Harman Kardon Onyx Studio 2 Bluetooth hangrendszer teszt
Meglátni, meghallgatni és megszeretni
2015. december 17., csütörtök, 11:55
Harman Kardon HK Onyx audio hifi hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth Onyx Studio hordozható hangrendszer Bluetooth hangfal Bluetooth hangrendszer hangfal teszt hangszóró teszt hangrendszer teszt Harman Kardon hangfal
Annyi Bluetooth hangrendszer van ma már a piacon, hogy könnyen azt gondolja az ember, jó áron jó szolgáltatást kell venni, pedig a dolog messze nem ilyen egyszerű. A hangminőség is számít, ezért is örültünk, hogy a Harman Kardon közepes méretű rendszerét több hetes tesztnek vethettük alá.
A "nagy Onix" nyomában
A nagy Onyx-ot talán mindenki ismeri, vagy legalább látta már. A hangrendszer ami, úgy néz ki, mint egy hulahoppkarikázó ufó, népszerű a lakberendezők illetve fotósok körében is, ezért reklámokban, magazinokban és tévéműsorokban is sokszor felbukkan a háttérben, itt-ott. A kis Onyx, vagyis az Onyx Studio, ennek a funkciójában leegyszerűsített, elsősorban Bluetooth-os használatra tervezett változata. Kicsit egyszerűbb, de még így is vagány, látványos formával vonja magára az ember figyelmét.
Ami benne van, és ami nincs
A típus az Onyx alapjaira épült, de elhagyta annak a WiFi-jét és önálló, hálózati lejátszó szolgáltatását, illetve a nagyobb típus támasztékául szolgáló gyűrűt. Ez utóbbi helyett, a hátlapból két, fém felületű, puha gumiban végződő láb áll ki, amik remekül megtámasztják a hangfalat. Bár jó lett volna, ha a tervezők a szállításra is gondolnak, és ezeket behajthatóvá teszik, de ne legyünk telhetetlenek! A hátlapra így is felkerült egy kis fülecske, ami a hurcolást teszi kényelmesebbé.
Elsősorban Bluetooth-os használatra tervezték, vagyis a telefonok, tabletek és számítógépek hangosítására való. A hátlapra azonban felkerült egy analóg bemenet, így szinte bármit megszólaltathatunk vele, aminek van analóg kimenete. Akár tévét, sőt öreg Walkmant is ráköthetünk. Bár itt fontos megjegyezni, hogy ez a típus nem rendelkezik sem infrás távirányítóval, sem azt helyettesítő alkalmazással. Tehát a hangerő beállításhoz oda kell sétálnunk a hangfal elé, és a tetején lévő, gumírozott gombokat kell nyomogatnunk.
Studio már megint
A készülék neve, illetve annak egy eleme, a "Studio" érdemel egy kis magyarázatot. Ez itt jelen esetben nem azt jelenti, hogy a modellt stúdiókba, hangmérnökök szigorú füleihez tervezték volna. Az Abbey Road-i studiókban sem találkozunk velük, legalábbis a keverő pultok felett és mögött nem. Akkor mit jelent a név? Semmit, jól hangzik és kész. Haladjunk tovább!
Közelebbről
Mivel egy funkciójában letisztult modellel állunk szemben, a kezelése is egyszerű. A készülék éle mentén, a jobboldalon van a bekapcsoló a baloldalon pedig a Bluetooth gomb. Szintén a baloldalon lakik a telefon gombocskája és mikrofonja, a hangerőt a készülék tetején állíthatjuk be. A fentiekből egyúttal az is kiderült, hogy az Onyx Studio 2 használható telefonbeszélgetésre, amiért jár neki egy fél pont pluszban. Ugyanakkor az amerikai cég nem tett a típusra NFC párosítási opciót, ami ugyan nem egy nagy veszteség, de ma már olyan elterjedt, hogy szinte hiányzik. Szintén plusz pont jár azért, hogy egyszerre akár két Bluetooth eszköz is csatlakoztatható.
Az Onyx Studio 2 nem csak otthon, a polcon csücsülve használható, hanem magunkkal is vihetjük. A beépített li-ion akkumulátorral megközelítőleg 5 óra üzemidő érhető el, amit tesztünk is igazolt, amikor reggel véletlenül bekapcsolva hagytuk és 4 órával később a készülék még vidáman dalolgatott. Az akkumulátor töltése szintén 5 órát vesz igénybe, ami talán nem tűnik nagy számnak, de ez nem egy apró fejhallgató. Érdekes, hogy mindössze 2600 mAh kapacitású, vagyis alig nagyobb, mint a kisebb fajta, hordozható akkubankok. Tehát a készülék súlyának csupán elenyészően kis részét adja a tápellátás. Az amúgy masszív hatású műanyag burkolat sem lehet különösebben nehéz, így arra kell következtetnünk, hogy a súly nagyját a hangszórók adják. (Ezt a feltételezésünket később a meghallgatások tovább erősítették.)
Hangadó gépezet
Az Onyx Studio 2 műszaki leírását böngészve olyan, vonzó apróságokról olvashatunk, mint a 4 x 15 wattos erősítő és a 4 hangszórós, 2 passzív radiátorral megtámogatott kialakítás. Ez, ha nem is forradalmi, mégis csak izgalmas. Igen, mi is tudjuk, hogy akad olyan termék a piacon, ami kismillió wattot ígér, de azt mindenki tudja, hogy annak a fele, sőt talán négyzetgyöke sem igaz. Ez a 4 x 15 W egy reális ígéret, aminek az igazán izgalmas része nem is a 15, hanem az a bizonyos "4 x", avagy a négycsatornás erősítő, ami minden hangszórót külön táplál, ezzel jobb minőséget ígérve. Ám a minőség ígérete itt nem ér véget. A kis ufó formájú dobozkában 2 db selyem dóm magassugárzó szorgoskodik, ami újabb plusz pontot érdemel. A mélysugárzók ugyan nem gigásziak, de a 2 db passzív radiátor elvben egy picivel egyenletesebb mélyfutást adhat a hangfalnak.
