Egyéb / kábel teszt

InAkustik Referenz 1204 Air kábel teszt

2023. május 29., hétfő, 10:00

Inakustik audio hifi kábel tápkábel interkonnekt kábel RCA kábel XLR kábel Inakustik kábel Inakustik tápkábel audio kábel hifi kábel kábel teszt tápkábel teszt Inakustik kábel teszt Inakustik interkonnekt kábel teszt

Tweet

Az InAkustik cég gyártmányait nem kell különösebben bemutatni az olvasóknak megbízható és igazi német minőség az, amit kínálnak a belépő 1204 AIR-nek nevezett szériától kezdve a high endig bezárólag. A Referenz sorozatból is többfélét választhatunk, pénztárcánktól függően, de az összes kábel ugyanazt a profi felépítést és kidolgozást kínálja, mint a többi. A 1204 AIR összekötő- és tápkábeleket vettük górcső alá, mégpedig a "belépő" sorozatából az Inakustiknak, ahol a belépő jelzőt tessék idézőjelben kezelni.

A legolcsóbb verziók sem kivételek ebből a szempontból, ebben az esetben is kompromisszum mentes a gyártás, ami nem mellesleg Németországban történik. A speciális, az InAkustik által kifejlesztett ötletes és innovatív megoldás az Air Helix design a névjegye ezeknek az összekötőknek, ami egy igen előremutató megoldás, viszont megvan az ára, ezeket sokkal nehezebb elkészíteni, mint a hagyományos kábeleket. Ami még kiemeli a tömegből az, a hihetetlen mértékű hajlékonysága, olyan könnyedén lehet kezelni, mintha egy spárgát tekergetne az ember.

A 1204 AIR összekötő- és tápkábeleket vettük górcső alá, mégpedig a "belépő" sorozatából az Inakustiknak, ahol a belépő jelzőt tessék idézőjelben kezelni. Ezek a kábelek bőven meghaladják ezt a szintet, a Referenz sorozat kezdő kábelei, amik ugyanazt a felépítést kapták, mint a nagyobb testvérei. Azaz itt is megtalálható az Air Helix design, ami egy igen ötletes megoldás a jeltovábbítás zajmentesítéséhez.

Tervezés, felépítés

Számtalan kábelgyártó küzd a külső zavarok elhárításával, az RF és az EMI zajok csökkentésének módjával, amik erősen befolyásolják a jeleket közlekedés közben és hatással vannak a kapott végeredményre. Megoldásképpen többszörös árnyékolással látják el a belső vezető ereket (jó szorosan egymás mellett) ami első pillantásra jó megoldásnak tűnik (valójában az is) tényleg csökkenti a zavaró külső hatásokat, viszont növeli a kapacitást! Miért is? Nézzük meg miből áll egy kondenzátor, mi a felépítése. Igazából végtelenül egyszerű, egy vezető anyagot beburkolunk valamilyen szigeteléssel és már készen is vagyunk vele. Mi köze ehhez az összekötő drótoknak? Nos, ha megnézünk egy kábelt, mást sem látunk, mint egy áram és feszültség továbbítására szolgáló anyagot, amit beburkoltak valamilyen szigetelővel. Ez csak addig tűnik elhanyagolható gondnak, amíg ezek a kapacitás értékek össze nem vesznek a hangfal keresztváltó értékeivel és az erősítő kimenő teljesítményével. A legtöbb végfok ugyanis jobban szereti (ha már választani kell) az induktív terhelést a kapacitív helyett, és ha túl összetett terhelést kap, elkezd kifogyni a szuflából és zene helyett dallamos csörömpölés fog szólni a hangfalainkból.

Az Inakustik szellemes megoldást fejlesztett ki ezen hatások eliminálására, az árnyékolásokkal ebben az esetben sem spóroltak, viszont jó messzire helyezték el egymástól a feszültséget vezető drótokat egy kis műanyag korong (Air Helix) segítségével és még spirálisan meg is tekerték őket menet közben. Cross Link Super Speed ​​hullámvezető polietilén burkolja be a fonott, tellur-réz vezetővel ellátott magot. A tellur-réznek kétszer nagyobb a vezetőképessége, mint a sima réznek, itt még be is lakkozzák a külsejét. A csatlakozókat nem forrasztással, hanem egy másfél tonnás préssel nyomják össze a tellur-rézzel, ami optimális kapcsolatot biztosít a ródiummal bevont RCA/XLR/IEC táp érintkezőivel.

Természetesen a valamit, valamiért elv itt is érvényesül, azaz a gyártás során felmerülő plusz költségeket bele kell építeni a kábel árába, de mint alant olvashatjuk, bőven megéri ez a valamivel több ráfordítás.

Használat közben

Végtelen megkönnyebbülés használni őket a hasonló árú és minőségű, általában karvastagságú és/vagy merev összekötőkhöz képest. Hajlékony, rugalmas, könnyedén tekerhető minden irányba akár a csuklónkra is, ha éppen úgy tartja kedvünk, de jobban járunk a készülékeink hátlapjának csatlakozóiba illesztésével.

Kifogástalan kidolgozással, pontosan (se nem szorosan, se nem lötyögősen) illeszkedő csatlakozókkal találkoztunk teszt közben, régen volt ennyire egyszerű dolgunk a láncunk összeállításával.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A, NAD C 3050 LE sztereó erősítők, Gold Note DS10, Merason frerot, FiiO R7, Topping D70S DAC, Cocktail Audio X50D hálózati futómű, Naim NDX 2 streamer, Inakustik Reference Power Station AC-4500, Satori hangfal, SVS SB-3000 szubláda és munkaeszköznek összehasonlítási alapként a jól megszokott QED valamint VIABLUE IC és tápkábelek.

