Gryphon Audio Diablo 120 high end sztereó erősítő teszt

Dán nagyvas

2021. február 12., péntek, 12:05

Gryphon GryphonAudio Gryphon Audio audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Gryphon erősítő high end erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end hifi erősítő

A dán Gryphon Audio komoly elismertségnek örvend a high end audio rajongói körében. 1985-ös alapítása és az azóta már legendássá vált első terméke, a Gryphon Head Amp sikere arra ösztönözte az alapító Fleming E. Rasmussent, hogy minden energiáját a termékek fejlesztésének, tökéletesítésének szentelje - és az eredmény nem maradt el. De mit kínál a világ egyik legjobb AB osztályú integrált sztereó erősítőiként is aposztrofált Diablo sorozat két készüléke közül a kisebb Diablo 120?

A Gryphon Audio Diablo 120 saját jelentőségét már a kicsomagolást megelőzően is változatosan hangsúlyozza: mérete és arányai rutinosabb high end rajongóknak is meglepőek lehetnek, 27 kg-os (csomagolás nélküli) tömege pedig szó szerint megizzaszt bárkit. Egyszerre többféle érzés is elfogott minket: gyönyörű, de elképesztően robusztus, már-már indusztriális elemeket idéző masszív, vastag hűtőbordák és készülékház, mindez természetesen fekete színben.

Az előlap formailag két részre oszlik: a felső harmad egy méretes hűtőbordát foglal magában, míg az alsó kétharmad nagy részét folyadékkristályos kijelző foglalja el. A főkapcsolót a készülék alá nyúlva a bal oldalsó traktusban érjük el, minden mást viszont a már említett kijelzővel irányíthatunk, mivel a kijelző nem csupán megjeleníti az adatainkat, hanem érintéssel működtethető, de nem összekeverendő a telefonokban vagy tabletekben lévő TFT kijelzőkkel. Így érintéssel készenléti módba kapcsolhatjuk, némíthatjuk, illetve hangerőt állíthatunk és bementet is választhatunk. Emellett a menü vezérlése is lehetséges - bár kissé körülményes - a jobb oldali Menu feliratú érintőgomb segítségével.

A készüléket megfordítva elégedetten nyugtáztuk, hogy a csatlakozók is igen komoly minőséget képviselnek, robusztusok, ránézésre elpusztíthatatlanok (utóbbi egyébként az egész erősítőre igaz, de természetesen nem teszteltük ezen érzésünk valóságtartalmát).

A készülék dual mono felépítésű, ami a hátlapot szemlélve is látványos: az egyes bemenetek rendre bal és jobb oldalon helyezkednek el, nem pedig egymás mellett, mint általában az integrált erősítők esetében. 1 pár szimmetrikus XLR és 5 pár aszimmetrikus RCA bemenet áll rendelkezésünkre, ami gyakorlatilag minden igényt kielégít.

A magas minőségű hangsugárzó csatlakozókhoz kizárólag banándugóval szerelt kábelt használhatunk. Kapunk még 12 V trigger és DC out csatlakozókat is, további eszközök, vagy éppen kiegészítő készülékek vezérlése és táplálása céljából. A hátlap felső részéből jókora helyet foglal el az opcionális DAC modul beépítő tálcája. Csak egy beépítőhely, viszont kétféle kártya áll rendelkezésünkre: egy DAC és egy phono modul.

A bővítőhelyre kerül a DAC modul - a beépítést bízzuk a forgalmazóra - míg a phono kártya esetében másmilyen megoldást kínál a gyártó. Az ugyanis nem rendelkezik audio be- és kimenetekkel, ennélfogva nem is szükséges a hátlaphoz illeszkednie.

A hátlapon eleve találunk két, RIAA jelzésű RCA bemenetet, ezek "kelnek életre", ha beépítjük a phono kártyát, amit hasonlóan egy számítógépes bővítőkártyához, belül, az erősítő "alaplapjára" kell csatlakoztatnunk - természetesen ezt is mindenképpen bízzuk a forgalmazóra, hogy a garancia ne vesszen el.

E két kiegészítővel olyan all-in-one eszközt hozhatunk létre, ami hétköznapi zenehallgatásra, filmnézésre kiválóan alkalmas, sőt, még baráti beszélgetések, összejövetelek alatt is remek vinyl élményt kínál. Nem véletlen azonban, hogy a kiegészítő kártyák és a gyártó különálló, azonos funkciójú eszközei között nagyjából hússzoros árkülönbség mutatkozik, így "versenyszerű" zenehallgatásra inkább azokat ajánlhatjuk.

Visszatérve az alapfunkcióhoz, az erősítő nem kevesebb, mint 120 W teljesítményt ad le csatornánként 8 Ohm impedancia mellett, ami egészen 2x440 W-ig bővül 2 Ohm-on. A kimenő impedancia egyenesen elképesztő, 0,027 Ohm értéket mutat, míg a frekvencia-átvitel is egészen extrém, 0,1 Hz és 250 kHz értékek között mozoghat.

Belső

A Diablo 120 belterét szemlélve is elégedettek voltunk: hatalmas toroid transzformátor üldögél, elöl középen, körülötte láthatóan szimmetrikus elrendezést követve rendkívül rövid kábelek, transzformátorok és további alkatrészek kaptak helyet, amelyek mind megfelelnek a katonai minőségi szabványok előírásainak. Mindezt 2 db, 4 rétegű, 70 mikronos nyomtatott áramköri lapon helyezte el a gyártó. További érdekesség, hogy az egyenirányítás után 2x60000 mF kapacitású kondenzátorok stabilizálják és szűrik az áramot, hogy az a lehető legtisztább legyen.