Összehasonlításképpen, ha egy hasonló típus akár kétszer ekkora teljesítményt ígérne, de szélessávú papír membránokkal, akkor a leírás alapján, inkább a Harman összetettebb megoldása felé húzna a szívünk. A minőség ígérete többet ér a teljesítmény ígéreténél.
A hang
Csapjunk a közepébe és válaszoljuk meg a legfontosabb kérdést! Jól szól a kis H/K? Bizony, jól, sőt remekül. A második, gyors kérdés, hogy vajon elég erős-e a rendszer és a válasz erre is határozott igenlés lesz.
A hangfalat számos műfajjal meghallgattuk, de természetesen előnyt élveztek a könnyűzenei felvételek. Vagyis nem a szenvedélyes jazz élmény, vagy klasszikus, nagyzenekari művek átszellemült élvezete volt a meghatározó az értékelésben.
A teszt fontos része volt az erőfitogtatás képességének ellenőrzése. Ezért előkerült Gesaffelstein, Moderat és Trentmoller is. A hangrendszer állta a próbát és a mélyek dögös megalapozottságára, no meg a selyem magassugárzók képességeire építve, jót pörgött. Elektronikus zenékkel általában remekelt, ezért elmozdultunk a női énekhangok felé. Lykke Li dalai korrekt módon szólaltak meg, bár az énekhang nem volt szigorúan véve tökéletes, de a kategórián belül, remek volt, amit hallottunk. A folytatásban érkezett Miike Snow, Galantis, Metronomy, M.I.A., Daft Punk, Adele és mind élvezetes volt. Bár... Adele dalaihoz érve, egy kicsit soknak éreztük a mélyeket és egy egészen kicsit fedettnek a magasat. Majd jött Amy Winehouse és az énekhanggal már nem volt bajunk, épp csak a feltorlódó mélyekkel. Igaz, a lejátszó program hangszín szabályzójának bekapcsolásával, ezt is el tudtuk tűntetni, ám ez már nem számít bele a pontszámba, mert nem a H/K érdeme. Tehát megérkezett Amy és mi ott ragadtunk, eszünk ágában nem volt újabb albumra léptetni, mert élveztük a zenét.
Később, amikor végre kikászálódtunk Amy zenéjének élvezetéből, jött a Bat For Lashes és megállapítottuk, hogy ez is jól áll a kis H/K-nak. Megint elviseltünk volna egy kicsivel kevésbé fedett középtartományt, de ismét elővettük a lejátszó hangszínszabályzóját és a gondjaink máris tüneti kezelést nyertek.
Kicsit elkalandozva a tesztanyagok között, felbukkant még Belinda Carlisle, a Pet Shop Boys, Michael Jackson, a Queen, egy kevés Joy Divison és még Don Henley is. Mind hiába, a Harmant egyszerűen nem sikerült megunni.
A szokásos tesztanyagok között, a mostanság annyira kedvelt Kari Bremnes felvételeket hallgatva a Harman Kardon meglepően jól teljesített. Persze nagy hifis értelemben felróhatnánk neki a fedett közepeket vagy a válogatós mélyeket, de ez nem egy többszázezer forint értékű hifi torony. Jöhetett Deborah Henson, Dave Brubeck Quartet, Marvin Gaye vagy Allan Taylor és a kis hangrendszer zseniálisan szórakoztatott. Hiába nem "tökéletes" ha olyan ügyesen bánik saját tudásával, hogy mindig képes valami jót és élvezhetőt felmutatni.
Nem sikerült rendesen belekötnünk. Az Onyx Studio 2 nem hiba nélküli, de teljesen helyén van a szíve. Tény, hogy a mélyek néha, amikor közel kerültek a doboz saját rezonancia frekvenciájához, kicsit búgtak. A magasak és a középtartomány sem szállhatnak szembe egy valódi hifi rendszerrel és nincs igazi sztereó színpadkép sem előttünk, de ezek mind olyan dolgok, amikkel már az előtt tisztában vagyunk, hogy bármely hasonló, Bluetooth hangrendszert kicsomagolnánk. A kis Harman a saját géposztályában példásan helytállt.
Ítélet
Merész dolog azt mondani, hogy ez csak egy Bluetooth hangfal a sok közül? Tulajdonképpen nem, mert tényleg az. Ráadásul mostanság ezekből annyi különféle típus sorakozik a boltok polcain, hogy azokkal tényleg Dunát lehetne rekeszteni. No de az Onyx Studio 2 ennek a tömegnek mégis csak ki tud emelkedni a felső harmadába, mert jól szól és tulajdonképpen lakberendezési tárgynak sem utolsó. A légfontosabb kérdés mégis az, hány csillagot érdemel a hangja alapján, itt pedig egy kis gondunk van. Az árát figyelembe véve ugyanis egyértelmű, hogy ez ötcsillagos. Ám ettől még nem tökéletes, csak jobb, mint amit ezért a pénzért elvártunk. Az ár/érték arány is csak azért nem kapta meg a maximális pontszámot, mert már megszoktuk az NFC-t és az ezzel járó, végtelenül egyszerű párosítást.