Hangminőség

Most sem volt értelme külön tesztelni a verziókat (RCA, XLR, tápkábel) ugyanis annyira hasonlóan szóltak. Ugyanazt hangképet produkálta mindegyik változat.

Akár szóról szóra le lehetett volna másolni a 2404 nagytestvér jellemzését, ugyanazt a stílus és hangzásvilágot érhettük tetten. A magasabban jegyzett szériához képest mindössze a valamivel kevesebb jelzőt lehetett használni, ami az árral arányos és egyáltalán nem ment a hangminőség rovására. Ugyanazt a rendkívül nyílt és levegős világot kínálta, egészen kivételes térrel a hangfalak között. Az elvileg legkisebb felbontású Radio Paradise zenéit hallgatva olyan érzésünk volt, mintha a CD felbontás 16 bit/44,1 kHz, 96 kHz-re növekedett volna. Pontosan és hangsúlyozottan körvonalazott hangszerekkel, előadókkal a hangszórók között, ahonnan még a mélység sem hiányzott.

Hans Zimmer prágai koncertjén (pedig ez nagy szó!) egyszerre tudtak puhán, simogatóan és dinamikusan dörgedelmesek maradniuk a legalsó tartományban, a szobán és a fotelon kívül az érzékeink is megremegtek. A nagy hangtömegeket laza könnyedséggel kezelték, átlátható sztereó képpel úgy, hogy közben a súly, az alátámasztás sem hiányzott az előadásukból. Érezhető tömeget és erőt sugárzottak mindegyik felvételen, tették ezt bárminemű lassulás, vagy a középtartományra ránehezedő jelleg nélkül.

Frissen csengően és vidáman szólaltak Mike Oldfield és Mark Knopfler gitárjai, a hangszerek képei itt is kézzel foghatóan jelentek meg a térben előttük és mögöttük is jókora levegővel. Nagyobb lett a csend a lecsengések után, rengeteg köd tűnt el a zenéből, nem sterilebb, hanem élethűbb, valóságosabb lett az élmény.

Egy méltatlanul elhanyagolt magyar együttes számait hallgatva (nevezetesen a Djabe-ről van szó, tessenek szépen bakancslistára tenni) is azt a szórakoztatóan, egyértelműen és páratlan könnyedséggel telített zenét hallottunk, mint az egyel magasabb sorszámmal ellátott nagytesónál. Színt teltséget és dúsan rétegzett középtartományt produkáltak, hiba nélkül egybeolvadva a basszusokkal, kiegészítve, teljessé téve egymást. A levegősség és a térhatás itt is dominált, élvezettel számolgattuk hány hangszert is hallunk és tudunk megkülönböztetni egymástól, oldalt és hátrafelé, mindezt magától értetődően, külön koncentráció és odafigyelés nélkül.

Komolyabb vizekre evezve (amit nem minden hifi célra készült ketyere visel el hiba nélkül) sem véreztek el, sőt! Beethoven letaglózóan felkavaró, vagy elgondolkodtató zenéit szimpatikusan és érzelmekkel átitva szólaltatták meg, nem volt akadálya a zene szabad áramlásának. Még Verdi énekeseivel is "elbántak" törékeny légiességgel lebegtették őket az operaház belsejében.

Konklúzió, ajánlás

A Referenz 1204 AIR kábelcsalád jókora előrelépés az Inakustik háza táján, ezzel sikerült belépniük abba a nehezen elérhető világba, amit zeneiségnek és hallgathatóságnak neveznek a hozzáértők. Amihez hosszú és rögös út vezet, számtalan oldal és visszalépéssel addig, ameddig elérjük a kívánt végeredményt. Pedig milyen egyszerűnek tűnik, vegyünk egy darab drótot, burkoljuk be valamivel, tegyünk rá egy nekünk és a készülékünknek tetsző csatlakozót és Halleluja! Viszont a való élet sajnos nem ilyen egyszerű… idő, pénz, innováció és még több pénz kell a cél eléréséhez. Az Air Helix technológiai megoldással sikerült egy új szintre emelni és egy új módszert kínálni a kábelezés hibáira, nagy lépést téve ezzel a tökéletesség felé. Elérve így ezzel a szerkesztőség Ajánlott Vétel címkéjét.

Iránytű

Mérleg

Átlátható, levegős könnyed hang, ahol a mélytartomány is pontosan a helyén van, szervesen egybeolvad a középső sávval

Ebben az esetben is kézzelfogható (illetve füllel hallható) az a nehezen leírható jelenség, ami a lecsengések közötti csendet jellemzi, amitől jóval hihetőbb és valóságosabb lesz a zenei élmény

Parádés kezelhetőség, könnyű és elképesztően hajlékony

Szubjektív vélemény

További cikkek:

• FiiO LR-RCA1 koax kábel teszt
• Furutech tápelosztók hifi vagy házimozi finomhangoláshoz
• AudioQuest szubkábelek tesztje
• Furutech e-TP80ES NCF tápelosztó teszt
• Inakustik Referenz LS-104/LS-204 Micro AIR kábel teszt

Keresés a következőkben: Hírek Tesztek

Karrier

Partnereink