Tesztkörnyezet, tesztzenék

A Gryphon Audio Diablo 120-at a következő környezetben teszteltük:

Áramellátás: Torus TOT MAX leválasztó transzformátor AudioQuest tápkábelekkel

Digitális forrás: Naim NDX 2 streamer

Összekötő kábelek: Nordost Heimdall 2 (USB, RCA és hangsugárzó kábelek), Gryphon tápkábel

Hangsugárzó: PMC Fact.8

E környezetet megfelelőnek véltük a Gryphon Audio Diablo 120 kipróbálására, ezután már csak szokásos tesztzenéinket kellett feltennünk: Wintersun - When Time Fades Away, Jean Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Shota Osabe - Happy coat, Vivaldi - Négy évszak, Handel - Vízizene, Haydn - Trombitaversenyek (DSD), Yes - The Steven Wilson remixes.

A meghallgatás előtt természetesen alaposan bejárattuk és bemelegítettük a rendszert.

Meghallgatás

Az előzőekben leírt rendszert már többféle, a Diablo 120 ligájában játszó erősítővel is hallgattuk, éppen ezért igencsak kíváncsiak voltunk, hogy milyen változásokat tapasztalunk az előzőekhez képest.

Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy a Gryphon Audio Diablo 120 és a PMC Fact.8 karaktere kiválóan illeszkedik egymáshoz. A Diablo 120 minden, a Fact.8-ról írt cikkünkben említett jó tulajdonságot kiemelt és megmutatott: hatalmas tér, remek basszusok, hatalmas kontroll és nyugalom, részletesség és pontosság minden tekintetben, természetesen mindez igen szellős, kifejezetten folyékonyan megszólaló előadásmódban. A Wintersun dalból minden apró részletet megkaptunk, méghozzá igen ízléses, kiegyensúlyozott tálalással. Mivel a Diablo 120 ereje messze meghaladja valós szükségleteinket, illetve a Fact.8 teljesítményigényét, minden egyes hang olyan könnyedséggel reppent ki hangsugárzóinkból, amit szinte meglepetten hallgattunk. Érzésünk szerint jóval teljesítményigényesebb hangsugárzók meghajtása sem okozhat gondot a Diablo 120-nak, reméljük ezt lesz is alkalmunk kipróbálni. A dual mono felépítés minden eddiginél pontosabb és szélesebb, áthallások nélküli sztereóteret teremtett, a térmélység pedig szintén példaértékű volt.

Mike Oldfield nagyrészt akusztikus lemezét hallgatva a természetességet és a digitális felhangok teljes hiányát értékeltük nagyra, miközben az apró akusztikus nüánszok megjelenése kényeztette füleinket. Minden érintés a húrokon, minden lecsengés, természetes visszhang úgy jelent meg előttünk, mintha rendszerünk nem is létezne, hanem élőben hallgatnánk a zeneművet.

Jean Michel Jarre lemeze - amely szintén komplex zeneműként értékelhető - hatalmas basszusokkal és még tovább növekedett térben jelent meg. Itt jegyezzük meg, hogy a PMC hangsugárzók és a Diablo 120 párosítása olyan terebélyes, puha és minden értelemben erőteljes basszusokkal lepett meg minket, amilyeneket eddig még nem hallottunk. Ugyanakkor egyetlen pillanatra sem engedte el a legalsó frekvenciákat, minden mélyhang megfogott maradt, mégis kiterjedt, mondhatni kidolgozott és kimunkált módon jelent meg, igen bőségesen.

DSD formátumú szimfonikus zenéinket hallgatva azonban még egy dimenziót kaptunk mindezen remek megszólalásból. Egyrészt a hangszerek elképesztően pontos elhelyezése a hangszínpadon, másrészt a részletek és a dinamika bontakozott ki oly mértékben, amit eddig szintén nem tapasztaltunk a Fact.8 hangsugárzókkal. Tiszta, pontos és nagyon természetes megszólalást kaptunk és ismételten jeleznünk kell: zavaró felhangok, vagy túlzóan analitikus megszólalás nélkül. Mindemellett természetesen sem fedettséget, sem bármilyen egyéb problémát nem fedeztünk fel a megszólalásban.

Összegzés

A Gryphon Audio Diablo 120 tesztelése során arra a megállapításra jutottunk, hogy mivel a tökéletes megszólalás - egyensúly, természetesség, hangszínpad, pontosság, kontroll és így tovább - alapvetéseit már nem is érdemes vizsgálnunk, sokkal inkább a karakter, az egyéni ízlés, illetve a lánc további elemei határozzák meg a helyét és szerepét belső hifi koordináta-rendszerünkben. E kategóriában e megállapítás talán természetesnek is mondható: körülbelül 4 millió forintos árával a Diablo 120 - vagy bármilyen hasonló eszköz - esetében egyszerűen nem megengedhető semmilyen hiba vagy tévedés és nem is hunyhatunk szemet ezek felett. A Diablo 120 viszont minden tekintetben hozta az elvárt szintet és nem okozott csalódást: gyakorlatilag a végtelenségig hallgattuk volna zenéinket vele, mivel egyáltalán nem fárasztó, remek karaktert és minden tekintetben kiemelkedő zeneélményt kaptunk. A megszólalás gazdagságához nagy valószínűséggel az extrém széles frekvencia-átvitel is hozzájárul, ugyanakkor még ennek tudatában is bravúros a minden frekvencia-tartományban megjelenő magabiztosság, részletesség és pontosság, ami minden erőlködés nélküli, légies és transzparens. Mindezek alapján Kiváló Termék elismerésben részesítjük!

1 2 3

Következő oldal >