InAkustik Reference 2404 Air kábel teszt

2023. május 4., csütörtök, 11:15

Inakustik audio hifi kábel tápkábel interkonnekt kábel RCA kábel XLR kábel Inakustik kábel Inakustik tápkábel audio kábel hifi kábel kábel teszt tápkábel teszt Inakustik kábel teszt Inakustik interkonnekt kábel teszt

A jó kábel az alapja minden otthoni hifi rendszernek, nélkülük nem "futják ki" magukat a láncunk tagjai. Természetesen az alap, hozzáadott összekötőkkel is lehet használni, de a tudásuk legjavát akkor nyújtják, amikor a hozzáillő kábelekkel finomhangoljuk őket. A német InAkustik cég széles választékából csemegéztünk egy kicsit, mégpedig valahol a középkategória környékén találhatókból, nevezetesen a Reference 2404 szériából. Az összes vezeték Németországban készül és egyedileg, kézzel szerelt mindegyik variáció, mégpedig gyártó védjegyének számító Air Helix kialakítással.

Az InAkustik régóta jelen van a piacon és nem csak a vezetékek háza táján, hanem például tápszűrőkkel sőt apró fejhallgató erősítőkkel (dongle) is kereskedik. A fő profil természetesen az összekötők készítése és árusítása, számtalan verzióban és ársávban, a belépőtől a high endig. A Referenz 2404-s sorozat valahol középtájékon helyezkedik el (igaz a tápkábel ára inkább a high endet idézi) a "belépő" 1204 és a prémium 4004 között. Jelen tesztünk tárgya(i) között megtalálható tápkábel, RCA és XLR csatlakozóval ellátott összekötő (IC) is.

Kialakítás, technikai jellemzők

Elsőnek érdemes megismételni, hogy az összes kábel kivétel nélkül Németországban készül egyedi és kézzel szerelt megoldással, külön sorozatszámmal ellátva. A gyártó védjegye az Air Helix kialakítás, ami távol tartja a vezetőket egymástól, gyakorlatilag egy vékony műanyag korong van átfúrva pár helyen (típustól függően), ami stabilan és megfelelő távolságban tartja a helyükön drótokat.

Szintén érdekes kialakítás a spirálisan (helikálisan) futó huzalozás a fonott, rézből készült, ónozott árnyékolás belsejében, ezzel közelítve a legjobb szigetelési megoldást, miszerint a levegő okozza a legkisebb zavart a jeltovábbításban, nem mellesleg így a kapacitás is csökken. Mindez a mellékelt képen egyértelműen látszik, ötletes megoldás, viszont jóval nehezebb gyártani, mint a "normális" társait.

Az NF-2404 RCA Air és az NF-2404 XLR Air belseje 32 darab fonott, nagy tisztaságú rézhuzalból készül, amelyek egy PE (polietilén) mag köré fonódnak. A vezetékek nagyon vékony lakkbevonata megakadályozza az örvényáramok kialakulását.

GAP RCA II csatlakozó. Az InAkustik legújabb fejlesztése szimmetrikus csatlakozást tesz lehetővé a bekötések között. Kétrészes földelőgyűrűjének köszönhetően ez az RCA-dugó három érintkezővel rendelkezik, pontosan úgy, mint egy XLR.

A tápkábel is ugyanezt a filozófiát viszi tovább, az alapelv megmaradt ebben az esetben is, viszont itt (a földelésen kívül) megduplázták a vezetők számát.

A dugó és az aljzat is Schuko gyártmány, ami garantálja az egyik legjobb minőséget. Ezek is ugyanúgy és ugyanott, azaz Németországban gyártódnak és szerelődnek össze.

Magának a kábelnek a kialakítása is a józan ész felé tendál, ugyanis az a része, ahol a megfelelő készülékhez csatlakozik, ott vékonyabb a külső rész, bőven marad hely az aljzatok között, nem kell kalapáccsal betuszkolni a helyére, mert összeszorulnak egymással. A vékony részen találunk még egy gyűrűt - vélhetőleg ferrit - az EMI zaj csökkentése céljából.

