Indiana Line Tesi 3 állványos hangfal teszt
2024. szeptember 23., hétfő, 20:25
IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt
Az Indiana Line megújult Tesi sorozatából most a Tesi 261 utódjának tekintendő, egyszerűen Tesi 3-nak elnevezett állványos hangdobozt vettük górcső alá. Az előd ajánlott vétel státuszt kapott tőlünk remek ára és hangja, valamint kategóriájában nagyszerű megépítése és kinézete miatt. Lássuk hát, hogy az új változat is képes-e erre!
Új köntösben az egyik kis "házikedvencünk"
Az Indiana Line Tesi 3 a külsejét, így a felépítését is örökölte nagyjából a Tesi 261-ből, azonban a közben szintén megújult Diva sorozatukat vették alapul, ami magasabb kategóriát képvisel- a cégen belüli csúcsot-, ezáltal adott, hogy elvileg jobban is szól. Egymással párhuzamos oldalfalakat kapunk itt is, amelyek alapanyaga MDF, az élek finoman lekerekítettek, a kivitel pedig lehet fekete tölgy, fehér vagy mokka. Hozzánk az utóbbi került, ami klasszikus megjelenítést kölcsönöz neki, modernebb stílusú lakásokban pedig a másik kettő fogja magát jobban érezni, pontosabban mi. Mágnesesen rögzíthető védőszövet van az előlapon, alatta reflexkimenetet, mélyközép és magas hangszórót kapunk, de nézzük ezeket szépen, sorban.
A belsőleg megerősített kabinet előlapjának a felső részében található a 26 mm-es textil dóm magassugárzó, radiális csillapító kamrával és erős neodímium mágnessel. Visszaköszön a Diva téglalap alakú előlapja, csak egyszerűsítették a technikát. A cég szerint ennek a megoldásnak nem csak a hangzásban van szerepe, hanem az esztétikában is. Nekünk az előd modell kinézetével sem volt bajunk, ez inkább lehet megosztó, de eredendően nincs vele gond, csak szerintünk némi díszítés elfért volna rajta. A lényeg a hangzáson van, ahol a radiális csillapító kamra megakadályozza a káros visszaverődéseket a dóm alatt, miközben lehetővé teszi, hogy alacsony rezonanciafrekvenciát biztosítson. A magassugárzó mögött elég kicsi, de erős neodímium mágnes körül teret hagytak, így nem keletkezhetnek állóhullámok, mint a klasszikusan elhelyezett radiális kamrák esetében, továbbá légmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat alkalmaztak, amelyek nem okoznak káros torzításokat, mint a ferritmagos tekercsek és elektrolitkondenzátorok.
A 160 mm-es mélyközépsugárzó membránja nagy merevségű csillám-polipropilén keverékből készült. A tervezők elképzeléseik szerint optimalizálták, kapott alumíniumból készült induktivitás linearizáló gyűrűt és a 261-hez képest nagyobb mágnest, továbbá az eredeti fázisdugót porvédő sapkára cserélték. Ezek alapján alacsony torzításhoz jutottak, javult a linearitás és a basszus is határozottabb és mélyebb lett, továbbá a gyűrű elnyeli a hangszórótekercs által kibocsátott hőt, növelve annak terhelhetőségét. Mivel mélyközép hangszóróról van szó, a részletességre és tisztaságra is odafigyeltek, aminek főleg nagyobb kivezérlési szinten hallhatjuk előnyeit. A 160 mm-es hangszóró Dual-Wave felfüggesztéssel rendelkezik, ami külsőleg a színpadi hangsugárzókban található harmonikaszerű peremekre hajaz, és úgy tervezték, hogy fokozza az elektroakusztikus átalakító lineáris működési tartományát és csökkentse az intermodulációs torzítást. Javult tehát a mélytartomány, ami az Indiana Line szerint elsősorban vonós, akusztikus zenén hallható, de jelentősen érezhető a doboknál is.
A Tesi 3 belsejében poliésztert használtak csillapítóanyagként, ami nem csupán házon belül, hanem más cégek hangfalainál is bevált már. A kétutas Tesi 3 szimpla, aranyozott csatlakozókat kínál hátul, így mint korábban, most sem pártolják a dupla kábelezést, ami eredendően nem lehet baj. A frontoldali reflexkimenet a korábbi tapasztalatainkra alapozva nagyobb teret, és finomabb basszust ígér, bár a 261-en is ugyanitt volt, és mégis elég temperamentumos hangfalat kaptunk. Fizikumát tekintve egyébként megegyezik azzal, maximum 1-2 cm-es gyarapodást láthatunk, ami szabad szemmel szinte észre sem vehető.
