Grado SR80x fejhallgató teszt

Elérhető legenda

2021. augusztus 24., kedd, 12:15

Grado audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Grado fejhallgató fejhallgató teszt Grado fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

Az SR80x a Grado legnépszerűbb fejhallgatója, annyira bejáratott és klasszikus termék, mint a Fender Stratocaster, vagy a Ford Mustang. Az új, X betűvel kiegészített változat apró frissítéseket hordoz magában, miközben megőrizte emészthető árcéduláját is.

Mit takar az X?

Az elmúlt 10 évben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a fejhallgatós világ, olyan perspektívát tágító lépések formájában, amelyek a fülesgyártók amerikai veteránjaként titulálható Grado figyelmét sem kerülték el. Az új, X jelölésű modellek a zenét immár 4. generációs hangszóróval szólaltatják meg, amely a korábbiakhoz képest erősebb mágnest, finomított membránt és könnyebb lengőtekercset tartalmaz. Az eredmény kisebb torzítás és jobb hatékonyság, röviden: jobb hangminőség.

Manapság már a középkategóriában is lehet csemegézni pihe-puha, kényeztető komforttal rendelkező fülesek közül. Ennek hatására a Grado végre kihúzta fejét a homokból és megfontolt, de látható döntéseket hozott a fülre fekvő kialakítású SR80x fejlődése érdekében. Végre eltűnt a spártai hatású műbőr csík és helyette szivacsbélésű fejpántot alkalmaznak.

A korábbi, vaskos és nehéz kábel is kicsivel vékonyabb lett, továbbá kapott egy fekete kígyóbőr köpenyt, ami a korábbi, olcsó hatású PVC-hez képest egyértelműen menőbb. Az SR80x kb. 50 000 forintért vásárolható meg, ami a zenei világ iránt komolyabban érdeklődő magyar átlagfelhasználók mércéjével egyáltalán nem elérhetetlen összeg.

Küllem

A Grado SR80x megjelenése egyszerű, letisztult és funkcionális, szinte semmit sem változott az első, 1991-ben bemutatott generációhoz képest. A jó dizájn nem öregszik, ami értelmet nyer, ha bármilyen szögből rátekintünk erre a fejhallgatóra, noha egyértelműen inkább a retró/vintage stílust és kevésbé az időtlen modernséget képviseli.

Továbbra is csak egy szivacsdarab szolgál fülpárnaként, ami elsőre kínosan egyszerűnek tűnhet a manapság alkalmazott, fül köré fekvő, műbőr külsejű fánkocskák után. Valójában éppen ez teszi bájosabbá (és komfortossá) a fülest. Ahogy fentebb is említettük, a fejpánt koponyával érintkező részét végre kibélelték puha szivaccsal, amitől kicsit komolyabb, minőségibb benyomást kelt a termék.

A kábel végét továbbra is beépítették a hangszórókamrába. A rögzített kivitel előnye, hogy eggyel kevesebb kontaktfelületen kell áthaladnia a jelnek (mivel nem kell még egy dugón és aljzaton átvezetni azt), hátránya, hogy nem moduláris, saját kezűleg nem eltávolítható. Ezért a vezeték esetleges sérülése kicsit bonyolultabbá teszi a javítási procedúrát, más kérdés, hogy az SR80x kábele (amellett, hogy elődjéhez képest jóval vékonyabb) a legtöbb konkurenséhez viszonyítva lényegesen vaskosabb és strapabíróbb benyomást kelt.

Használat közben

Minimalista felépítésének eredménye, hogy az SR80x kifejezetten könnyű fejhallgató. Az új, vékonyabb kábel könnyebb, ezáltal kevésbé húzza le a hangszórókamrákat. A párnázott fejpánt egyértelműen jobbá tette a hosszútávú komfortot. Fülre fekvő viszonylatban az SR80x egészen jó kényelmet nyújt, szinte egyáltalán nem zavartak szivacsból készült korongjai. Szemüveggel viszont már kissé (nem zavaróan, de azért érezhetően) nyomta a fülünket. Ezért szemüvegeseknek erősen ajánlott a vásárlás előtti személyes, legalább 5-10 perces kipróbálás.

A Grado SR80x fejhallgató tesztelését Astell&Kern AK Jr zenelejátszóval és RME ADI-2 DAC FS D/A konverterrel végeztük. Frissen kicsomagolva meglehetősen fényes és karcos karaktert kaptunk. 2-3 nap járatás után simulékonyabb, jámborabb lett a hangszíne, de továbbra is megőrzött egy kis fűszerességet, lelkesedést a magas frekvenciákban. De utóbbi vajon mennyire befolyásolta az élményt és hosszabb távon mennyire volt zavaró? Erről szól a következő bekezdés.