Használat közben

Nagyon ritka az a felső kategóriás kábel, amit könnyen lehet kezelni, mert általában nehezen hajlíthatók és vastagok, az erőteljesebbek kirántják a helyükből a vérszegényebb masinákat, vagy megtartják a levegőben (igaz akkor nem kell hozzájuk alátét…). Ezért végtelen megkönnyebbülés ezeket használni, bár tekintélyes a külső átmérője, de hajlékonyabb, mint egy átlagos, vékony példány. Akár a csuklónk köré lehet tekerni, annyira flexibilis és egészen meghökkentő módon, súlya is alig van, igaz ez a kialakításukból adódik.

Mikor hozzánk kerültek meglehetős óvatossággal bontottuk ki őket a dobozukból, ami mágnesesen csukódó jókora, vastag, benne védőtasakkal (bársonynak tűnik) ellátott a két végre húzható megoldással, minőségi bizonyítvánnyal, plusz egyéb információkkal és reklám brossúrákkal ellátva, az exkluzív tartalmat kihangsúlyozandó. Az óvatosság a - uramisten mekkora ez a kábel - kinézetnek szólt, előre félve a macerás installációtól. A félelem teljesen alaptalannak bizonyult, mint ahogy feljebb írtuk, még a jóval vékonyabbaknál is könnyebb volt használni őket. Első ránézésre is kifogástalan, minőségi termékeknek tűntek (másodikra is), de némileg meglepődve konstatáltuk, hogy sehol sem láttunk bennük semmiféle, belső vezetőnek tűnő tárgyat. Alaposabban szemügyre véve látszott, márpedig ott vannak, csak az Air Helix kialakítás miatt alig vehető észre, ugyanis elrejtőzik a szigetelés falához közel, ráadásul ugye mindezt spirálisan teszi.

A csatlakozó részek is első osztályú minőségben és pontosságban vannak kialakítva, nem szorul és/vagy lötyög a helyén.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A, NAD C 3050 LE erősítők, Gold Note DS10, Merason frerot, FiiO R7, Topping D70S DAC-ok, Cocktail Audio X50D hálózati futómű, InAkustik Referenz Power Station AC-4500, Satori hangfal, SVS SB-3000 szubláda és munkaeszköznek összehasonlítási alapként VIABLUE valamint AudioQuest IC és tápkábelek.

Hangminőség

Egy kicsit hálátlan feladat egy kábelteszt megírása, több okból is. Az első, hiába szól nálunk egy adott rendszeren jól - vagy rosszul - az adott madzag, lehet ugyanis egy másik láncban pont ellenkező eredményre jutunk. Második, a kábelek kényes jószágok, nem minden masinát "szeretnek" pontosabban a kettő összesége határozza meg a végső hangot, ugyanis nem a kábeleknek van hangja, hanem mindig annak a párosnak, amivel össze vannak kötve. És ez a páros nem mindig passzol egymáshoz, nem illeszkedik jól. Ráadásul nem mindig a drágább összekötő viselkedik az adott helyzetben jobban, hanem akár az olcsóbbikkal is jó eredményre lehet jutni. Teljes mértékben rendszerfüggő a dolog. Viszont van egy olyan része a tesztnek, amiből azért le lehet vonni a tanulságot - készüléktől függetlenül - az pedig az a karakter, amit minden helyzetben nyújtani tud és ezt állandó jelleggel teszi, így már lehet következtetni arra a hangra, ami "benne rejlik".

A jellemzés az összes (RCA, XLR, táp) kábelre vonatkozik, ugyanis annyira hasonlóan szóltak (a felépítésből adódóan nem is csoda), hogy nincs értelme külön-külön tárgyalni őket.