Mivel az elődöt is a Parasound elő-végfokunkkal, csöves kimenetű CD-lejátszónkkal, Naim streamerünkkel, QED és VIABLUE kábeleinkkel hallgattuk meg márvány állványunkon, így ezeken nem változtattunk, eredendően így lehet igazán megtapasztalni a vélhetően jótékony változtatásokat.
Amikor a kicsiből sosem elég?
Az Indiana Line hangfalaknak van egy nagyon szerethető karaktere, aminek fő jellegzetességei közé tartozik a meleg, tempós és dinamikus előadás, árnyalatokkal, részletekkel díszítve, az egész meg kerek, élvezetes, hosszan hallgatható. Tulajdonképpen ennyi is lehetne a cikkünk, aminek a végére odarakhatnánk az ajánlott vétel plecsnit, és már kész is. Viszont a kedves olvasók bizonyára ennél többre kíváncsiak, főleg annak a tekintetében, hogy ezek a jelzők feltűntek az előd 261 esetében is. Akkor meg miért kellene váltanunk, pontosabban miért válasszuk a kettő közül ezt? Az előd birtokosai biztosan elégedettek a hangfallal, tehát a váltás az előrelépés érdekében a számukra is adott lehetne, de mi inkább az összehasonlítás megemlítése mellett inkább az új szerzemény ismertetésére fektettük a hangsúlyt.
Aki nem hallott még az olasz műhelyből jött olcsó hangdobozt, biztosan meglepetés éri, de azokat is érintheti, akik már tapasztalták azt, hogy ebben az országban is tudnak kevés pénzért remek hangot produkálni. A Tesi 3 alapkarakterében viszi tovább az előd legfőbb jellemvonásait, ám próbáltak ahhoz még több jót adni, amit leginkább a szintén megújult Diva sorozatból nyert fejlesztések átültetésével értek el, pontosabban az inspirálta őket. Ennek mi örülünk, sőt fejet is hajtunk, hiszen az új Diva is nemrég debütált, tehát nem arról van szó, hogy maradt még pár hangszóró, meg váltó egy korábbi magasabb kategóriájú szettből, amit nem akartak kidobni az ablakon, így felhasználták azokat, bár az is logikus, és abszolút elfogadott lett volna, hiszen a legtöbbször bevált már másoknál is.
Nos, a Tesi 3 a Dire Straits alatt is lazán ledobta fizikuma korlátait, magyarul kinőtte magát, és bár nem élt a háromdimenzió adta lehetőségekkel, nagyon szép teret rajzolt. Az alap itt is a meleg, telt hangzásé volt, így gördülékenyen, izgalmasan és tempósan szólalt meg a banda, a díszítések is rendben voltak, és szépen, tisztán váltak le a hangfalakról. Mindez már jócskán szobahangerő alatt bekövetkezett, amihez persze szükség volt a nagy tartalékkal rendelkező erősítőnkre is. Most se felejtsük tehát azt el, hogy ugyan átlagos a doboz érzékenysége, minden esetben meg fogja hálálni a biztos támaszt, tehát bátran használjuk ki a 100 watt adottságait, ha esetleg a rendelkezésünkre áll, ellenben megnyugtató, hogy ennek a felével is beéri, csak akkor kicsit nagyobb munkára kell fognunk az erősítőt.
Remek rockzenét tálalt Knopfler zenekara, 20 m2-t lazán képes volt megtölteni a normál méretűnek titulálható doboz, és semmi erőlködést nem tapasztaltunk. A mosolyfaktor is beindult, főleg abból eredően, hogy a Tesi a kimunkált, egységes előadás mellett mindig odafigyelt a szösszenetekre, amiket pontosan jelenített meg. A kíséret picit a háttérbe szorult Jan Garbareknél, viszont kiegyensúlyozott volt végig, biztos támaszt nyújtva a szaxofonnak. Meleg, édestónusú zene áramlott a dobozokból, amelyek egymástól akár bő két méterre is biztonságban érezték magukat, tehát a sztereó színpadban nem keletkezett lyuk. Az Indiana Line inkább nekünk zenélt, nem pedig a nagyközönségnek, így a hang elsősorban felénk irányult, a fókuszban mi voltunk. Ez mindenképpen kiemelésre méltó egy ilyen kategóriájú doboztól, hiszen még nem feltétlenül várnánk el monogámabb, kiemelés nélküli produkciót ezen a szinten.