Hangminőség

Az SR80 azért lett legenda, mert sokkal tisztább, transzparens hangot nyújtott ahhoz képest, amit egy megfizethető középkategóriás fejhallgatótól elvártak a zenekedvelők. Az új SR80x ugyanezt a mágikus képességet hordozza tovább, csak még csiszoltabb és fejlettebb kivitelben. A brooklyni műhely dolgozói addig ügyeskedtek, amíg a történelem megismételte önmagát: ismét ámulatba ejtő tisztaságot kaptunk. Tesztalanyunknak a modern, 21. századi magas felbontású zenékhez kellett felnőnie és sikerült neki. Semmivel sem lett gyengébb vagy óvatosabb elődjénél. Ami azt illeti, térábrázolásban és színpad megjelenítésben annyira őszinte és villámgyors hangot produkált, hogy e tekintetben még saját, több, mint kétszerannyiba kerülő Sennheiser HD 600 fülesünket is lekörözte.

Akusztikus zeneszámoknál (például 52nd Street Blues Project - You Lied, vagy Dave Brubeck - Take Five) ügyesen árnyalt, aprólékosan kidolgozott dinamikát kaptunk. A tér szellősen, nyitottan jelent meg. A nagybőgő sokkolóan élethű jelenlét érzettel szólalt meg ahhoz képest, hogy az SR80 még közel sem a gyártó tudásának csúcsát képviselte. A szépen kidolgozott dinamikai képességnek köszönhetően a feszes, mélyebb tónusú ütős hangszereket is élénken, markánsan adta vissza.

A középpont közelében lévő hangszereket (például a Take Five zongoráját vagy a Cassandra Wilson - Red Guitar c. szám jazzgitárját) kicsit elnagyoltan, lazán jelenítette meg. Viszont sok apró, félreeső, háttérben lévő részletet meglepő szorgossággal és határozottsággal kapott el. Bizonyos zeneszámokban (pl. Caro Emerald - Back It Up, vagy Post Malone - Rockstar) az énekhangokat kicsit túlvállalta, ami enyhén metsző magas frekvenciákat eredményezett. Utóbbi kicsi vagy közepes terhelésen egyáltalán nem jelentett gondot, de magasabb terhelésen nem tudtuk nem észrevenni.

Akkor a Grado SR80x magasba húz? Nem, illetve nem feltétlenül. Mi például EQ-val simán lekerekítettük azt az 5-6 kHz körüli csúcsot, ami minket kissé zavart. Ugyanakkor (különösen csendes körülmények között) egyáltalán nem éreztük fontosnak, vagy szükségesnek, hogy hangosan járassuk a fejhallgatót. Ugyanis már kis terhelésen is rendkívül eleven, dinamikus és élénk módon jelenítette meg referencia zeneszámainkat.

A fenti bekezdésekben megemlítettük a füles enyhe hiányosságát, ugyanakkor fontos kihangsúlyozni azt is, hogy milyen szituációban nyújtott kifogástalan élményt. Kedvenc orgonistánk (Olivier Latry - Midnight at Notre-Dame) egyik legnépszerűbb albumát lebilincselő teljességgel és magabiztossággal szólaltatta meg. Érzékeltette a székesegyház monumentalitását, a kőfalak atmoszféráját, ami egy alig 50 000 forintos fejhallgatótól több, mint elfogadható. Az ilyen és ehhez hasonló, inkább neutrális közegben rögzített, valódi hangszereket tartalmazó stílusoknál sokszor egészen kerek, komplett módon kaptuk meg a zenét.

Az SR80x 40 Hz és 200 Hz között szép egyenletes, kiegyensúlyozott basszust produkál. A közép-magas frekvenciás szakaszon vannak problémái, konkrétan 4 kHz és 6 kHz között igen látványos völgy húzódik. 8 kHz-nél még a korábbihoz képest is nagyobb magasságra tér vissza a görbe. Emiatt tűnhetett úgy, hogy erősebb járatáson a fejhallgató nyerssé vált, mivel a középső és magas frekvenciái közti áthidalás nem elég határozott. Kísérletező kedvűek EQ segítségével, ha leheletnyit lefaragnak 8 kHz-nél és 4-6K között betöltik azt a több mint 20 dB mértékű mélyedést, akkor simulékonyabb, barátságosabb hangszín érhető el.

Végszó

A Grado SR80x könnyen meggyőzhet bárkit, aki egy jó hangminőségű nyitott fejhallgatót keres 50 000 forint alatt. Kiviteléből eredően korlátozott, hogy hol/mikor lehet vele zenét hallgatni. Diszkrét kivitele miatt egyesek talán túlzottan spártainak találják. Magas terhelésen egyeseknek nyers lehet. De mindez teljesen jelentéktelen, ha ésszerű mértékben hajtják, klasszikus, vagy egyéb akusztikus stílusokkal. Olyankor nem sok füles érheti utol az SR80x színpad stabilitását, hangszer megjelenítését, fókuszált sztereó középpontját és elképesztő sebességét. Mindez kiegészül egy friss, analógos tisztaságérzettel, amit az említett összeghatár alatt mi még nem kaptunk vissza más nyitott fejhallgatótól.

1 2

Következő oldal >