Végtelen könnyedséggel társuló, finoman részletes stílus az, ami elsőnek fülbe ötlött, igen széles szubjektív frekvencia-átvitellel párosulva. Ez a felbontás viszont nem ment a hallgathatóság kárára, a zene nem lett tőle steril, vagy fárasztó. Ez főleg a sok magashangot és csilingelést rejtő Mike Oldfield dalokban volt vehető észre a legjobban, éterien szárnyaló és mégis közvetlen stílust közvetített felénk, rengeteg levegővel a hangszerek között. Térben pontosan meghatározott cinek, harangok zizzentek és csilingeltek - mondhatnánk németes pontossággal, de egyáltalán nem erről volt szó - a két hangfal között, jól kivehetően rétegződtek mélységben is a mögöttük lévő fal felé. Markánsan dinamikusan harapott a húrok közé a művész, a gitár pendítések alaposan megmozgatták a membránokat jelezve, nem csak a húrok szóltak, hanem a gitár teste is.

Hans Zimmer prágai koncertjét bízvást sorolhatjuk a súlyos egyéniségnek jellemzett hangzásvilághoz, azaz gyengébb rendszeren erősen túltenghet a mélytartomány, de még a jobbaknak is erős kihívást jelent. De még ide is sikerült nekik jó adag vidám frissességet kölcsönözni, lompos és egybefolyó basszus helyett dörgedelmes és pedánsan pontos volt. Az alap kábelekhez képest rengeteget javult a nagyzenekar átláthatósága, érthetősége, hatalmas színpadot hozott létre, ahol precízen helyezkedtek el az előadók és a zenekar. Itt is hangsúlyozzuk, ettől a hangnemtől egyáltalán nem csökkent az érzelem átadó képességük, borsódzó háttal hallgattuk az Inception záróakkordjait, megkönnyezve a végét.

Ezt a remekül szórakoztató jelleget megtartották a Radio Paradise "hullámhosszain" is, ha kellett akkor odafigyelésre ösztönzött, ha kellet diszkréten a háttérbe vonult. Engedte magát "hallgatni" nélkülözve a harsányságot. Itt döbbentünk rá sokadszor, mennyire jó hangot lehet kicsiholni a sima CD minőségű 16 bit/44,1 kHz felvételekből is.

Streamelt zenéken TIDAL, Qobuz váltakozó minőségű zenéin is megtartotta az egyéni hangzásvilágát, még a pocsék felvételekből is megpróbálta kihozni a jót, valamennyire szalonképessé tenni az elszabott zenét.

Konklúzió, ajánlás

Sokadszorra sikerült rádöbbenni, mennyire fontos a jó kábel, ha a maximumot szeretnénk kihozni a rendszerünkből, mennyire fontos a jó tápellátás (még, ha csak egy kábelről is van szó), mekkorát tud javítani egy minőségi RCA, vagy XLR összekötő. Az InAkustik a maga rendkívül átlátható, frissen fiatalos és könnyed stílusával (ami a pincemély basszust sem hanyagolja el) egy olyan megoldást kínál, ami számtalan rendszerbe jól illeszkedik, nem túlzottan érzékeny a velük összekötött berendezésekkel. Minden zenével jól bánik, műfajfüggetlen, az installáció (magyarul összedugdosás) közben pedig elmorzsoltunk egy könnycseppet, vajh', de jó lenne, ha minden hasonló kategóriájú termék ilyen könnyen kezelhető lenne. Parádés kezelhetőség, innovatív kivitel, remek hang. Ennyi pénzért már számtalan vetélytársa van, de mindenképpen érdemes vetni rá egy fülelést, még a többiekhez képest is Ajánlott Vétel.

Iránytű

Ár (a cikk megjelenésekor):

InAkusitk Referenz NF-2404 Air RCA: 379 990 Ft/1 m

InAkusitk Referenz NF-2404 Air XLR: 409 990 Ft/1 m

InAkusitk Referenz AC-2404 Air tápkábel: 499 990 Ft/1 m

Forgalmazó Ait:

Horn Distribution (HU) Kft.

+36-1-347-0020

hu.horn.eu

Bemutatóterem:

Audio Forum Budapest

+36-70-565-4414