A kiegyensúlyozottságra és odaadásra tehát nem lehetett panaszunk, de természetesen kíváncsiak voltunk, hogy a tapintat és a finomság mellett, hogyan reagál a doboz vehemensebb zenékre. A dobozban mellékelt szivacs, ami a reflexkimenet bedugására való az előző stílusoknál jól jöhet, hiszen így zárt dobozzá alakíthatjuk a Tesi 3-mat, az előadás pontosabb, naturalistább lehet, viszont tempósabb szerzeményeknél bizony jól jön a szufla, amire nagyban rá tud segíteni a reflexrendszer, még akkor is, ha a kimenete annak elől van, így nem a döngetést preferálja, hanem az alsótartomány jobb szórását, terjedését.
Az Indiana Line így is megőrizte alapvető stabilitását, ám jobban szétáradt a zene a szobában, érezhetően bátrabbá vált a doboz, azonban a fókuszban továbbra is mi voltunk, csak a szórakozásfaktort növelte kicsit meg. Nem tolta túl a basszust a ZZ Top esetében, de a lelkesedése nagyobb sebességbe kapcsolt, ami jól jött ehhez a zenéhez, főleg a szintetikus jegyekkel is felvértezett daloknál a nyolcvanas évek első feléből. A Sleeping Bag alatt egyáltalán nem egy hálózsák jutott eszünkbe, hanem a pezsdítő ritmus, a basszus teltsége és pontossága, ráadásul elégedetten nyugtáztuk azt, hogy a kis doboz a terhelést nagyon jól bírta. Itt is kiemelkedő volt a díszítések megjelenítése, ami a dögös előadás alatt végig ott volt előttünk, csak úgy sziporkáztak a levegőben. Remek szórakozást nyújtott a Tesi 3, tehát az bizonyossá vált, hogy kicsit szétszórtabb kedvünkben lazán képes a talpalávalót biztosítani.
Mégis összefogottabb szerzeményeken érezte jobban magát, pontosabban mi tapasztalhattuk a minőséget, amikor kevesebb hangszer volt biztosabb kezekben. Szinte duruzsolt nekünk ekkor a doboz, köszönhetően remek ritmikai képességeinek, határozottságának és elég naturalista megközelítésének. Továbbra sem volt kiemelés, maradt az egységes megszólalás izgalommal, temperamentummal, de kellő megfogottsággal. A mélyközép hangszóró remek arányban volt képes a két tartományt megjeleníteni, ami nagyban annak is köszönhető, hogy merevek a dobozok falai, és a csillapítóanyaggal sem spóroltak. Nélküle bizony maradt volna légüres tér és kopogós hangzás, tehát ilyen apróságokon most is nagyon sok múlt volna.
Shirley Bassey egyértelműen kategóriát lépett, hiszen meglepő tisztasággal, áhitattal és kegyelettel énekelt nekünk. Nagyon erős volt a hangja, viszont tele finomsággal és érzékiséggel. Még a kórus is konkrétan definiálható és érthető volt, szép hajlításokkal, hullámzó kedéllyel, amolyan profin és lazán. A zenészek talán egy kicsit hátrébb is szorultak, érezte a hangfal, hogy ők csupán a másodhegedűs szerepére hivatottak, a hangsúly pedig az éneken van. Mindezek mellett könnyedén hallható volt a seprű, a dobos finom leütései, és a zongora is simulékonyan, elég természetesen szólalt meg. Az arányok betartása itt is fő szempont volt, így az érthetőség mellett tudtunk szemezgetni a részletekből, de ha azt akartuk, akkor csak szimplán zenét hallgattunk egy olyan nem várt szinten, amit a Tesi 3 elég magabiztosan nyújtott.
Összegzés, végszó
Jóleső érzés a leírtak alapján ismét elkönyvelni azt, hogy a sikeres elődöt, ami az abszolút megfizethető kategóriában nyújtott kiemelkedőt, sikerült még egyértelműbbé tenni. Szintén jó érzés tudni azt, hogy van egy olyan cég, ami továbbra is azokat veszi célba, akik nem tudnak, vagy nem szeretnének sokat áldozni egy hangfalra, cserébe viszont szeretnének zenét kapni, nem csupán a sokszor megfoghatatlan valamit. Az Indiana Line továbbra is azok pártján áll tehát, akik a megjelenést és hangzást tekintve is elsősorban a klasszikus értékrendek hívei, tehát nem vágynak felesleges, kreált díszítésekre, túldimenzionált színpadra, viszont azt az érzést szeretnék megtapasztalni, amikor valaki értéket kap a pénzéért. Ebben az esetben ez újra sikerült az olaszoknak, és még valami pluszt is, hiszen a vártnál többet nyújt, így azt is tapasztalhatjuk általa, milyen az, amikor azt gondoljuk, hogy ezért a hangért még több kiadást sem éreztünk volna lopásnak. Az Indiana Line Tesi 3 mindezek tükrében Ajánlott Vétel, tehát képes tovább öregbíteni a sorozat és a márka nevét.