz (bár nagyobb terhelésen is egész izmos dinamikát nyújtott) valók az ilyen rendszerek, de nem is éreztük hiányát a decibeleknek, mert olyan volt, mintha az S 803 mindig kicsit élénkebben és ütősebben szólna a várthoz képest.
Basszusa akárhányszor hallható volt, egyértelműen megjelent egy hozzá társuló, kicsit sötét, nehéz tónus is. A kicsi hangszóró papírforma szerint 57 Hz-től tudott munkába állni és ezt érezni is lehetett, mert elektronikus és hangszeres műfajoknál bizonyos basszusok kicsit testesebbek voltak a vártnál, míg a legalsó, bútort rezgető hullámok kifelejtődtek. Aki utóbbira mindenképpen igényt tart, annak megoldás lehet egy kiegészítő aktív mélyláda.
Pozitív tulajdonságként könyveltük el az élénk és tiszta középső hangokat, a beszéd/ének sávokat szép tisztán rajzolták ki a dobozok, ezért filmnézéshez is egész jól beváltak. A Whiplash c. dráma végső dobszólóját ügyesen, dinamikusan ábrázolták, a dialógus is jó testes volt, mintha nagyobb hangfalakból szólt volna. A film nézése közben az motoszkált fejünkben, hogy vajon a végére nem fogunk kifáradni a magassugárzótól? Végül bármilyen furcsának tűnik, szinte az ellenkezője történt, egész kellemesen viselkedett a lágy dóm, még a harsonákkal megfűszerezett próbatermi jeleneteknél is, volt benne nem kis adag fűszer, de valahogy mégsem vált idegesítővé. Ilyen eleven hangú doboz egy hálószobában lehet ideális, vagy olyan helyeken, ahol fontos, hogy kis hangerőn is eleven dinamika legyen.
A magas frekvenciákban eleinte túlszínezettségnek gondolt jelenség valójában az árnyalás, részletezés hiánya volt, ami minden egyes cintányér leütésekor váratlan élénkséget eredményezett. Nagy terhelésen kicsit egysíkúvá vált emiatt az S 803, ilyenkor vagy automatikusan kicsit lehalkítottuk, vagy az erősítő EQ-ján faragtuk picit lejjebb a magashangokat. Egy AC/DC számot elindítva hagytuk, hogy kidühöngje magát a kis Jamo, életteli módon jelentek meg a torzítós gitárok, és a doboz hiányosságai ellenére kaptunk egy kis ízelítőt a konkrét zenéből is.
Végszó
A teszt végére ez fogalmazódott meg bennünk: A Jamo S 803 csinos kis hangfal és markáns hangjának köszönhetően ideális tuning lehet egy átlagos TV két oldalára. Míg egyes gyártók a belépő kategóriában inkább finomkodó karakterre törekedtek, addig ez a skandináv kinézetű, amerikai lelkű doboz inkább dominálni akart. A hozzá hasonló árú vetélytársakhoz képest kifentebb, de ennyitől még nem válik audiofil versenyzővé. Mindezért nem a lágy, akusztikus zenék kedvelőinek ajánlható, hanem azoknak, akik elevenséggel, izgalommal, színes hangokkal akarják feldobni kis szobájuk légterét. Tesztelés előtti szkepticizmusunk egyedül a basszusokat illetően igazolódott be, azokat ugyanis kicsit instabilnak találtuk (nem véletlen, hogy a Studio szériás álló hangfalak is gyarapodtak), minden egyéb tekintetben jól sült el a generációváltás.